Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-30 / 1139. szám
1940 november 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL .CS...Ő megjegyzései’ AZ UJ VILÁGREND Az a paktum, amelyet pár hónapja irt alá Berlinben a három ördögi diktatúra, kötelezi az aláírókat arra, hogy az “uj világrendet” ha kell fegyverrel is rákényszerítik az emberiségre. Hogy az uj világrend amely- lyel Hitler-Mussolini és Hierito, akarják megajándékozni az emberiséget, mit jelent, ahoz nem kell sok magyarázat. A minta amely után akarják átalakítani a világot, már készen áll nem elméletben, hanem valóságban. Ez a náci Németország, amelyet röviden a következőképen lehet jellemzeni: feltétlen parancsuralom, amely korlátozza a kapitalistát, megszabja neki, hogy mit és mennyit termeljen, megszabja a profit magasságát, mert a haszon nagy többsége az államnak van számítva, hogy fentarthassa az erőszak szervezetét, a bürokráciát, rendőrségeit, katonaságát, amelyekkel tartja féken az állati sorba sü- lyesztett proletáriátust, amelynek csak egyetlen joga és kötelessége van, robotolni annyit és annyiért, amennyit az állam előír. Ezért kap annyit, amely megmenti a gyors éhenpusztu- lástól, de semmi joga nincs arra, hogy sorsának javítására szervezkedjen. Minden ilyen kísérletet irgalmatlanul vérbe fojtanak. Az “uj rend” ellentéte annak, amit a haladás nagy elméi a világ boldogitására felállítottak. Ellentéte annak, amiért a modern munkásmozgalom küzdött. A három rabló diktatúra paktuma után, a világ szeme a Szovjetek felé fordult, onnét várta, remélte az ellenfront kialakulását. Nem kellett soká várni a hetekig tartó tárgyalásokat. Megrögziteni Berlinbe ment a Szovjetek külügyi népbiztosa Molotoff elvtárs, aki négy napos tárgyalás és banketezés után elutazott anélkül, hogy a várakozó világ megtudta volna azt, hogy mi a tárgyalások eredménye. Csak annyit jelentettek, hogy a Szovjet-Német barátság erősebb mint valaha. Azóta azután gyors ütemben kezd mutatkozni a tárgyalások gyakorlati eredménye, mely azt igazolja, hogy Szfaliné(k újra megegyeztek Hitlerékkel a világ letiprására, amit Hitlerék “uj rendnek” kereszteltek el. A Szovjetek elismerik Szlovákiát, elismerik Frankó Spanyolországát, mind a két álammal felveszik a diplomáciai kapcsolatot. 4A Szovjet szoros kereskedelmi kapcsolatot épit ki a Horthy kormánnyal. A román diktátor bejelentette a csatlakozását az “uj rendhez”. Magyarország már alá is irta az “uj rendel” való fegyveres szövetséget és csak idő kérdése, hogy ugyanezt megtegyék a többi Balkán államok is. A spanyol külügyminiszter is tárgyal a közös fegyveres akcióról. Amint a berlini és római lapok írják, ezek a csatlakozások a Szovjet beleegyezésével történtek. Az “uj rend” eddigi vezérkara a következőképen alakult ki: Hitler, Mussolini, a japán császár, Sztálin, Frankó, Horthy, Antoniescu, Petain-Laval, Tiso. Ha a névsort megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a nemzetközi munkásság gyilkosaival együtt ott van a kommunista pápa Sztálin elvtárs is, hogy egy soha el nem képzelt véres háború után, elpusztítsanak mindent ami kultúrát, szabadságot jelentett, hogy a proletáriátust reménytelen szolgaságba sülyes’z- szék. Lenin Szovjetje bent van ebben a gyalázatos együttesben, amelynek csak egy magyarázata lehet, amelyet egy újságíró igy irt le: “A chicagói gangsz- ter vezérek felosztották egymás között a várost, ki, hol rabolhat, zsarolhat, adhatja el a bootleg pálinkát. Amig ezt a megállapodást megtartották, addig béke volt, aki megszegte azt megölték. Európa Caponejai az égész világ felett osztozkodtak, Sztálin is