Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-11-30 / 1139. szám

1940 november 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL .CS...Ő megjegyzései’ AZ UJ VILÁGREND Az a paktum, amelyet pár hónapja irt alá Berlinben a há­rom ördögi diktatúra, kötelezi az aláírókat arra, hogy az “uj világrendet” ha kell fegyverrel is rákényszerítik az emberiség­re. Hogy az uj világrend amely- lyel Hitler-Mussolini és Hierito, akarják megajándékozni az em­beriséget, mit jelent, ahoz nem kell sok magyarázat. A minta amely után akarják átalakítani a világot, már készen áll nem elméletben, hanem valóságban. Ez a náci Németország, ame­lyet röviden a következőképen lehet jellemzeni: feltétlen pa­rancsuralom, amely korlátozza a kapitalistát, megszabja neki, hogy mit és mennyit termeljen, megszabja a profit magasságát, mert a haszon nagy többsége az államnak van számítva, hogy fentarthassa az erőszak szerve­zetét, a bürokráciát, rendőrsé­geit, katonaságát, amelyekkel tartja féken az állati sorba sü- lyesztett proletáriátust, amely­nek csak egyetlen joga és kö­telessége van, robotolni annyit és annyiért, amennyit az állam előír. Ezért kap annyit, amely megmenti a gyors éhenpusztu- lástól, de semmi joga nincs ar­ra, hogy sorsának javítására szervezkedjen. Minden ilyen kí­sérletet irgalmatlanul vérbe foj­tanak. Az “uj rend” ellentéte annak, amit a haladás nagy elméi a vi­lág boldogitására felállítottak. Ellentéte annak, amiért a mo­dern munkásmozgalom küzdött. A három rabló diktatúra paktu­ma után, a világ szeme a Szov­jetek felé fordult, onnét várta, remélte az ellenfront kialakulá­sát. Nem kellett soká várni a hetekig tartó tárgyalásokat. Megrögziteni Berlinbe ment a Szovjetek külügyi népbiztosa Molotoff elvtárs, aki négy na­pos tárgyalás és banketezés után elutazott anélkül, hogy a várakozó világ megtudta volna azt, hogy mi a tárgyalások ered­ménye. Csak annyit jelentet­tek, hogy a Szovjet-Német ba­rátság erősebb mint valaha. Azóta azután gyors ütemben kezd mutatkozni a tárgyalások gyakorlati eredménye, mely azt igazolja, hogy Szfaliné(k újra megegyeztek Hitlerékkel a világ letiprására, amit Hitlerék “uj rendnek” kereszteltek el. A Szovjetek elismerik Szlovákiát, elismerik Frankó Spanyolorszá­gát, mind a két álammal felve­szik a diplomáciai kapcsolatot. 4A Szovjet szoros kereskedelmi kapcsolatot épit ki a Horthy kormánnyal. A román diktátor bejelentette a csatlakozását az “uj rendhez”. Magyarország már alá is irta az “uj rendel” való fegyveres szövetséget és csak idő kérdése, hogy ugyanezt megtegyék a többi Balkán ál­lamok is. A spanyol külügymi­niszter is tárgyal a közös fegy­veres akcióról. Amint a berlini és római lapok írják, ezek a csatlakozások a Szovjet bele­egyezésével történtek. Az “uj rend” eddigi vezérka­ra a következőképen alakult ki: Hitler, Mussolini, a japán csá­szár, Sztálin, Frankó, Horthy, Antoniescu, Petain-Laval, Tiso. Ha a névsort megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a nemzetközi munkásság gyilkosaival együtt ott van a kommunista pápa Sztálin elvtárs is, hogy egy so­ha el nem képzelt véres háború után, elpusztítsanak mindent ami kultúrát, szabadságot jelen­tett, hogy a proletáriátust re­ménytelen szolgaságba sülyes’z- szék. Lenin Szovjetje bent van eb­ben a gyalázatos együttesben, amelynek csak egy magyaráza­ta lehet, amelyet egy újságíró igy irt le: “A chicagói gangsz- ter vezérek felosztották egymás között a várost, ki, hol rabolhat, zsarolhat, adhatja el a bootleg pálinkát. Amig ezt a megállapo­dást megtartották, addig béke volt, aki megszegte azt megöl­ték. Európa Caponejai az égész világ felett osztozkodtak, Sztá­lin is megkapta a maga részét a