Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-11-30 / 1139. szám

1940 november 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal Hol az igazság! Nagy a sirás, rivás a Szövet­ség berkeiben. A november havi összetar­tásban Somló és az orránál fog­va rángatható intéző bizottság a hazugságok halmazával pró­bálják menteni magukat a tag­ság előtt, akik nagyrészének szintén nincs meg az értelmi képessége ahoz, hogy tisztán és világosan látnák, hogy Somló- féle handa-bandázás, hazugság­gyártás viszi a Szövetséget a poklok fenekére. Hiszen még az Intéző Bizottság sincsen kellő­leg informálva a lezajlott ese­ményekről. Hogyha ily e n együgyű és gyáva Intéző Bi­zottsága van a Szövetségnek, akkor a tagság, hogyan láthas­son bele a dolgok kulisza titka­iba? Az Intéző Bizottságnak és a tagságnak halvány fogalma sincs arról, hogy a múlt kon­venció óta Somló mennyi pénzt költött, propagandára, ügyvédi költségekre, perekre, ami jelen­leg is folyamatban van és lesz, kijárásokra, bejárásokra, Alba- niba ügyvédi kísérettel lemen­ni és kétórás előadást tartam Fishbeínről és Vaszkóról és a többi IWW-ről, hogy milyen romboló, felforgató, anarcho- szindikalista elemekkel kell őne­ki, az angyal lelkű Somlónak megküzdeni. De persze az ő alapszabályellenes és alapsza­bály és referendum hamisítása­iról nagylelkűen hallgatott. És még ennek dacára sem tartot­ták érdemesnek Somlót és a Szövetséget arra, hogy New York államban engedéllyel ren­delkezzenek. Pedig Somló 10,000 dollárt sem sajnált volna, csak­hogy az engedélyt megkaphas­sa. (De jó Somló urnák, hogy neki van 10,000 dollárja.) Pedig a new yorki engedélyt meglehetett volna szerezni, de ahoz, hogy ezt az engedélyt megszerezhessék, először is be­csületesen és észszerűen admi­nisztrált intézménynek kellene lenni. Ott pedig, ahol becsületes és észszerű adminisztráció nin­csen, ott a financiális alapok sincsennek biztonságban és ahol nincs financiális biztonság, oda a new yorki Insurance Depart­ment nem ad ki működé­si enegedélyt. Persze Somló ur és az Intéző Bizottság azt a maszlagot adják be a tagság­nak, hogy ők még mipdég vár­ják, hogy az engedélyt megkap­hassák. Ha a tagságnak csak bizo­nyos hányada számot tudna vetni, az elmúlt két év esemé­nyéből, akkor nem nézné oly botor türelemmel és közönnyel, hogy a Somló zseniális vezérke­dése alatt kellett a Szövetség legrégibb és egyike legnagyobb alapitó osztályának megsemmi­sülni, a többi new yorki osztá­lyokkal együtt, akik kénytele­nek voltak egy másik, sokkal nagyobb, sokkal gazdagabb és sokkal liberálisabb magyar egy­letbe olvadni, amit egy csöppet sem széggyenlünk Somló fődik­tátor ur, mert a mi forradalmi- ságunkon sokkal nagyobb csor­bát ütne az, ha még mindég ar­ra volnánk kárhoztatva, hogy önnel egy gyékényről áruljunk. Az indiferens betegsegélyző tagok jóleső örömmel, szájtát- va hallgatják és olvassák Som­ló ur hazug frázisait, hogy az IWW tagjai, milyen hűtlen tag­jai a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek és hogy évtizedek óta, csak kárára volt a Szövet­ségnek, akit állandóan csak zsa­rolt és terrorizált és csak ki­használt és stb. És, hogy ez a mostani harc csak azért van, mert a tagság megunta a zsaro­lást és zsarnokoskodást, amibe az IWW tagjai nem tudnak be­lenyugodni. Somló még a nem­zetköziségünket és forradalmi- Ságunkat is kétségbe meri von­ni; csak azon csodálkozunk, hogy annyi mindenféle vádas­kodás után még elismeri azt, hogy IWW-isták vagyunk. Nézzük meg hát közelebbről, hogy tulajdonképpen, kik és mik is az IWW-isták. Mert bizo­nyára a Munkás Betegsegélyző tagjai között is lesznek olyanok, akik az IWW jelzéssel talán még ma sincsennek tisztában: Az IWW magyarul kifejezve annyit jelent, hogy “A Világ Ipari Munkások Szervezete”. Már a címében is bizonyítja a nemzetköziséget. De lehet ez nem elég? És talán nem-e a Vi­lág