megkapta a maga részét a már elrabolt és még elrablásra váró zsákmányból. Amig a betyár becsület együtt tartja őket, addig együttesen építik az “uj rendet” az egész világ minden haladó emberének átkai között.” NO HONFITÁRSAK? Sokszor bosszantó volt a magyar lapok és egyleti vezért milyen kétlaki szerepet játszanak ebben az országban és hogy mennyire belenevelték a magyar tömegekbe is azt, hogy ők egyszerre lehetnek úgy magyar, mint amerikai hazafiak. A szerkesztő és vezér urak a legjobb tudásukkal úgy igyekeztek, úgy be, mint kifelé beállítani a dolgokat, mintha Magyarország, a szabadság, a boldogság fellegvára volna, amelynek a kormányrendszere azonos az amerikaival. Az utóbbi évek jograblásait, mint a hitleri szomszédság kényszerét mutatták be, holott a mai magyar kormányzat, élén Horthyval, szívvel, lélekkel támogat mindent, ami reakció, Hisz tulajdonképen Horthy ék voltak azok, akik Európában intézményesítették a fehér terrort. Most ennek a kis játéknak vége kell, hogy legyen. Ezek az urak, akik minket oly gyakran oktattak ki az amerikanizmusból, most kénytelenek lesznek vizsgát tenni. Kénytelenek lesznek szintvallani. Magyarország fegyveres szövetségre lépett Német, Olasz és Japán országokkal, illetve csatlakozott a pár hete alakult “uj rend” csoporthoz, amelynek az éle Amerika ellen irányul, amit annak idején a magyar lapok is leszögeztek. Éhez az Amerika ellenes szövetséghez most lecsatlakoztak Horthyék is és ha ez az ország ma még nincs is háborúba, de tény az, hogy minden segítséget meg ad, hogy Anglia győzzön és kétségtelen, hogy a magyar kormánynak ez a nyílt Amerika ellenes fellépése az itt élő magyarságot is az 5-ik ko- lumnisták közé lökte, amelyet fokozott mértékben figyelnek, akiket úgy mint a német és olasz tömegeket igyekeznek eltávolítani a fontos iparokból. Ma tényleges veszélyt jelent, minden olyan szervezethez való tartozás, amelynek a magyar kormányhoz való kapcsolata nyilvánvaló. Az itt tényleg meglevő háborús hisztéria most fokozott figyelembe fog részesíteni bennünket, kik magyarföldről jöttünk ide és ezt köszönhetjük a mi magyar lapjainknak és egyleti vezéreinknek, kik oly hűséggel szolgálták ki az ellenforradalmi kormányokat. Ezek az urak ma mélységesen hallgatnak. Nincs egyetlen szavuk se, amely elitélné a magyat kormányt, amely nemcsak eladta a magyar népet Hitler vágó- hidjára. A magyar katonság rövidesen megjelenik Európa véres színpadán, valószinüleg a “rokon” török nép ellen használják fel Hitlerék, de szembe állította a “fogadott hazával” is. A “Szabadság” és a többi lapok egy kis hírként hozták le ezt az eseményt, minden kommentálás nélkül, csak a bridge- porti náci lapban tör ki az ujon- gás a fegyveres szövetség té- nyére. Ha a sok “liberális” gyáván elbújik, legalább a náci lapban van őszinteség és bátorság. Az amerikai magyarságnak most saját érdekében meg keli szólalnia, minden egyleti gyűlésen és főleg egyletközi gyűléseken ki kell hangsúlyozni azt, hogy a magyar kormányzathoz semmi köze nincs. Annak a nácizmussal való paktálását a magyar nép rettenetes elnyomatását, nyomorba döntését, mélységesen elitéli és megveti. MÉGEGYSZER PEDLOW Legnagyobb meglepetésre a “Magyar Bányászlap” is kijött az ellen a csalás ellen amellyel a szövetkezett társaság eret akar vágni az amerikai magyarságon. Megírja azt is, hogy hazugság az, hogy a Pedlow által szállított élelmiszerek csak jegyre vásárolhatók, odahaza, mert éppen az ellenkezője áll fenn. Csak olyan árukat ajánlanak, amely odahaza ma még a szabad kereskedelemben kapható. Megírja azt is, hogy méreg drága az akció, mert ugyan azon a pénzen