már elrabolt és még elrablás­ra váró zsákmányból. Amig a betyár becsület együtt tartja őket, addig együttesen építik az “uj rendet” az egész világ minden haladó emberének át­kai között.” NO HONFITÁRSAK? Sokszor bosszantó volt a ma­gyar lapok és egyleti vezért milyen kétlaki szerepet játsza­nak ebben az országban és hogy mennyire belenevelték a ma­gyar tömegekbe is azt, hogy ők egyszerre lehetnek úgy magyar, mint amerikai hazafiak. A szer­kesztő és vezér urak a legjobb tudásukkal úgy igyekeztek, úgy be, mint kifelé beállítani a dol­gokat, mintha Magyarország, a szabadság, a boldogság felleg­vára volna, amelynek a kor­mányrendszere azonos az ameri­kaival. Az utóbbi évek jograblásait, mint a hitleri szomszédság kényszerét mutatták be, holott a mai magyar kormányzat, élén Horthyval, szívvel, lélekkel tá­mogat mindent, ami reakció, Hisz tulajdonképen Horthy ék voltak azok, akik Európában in­tézményesítették a fehér ter­rort. Most ennek a kis játéknak vége kell, hogy legyen. Ezek az urak, akik minket oly gyakran oktattak ki az amerikanizmus­ból, most kénytelenek lesznek vizsgát tenni. Kénytelenek lesz­nek szintvallani. Magyarország fegyveres szövetségre lépett Német, Olasz és Japán orszá­gokkal, illetve csatlakozott a pár hete alakult “uj rend” cso­porthoz, amelynek az éle Ame­rika ellen irányul, amit annak idején a magyar lapok is leszö­geztek. Éhez az Amerika ellenes szövetséghez most lecsatlakoz­tak Horthyék is és ha ez az ország ma még nincs is hábo­rúba, de tény az, hogy minden segítséget meg ad, hogy Anglia győzzön és kétségtelen, hogy a magyar kormánynak ez a nyílt Amerika ellenes fellépése az itt élő magyarságot is az 5-ik ko- lumnisták közé lökte, amelyet fokozott mértékben figyelnek, akiket úgy mint a német és olasz tömegeket igyekeznek el­távolítani a fontos iparokból. Ma tényleges veszélyt jelent, minden olyan szervezethez va­ló tartozás, amelynek a magyar kormányhoz való kapcsolata nyilvánvaló. Az itt tényleg meg­levő háborús hisztéria most fo­kozott figyelembe fog részesí­teni bennünket, kik magyar­földről jöttünk ide és ezt kö­szönhetjük a mi magyar lapja­inknak és egyleti vezéreinknek, kik oly hűséggel szolgálták ki az ellenforradalmi kormányo­kat. Ezek az urak ma mélységesen hallgatnak. Nincs egyetlen sza­vuk se, amely elitélné a magyat kormányt, amely nemcsak elad­ta a magyar népet Hitler vágó- hidjára. A magyar katonság rövidesen megjelenik Európa véres színpadán, valószinüleg a “rokon” török nép ellen hasz­nálják fel Hitlerék, de szembe állította a “fogadott hazával” is. A “Szabadság” és a többi la­pok egy kis hírként hozták le ezt az eseményt, minden kom­mentálás nélkül, csak a bridge- porti náci lapban tör ki az ujon- gás a fegyveres szövetség té- nyére. Ha a sok “liberális” gyá­ván elbújik, legalább a náci lapban van őszinteség és bátor­ság. Az amerikai magyarságnak most saját érdekében meg keli szólalnia, minden egyleti gyűlé­sen és főleg egyletközi gyűlése­ken ki kell hangsúlyozni azt, hogy a magyar kormányzathoz semmi köze nincs. Annak a ná­cizmussal való paktálását a magyar nép rettenetes elnyoma­tását, nyomorba döntését, mély­ségesen elitéli és megveti. MÉGEGYSZER PEDLOW Legnagyobb meglepetésre a “Magyar Bányászlap” is kijött az ellen a csalás ellen amellyel a szövetkezett társaság eret akar vágni az amerikai magyar­ságon. Megírja azt is, hogy ha­zugság az, hogy a Pedlow által szállított élelmiszerek csak jegyre vásárolhatók, odahaza, mert éppen az ellenkezője áll fenn. Csak olyan árukat aján­lanak, amely odahaza ma még a szabad kereskedelemben kap­ható. Megírja azt is, hogy mé­reg drága az akció, mert ugyan azon a pénzen legalább a duplá­ját lehet