Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-23 / 1138. szám
1940 november 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az egyén és a munkaerkölcs Az ember egyéniségének legbiztatóbb kialakítója és leghübb kifejezője a munka. A munkában, a munkamódszerben, a munkatempóban, annak kisebb vagy nagyobb lendületében egész korszakok tükröződnek s a kohóban formálódik az ember az izmok és idegek ereje, az agy felfogóképessége, a munkás jelleme, álhatatossága, vagy .törékenysége. A munka minősége igen gyakran az ember minőségét is jelenti. Tekintve azonban, hogy minden hatás kölcsönös: ahogyan a dolgozó egyénisége meghatározza a munkateljesítmény minőségét, éppen úgy a munka faja átalakítja a vele foglalkozó embert is. Ez az átalakítás nemcsak külsőleg — az izomerő növekedésében vagy csökkenésében, esetleg betegségek szerzésében — nyilvánul meg, hanem belsőleg is teljes, vagy teljessé válik bizonyos idő múlva. ^ A szellemes, mindent tudó, jómodoru borbély munkás teljesen más egyéniséget képvisel, mint a kevésszavu, apati- kus, komor bányászproletár. A munkának ez az óriási átalakító hatása hozza létre az egymáshoz nagy vonásokban hasonló egyéniségek tömegét, végeredményében a kollektivum jellegét is megadván neki. Nemcsak az egyén vagy a kollektivum erkölcséről -— moráljáról, etikájáról — beszélhetünk tehát, hanem a munka erkölcséről is. A munkaerkölcs, mint filozófiai fogalom, a munka által az egyénből kiváltott belső tulajdonságoknak összessége, amelynek alapján egyfelől.a dolgozó és a gép, másfelől a munkás és a munkáltató viszonya is létrejön. A modern munkaerkölcs a gépek zúgásában, az óriási szíjak suhogásában, az olvasztott vas szikrázó tüzhullámai között születik. A gép és az ember viszonya igy válik a munkaerkölcs igazi tárgyi alapjává. A gép, a Vas igazsága, az Acél ereje, a Teremtés zugó lendülete mind megtalálható akkor, ha módszeres vizsgálat alá vesszük proletár énjének tulajdonságait és kielemezzük belőle a környezet- hatást. Természetesen azonban, hogy amint a gép teljesítménye, munkaideje és bizonyos technikai körülmények között más és más, éppen úgy más és más a munkaerkölcs különböző szociális feltételek között. Más a munkaerkölcse a sang- háji kikötő nyomorékká robo- toltatott teherhordójának, aki arra kényszerül, hogy föláldozza egészségét, pattanásig feszítse elnyűtt izmait és szétrombolja idegrendszerét az embertelen robotban, hogy megszerezze azt a néhány “yent”, amellyel megmentheti a Jang-Cse korhadt bárkalakásán összezsúfolt csa- i ládját az éhhaláltól. És más a munkaerkölcs hatása a szabad ausztráliai vagy az ujzélandi munkás jellemére, amelyet szü- kebb világuk viszonylagos jóléte alakított ki más világrészek szenvedő proletáriátusának jel- lemalakitó környezethatásával szemben. Azonban bármilyen külömböf ző is a mai társadalomban élő munkások munkaerkölcse, mégis a tények bizonyos hasonlóságát, sőt az alapyető hatások azonosságát láthatjuk mindenütt, ahol a kapitalizmus vagy monopolkapitalizmus munka- módszere határozza meg a pro- letáriátus társadalmi helyzetét. Ezeket^ az általános, alapvető hasonlóságokat a proletár és a munkáltató viszonyának hasonló alakulása adja meg, amit a dolgozó emberiség nagy tanítói, a szocializmus előharcosai vizsgáltak meg a munkásmozgalmat irányitó müveikben. A kapitalizmus munkaerkölcse ott jelentkezik teljes kifejlődésében, ahol a kapitalista társadalom fejlődése számára a legkedvezőbbek a lehetőségek. Az Északamerikai Egyesült Államokban, a szuperkapitalizmusnak ezen a klasszikus területén, a futószalag munkamódszere határozza meg a munkaerkölcsöt. Mindnyájan tudjuk, milyen hatást vált ki a munkásból a futószalag munkametódusa. De a futószalag tempója nemcsak azért hátrányos a dolgozóra, mert néha fizikai erején felüli munkateljesítményt kíván, hanem azért is, mert megfosztja a munkát eszmei ^artelmától és a munkateljesítmény fokozását egyedül a gyáros vagy a gyárcsoport profitérdekéért kívánja. A viszonylagosan magas munkabérek, a közmondásos “autó” és az ugyancsak közmondásos tizenkétlám- pás rádió, amelyekhez egyes szerencsésebb munkások hozzájutnak, nem javítanak, sőt bizonyos fokig rontanak a proletáregyéniség fejlődésén, mert éppen. a több dollárért való hajsza, éppen a több dollár megszerzésének lehetősége a végletekig fokozza egyéniségük önző vonásait. Ennek az egyéni önzésnek a mesterséges felszitásával igyekeztek visszatartani az amerikai munkásságot a proletariátus és az egész emberiség boldogulásáért küzdők küzdelmeitől és egyelőre ez az oka annak, hogy az amerikai munkásmozgalom még nem ját- sza azt a szerepet a világ mun- kásságának életében, mint azt az amerikai proletárság száma alapján gondolható volna. Ä történelem pörölyére került emberiség, benne a dollár munkásvilága is, ezekben a sorsdöntő esztendőkben bontakozik ki majd az egymást tipró hajszából, hogy a minden szenvedő fájdalmát átérző, a szocialista társadalom ígéretét magában hordozó, magas célokért harcoló proletár jelleméhez emeljen minden dolgozót. A szuperkapitalista társadalom a munkaerkölcs alapjául a százszázalékos önzést állítja. Ez az önzés kettős jellegű. Egyfelől látjuk a tőke önzését a munkással szemben, másfelől azonban a munkást is szembeállítja a munkással, ideálul adja egymással versengő egoizmusukat, hogy tekintetüket elfordítsa a közös kizsákmányolás tényéről. A.Z egoista munkamódszer agoista munkaerkölcsöt szül és önzővé, kíméletlenné igyekszik átalakítani a dolgozók erkölcsét is. A kapitalista munkát két alapvető etikai tényező fosztja meg az erkölcsi tartalmától: az önzés és a kizsákmányolás. Fizikailag a kizsákmányolás lehet kisebb vagy nagyobb méretű, de jelenléte és hatása minden esetben ott szerepel a dolgozók jellemének kialakulásában. A kizsákmányolt- ság érzése nemzedékeken át tudatosan vagy legtöbbször tudat alatt rágódik a dolgozó “én”-jén és rengeteg gátlás, sőt idegbetegség, “lelki” tömegbaj oka. A kapitalista erkölcs szellemében gondolkodó szociológusok nem tudnak letérni ennek az egoizmusnak a síkjáról és hangoztatják, hogy csak az önzés lehet a munka hajtóereje. A munka célja a profit — igy fogalmazza meg a termelés végcélját minden kapitalista libe- ralista szociológus Smithtől Spencerig. Minden, ami a hasznot szolgálja, lényegében helyes, csak az úgynevezett tisztességtelen verseny tekinthető erkölcstelennek — mondják a monopolkapitalizmus gondolkodói. Akik pedig bizonyos határok közé akarják szorítani az egoizmust, ezt is csak azért teszik, hogy monopolizálják bizonyos tőkéscsoportok részére. A kapitalista munkaerkölcsöt azonban ezekkel a korlátozásokkal távolról sem lehet lényegében megváltoztatni. A munka, tehát a haszon forrása, a dolgozók izmainak ereje, idegei, agy veleje bele van kalkulálva a termelésbe éppen úgy, mint a