legalább a dupláját lehet megkapni, minden akadály nélkül. Mikor nyugtázzuk a Bányászlap cikkét, nem mulaszthatjuk el megállapítani azt, hogy annak a tulajdonosa ugyan az a Himler Márton, aki üzleti ma- nagere a Szabadság napi lapnak, amely napról-napra hirdetésekben, cikkekben dicsőíti Pedlow ur “jótékony” akcióját. Ez a tény kétségessé teszi Himler őszinteségét, mert ha ez a csalás tényleg csalás — és kétségtelenül az — akkor miért az a Bányászlapban és miért nem az a Szabadságban? Bizony az ilyen — nem tudja a jobbkéz, mit csinál a balkéz — azt a gyanút kelti, hogy ha a Himler hetilapjai is megkapták volna a hirdetéseket, akkor a Bányászlap is hallgatott volna és elősegítette volna az üzletet amelybe igy érdekeltek lettek volna. TÁRSASÁGBELI HÍR A mi lapunk nem igen foglalkozik a magas társaság életével, nem szokjuk megírni, hogy kik, milyen ruhában jelentek meg az estélyeiken, most azonban kivételt teszünk, amikor a washingtoni társasági szezon egyik legfényesebb estélyéről van szó. A gyönyörűen kivilágított, felkészített palota előcsarnokában a házigazda és neje mosolyogva fogadják a vendégeket. Több mint 900 vendég vett részt. A vendégek estélyi és díszruhái versenyt ragyogtak a termek világításával. A vendégek közül “sikerült feljegyeznünk” Herceg Colona, olasz, Lord Lothian, angol, Dr Thomsen, német követeken kívül a jalpán, török, finn, magyar nagyköveteket nagy kíséretükkel. Az asztalok roskadásik megvoltak terítve, orosz kaviárral és más gazdag orosz ételekkel, mig az innivalók között Vodka, orosz pezsgő, wisky és konyak valamint külföldi borok voltak. Az ételekből és italokból már láthatja az olvasó, hogy itt egy orosz lakomáról van szó és az nem okoz meglepetést, hogy a washingtoni orosz követség rendezte ezt az estélyt és az ott összejött előkelőség az 1917-es orosz forradalom győzelmét ünnepelte. Csak még annyit jegyzünk meg, hogy nem kaptak meghívást a prolik és azoknak az országoknak a követei, amelyeket a német vagy orosz szövetséges társai a Szovjetnek elfoglaltak, mert Sztálin, mint Hitler hü szövetségese ezeket az országokat nem ismeri el. Sztálin most ilyen banketekkel küzd a világforradalomért. A BÉRMUNKÁS NAPTÁR Lázas izgalom van abban a nyomdában, ahol a Bérmunkást és most a Bérmunkás 1941-es naptárát nyomják, a mindig nyugodt Lefkovits mtárs. is ide* ges. Hogy is ne, a naptárnak ebben a hónapban kész kell lenni és Pika cikke még mindig csak ígéret, a hirdetések is késnek. Sanyi, a szedő gyerek is valami hibát követett el, amiért Lefkovits angyali szelídséggel inti meg (amely vág mint a borotva: szedőfiu) ide cut kell, oda megfelelő cim ez mind az ő dolga nem beszélve az összeállításról, de igy jó, mert Lefkovits mtárs “diktátorsága” a technikai részen garantálja azt, hogy az ez évi naptár kiállítása felülmúlja az eddigi kiadványainkat. A Bérmunkás írógárdája teljes erővel vonult fel, hogy a szellemi téren is a legjobbat adja. El lehet mondani, hogy a gárda öregje-ifja gyürkőzött neki a nagy feladatnak. Az öregek között ott találjuk Basky Ferenc, Geréb József, Kovács Imre, Paál Máté, Visi István, Wágner József, Zára János munkástársak, mig az ifjakat Fishbein, Kovács Ernő, Kozsány János, Pika Pál, Sike Judith és Vlasits Márton munkástársak adják. Rajtuk kívül nagyon sok elbeszélés, vers, természettudományi és orvosi cikkek adják a tartalmát a naptárunknak, amelyet még ezen a héten postára adunk. A csoportok, a lapkezelők, a Bérmunkás minden olvasója vegye a kezébe a Naptárt és kopogtasson be minden egyes magyar házba, adja azt el és ezzel tegye meg az öntudatos ipari forradalmár kötelességét.
