Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-20 / 1120. szám
6 oioal BÉRMUNKÁS 1940 julius 20. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÍÍL-----CS.. .0 MEGJEGYZÉSEI A HARCTÉRI HELYZET az, ami újabb és újabb lökést ad arra, hogy az amerikai reakció, régi szive vágyát, a munkásság gúzsbakötését, a meglevő szabadságjogok elkobzását megvalósítsa. Valósággal kéje- legnek abban, hogy melyik honatya tud reakciósabb törvényt előterjeszteni és az egész kongresszus készséggel asszisztál amellett, hogy ezek a javaslatok törvénnyé is váljanak. A legszomorubb az egész ügyben az, hogy maga az amerikai nép nagy egészében — megriadva a náci hordák győzelmétől — már befejezett dolognak látja azt is, hogy Franciaország leigázása és nácizálása után, Anglia is le lesz győzve s miként Francia- országban . itt is az igazi 5-ik columna, a reakciónak az a része kerül uralomra, amely Angliában is a náci rendszert igyekszik megvalósítani, amely után a nácizált Európa Hitler irányítása alatt az amerikai Egyesült Államokkal kerül majd szembe és ellentállás nélkül veszi a munkásság tudomásul a jogainak az elrablását, ha azt a Hitler elleni védelem hazugságába csomagolják be. A már meghozott és még ezután meghozandó törvényeket jó lesz összehasonlitani a “Független-* ségi Nyilatkozat”-tal. KORMÁNYRENDSZER VÁLTOZÁS A javaslatok legtöbbje, deportálást, polgárpapir elvevést, koncentrációs tábort, börtönt ir elő mindazoknak, akik a mai kormányzati rendszerrel nincsenek megelégedve és azt megkívánják változtatni. A “Függetlenségi Nyilatkozat“ a következőket tartalmazza: “. . ha egyszer a kormányzás e célra nézve hátrányos a népnek joga van azt megváltoztatni, vagy eltörölni, s uj kormányt alakítani, melynek alapja oly elvekre van fektetve, hatalmi köre oly alakban van szervezve, ahogy a nép azt saját boldogságának ez elérésére legalka- masabbnak tart.” Tehát az alkotmányos alapja adja meg a népnek a kormányzati rendszer megváltoztatására való jogot. Amikor ilyen szándékot büntetünk, akkor magát az alkotmányt, a “Függetlenségi Nyilatkozat”-ot támadjuk, semmisítjük meg. NEM POLGÁROKRÓL A “Függetlenségi Nyilatkozat”, az elnyomó angol király egyik bünéül rója fel azt, hogy: “Megakadályozta és akadályokat gördített a külföldiek honosítása, s oly törvények hozatala elé, amelyek felbátorították volna a bevándorlást”. Az ősök fontosnak tartották azt, hogy minél többen vándoroljanak ide, igyekezett megkönnyíteni a polgárosodásukat. Az utódok meg olyan törvényeket hoztak, amelyeket az elődök nehézményeztek, amelyek megnehezítették a polgárosodást, amelyet most úgy tüntetnek fel, hogy a nem polgárokból — ala Hitler — má- sodrangu népet csinálnak, kiknek regisztrálni kell, kikről ujjlenyomatokat vesznek, kiket kidobtak a munkából, amikor már eleve elzárták az utat attól is, hogy közmunkákon, vagy a WPA és PWA-n helyezkedjenek el, sőt még a reliefről is ki akarják őket zárni. NÁCIZMUS ELLEN — NÁCIZMUSSAL A kormányzat a demokrácia védelme jelszavával kobozza el a meglevő jogokat és igyekszik guzsbakötni a munkásosztályt. Pedig jól tudják azt, hogy éppen a munkásosztály, amely a legjobban irtózik a náci rendszertől, a legjobban gyűlöli az elnyomatást. Ha a törvényhozó urak tényleg az amerikai alkotmányt a “Függetlenségi Nyilat- kozat”-ban lefektetett elveket kívánnák megvédeni, akkor nem ezeknek az' elveknek az elkobzásával, hanem a szabadság jogok és a megélhetési lehetőségek kiterjesztésével, a kizsákmányolás korlátozásával, tudnák a nácizmus