megkapni, minden akadály nélkül. Mikor nyugtázzuk a Bányász­lap cikkét, nem mulaszthatjuk el megállapítani azt, hogy an­nak a tulajdonosa ugyan az a Himler Márton, aki üzleti ma- nagere a Szabadság napi lap­nak, amely napról-napra hirde­tésekben, cikkekben dicsőíti Pedlow ur “jótékony” akcióját. Ez a tény kétségessé teszi Him­ler őszinteségét, mert ha ez a csalás tényleg csalás — és két­ségtelenül az — akkor miért az a Bányászlapban és miért nem az a Szabadságban? Bizony az ilyen — nem tudja a jobb­kéz, mit csinál a balkéz — azt a gyanút kelti, hogy ha a Him­ler hetilapjai is megkapták vol­na a hirdetéseket, akkor a Bá­nyászlap is hallgatott volna és elősegítette volna az üzletet amelybe igy érdekeltek lettek volna. TÁRSASÁGBELI HÍR A mi lapunk nem igen fog­lalkozik a magas társaság éle­tével, nem szokjuk megírni, hogy kik, milyen ruhában jelen­tek meg az estélyeiken, most azonban kivételt teszünk, ami­kor a washingtoni társasági szezon egyik legfényesebb es­télyéről van szó. A gyönyörűen kivilágított, felkészített palota előcsarnoká­ban a házigazda és neje moso­lyogva fogadják a vendégeket. Több mint 900 vendég vett részt. A vendégek estélyi és díszruhái versenyt ragyogtak a termek világításával. A vendé­gek közül “sikerült feljegyez­nünk” Herceg Colona, olasz, Lord Lothian, angol, Dr Thom­sen, német követeken kívül a jalpán, török, finn, magyar nagyköveteket nagy kíséretük­kel. Az asztalok roskadásik meg­voltak terítve, orosz kaviárral és más gazdag orosz ételekkel, mig az innivalók között Vodka, orosz pezsgő, wisky és konyak valamint külföldi borok voltak. Az ételekből és italokból már láthatja az olvasó, hogy itt egy orosz lakomáról van szó és az nem okoz meglepetést, hogy a washingtoni orosz követség ren­dezte ezt az estélyt és az ott összejött előkelőség az 1917-es orosz forradalom győzelmét ün­nepelte. Csak még annyit jegyzünk meg, hogy nem kaptak meghí­vást a prolik és azoknak az or­szágoknak a követei, amelyeket a német vagy orosz szövetséges társai a Szovjetnek elfoglaltak, mert Sztálin, mint Hitler hü szövetségese ezeket az országo­kat nem ismeri el. Sztálin most ilyen banketek­kel küzd a világforradalomért. A BÉRMUNKÁS NAPTÁR Lázas izgalom van abban a nyomdában, ahol a Bérmunkást és most a Bérmunkás 1941-es naptárát nyomják, a mindig nyugodt Lefkovits mtárs. is ide* ges. Hogy is ne, a naptárnak eb­ben a hónapban kész kell lenni és Pika cikke még mindig csak ígéret, a hirdetések is késnek. Sanyi, a szedő gyerek is valami hibát követett el, amiért Lef­kovits angyali szelídséggel in­ti meg (amely vág mint a bo­rotva: szedőfiu) ide cut kell, oda megfelelő cim ez mind az ő dolga nem beszélve az össze­állításról, de igy jó, mert Lef­kovits mtárs “diktátorsága” a technikai részen garantálja azt, hogy az ez évi naptár kiállítása felülmúlja az eddigi kiadványa­inkat. A Bérmunkás írógárdája tel­jes erővel vonult fel, hogy a szellemi téren is a legjobbat ad­ja. El lehet mondani, hogy a gárda öregje-ifja gyürkőzött neki a nagy feladatnak. Az öre­gek között ott találjuk Basky Ferenc, Geréb József, Kovács Imre, Paál Máté, Visi István, Wágner József, Zára János munkástársak, mig az ifjakat Fishbein, Kovács Ernő, Kozsány János, Pika Pál, Sike Judith és Vlasits Márton munkástársak adják. Rajtuk kívül nagyon sok elbeszélés, vers, természettudo­mányi és orvosi cikkek adják a tartalmát a naptárunknak, amelyet még ezen a héten pos­tára adunk. A csoportok, a lap­kezelők, a Bérmunkás minden olvasója vegye a kezébe a Nap­tárt és kopogtasson be minden egyes magyar házba, adja azt el és ezzel tegye meg az öntuda­tos ipari forradalmár kötelessé­gét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom