Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-30 / 1139. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 30. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. ELŐÍTÉLET és hazafiság Mint minden más árunak, úgy a munkaerőnek az árát is a kínálat és kereslet befolyásolja. Az utóbbi évtizedben az amerikai munkapiacon a munkaerő kínálat állandóan messze felülmúlta a keresletet s a munkások szervezetlensége folytán a munkáltatók ezt a kedvező alkalmat ki is használták. Az 1929. és azt követő évek különösen kedvezőtlenek voltak a munkásságra és egészen 1933- ig egyáltalán semmi korlát nem akadályozta a munkáltatókat a munkabérek levágásában. A munkanélküliek milliói tolongtak a gyárkapuk előtt könyörögve munkáért, bármily alacsony munkabér ellenében. A gyárak nagyrésze teljesen levolt zárva, mások részidőt dolgoztak, de csaknem kivétel nélkül minden gyár kapuján ott díszelgett a “no help wanted” felirat. A munkán maradiaknak ily viszonyok között nemhogy merészségük lett volna, több munkabért követelni, hanem ahhoz sem volt merészségük, hogy a gyors egymásutánban megismétlődő bérlevágásoknak ellenálljanak. A kizsákmányolás teljesen korlátlan volt és a munkáltatók egyetlen alkalmat sem mulasztottak el kihasználni. 1933-ban az NRA életbe léptekor a bérlevágásokban némi szünet állott be; a munkabérek némileg emelkedtek és a végletekig felsrófolt munkaórákat a kormány kérelmére a munkáltatók levágták heti 44 órára. Az NRA megszűnte és a Wagner Act közötti időben a munkaórák ismét felszöktek és ebben az időben már a munkásság is némileg lélegzethez jutott és hatalmas sztrájkmozgalmak voltak mindenfelé a munkaidő leszállítása és a munkabérek emelésére. Ezen sztrájkmozgalmak azonban még mindig nagy megpróbáltatásoknak voltak kitéve. Nemcsak a munkáltatók felbérelt gunmenjeivel kellett felvenni a harcot, hanem ennél sokkal veszélyesebb volt az öntudatlan munkanélküliek tábora, akik szinte megostromolták a gyárakat, hogy elfoglalhassák a sztrájkoló munkások helyeit. A munkáltatók bérencei természetesen a sztrájktörők védelmére keltek és ezen időszakban zajlottak le a legvéresebb sztrájkok a történelemben. Detroit, Flint, Chicago, Toledo, Cleveland, Youngstown és szerte az országban minden számottevő ipari városban hatalmas sztrájkok voltak, hogy a munkásság némileg emberhez méltó életstandardot teremtsen. A Wagner törvény életbeléptekor a sztrájkmozgalmak ismét redukálódtak, amennyiben a törvény a főbb iparokban a heti munkaidőt 44 órában! állapította meg a bár a minimális munkabér szégyenletesen alacsony összegben — 35 cent órabérben — állapította meg a törvény még igy is az iparokban foglalkoztatott sok millió munkás és munkásnő részesült automatikus bérjavitásban. így elképzelhető, hogy mily alacsonyak voltak a munkabérek a törvény eletbe lépte előtt. Az utóbbi hónapokban a “védelmi felkészülés” következtében sok ipar — de különösen a fém és gép ipar — aránytalanul felledült. A munkáltatók szócsövei állandóan “munkáshiány- ról” siránkoznak, mert nem tolongnak ezrek — különösen ily munkákon gyakorlattal bírók — a gyárkapuk előtt. Tagadhatatlan, hogy némely iparágakban a termelés 25, vagy 30 százalékkal emelkedett, de munkáshiányról még szó sem lehet különösen ha aránylag megfelelő munkabérről van szó. Munkát kereső, még a jelenben