elleni küzdelemre felsorakoztatni az egész munkásságot, de a kapitalizmus a náci mumust arra használja fel, hogy úgy a nem polgár, mint a polgár munkást gúzsba kösse és a korlátlan kizsákmányolást biztosítsa a „saját részére. DENUNCIÁLJ! Ezek a törvények megnyitják az utat arra, hogy rosszakaratú emberek, embertásaikat feljelentésekkel zaklassák, de- nunciálják, amely szolgálatra a kormány jogügyi főtanácsosa Francis Biddle hívja fel a lakosságot, amikor a nyilatkozatába ilyeneket mond: . . . “Mindenki jelentsen mindent, ami arra mutat, hogy valaki aknamunkát végez a hazánk kárára. A fontos és alátámasztható adatokat a legközelebbi szövetségi titkosrendőrségi hivatal - ban kell leadni . .” Ha egy haragosod van és hamis adatokkal feljelent a G-menek elvisznek. Napok, vagy tán hetei I múlva megállapítják, hogy a feljelentés hazug volt, de te már időt, esetleg a munkádat veszítetted el. Mr. Biddle nyilatkozatát a “Szabadság” vezércikkben hozta le anélkül, hogy megjegyzést tett volna a de- nunciálást ajánló kijelentésre, pedig jól tudja, hogy ebből származó zaklatás, főleg a bevándorolt munkásságot fogja érinteni. DUPLA SZEMTELENSÉG az, hogy a leghirhedtebb magyar náci a magyar bíróság előtt félbolondnak nyilvánított Birinyi, megijedve a külföldi szolgálatba állók elleni törvényektől, hogy alibit igazoljon, be áll ő is az uszítok közzé. Helyesli az ujjlenyomatos regisztrálást és az úgynevezett 5-ik kolumnát a radikális munkásokban látja meg, kik ellen uszít mindenkit aki él. Szemtelenül elhallgatja, hogy ő és társai az általa dicsőített Coughlin, a Christian front és az ezeket pénzelő nagy kapitalizmus az, amely a német bundistákkal együtt a szálláscsinálói a nácizmusnak. Ha a kormányzat tényleg komoly harcot folytatna az 5-ik kolumna ellen, akkor először a fentieket kellene elfogatnia, melléjük téve a Fordokat, a Lindbergeket, akik egész nyíltan kimutatták azt, hogy emberi ideáljuk Hitler, és a nácizmus az a társadalmi forma, amelyet itt is megakarnak valósítani. A nácizmus egyetlen őszinte ellenfele Amerikában az IWW, amely mint 100 percentes amerikai szervezet a “Függetlenségi Nyilatkozat” alapján áll és vallja, hirdeti, hogy: “Maguktól -érthető igazságnak tartjuk, hogy minden ember egyenlővé termetetett; hogy teremtőjétől elidegeníthetetlen jogokkal ruháztatott (Folytatás a 8-ik oldalon) alap” helyett, a természetes marxi “munka alapot” veszik értékmérőül. Ennek az alapján (és főleg a fokozott munka alapján) versenyképtelenné teszik a “szabad” kapitalista rendszert. A N. Y. Times egyik tudósítója jelenti: “Az E. Á. egy nagy rendelést vesztett el Chilében, mert azt hiszik, hogy Németország jövő szeptemberben újra fog exportálni.” “Gondolkodó vezető férfiak úgy az E. Á.-ban, mint a délamerikai országokban tudják, hogy a pán-amerikanizmusnak ép úgy gazdaságinak is kell lenni, mint politikainak.” Az E. Á. kapitalizmusának életkérdése, hogy úgy gazdaságilag, mint katonailag uralja az amerikai országokat északtól délig. Ha ezt el lehet érni a jf‘dollár-imperializjmus”-sal — nagyon jó! De ha kell, akkor a fegyveres imperializmusnak kell jönni! O. Tolischus a jun 2-iki N. Y. Times-ban értelmesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi lesz a háború és a német győzelem gazdasági és politikai következménye az E. Á.-ban. Leírja a német politikai, gazdasági és pénzügyi rendszert, amelynek az alapján az E. Á.- kal sikeresen veheti föl a versenyt Németország. Azt állítja, hogy “Németországnak a teljes kontrolja alá kerülne az E. Á.