Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-11-30 / 1139. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............................$2.00 izne Year ............................$2.00 Félévre ................................, 1-00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ......................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD I nyűnk, hogy az ezideig még a magánkapitalizmus oldalán har­coló munkások fogják irányítani az uj társadalom kibontakozá- | sát. Feltevésünk alapját az angol, majd később a fejlődés folya­mán Amerika fogja megmutatni, ami magával fogja sodorni a fasizmus és az orosz diktatúra alatt sínylődő proletáriátus éb­redését is. A tényleges szocializmus, amely egy kolektiv termelési rend­szeren alapszik, ki kell, hogy bantokozzon, még akkor is, ha so­kan elképzelhetetlennek és kivihetetlennek mondják. Egy megrendszabályozott kapitálizmus már többé nem ké­pezi a tényleges kapitalizmust, mert annak nem ad tovább sza­bad kezet a világpiac lebonyolítására és ha a szabad verseny kor­látozása által a világpiac kérdése és birtoklása csak a múlté lesz, amikor a független államok csak a saját szükségleteikre lesznek képesek termelni, akkor fog bebizonyosodni az a tény, hogy a társadalmi élet csak úgy tud tovább működni, ha a társadalmi javak felett nem egy kiváltságos uralkodó osztály fog lenni, ha­nem a közösség és minden az összemberiség javát fogja szolgál­ni. Mi ipari uinonisták reményt soha nem vesztve várjuk a tár­sadalmi események ilyen irányú gyors fejlődését, amelyben a mai társadalom keretein belül, gyors léptekben haladunk az uj ‘ársadalom kibontakozása felé. Változó világesemények (A-l) Akiknek nincsen megállapított, észszerű meggyőződé­sük, azok mindig arra billennek, amerre a napi események sodor­ják. A mai gyors világeseményi változások időváltozás szerűen alkotnak az emberiség gondolatába világnézeteket. A mai embe­ri társadalomnak az a rétege, akik az uralkodó osztályt képezik, el sem tudják képzelni, hogy máról-hólnapra a társadalom kere­kei kibillenhetnek a jelenlegi forgási irányából, amit ők bizony semmi körülmények között nem szeretnének látni. Azt azonban elfelejtik, vagy egyáltalában nem is akarnak felőle tudomást szerezni, hogy a magántulajdonra épített mai társadalmi rend­szer, egy nem megfelelő és az emberiség nagy tömegére nézve, egy igazságtalan rendszer! Igaztalan azért, mert egy kis csoport a természet kincsei felett jogot formáltak, annak birtoklására, ami által ma-teljhatalmulag uralkodnak az élet javai felett az emberiség nagy tömegének rovására. Az emberi társadalomnak eme rendszere annyira tulfejlőd- te önmagát, hogy képtelen a jelenlegi formájában a társadalmi szükségletek akadálynélküli lebonyolítására. Ezek a társadalmi bajok szülték meg a ma dúló világeseményeket. Korán sem akar­juk bizonyítani azt, hogy az Európában most kialakuló rend egy igazságosabb társadalmi életnek jövőjét alapozza meg. Csak bi­zonyítékul szolgál arra, hogy a mai magánkapitalista rendszer befejezte társadalmi hivatását. Az emberi társadalomnak az a rétege, akik e hibákat már régóta felfedezték, azoknak tervsze­rűen megállapított programjuk van a társadalom ujáépitésére. Amit a mai uralkodó osztály soha nem tartott sem jogosnak, sem megfelelőnek. Gigászi harcot folytatott ellene és minden törek­vését igyekezett csirájában elfojtani. Azok a társadalmi állapo­tok, amelyek az emberiség nagy tömegének nem juttatott mást a nyomornál és nélkülözésnél, alkalmat adott egy olyan világné­zet kifejlődésére, ami a magánkapitalizmus létezését teljesen ve­szélyezteti. Ez a világnézet a fasizmus, ami első sorban azt a tár­sadalmi törekvést igyekezett csirájában elfojtani, ami egy uj és valóban igazságos társadalmi rendszert akart az összemeberiség részére megvalósítani. A csődbe jutott kapitalizmus minden ere­jével igyekezett azt támogatni abban a reményben, hogy saját létezését vélte ezáltal biztosítani. A fasizmus uralomra jutása egyes országokban bebizonyí­totta azt a tényt, hogy csak a munkásosztály elnyomása, még nem oldja meg, azt a problémát, hogy azután a fasizmus, simán vezetheti a társadalom irányítását. Magával a magánkapitaliz­mus rendszerével találta magát szemben, ami minden társadalmi bajnak előidézője, akiknek oroszlán része volt a fasizmus kiala­kulásában. A fasizmus további uralmát csak úgy tudta biztosí­tani, hogy a magánkapitalizmus rendszerét is rendszabályozta és ennek helyét az államkapitalizmussal cserélte fel. Kivételes esetnek tartották a háborúra való készülődést, de valóságban az a tény, hogy a fasizmus csak az államkapitalizmus rendszere mellett tud addig