Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-21 / 1142. szám
1940 december 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MASRÓL Elmondja: Z. J. A MUNKÁSSÁG ÉS A HÁBORÚ A mai fejtetőre állított világ- események forgatagában nem könnyű feladat elfogulatlan véleményt adni az eseményeket illetőleg, de elhallgatni a vélemény nyilvánítást még nehezebb. Innen is, onnan is hallunk véleményeket, az egyik éppen olyan jó, vagy éppen olyan rossz, mint a másik. Egy tény vitán felül áll és ez: hogy a jelen háború borzalmai minden precedenst felülmúlnak. A fegyvertelen, védtelen emberiség — gyermekek, nők, aggok és betegek — egyetlen előző háborúban sem volt annyira kiszolgáltatva a gyilkos golyóknak, bombáknak, mint a jelenben folyó háborúban. A fegyver viselők, a hadsereg, úgyszólván másodrendű erő, illetve a támadók második céltáblája; az első a megtámadott városok fegyvertelen lakossága. És ez a tény jellemzi, hogy a jelen háború minden előzőnél barbárabb és aljasabb. ; Úgy mondják, hogy a jelen háborúban a régi és az uj világrend áll szemben egymással. A régi világrendet védelmezi Anglia és az őt támogató országok, mig Németország és a vele szövetségben levők az uj világrendért harcolnak. A földtekét lakó emberiség véleménye e két téma körül forog; pro és kontra. Az uj világrendért harcolók azt állítják, hogy Anglia a világ rabszolgatartója, amely ország ötszázmillió lélek felett rendelkezik; amely ország az imperializmus megtestesítője és az emberiség minden bujának, bajának az okozója. Hitler és követői szerint az emberiség addig nem élhet békében amig az angol uralmat meg nem dönti. A régi rend védelmezői viszont azt állítják, hogy a hit- lerizmus, vagy nácizmus győzelmével a “demokrácia” örök időkre a sírba száll, a barbarizmus, a kérlelhetetlen diktatúra lesz úrrá a világon és az emberiség beláthatatlan időkre a legkegyetlenebb rabszolgaság jármának lesz hordozója. A fenti állitások egyike sem túlzott. Anglia valóban imperialista ország, de ettől a jelzőtől a világon egyetlen ország — még Szovjet Oroszország sem — mentes. Az azonban túlzott állítás, hogy a világ minden bajának Anglia az okozója. A világ minden bajának a kapitalizmus az okozója és ez pedig minden országban egyaránt létezik. Amit eddig a nemzeti szocializmusról — vagy mint röviden nevezik nácizmusról — tudunk az valóban minden jelzőnek megfelel, amit rákentek. Barbár, kegyetlen, vérengző, szabadság tipró és annak győzelmével az emberiség fejlődése évszázadokkal esne vissza és újabb évszázadok kellenének, amig az emberiség az ilyen barbár uralmat megtudna dönteni. Ebben a gigászi harcban természetesen a világ osztálytudatos munkássága sem lehet “semleges”. Hiszen a történelmi időktől fogva, azok voltak a haladás zászlóvivői; azok voltak egy uj világrend előharcosai; azok hoztak felmérhetetlen áldozatot a szabadság, egyenlőség és testvériség megteremtéséért; egy uj társadalmi rendszerért, amelyben ez a három fogalom valósággá válik. A kapitalista társadalmi rendszerben ez a három fogalom csak óhaj; elméleti jelszó, melynek megteremtéséért harcolnak az elnyomottak. A hitlerizmus vagy nácizmus győzelmével azonban ez még óhaj, még jelszó sem lehet, hanem csak mint a múlt emléke jöhet számításba. Az osztálytudatos munkásság szerepe ebben a világfelfordulásban egyáltalán nem volna probléma, ha a világ minden országában megvolna az a számottevő kisebbség, amely szükséges ahhoz, hogy befolyást tudjon gyakorolni a belső viszonyokra, ez esetben egy eszmétől fütve, egy cél érdekében minden országban megálljt Kiálthatna a munkásság ennek a borzalmas vérontásnak és úgy az imperialista kapitalizmust, mint a barbár nácizmust az őket megillető helyre küldené, és kikiáltaná az Ipari Demokráciát. De melyik országban rendelkezik a forradalmi munkásság ilyen erővel? Sajnos, egyben sem! A forradalmi osztálytudatos munkásság tehát jelenben még számításon kívül esik, mint egy uj társadalmi rendszert megteremtő erő, mely képes volna történelmi hivatásának megfelelni és átvenni a világ termelő és szétosztó eszközeinek irányítását. Mit tegyen tehát a munkásság? Akarva, nem akarva az események belesodorják a munkásságot a jelenben folyó vérziva- vatarba. Bármennyire is igyekezünk “semlegességet” mutatni kifelé, bensőnkben lázadunk a történtek ellen és előbb, utóbb kitör belőlünk az elfojtott hang. És ez a kitörő hang a munkásság soraiban is megoszlik. Az egyik a “demokráciát” védelmező kapitalizmus ellen, a másik a minden idők legbarbárabb eszméje: a nácizmus ellen. Melyik tehát a helyes ut? Ha a vélemény a “demokráciát” védelmező kapitalizmus mellett nyilvánul meg, az ellen véleményen levők azt mondjáK, hogy “egy rothadt királyi birodalom, a világ legnagyobb királyságának főrendi házának a védelmét” segítjük elő. De viszont ennek támadása a másik erőt segiti előtörni — a nácizmust — ami sokkal barbárabb, sokkal kegyetlenebb, mint a magánkapitaliz.mus. Ennek el- következését, még a “kapitalizmus” védelmezése árán is meg kell akadályozni. Anglia elesté- vel a világ népességének fele náci uralom alá kerül és csak idő kérdése, hogy a másik felét legyűrje. A kapitalista rendszer megérett a pusztulásra, de sajnos a munkásság, amelynek történelmi hivatása volna átvenni a javak termelésének eszközeit elmulasztotta felkészülni. Ezen mulasztás következményeként egy uj erő vetődött felszínre, amely eltiporni készül tudományt, művészetet, emberi jogokat és mindent amiért érdemes élni az emberiségnek. A technika vívmányait az emberiség lemészárlására használja és minden szépet, jót és üdvösét a nyers erőszakkal helyettesit. Az osztálytársadalmat eltörülni kívánja és az osztályuralom helyett egy ember uralmát felállítani, aki kénye-kedve szerint ítélkezik sok száz millió ember sorsa felett. A társadalmi osztályok megszűnnek és csak egy osztály lesz: a rabszolgák oszA háború réme eddig soha nem ismert kegyetlenséggel tombol. Egész Európa úgynevezett civilizált népe, a bombázástól való menekülés és rettegés, és az állandóan fokozódo éhezés hatása alatt, a teljes fizikai és szellemi letörésnek néz elébe, hogy meddig tart ez még, azt nem tudjuk, de látjuk azt, hogy Amerika is napról-napra mélyebben sodródik a háborús őrület örvényébe. Mi munkásemberek állandóan hangoztatjuk azt, hogy a háborús gyilkolások soha sem a munkásnép érdekében történnek, a munkásnép csak mint áldozat kerül a gyilkos háború oltárára. Erről győződhettünk meg a napokban, amikor az összes amerikai újságok a háborús különkiadásokat felülmúló szenzációval számoltak be arról, hogy Angolország lemondott királya, jelenleg a Bahamas Island feje a Duke of Windsor, szive választottjával Amerikába érkezett, a Duchess fogfájdalmai miatt szükséges operáció céljából. Ezt a kis magánügyet úgyszólván undorítóan feltűnően hozták, még a komolynak ismert nagy napilapok is. Mi nem akarjuk elvenni senkinek sem azon jogát, hogyha a foga fáj, hogy azt kihúzassa. Még a nagyméltóságu Duch- esstől sem, de a mai vérzivataros időben, amikor néptömegek milliói véreznek állandóan a harctereken, amikor a windsori Duke, szeretett hazája fölött, a kétezer fontos bombák hullanak alá, egy fogoperációnak ilyen fontosságot tulajdonítani, hát ez mégis csak sok. Igaz, hogy a lemondott király ur, kezdetben belekóstolt a háborúba és bizonyára ez volt az oka, hogy iparkodott amilyen távolságra csak lehet elillanni az angol anyaföldtől, és a jó néhány ezer mértföldnyire fekvő AZOK az olvasóink, akikhez lapke- zeló'k nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio tálya, akiknek élete egy ember szeszélyétől függ. Ilyen rendszer eljövetelét e sorok írója nem óhajtja, még akkor sem, ha más eszköz hij- ján a “kapitalizmus védelmezé- sével” kell azt megakadályozni. Mert a kapitalizmus alatt még mindig módjában van a munkásságnak felkészülni történelmi hivatásának teljesítésére, de a nácizmus alatt már százszor nagyobb áldozatokkal és elképzelhetetlen hosszabb időbe fog kerülni. Bahamas békés területeire evezett ki, ott a legnagyobb baj ami érheti, egy kis fogfájás lehet. És mindenesetre jobb ha egy képzett fogorvos professzor huzza ki a fogat, mintha egy náci bomba üti azt ki. Persze az angol nép ottmaradt és harcol az anyaföldért ami az angol lordok és királyi csemeték tulajdona, mint ahogy a fasizmus szolgálatában felsorakozott német nép harcol, a kegyetlen elnyomatás és minden emberi szabadságot letipró náci diktatúra fönmaradásáért. És ameddig ilyen ellentétes érdekekért lehet a néptömegeket félrevezetni, addig lehetséges lesz az is, hogy amig a népmilliók a háborús harctereken véreznek, a paraziták egyik országból a másikba utazhatnak, a minden pompával és kényelemmel felszerelt luxus hajóikon, fogat huzatni. (f.) NÉHÁNY KOMOLY SZÓ A New York és környéki munkástársainkhoz aka runk szólni a szilveszteri mulatságunkhoz illő komolysággal. Ugyanis minden évben a szilveszteri mulatsággal kapcsolatban panaszok vannak. Rendszerint azok akik előjegyzik magukat, csak nagyon kevesen vannak, a mulatság estélyén aztán tömegesen megrohannak bennünket és kellő felkészültség hiányában, aztán nem tudjuk ellátni a jelentkezőket. Ez évben mindezeket elkerülni akarjuk, és ezért kérjük munkástársainkat, hogy határozottan jelentsék be, hogy hányán fognak résztvenni a szilveszteri estélyünkön. Minden szerda és péntek este a Bérmunkás Otthonban vagyunk, jegyeket vehetnek át, azok akik nem jöhetnek föl, írjanak egy postakártyát és a jegyeket elküldjük címeikre. Szilveszteri mulatságunk ez évben felül fog múlni minden eddigit. Lesznek elsőrendű művészi számok, és Szigeti zenekara játszik. Jegy ára $1.25, melyért hat fogásos disznótoros vacsorát fogunk felszolgálni. Megjegyezzük még azt is, hogy a vacsorát a közismert szakácsnő, Mrs Kanzler készíti, akinek konyhai művészete ismeretes a newyorkiak előtt. A jelentkező munkástársainkat tehát várjuk! Az IWW newyorki csoportja, 1351 Third Ave. Betekintés egy foghúzás történetében