gépcsavarok, a szíjak kopása, vagy a gépalkatrészek törése. A dolgozó nem közvetlen részese a termelés eredményének, ez a tulajdonosé. Ford, Deterding, Mi- csui vagy Akárki gyáraiban. Egyik alkotórész, amely többékevésbé pótolható vagy pótolhatatlan. Természetes tehát, hogy az egoizmusra, a haszonra, a profitéhségre felépített munka- rendszer nem jelenthet maga- sabbfoku erkölcsi, eszmei élményt a dolgozó számára. Minthogy pedig ez a munka kitölti nemzedékek életét, nemzedékeket fosztanak meg a magasabb- foku erkölcsi élménytől, az eszmei életcéltól. Kovái Lőrinc A FRANCIÁKNAK IS HITLEREK RENSZERÉT KELL MEGHONOSÍTANI A német felügyelet alatt működő francia kormány feje, Pe- tain marsall egy a napokban kiadott rendeletével feloszlatta a francia munkások unióit. Ezzel megszüntette a munkások és munkaadók között létezett minden megállapodást. A munkaidő, munkabér és a munkarendjének mikéntje, a német mintára, a kormány hatáskörébe tartozik a rendelet alapján. Akik ismerik a német munkásság mai helyzetét, hogy szó nélkül kell türniök a munkájukért nekik kiutalt éhbéreket, azok most még nagyobb elkeseredéssel és gyűlölettel lesznek a francia munkásárulókkal szemben, akik lehetővé tették Hitleréknek ezt a terjeszkedését. A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA y alkalmából, Cleveland east sideon a BOHEMIAN HALLBAN, 11306 Buckeye Rd. NOVEMBER 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke paprikás lesz felszolgálva. Vacsora 75c. Vacsora után tánc. nyílt levél AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉGHEZ WASHINGTON, D. C. Tisztelt Cim: Az amerikai magyar polgári lapok majdnem kivétel nélkül közölték a Szövetség közelmúltban Pittsburgh, Pa.-ban tartott naggyülésének jegyzőkönyvét, amelyben a leggondosabb kereséssel sem találtunk vonatkozást azzal a legújabb üzlettel szemben, amely az amerikai magyarság zsebére utazik. Évek óta figyeljük a Pedlow-féle csomagszállitási üzletet, amelynek a humanizmus szempontjából lehetett valamelyes indokolása, amíg a Magyarországon nélkülözött vagy nehezen beszerezhető dolgokat Amerikából segített átjuttatni, ezért elnéztünk felette, nem tettük bírálat! tárgyává. Pedlow kapitány most folyamatban levő akciója, szerintünk ott kellett volna, hogy legyen az Amerikai Magyar Szövetség naggyülésének tárgyaló asztalán nem a mi felszólalásunkra, de az Egyletközi Nagybizottságok, az Egyesült Magyar Egyletek vezérbizottságai kezdeményezéseire, hogy a magyarság vezérlő testületéi mennyiben támogatják a nevezett magyar lapokban levezetett üzletet, amely amellett, hogy minden jognélkül részesedést húz az amerikai magyarság nehezen megkeresett dollárjaiból, olyan kis mennyiségű árut ad, ami még üzletnek sem valódi, ami ellen úgy a Szövetségnek, mint a többi intézményeknek hivatalból kellett volna kifogásokat emelni. Nem hisszük, hogy valaki is kételkedne abban, hogy az amerikai magyar által az otthoniaknak elküldött $12.90-ért jóval többet vásárolhat a Pedlow által felsoroltaknál. Nem tudjuk magyarázatát adni, hogy az amerikai magyar által hazaküldött $12.90, miért nem nyitja meg azokat a bevásárlási forrásokat, mint amelyeket Pedlow kapitány előtt megnyit. Azt hisszük, hogy ez az ügy megérdemelte volna, hogy a nevezett testületek foglalkozzanak vele és egyszer már felismerjék, hogy a “magyarság azokat éljenzi, ünnepli, akik kihasználják”. A Bérmunkás Lapbizottsága.