Ipari Munkások Szerveze­tének a tagjai, harcos, öntuda­tos, dolgozó munkásai a mai társadalmi rendszernek, de az is tudva van, hogy ez a mai tár­sadalmi rendszer telve van sok hibával és legfőképen igazság­talansággal, amit az átlag mun­kás érezhet és tapasztalhat sa­ját magán, olyanformán, hogy­ha gondolkodni képes, nagyon könnyen rájön arra, hogy ő csak dolgozik és csak dolgozik és- mégis rongyos a ruhája, sok­szor még a táplálék is hijján van és nagyon sok egyébb hi­ányzik az életből és sohasem tudja elérni az életnek azt a színvonalát, ahol csak annyit is eltudna érni, hogy békesség­ben és nyugalomban tölthetné, hiány nélkül a szűk keretekbe szabott életét. Bár a munkások nagy része próbál szabadulni az életnek s gyötrelmeiből, — amit mi kizsákmányolásnak neve­zünk. Vannak reménytelen helyzetben levő munkások, aki a holdvilág fényénél az urasági ökör jászol mellett imádkozik, | sóhajtozik, epekedik és gyötrő- i dik, hogy az Ur Jézus szabadít­sa meg a földi szenvedésektől, ami nem más, mint a vérig való rideg és határtalan kizsákmá­nyolás, mások a templomi ájta- tosságban keresnek lelki meg­nyugvást fizikai és anyagi szen­vedésük enyhítésére, mások, a már bátrabbak a szakszerveze­tekben próbálnak a tőke túlka­pásai ellen védekezni, $ még bátrabbak, vagy jobban mondva felvilágosultak, már a radikális szervezetektől sem riadnak vissza és különböző nevű, elvű és összetételű politikai és ipari szervezetekben keresnek mene­déket a tőke túlkapásai ellen, hogy az élet terheit elviselhe­tőbbé tegyék, ami sokszor kis részletekben sikerül és legtöbb­ször nem sikerül. Az élet küzdelmében, a létért való küzdelemben, az iparok harcmezején válogatás nélkül harcolnak külömböző felfogású és fajtájú munkások a nagyobb darab kenyérért, vagy nagyobb szabadságért, igen sokszor sztrájkok formájában, amely sztrájkokat valamilyen szerve­zetnek kell vezetni, hogy a mun­kások egyöntetűen tudjanak harcolni a tőke rabló uralma el­len. Ezen harcok megvoltak a múltban és meg vannak ma is és ezeknek a harcoknak a meg­küzdésére értelmes, képzett harcos és önfeláldozó szervezeti vezetőkre és munkásokra van szüksége a munkásságnak. Az IWW vagyis a “A Világ Ipari Munkások Szervezete” is egyi­ke azon harcos szerveteknek, amelyik kivette, és kiveszi a maga részét a munkások szer­vezéséből sztrájkok vezetésé- bené harcol a társadalmi igaz­ságtalanságok ellen, harcol a jobb megélhetési viszonyokért, a rövidebb munkaidőért és vé­gül a bérrabszolgaság megszün­tetésért, kivétel nélkül faj és valláskülömbség nélkül és or­szághatárok nélkül. De mindezek dacára sokan kérdezhetik, hogy hát miért vannak az IWW-isták a szerve­zetek között taglétszámban a kisebbek között? . . . Hát csak azért, mert az IWW szervezete a harci taktikájában nem meg­alkuvó, le nem kenyerezhető, a harci taktikája a tőkésekkel és fékerekkel szemben kíméletlen és egyenes vonalban halad a tő­kés osztály leküzdésében, hogy megszüntessük a társadalmi igazságtalanságokat és a vele­járó mizériákat. És ebben a harcban, bizony gerinces embe­rekre és nagy áldozatokra van szükség és ebben a harcban nemcsak mi adunk sebeket, de mi is kapunk sebeket, ütéseket, néha-néha halálosakat is, mert velünk szemben a tőkés osztály szintúgy kíméletlen és semi- lyen eszközöktől sem riad visz- sza; hogy tönkre verjen ben­nünket. Ennek bizonyítására nagyon sok példát lehetne felhozni, amelyek nagyon sok munkás előtt még ma is ismeretlen dol­gok. A nagyobb dolgok közül a St. Lawrencben lefolyt nagy szövősztrájk úgyszólván világ­hírű esemény volt annak ide­jén, vagy akár a McKees Rock­ban lefolyt véres sztrájk, ahol legalább is 15 féle nemzetiségi elem harcolt egy vonalban az IWW égisze alatt, ahol vérez- tek a munkások, de véreztek a pennsylvaniai zsandárok is, akik a tőkések szolgálatában álltak. Kevesen ismerik Butte, Montana-ban lefolyt rézsztráj­kot, ahol az IWW szervezője Frank Little törött lábbal, tö­rött oldalbordával — amit előb- beni harcokban kapott — man­kón állva a pódiumra biztatta, lelkesítette a harcoló rézbányá­szokat, aki a bányászok harcos lelke volt és ameddig ez a har­cos lélek élt, addig a rézbányá­szok harca is töretlen volt. De a tőkések felbérelt gunmenjei éjjeli szállásán késekkel és tő­rökkel legyilkolták, félholt te­temét száguldó autó után kö­tötték és úgy hucolták végig Butte szennyes uccáin, végül egy hídfőre felhúzták és élet­telen testét szitává lövöldözték. Ilyen terrorral próbálták a bá­nyászok harcát leszerelni és mi kötelességünknek tartottuk a lankadozó erejű munkások har­cával szolidaritást vállalni. Ab­ban az időben a UMWA egyik locáljának voltam tagja (Han­na, Wyo. U. P. Coal Co.) ahol az én indítványomra $500 tá­mogatást küldtünk azonnal a sztrájkoló bányászok részére. Később Zeigler, 111. ban ugyan­csak a UMWA egyik gyűlésén $1000 dollárt szavazott meg a local Tom Mooney perének a támogatására. A Chicagóban le­folyt monstre IWW perben több mint 100 IWW tagot Ítélt el Landis főbíró. Egy tagunk­nak 15 évet adott, mert a tár­gyalás alatt vörös szegfű volt a gomblyukába tűzve. Gyűjtöt­tünk és segítettük a védelmet, ki dollárokkal, de segítettük. A Colorádóban lefolyt általá­nos szénbányász sztrájkot az IWW tagjai vezették győzelem­re. Ebben a sztrájkban a ma­gyar iWW-t Fishbein László képviselte és ami az E. Á. tör­ténetében még nem volt, hogy egy szervezet kibírta volna vin­ni dél és észak Coloradoban egy- időben a szénbányászokat egy általános sztrájkra. Az IWW ezt is megtette, bár súlyos sebeket kaptunk, emberéletbe került itt is a harc, még évek múlva is küldtük az ócska ruhát New Yorkból az árván maradt ma­gyar bányászcsaládoknak. Az IWW központ meg pénzbeli tá­mogatást adott és ad ma is a börtönben sínylődő osztályhar­cos raboknak. Hol volt Himler Márton és Somló Lipót ebben az időben? Az IWW 30 éves történeté- . ben még nem fordult elő egy év, hogy az IWW valamelyik tagja ne szenvedne valamelyik osztálybiróság által kimért bör­tönbüntetést. Jelenleg is vannak tagjaink, akikért harcolni kell, hogy kiszabadítsuk őket az osz­tálybiróság börtönéből. Mike Lindvayt a múlt években Ítél­ték el 20 évi börtönbüntetésre Clevelandon. És ezen harcoknak a százait lehetne elősorolni, amit egy új­ságcikk keretében nem lehet mind leközölni. És akkor előáll egy Somló Lipót, egy Himler Márton és egy-két szegényle­gény, senkiházik és bizonyítani akarják, próbálják, hogy az IWW-isták 63 dollárokért har­colnak és ezért akarjuk szét­rombolni a Szövetséget. Hát bizony szükségünk volt és szükségünk van ma is a 63 dollárokra és a 25 ezer • dollá­rokra, mert a harc a tőkés osz­tály ellen még most is folya­matban van, ahoz pedig pénz kell, harcos emberek, önfelál­dozó lelkek és tiszta fejek. Himler Márton ma is a nagy magyar egyletek igazgatósági gyűléseit járja, hogy az egyleti tagok sok ezreit adózásra bírja. Hogy egy Am. Magy. Szövet­ségbe tömörítse a magyarok sok ezreit, hogy a bekpllektált összegen hazafias magyar célo­kat szolgálhasson. A 20,000 tag­gal rendelkező református egy­let 10 és 20 centeket szed ta­gonként református egyházi cé­lokra. És nekünk IWW célokra, propaganda terjesztésére ép­pen olyan joguk volt azt az egy és fél cent támogatást megkap­ni a Szövetség tagságától, at­tól a Szövetségtől, amelyiket mi 30 év óta építettük, védelmez­tük és egy párszor megmentet­tük az összeomlástól. Mindeze­ket csak azok nem akarják tu­domásul venni, akik nem isme­rik a Szövetség és az IWW tör­ténetét, vagy akik bizonyos ér­dekből félre kell, hogy magya­rázzák a valódi tényállást. Továbbá, mindezek dacára nem haboztunk lemondani ön­ként a 63 dollárokról — amit 1938 év májusi konvenció jegy­zőkönyvével tudunk bizonyita­(Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom