Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-21 / 1142. szám
6 olcai *RMTTTVKÄS 1940 december 21. változó és folytonosan fejlődó ipari viszonyok hajtóerői. A bérmunkások soraiban tehát, komoly ellenszegülésre nem számíthatunk az IWW terveivel szemben. Nehézségek merülnek fel több mint bizonyos, de olyan ellenszegülések, amelyek feltartóztathatnák a fejlődés kikerülhetetlen változását, nem fordulhatnak elő az annyira munka- megosztáson alapuló termelési rendszerben, ahol tekintet nélkül a felfogások eltérő megnyilatkozásának, az egymásra utaltság kötelékének megszakítása, valamennyit válságos helyzetbe döntené. A FORRADALMI SIKER FELTÉTELEI Az iparok összessége képezi azt a nagy egészet, amelybe társadalmi életünk, minden funkciójával egybefonódott. Elképzelni is lehetetlen, hogy valamely ipar, a többitől elkülönülten függetlenül működhet. Hiszen ismert tény, hogy valamennyi csupán kiegészítő szerepet tölt be, de külön egyik sem volna képes huzamosabban létezni és képtelen volna a társadalmi szükségletnek eleget tenni. Vegyük például a bányászatot. Számtalan esetben találkozunk emberekkel, akik úgy vélik, hogy a szénbányászok szervezete ipari szervezet, mert hiszen egy szervezet kereteibe egyesültek. A tény azonban igazolja, hogy foglalkozásuk szerint szervezkedtek és nem az ipari működés szerint. Tehát fejlődöttebb szakmai egyesülést képeznek csupán, de nem ipari szervezkedést. Az ipar ugyanis magában foglalja azokat is, akik a bányától a szenet vasúton elvontatják. A váltóőröket, mozdonyvezetőket és fűtőket egyaránt. Szóval mindazokat, akik az iparral összefüggésben vannak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ilyenek állandóan foglalkozásban vannak a bányák körül és hatáskörük nem terjed tovább a fővonal váltó szakaszánál. Ott már a szállítási ipar veszi át a működést. Vannak aztán gépészek, akik javítják és kezelik a légtisztitó készülékeket és mindazon gépeket, melyek a telep működéséhez feltétlenül szükségesek. Ott vannak a kovácsok, ácsok és villany és telefon szerelők, könyvelők és egyéb alkalmazottak. Az IWW valamennyit az egy ipari szervezetbe helyezi és amint az ipar működik, úgy hozza a szervezetet magát összhangba az iparral. Képzeljük csak el, hogy az ilyen alapon szervezett ipar, milyen rettenetes válságot idézhetne fel munkabeszüntetés esetén. A munka és azzal az élet folyama megszűnne nemcsak a szénbánya iparban, de rövidesen megszakíthatná a termelést valameny- nyi iparban is. Ezt ismerve, mi nem tartunk nagyon komoly ellenszegüléstől, sem terveink érvényesítésének elején, illetve kezdetén, sem annak életbeléptetése után. Én tudom, hogy feltett kérdésnél B-y munkástárs arra gondolt, hogy amint diktatúrák esetében szokás, az ellenszegülőket nem lehet másként megfékezni, mint fegyveres karhatalommal. Ez a felfogás azonban nem helytálló, mert a munkásosztályra előnyös és eredményes forradalmat nem képzelhetünk el szervezkedés nélkül. Komoly és fenyegető ellenszegülés, vagy fegyveres erőszak csak olyan esetben fordulhat elő, midőn rendkívüli helyzetben valamely társadalmi réteg, a politikai államhatalom megszerzése végett, szintén fegyveres erőszakhoz nyúl. Ilyen esetekben előfordul, hogy munkás csoportok kerülnek, más munkás csoportokkal szembe, egymás ellen harcolva. Azonban az ilyen esetek minimumra csökkennének az ipari szervezkedés és tervszerű célra törekvés alapján. Mert a forradalom sikere teljesen attól függ, hojgy mennyiben szervezkedik céltudatosan a munkás- osztály. Részemről nem tartom érdemesnek szervezkedni egy olyan forradalomért, amely kormányzási változást idézne fel, ha mindjárt proletár diktaturáA modern munkásmozgalom, amely nem egy merev alakulás, hanem a gazdasági kényszer szerint alkalmazkodó rugalmas, harci szervezet, nem maradhat közömbös a társadalmi, politikai vagy gazdasági változásokkal szemben, kénytelen azt analizálni, hogy a harci taktikáját a változásokhoz megfelelően alkalmazza. Az ilyen kianalizálásnál megfelelő óvatosságot kell akalmaznunk, hogy meglássuk a lényeget, ne hogy a felszínes jelenségek alapján a megállapításaink helytelenek legyenek. Ilyen helytelen megállapításokat elég gyakran találunk a most folyó imperialista háború keretébe, amikor egészen jóhiszemű munkástársak félrevezettetnek Hitler frázisaitól, amikor a kapitalisták ellen ' dörögve őket teszi felelőssé a háborúért. Ebből a hazug frázisból azt a helytelen következtetést vonják le, hogy a fasizmus, illetve a nemzeti szocializmus az egyenlő az államkapitalizmussal, (és egyesek odáig is elmennek, hogy a most folyó háborút az államkapitalizmus és a magánkapitalizmus elleni küzdelemnek tekintik.) Ez a megállapítás nemcsak helytelen, de veszedelmes is, mert szükségszerüleg az következne belőle, hogy a nácizmus a kapitalizmusnak egy fejlődési folyamata, amely közelebb visz bennünket a kapitalista rendszer összeomlásához. Amikor a Naptárunkat átnéztem látom, hogy ebbe a hibába Pika munkástársam is beleesett és Basky szótára is, amikor helyesen megállapítja azt, hogy a fasizmus vagy nácizmus, a kapitalizmusnak egy az eddiginél brutálisabb védekezési formája a feltörekvő proletáriátussal szemben, mégis használja azt a helytelen kifejezést a diktatórikus államokkal kapcsolatban, hogy “államszocializmus”. Lehet, sőt valószínű, hogy ez csak Pika munkástársnál elírás, mert ellenkezik a megállapításaival, mégis szükségesnek tartom leszögezni azt, hogy sem Német, sem Oaszországban nincs államkapitalizmus, hanem éppen úgy mint Angliában vagy itt, magánkapitalizmus van. Úgy az előbbi, mint az utóbbi államok az imperialista háború sikere érdekében korlátokat raktak a kapitalistákra. A diktatórikus nak neveznék is azt. Csak gyökeres társadalmi átalakulásért érdemes szervezkedni, amely meghozná a közszükségletek kollektiv kielégítését. Azt viszont, az iparok átvételével érhetjük el és arra szervezkedve, kikerülhetjük az eddig lezajlott forradalmak kegyetlenkedéseit és nagyarányú véráldozatait. (Következőleg bírálatba vesz- szük a tökéletes emberiség kérdését és három-négy cikk keretében befejeződik értekezésem. Azonban kérem munkástársaimat, hogy a cikksorozat időközönkénti elmaradása esetén, ne türelmetlenkedjenek, mert minden igyekezetem dacára is, a gazdasági viszonyok szabályozzák időmet és egykor kevesebb jut belőle közcélra mint máskor. — Ky.) államok régebben és szigorúbban vezették be a korlátozásokat, amely megszabta nekik a termelés minemüségét és a profit nagyságát és csak ott nyúlt a kisajátításhoz, ahol ellentál- lást talált, de ugyan ezt ma már többé-kevésbé bevezette Anglia is, sőt a még háborúba be nem ment Amerika is megs ;ahta a profit nagyságát és az elnök felhatalmazást kapott arra is, hogy szükség esetén előírhatja azt, hogy mit termeljenek, sőt a gyár lefoglalási joga is meg van. Németországban ma Krup és társai éppen olyan kapitalisták, mint itt Ford, vagy a General Motors. Csak ott az állam- hatalom segítségével brutális terrorjával a munkásosztály kizsákmányolása korlátlan. Államkapitalizmus ma Oroszországban van, ahol a magánkapitalista eltűnt, a helyét elfoglalta az állam, amely éppen úgy bérért dolgoztat, mint a magánkapitalizmus, amely bért nem a munkás szükségletéhez, hanem a képességéhez szabja meg, az már egészen mellékes ebből a szempontból, hogy az igy nyert profitból mennyi megy a bürokrácia fentartására és mennyi a munkás jóléti intézményekre. Még egyszer leszögezve, a szovjeteket kivéve sehol nincs államkapitalizmus, hanem a háborús érdekekre való tekintettel, korlátozások vannak életben, amelyek azonban nem változtatnak a kapitalizmus lényegén. A fasizmus név alá gyűjtött diktatórikus államok a kapitalizmusnak egy brutális, a munkásságnak minden megmozdulását, jogát letipró gépezete, amely éppen az állatiasságával jelent veszedelmet a proletáriá- tusra és itt érthető meg az, hogy az angol munkás ma óriási áldozatokat hoz, hogy megmeneküljön a nácizmustól, mely elrabolná a meglevő jogait is és hallatlan nyomorba döntené őket. Természetes, hogy a mainál sokkalta kissebb erőfeszítéssel és kevesebb áldozattal már magát ezt a fasizmust előidéző rendszert is megdönthette volna. De erről ma már beszélni eső után köpönyeg. A lényeg az volna, hogy az angol munkásság éppen úgy, mint az egész világ dolgozói ne csak a fasiz[must, de a szülőanyját a kapitalizmust is elpusztítaná és helyé- 1 be felépítené az Ipari Demokráciát, amelynek azonban az elő- ‘ feltétele az IWW-hoz hasonló | szervezet kiépítése, amely nem- I csak harci és védelmi szervezet, de alkalmas arra is, hogy minden diktatúra nélkül vigye tovább a termelés vezetését. cső. MÁSOK MONDTÁK Louis MacHenry Howe: A politikát mint foglalkozást nem lehet folytatni és ugyan akkor becsületesnek maradni. Dr. 0. E. Baker: A kukorica termő vidéken, átlagos családnál csak két vagy három gyermek lesz? (Sok a kukorica meg a disznó, kevés a vásárló.) Thomas Jefferson: Mentői tovább van egy ember valamilyen hivatalban, annál rothad- tabbá válik az. John Gay: Aki sokat veszekszik, annak gyakran véres az orra. Mark Twain: A magasztos érzésnek csak akkor van ereje ha jól van táplálva. Howard Scott: A gonosztevő az, akinél nagyon erős a meggazdagodási vágy, de nincs elég tőkéje korporációt alakítani. Dryden: A csőcselék a hab, mely akkor emelkedik legmagasabbra, amikor a nemzet forr. H. G. Wells: A történelem egy verseny a közművelődésre és a katasztrófa között. Dryden: A szerencse a bátrak barátja. Hl ÉPSTŐ-Síioá- M BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ......... 5.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 X231958 New York ..........17.00 J. Bodnár, New York ___ 6.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 M. Vlasits, New York ..... 6.00 Stefankó Márton, N.Y...... 6.00 J. Németh, New York ..... 2.00 J. Feiti, New York ............ 1.00 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria ............... 2.00 J. Havel .............................12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ___ 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls..10.50 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Imre, Akron ....... 6.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi József, Akron .... 8.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 Bercsa, Jánosné, Clev........ 4.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 J. Herceg, Cleveland ....... 6.00 A. Molnár ............. 6.00 J. E. Takács, Cleveland .... 3.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo ..... 2.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00 Mégegyszer “államkapitalizmus”