is van elég, de ma már azt is akarják tudni a munkát keresők, hogy mennyi a munkabér, ahol munkát vállalnak. Az utóbbi hónapokban a kereslet és kínálat aránya megváltozott. A kereslet növekedett és a kínálat apadt. De azért a munkásság helyzete, még mindig nem oly ideális, hogy javításra ne szorulna. A kedvező alkalommal élve a munkások az utóbbi hetekben több hajó és repülőgép gyárban beszüntették a munkát és mivel a “védelmi” rendeléseken dolgoznak, a munkáltatók és szócsöveik elővették a régi kipróbált hazafiságőt a munkások lekenyerezésére. A polgári sajtó nagy hü-hó- val igyekszik ellenszenvet kelteni a sztrájkoló munkások ellen, mert azok “munkabeszüntetéssel akadályozzák a felkészülést”. És csodák csodájára akadnak sokan még munkások is, akik elfogadják a kitartott sajtó érvelését és a sztrájkoló munkásokat Ítélik el. Az azonban egy percre sem jut eszükbe, hogy megvizsgálják az okát a sztrájknak. Pedig nem kerülne nagy fáradságba tiszta képet alkotni, hogy a munkások, vagy pedig a munkáltatók cselekedete esik elitélés alá. Csakugyan azon újságnak, amely igy tüzel a sztrájkolok ellen a financiális kimutatását kellene megnézni. Ezt vizsgálva azt látjuk, hogy ugyan azok az ipartelepek, amelyeken a munkások sztrájkba léptek, hogy a 18-20 dolláros hetibéreket emeljék, heti, vagy havi kimutatásokat közölnek, hogy a vállalat jövedelme 200, vagy 300 százalékkal emelkedett, ami sok millió dollárt tesz ki. Csaknem minden ilyen vállalat havonta emeli az osztalékot a részvények után, sőt külön osztalékot is fizetnek, mert a vállalat jövedelme oly rohamosan emelkedik. Amig az osztalékok ily rohamosan emelkednek; amig a vállalat jövedelme több száz százalékkal emelkedik, addig a munkások bére csak pár százalékkal és azt is sztrájkkal kell kiharcolják. De mégis a munkások a “hazafiatlanok”, akik nagyobb darab kenyérért harcolnak és nem a munkáltatók, akik oly busás hasznot csinálnak, hogy már nem találnak helyet a felgyülemlett vagyon elhelyezésére. A kapitalista osztálynak mindig sikerült a hazafiasággal előítéletet kelteni a munkásság- soraiban osztálytársaik ellen. Ebben mindenkor kész szolgának bizonyult a kitartott polgári sajtó, amelynek hivatása a munkásság félrevezetése. Osztálytudatos munkás éppen azért a munkás sajtót olvassa és terjeszti, amely minden sorával a munkásosztály érdekeiért harcol. Saját maga és osztálya érdekében cselekszik, ha terjeszti a Bérmunkást. CIO ÉS AFL EGYESÜLÉSE A Congress for Industrial Organization és az American Federation of Labor egyesítéséről, sokat zengedeznek manapság olyan körök, amelyeknek semmi közük ahoz. Mindenki a két szervezet tagságának “érdekeit” viseli szivén, anélkül, hogy az éredekelt szervezetek tagsága megbizya volna ilyen egyesülés utjának egyen- getésére. Különösen nagy az igyekezet a munkásság körein kívül állók részéről, hogy a CIO tagságát visszatereljék az AFL-be, ahonnan pár év előtt kiszakadtak. Ennek sokak szerint eddig John L. Lewis a CIO elnöke volt az akadálya, aki most, mint a CIO konvencióról érkező hírek beszámolnak lemondott az elnöki tisztségről. Mint ismeretes az elnökválasztások előtti napokban Lewis a reakciósok jelöltje, Wendell Willkie mellett agitált és felszólította a CIO tagságát, hogy Willkiere szavazzanak, mert ha nem, akkor ő ezt bizal- piatlanságnak fogja minősíteni és lemond a CIO elnökségéről. Mint hírlik, most könyhullatas közepette jelentette be a CIO konvenciójának, hogy fenyegetését beváltja és bizony lemond az elnökségről. Mi mindig tudtuk, hogy Lewis nem a munkásság érdekeit kívánta szolgálni, amikor kiszakította a CIO tagságát az AFL-ből, de az a szakszervezeti tagság, amely őt követte nem tudta és ma sem tudja. Azok azért követték Lewist, mert Ipari Szervezetet aKartak, de sajnos, más név alatt ugyan de ugyan olyan reakciós vezérek által dirigált szakszervezetet kaptak, mint amilyen otthagytak. Semmi sem égetőbb szükségesség az amerikai munkásmozgalomban, mint egy egységes gazdasági szervezet, de határo- rozottan tagadjuk, hogy a CIO tagságának visszaterelésével az AFL-be ily egységes szervezet létre jöhet. Kételkedünk abban, hogy a CIO tagsága, akik bizonyára nem Lewis szép pofázmá- nyáért hagyták ott az AFL-t, hanem mert a jelen termelési [ viszonyoknak megfelelő szervezetet akartak, csak úgy egyszerűen birkák módjára hagyják magukat visszaterelni. Nem hinnénk, hogy a CIO haladó tagsága visszafelé fordítaná a 1 haladás kerekét. Mert az AFL- ; be való visszatéréssel ezt tennék. A jelen ipari és társadalmi j viszonyok előhaladást követel- j nek. A CIO tagságának jelentős része haladó elemekből áll — ezt bizonyítja ,az a tény, hogy az AFL-ből kiszakadtak — és I bár a CIO-ban sem találták meg amit kerestek — a CIO tagsá- j gának és az egész amerikai munkásosztálynak jólfelfogott [ érdekei követelik, hogy ne térjenek vissza, hanem haladjanak előre. Ha Lewist lerázzák a ! nyakukról, ne hajtsanak térdet, hogy ismét Green kapaszkodjon a hátukra, hanem mindkettőt a többi kisebb kaliberű basákkal egyetemben zavarják a pokolba és építsék naggyá, hatalmassá és legyőzhetetlenné az amerikai munkásság forradalmi Egy Nagy Szervezetét. AKRONI OLVASÓINK FIGYELMÉBE! MOST SZOMBATON, november 30-áni a magyar nyelvű IWW-isták TÁRSAS ESTÉLYT rendeznek a MAGYAR HÁZBAN. Mivel most van a vadász szezon nyulpaprikás, hurka és kolbász valamint a hozzávaló hűsítők lesznek felszolgálva. Társasjátékok a szórakoztatásra. Belépő dij nincs. Lapunk olvasóit és azok barátait ezúton is meghívjuk. Kezdete este 8-kor. A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland east sideon a BOHEMIAN HALLBAN, 11306 Buckeye Rd. NOVEMBER 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke paprikás lesz felszolgálva. Vacsora 75c. Vacsora után tánc. FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE! Az IWW chicagói magyar tagjai, 1940 november 30-án szombaton este tánccal egybekötött nagyszabású “DISZNÓTOROS VACSORÁT” rendeznek, a 333 W. North Ave. helyiségben (a North Ave. és Sedgwick St. sarkán.) Házilag készült hurka-kolbász és finom sütemények. Kardos Pista zenekara. Tartsa e napot emlékezetében. Hozza el ismerőseit is. MEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásai Szervezetének pittsbur g h i tagjai a “Bérmunkás” 29 éves fannállásának emlékére DISZNÓTOROS VACSORÁVAL egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek NOVEMBER 30-án SZOMBAT ESTE, 7 órai kezdettel az Internacional Socialist Lyceum 2-ik emeleti nagytermében, 805 James St. N. S. A zenét elsőrangú cigány- zenekar fogja szolgáltatni. Jegy ára 50 cent személyenként. AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio
