Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-21 / 1142. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 december 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 ^ne Year ...... $2.00 Félévre .................. 100 Six Mohths .................... 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, 0. ----------------------------------------------------------------------------------— Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Karácsonyi fohász (Vi) Jézusom, akinek a születésnapját ünnepli meg ez a képmutató világ, én is hozzád fordulok, hódolatomat teszem, mert szerintem te voltál a szeretet és béke. Te vagy a mintaképem, akit éppen ezért, mert szeretetet, békét prédikáltak, megfeszítettek. Engemet is bebörtönöztek, arcul köptek, csúfoltak mert sósa nem bírtam bevenni a háborús propagandát, a gyűlölet má- konyát. Tudom, hogy ma is, éppen azok kínoznának meg téged is, akik két ezer év előtt is keresztre való feszítésedet követelték a FŐPAPOK. Utánad, még milliók próbálták a szeretet, béke evangéliumát hirdetni és látod mi az eredmény? Nagy hodájokat építettek, hogy a juhokat betereljék és a Te nevedben, a Te nemes tanításod ellenére, gyűlöletre, háborúra, gyilkosságra tanítják a juhokat, ámbár nem azok ellen, akik a tél zordonsága elleni védőruhájuktól is megfosztják őket, hanem más, elnyomott, tövig nyírt birkák ellen ,akiket szintén az igazságot, szeretetet megfeszítő FŐPAPOK gyűjtenek össze az akolba, hogy az ellenségnek bélyegzett akol juhait legyilkolják, elfogják, hogy pásztor - ságukat még nagyobb területre, több akol felett szerezhessék meg. Engem és a többieket, akiket nem tudtak az akolba megtartani, tovább nyírni, farkasnak kereszteltek el és megtiltották a jámbor báránykáknak, hogy még csak közel is jöjjenek hozzánk. Azzal vádoltak meg bennünket, hogy akarjuk a Te tanaidat elsajátítani, magyarázni, holott arra csak is ők vannak ^ hivatva. Azt mondják — mi elakarjuk pusztititani ezt a gyönyörű KERESZTÉNY CIVILIZÁCIÓT. Igen Jézus, amit elhinni sem lehet egy józan gondolkodó embernek sem, hogy mi, akiket börtönnel, kínzással, munkavesztéssel sem bírtak fegyver forgatásra birni, embertársaink legvilkolására masiroztatni, mi akarjuk ezt a mü civilizációt, az otthonokat, népeket, országokat elpusztítani. Gondolkozó ember nem birja ezt elhinni, de juhok elhiszik, és sajnos, még 80 százaléka az emberi állatoknak, a jámbor gyáva juhokhoz tartozik, akiket akkor és olyan mélyen nyírhatnak meg a pásztorok éft akkor VÁGJÁK LE ŐKET, amikor nekik tetszik. Mi is megpróbáltunk békét, szeretetet prédikálni az emberek között, azt remélve, hogy az emberek többen lesznek mint a juhok. De csalódtunk. Tévedtünk. A juhok nem akarnak ránk hallgatni. Ember kevés akad köztük, de annál több a bárány, vagy mondjuk angyal bőrbe bujtatott farkas, fenevad, akik szétmarcangolni akartak bennünket. Mi csupán az igazság, szeretet fegyverével felszerelve, hirdettük a testvériség igéjét, ők álig felfegyverkezve támadtak meg bennünket, harcot hirdetve. Tehát ők győztek. Áll a harc, folyik az öldöklés, “mentik” azt a civilizációt, építményeket, haladást, otthonokat, városokat, templomokat, melyet mitőlünk féltettek. Hogy milyen sikeresen, ezt még a vak is láthatja. A juhok megijedve még összébb húzódnak az akolba, sőt a földalá bújnak. Még nehezebb őket megközelíteni, mert a báránybőrbe bujtatott fenevadak még többen vannak és jobban őrzik őket mint azelőtt. Tehát ne gondold Jézus, hogy a gyűlölet, vagy megvetés beszél belőlem. Nem, csak az elkeseredettség, amikor azt mondom és velem együtt talán nagyon sok ilyen csalódott, kigunyult pré- diktátor, hogy: mivel a harcban a gyilkolás hirdetői a FŐPAPOK győztek, ismét marnia helyett szórják a bombákat, tüzkanóco- kat, hogy égesse fel még a földet is, ahol a békét, a szeretetet megfeszítették. Legyen a civilizációjuk, tudományuk, haladásuk, modern gépeik a sírásójuk, pusztítsák ki mind a juhokat, megmételyezett, juhbőrbe bujtatott bestiákat, pásztoraikat. Legyen nekik a béke és szeretet feletti győzelmi lakomájuk teljes, őrjöngjenek, mulassanak, pusztítsanak. Mert ha minden juhot kipusztitanak a fenevadak egymást leverik a pásztorok, nem bírnak több gyapjút nvirni, több bőrt lenyúzni, akkor jön a mi napunk. Mi békét akartunk, ők harcot. Meg lesz az ők akaratuk. A harc nem szűnik meg mindaddig, amíg ez a társadalmi rendszer el nem pusztul, az álcivilizációjával, álszenteskedésével együtt. Mi tudjuk, hogy a bestiák egymást verik le, egymást elgyengítik, a külömböző szinü nemzeti lobogókat mind vörösre festik a vértengerben, igy ők maguk, a mai rendszer urai készítik elő a vörös zászlót, melyet majd mi viszünk győzelemre. Nem nemzeteket, hanem az egész emberiséget fogjuk átvezetni egy jobb világba, ahol nem lesznek nemzeti, faji, vallási és osztály válaszfalak. Mert csak is akkor lehet béke, szeretet az emberiség között, ha mint testvérek, nem mint gazda és cseléd élnek egymással, amint Te is akartad. Mi megláttuk, hogy Te sem, de senki egyedül, nem hozhat békét, szeretetet az osztályokra vált emberiség között. Tehát mi nem az embert, mint Te, hanem a rendszert akarjuk megjavítani, átformálni, mely most gyilkosokat nevel, rablókat szül, a gazdagokat, kizsákmányolókat dicsőíti. A Te tanításod szép és dicső volt, de sikertelen. Mi a tanítás mellett cselekvést is hirdetünk. Mi nem a bűnösöket, hanem a bűnnek szülőit vakarjuk eltávolítani. Most úgy látjuk ez sikerülni fog, a tisztitó tűz megemészti a jelenlegi rendszert. Tanulunk, szervezkedünk, hogy elég okosak, erősek legyünk a helyébe megteremteni az igazságon, felebaráti szereteten, kölcsönös sgitségen, valódi testvériségen alapuló társadalmi rendszert. Mert csak is akkor ünnepelhetünk boldogan, és várhatunk egy jobb, tökéletesebb újévet. Az ipari feudalizmus felé (A-l) Nagy horderejű események játszódnak le ma az emberi társadalomban. Kétségbe vonjuk, hogy a nagy tömegeknek egyáltalában van fogalmuk a ma végbemenő események fontosságáról az emberi tásadalomra vonatkozóan. A még sok helyen létező masránkapitalizmusra épített társadalmi rendszer görcsösen ragaszkodik régi tradíciójához, addig másfelől az államkapitalizmus forradalma indult hóditó útjára. Mind két fél a maga igazát próbálja a másikra erőszakolni, ha úgy nevezhetjük bármelyiket is igazságos társadalomnak emberi szempontból. Az államkapitalizmus a fasizmus formájában újszerű, alig néhány évre vezethető vissza, de még is gyorsan hódit, ami annak a körülménynek tudható be, mivel a magánkapitalizmus a régi keretei között már nem volt képes a társadalmat további zökkenés nélkül irányítani. Az 1929-ben elkövetkezett világraszóló ipari pangás jelezte a magánkapitalizmus csődbejutását. Az Egyesült Államokban 1930-ban Hoover az akkori elnök egy ipari vizsgáló-bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság egy voskos könyvet állított össze azon adatokból, amit a vizsgálat alapján megállapítottak. A megállapításuknak egy sarkalatos pontja a következőleg hangzik: “A mai termelési mód zátonyra jutott, a legnagyobb baj ott van, hogy nincsen egy másik megszervezett társadalmi gépezet, amely a jelenleginek helyét elfoglalja.” Bár az Egyesült Államokban nem volt egy olyan számottevő társadalmi alakulat, amely a régit helyettesítette volna, de az európai kontinensen már bontogatta szárnyait és mivel maga a szervezett munkásság nem azon az utón haladt, hogy egy társadalmi krízis alatt funkcionálni tudjon, kihagyta csúszni kezei közül azt a kínálkozó alkalmat, hogy az összeomló magánkapitalizmus helyét efoglalja és vezesse magát a társadalmat a gyakorlati szocializmus alapján. Erre a funkcióra azután a nemzeti szocialisták vállalkoztak, amit ma fasizta rendszernek neveznek. A nemzeti szocialisták tudták, hogy a magánkapitalizmus ideje lejárt és ezért más irányba próbálták megoldani a káoszba jutott társadalmat. A nemzeti szocializmusnak alapját az erőszakra épített államgépezet alkotja, de mivel az államgépezet csak úgy tud kellően és zavartalanul működni, ha a gazdasági élet felett teljhatalmúig rendelkezik. Tudatában voltak annak, hogy a magán- tulajdonra épített kapitalista rendszerben is a gazdasági alap képezte a társadalom alapvető tényezőjét. Hogy teljhatalmú urai legyenek a társadalomnak, ezt a gazdasági erőt az államkapitalizmus megvalósításával foganatosították. Tudjuk azt, hogy a feudalista rendszerben a földbirtokos osztály teljhatalmúig uralkodott. Sajátjának vallott földterületen ez által maga szabta meg a törvényeket, saját rabszolgái felett. Éppen úgy van ma az államkapitalizmus alatt az ipari munkásokkal. A földbirtok rendszere alatt az ottan dolgozó munkás minden emberi jogok nélkül rabszolgája volt a feudalistáknak, éppen úgy, mint az államkapitalizmus alatt az ipari munkás minden jog nélküli rabszolgája az ipari gépezetnek. Azért nevezhetjük a fasizmust egyszerűen ipari feudalizmusnak is. Ezt a Jelleget ölti magára minden ténykedésében. Mindenfelé, ahol a fasizmus beteszi a lábát, minden szabadság és emberi jogok megszűnnek. Mennél több ország népe hódol be a fasizta uralomnak, annál közelebb jutunk egy teljes fasizta társadalmi rendszerhez, ami a munkásosztály részére súlyosabb terheket ró, mint a magán kapitalizmus rothadozó társadalma. A jelenlegi háború, amely arra irányul, hogy a magánkapitalizmus rendszerét megszüntesse, nem állhat meg mindaddig, ahiig az egyik fél a másik felett nem győzedelmeskedik. Maga a munkásosztály pedig két tűz között van, mert egyedüli óhaja csak az lehet, hogy mind kettőt a múltnak tudja be, hogy eljuthassunk egy igazságos gazdasági rendszerbe, ahol a dolgozó munkás egyenlő részese legyen az élet összes javainak. Megint odajutottunk, hogy két külömböző világnézet vagy társadalmi rend nem férhet meg békésen egymás mellett a földtekén. Egy vagy két ország magánkapitalizmusa nem maradhat meg akkor, ha a többi része behódol a fasizmusnak. Éppen úgy, ahogy azt Trotzky mondotta “Egy országban nem lehet kommunizmus — ha kapitalista ellenségekkel van körülvéve.” De