- nak nemcsak az európai, hanem az egész világi külföldi kereskedelme. Ami megamaradna belőle, azt is olyan alapon vezethetné csak, amilyent Németország diktál.” Megmagyarázza, hogy a szabad kereskedelem, amely az arany alapon nyugszik, szembekerül az állam kontrol alatt álló cserekereskedéssel, ami a “munka-pénz” alapján áll. “Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Németország minden más országtól csak annyit vásárol, amennyit elad azoknak, és az áruk értékét nem arannyal, hanem a bennük foglalt munkaórákkal mérik. De a munkaórának az értékét minden országban az állam által szabályozott “pénz” határozza meg, tehát a csereértéket önkényesen szabják meg az államok egymás közötti szerződéssel, akiknek a viszonylagos pozíciójukat viszont a viszonylagos hatalmuk adja meg.” Rámutat, hogy Németország tehát minden országban diktálhatna, hogy milyenek legyenek a munkaföltételek és az életszínvonal. Az E. Á.-ban az az egyedüli tény, hogy a világ aranykészletének hét-tized része, vagyis a mostani “érték” szerint $19,000,000.000 (tizenkilenc billió dollár) értékű arany van, — ez a tény magában összeomlást jelentene az amerikai kapitalizmusra, ha a világ többi országai lekerülnek az aranyalapról. “Ilyen volna minden esetben” — folytatja Tolischus — az elkerülhetetlen következménye, annak amit a nácik úgy hívnak hogy a vér győzelme az arany fölött és a szocialisztikus tervezés az országok között.” “Ez az E. Á.-nak két utat hagy. Ez a nemzet is elfogadhatná a fasizta (autarchic) tervezett ekonomiát és főleg a saját kutforrásain élhetne a határain belül és militarizálhatná magát a védelmének biztosítására. De nem lehet kétség abban, hogy ezt fasizta politikai kormányzás kiséri és igy az amerikai politikai demokráciának a végét jelenti.” “Más ut választása, úgy lehet hogy elképzelhetetlen méretű gazdasági katasztrófát jelentene, társadalmi és politikai fölfordulással együtt.” Amit ez az iró mondani akar igy kicifrázva, mi egyszerű szavakkal már régen megmondtuk: Az úgynevezett “szabad” kapitalizmus, a versenyre épített ekonomián keresztül elérte a végét. A helyét a kooperációra alapított ekonomiának kellene elfoglalni, de ezt megakadályozták a fasizta mozgalommal és állammal. Annak egyenes következménye volt Európában a fasizta economia és politikai állam. E két propozició közül kell választani. Tolischusnak igaza van — egyet kivéve. A “másik ut”, amit nem mer megnevezni, sem Amerikában sem másutt nem jelent “gazdasági katasztrófát”. Ellenkezőleg gazdasági megoldást és megváltást jelentene, amint hogy erre idéztünk polgári elemeket is. _ De visszatérve az eredeti tárgyunkhoz, megállapíthatjuk, hogy az európai fasizmus következménye a fasizmus lesz világszerte (mindég észben tartva a proletár forradalom lehetőségét bármely órában, ami persze áthúzná a fasizmus győzelmét.) A fasizta hatalmak felszívják a kisebb országokat úgy, hogy valószínűleg csak négy nagyhatalom marad rövidesen. Ezek között a háború addig fog folyni, amig vagy szövetkezeti alapon, vagy egyetlen egy állam uralma alapján nem lesz egy világegységü ekonomia. __ Anélkül, hogy alapnélküli jóslásokba bocsátkoznánk a világegység mivoltára vonatkozólag, egyelőre ragaszkodni fogunk a fasizmus legfontosabb következményének a megvizsgálásához : a fasizta militariz- mus elemzéséhez. Reméljük kimutatni, hogy a fasizmus önmagában hordja a saját ellentmondásait, amik miatt össze kell omolnia, vagy pedig kénytelen lesz áttérni a szocializmusra.