létezni, amig az emberiség nagy tömege arra a tudatra nem ébred, hogy ezek a gyors társadalmi esemény vál­tozások nem oldották meg az emberiség tényleges problémáit. . Amilyen gyorsan fejlődnek ma a világesemények, amilyen gyors egymásutánban változnak az embereknek gondolatai, olyan gyorsan fognak kiábrándulni a nemzeti szocializmus áldatlan rendszeréből. Nagy esemény változások történtek a múlt hábo­rú folyamata alatt is. Az egész világot megremegtette az orosz forradalom 1917-ben. Az orosz forradalom győzelme kihatással volt az egész világra. A kapitalizmus uralmát látta veszélyben forogni, a munkásosztály pedig attól várta az élet szebb napjai­nak az eljövetelét. Mostan azonban minden józanul gondolkozó munkás azon ütközik meg, hogy a jelenlegi Oroszország taktikája, amely ösz- szekötötte á forradalom vívmányát az emberiséget letaposó fas­izmussal, még taktikai szempontból is nevetséges. Nem hisszük és eisern tudjuk képzelni, hogy egy világhatalommal rendelkező fasizta rendszert könnyebben tud a munkásosztály legyűrni, ha tényleg Oroszországnak ez a taktikája, mint egyes országok ma­gánkapitalista rendszerét. Az események során, csak azt tudjuk következtetni, hogy Oroszország a fasizta hálóba teljesen elvesz­ti világi befolyását a feltörekvő munkásosztály előtt. De a vi­lágesemények azonban tovább fognak fejlődni és az a remé­ÜNNEPELT A CORAOPOLI- SI MAGYAR OTTHON November 16-án tartotta meg 20 éves jubileumi ünnepélyét a Coraopolisi Magyar Otthon dísz­vacsorával és tánccal egybeköt­ve. Ez a derék testület az egész vidéken nagy köztiszteletnek örvend, melynek révén olyan közönség jött össze, hogy tágas helyisége szinültig megtelt. Ritkán találkoztunk olyan testülettel, amelynek működése olyan harmonikus lenne mint a Coraopolisi Magyar Otthon tag­ságáé. Ennek a megértő műkö­désnek a munkásmozgalomban meritett olytálytudat adja meg a magyarázatát. Hosszú esz­tendőkön keresztül legjobb munkás előadásokban volt ré­sze a coraopolisi magyar mun­kásságnak, ami minden tekin­tetben csak előnyére vált. Az ünnepélyt Mihályi Mózes az Otthon agilis elnöke nyitot­ta meg keresetlen szavakkal, majd az Otthon történetét Bar­tók József alapitó tag ismertet­te. A banket levezetésére Estu János lett felszólítva, aki a képviselt testületek kiküldötte­it sorrendben szólította fel. Kö­vetkezők beszéltek az ünnepé­lyen: Kucher András a Bérmun­kás képviselője. Fiók Albert a Magyarság szerkesztő-tulajdo­nosa, Vaszily Tivadar, az A Munkás képviselője, Gazdag Sándor, a Homesteadi önképző elnöke, Herpák András, a Pitts­burgh! Társas Kör képviselője, Péter Gyula, a McKeesRocksi Verhovay fiók kiküldöttje, Mrs. Lőrincz, a McKees Rocksi Női Egyesület képviselője, Lenárt András, Pittsburghi Reformá­tus Egylet képviselője, Borovits János, a Coraopolisi Verhovay fiók kiküldöttje, Fió György, a M. B. Szövetség 119 osztályá­nak elnöke, Nagy János az Al­liance magyarsága nevében, majd a coraopolisi polgármes­ter és az Otthon ügyvédje is beszéltek. A megjelent testüle­teknek köszönetét mondott a megjelenésükért az Otthon elnö­ke Bence Jários. Ezzel a benketi vacsora vé­gétért és a tánckedvelők kora reggeli órákig Buncsy testvé­rek zenekarának muzsikája mel­lett maradt együtt. Tudósitó. ELŐFIZETÉSEKET KÜLDTEK november 23-ig: A. Molnár, Cleveland ....... 1 G. Scherhaufer, Clev............. 1 A. Bukovszky, Berwyn ......... 3 F. Szüch, So. Bend ............... 4 A. Kucher, Pittsburgh ......... 3 J. Bognár, Hammond ........... 1 A. L. Száz, Chicago ........... 1 M. Földi, Detroit ................... 1 St. Nagy, Cleveland ............. 1 Mrs. J. Leiz, Cleveland ....... 1 L. Fishbein, New York ...... 6 .1. Policsányi, Triadelphia .... 2 Herczeg-Kollár, Cleveland .... 1 L. Rost, Phila ..................... 1 J. Weidinger, Manayunk ...... 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem 3 A. ökrös, Cleveland ............. 1 D. Hido, Cleveland .............. 1 J. Nagy, Terrace ..... 1 P. Hering, Buffalo ................. 3 J. Gyurcsek, Thornville ....... 1 J. Benkő, Tolado ............. 1 Anna Szedlacsek, New York 2 J. Lockner, Strongville ......... 1 J. Halász, Cleveland ........... 1 M. Fekete, Coraopolis ........... 3 B. Gyalokay, Cleveland ......... 1 J. Feczkó, New York ........... 1 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. .Nein lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található « dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. jak, akikből, a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogv folytassa a termelést akkor, amiko? a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom t / n roví ’h^Tn1

Next

/
Oldalképek
Tartalom