Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-11-16 / 1137. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND,

A clevelandi Cochrane Brass Co. sztrájk béremelést hozott az összes munkásoknak

ÖTSZÁZALÉKOS BÉREMELÉST KAPTAK A HETIFIZETÉSES MUNKÁSOK, MÍG A DARABSZÁMBAN DOLGOZÓK KÉT ÉS FÉL SZÁZALÉKOS EMELÉST NYERTEK.

A clevelandi Cochrane Brass Co. telepén, mint arról irtunk a munkások, akik az IWW 440-es ipari szervezetében vannak megszervezve, október elején sztrájkba menni kényszerültek, hogy magasabb bér igényüket a makacskodó társulattal szemben igy juttassák érvényre.

Sem a munkáltatók üres Ígéretei, sem a Labor Board mé- zes-madzagos beszédei nem voltak alkalmasak arra, hogy a munkások szolidáritását megtörjék. Ezt látva, a, gyárvezetősége jónak látta a'munkások követeléseit teljesíteni.

A két heti összetartás meghozta a győzelmet úgy a heti fizetéses munkások, mint a darabszámosok részére. Az előbbiek 5 százalékos bér javítást

nyertek, mig a darabszámosok 2 és fél százalékkal magasabban kapják ezután a munkájuk bérét. Ugyan akkor megállapítást nyert az egész telepre az elsőbbségi jog — és ebből nem esnek ki azok a munkások sem, akiknek katonai kiképzésre kell bevonulniok, mikor onnan visz- szajöttek, munkájukat visszanyerik.

A győzelmes harc befejeztével a munkások még nagyobb lelkesedéssel vannak az IWW ipari szervezetéért és ezt a meggyőződésüket igyekeznek más telepek munkásaival is megértetni.

Rákosi Mátyás kiszabadult

Horthyék börtönéből

HÍR SZERINT FOGOLYTÁRSÁVAL WEINBERGER ZOLTÁNNAL, A VOLT IFJÚSÁGI MOZGALOM LELKES VEZETŐJÉVEL MÁR MOSZKVÁBAN VANNAK.

A múlt hét végén azt a hirt közölték egyes amerikai lapok, hogy Rákosi Mátyás és fogolytársa Weinberger Zoltán, aki a magyarországi ifjúmunkások szervezésében tevékenykedett tizenötévi szenvedés után, kikerültek a magyarországi börtönből és már Moszkvában vannak.

Ennek a lapnak a hasábjain többször és legutóbb egy esztendővel ezelőtt, amikor a Hit- ler-Sztalin ágyasság révén Horthyékkal is vadházasságba került a Szovjet, kérdeztük meg a kommunistáktól, hogy miért nem esik szó Rákosi Mátyás kiszabadításáról? Ez becsületbeni kötelessége lenne Sztálinnak, hiszen az ő megbízásából ment Rákosi abba a Magyarországba propagandát csinálni, ahol az ő fejére már vérdij volt kitűzve.

És ha most tizenöt év után a Szovjet intervenció következtében ez a két önfeláldozó munkás kikerült a börtönből, úgy érezzük, hogy legkevesebb joga az ünneplésre különösképpen az amerikai magyar kommunistáknak van, akik csak addig végezték a Rákosi propagandát, amig abból pénzt tudtak csinálni.

Figyelemmel leszünk, hogy Rákosi és Weinberger tudnak-e alkalmazkodni a “kommunizmus” uj elméletéhez, vagy mint orthodox hivők, azok táborába kerülnek, akik velük tanulták és alapozták a szebb jövő célkitűzéseit.

NOVEMBER 24-ÉN KöNYöRGÉSI nap lesz.

XII. Pius pápa deklarációt adott ki, melyben november 24- ét könyörgési nappá nyilvánítja. Felhivta a világ katólikusait hogy imádkozzanak a békéért. A deklaráció szerint a pápa mindent megtett a béke érdekében, amit csak tehetett, de ennek ellenére a kegyetlen háború egyre erősebben dúl.

Bizonyára a pápa már imádkozott a békéért — amit csak tehetett megtette — de nem használt. Most a katolikus világon a sor.

Ha a könyörgés helyett 24 órás általános sztrájkot rendelt volna el a pápa, mi biztosra vesszük, hogy eredményt ért volna el.

1940 NOV. 16

NUMBER 1137 SZÁM

Bírósági fenyegetés az egyesülés hirdetői ellen

A HUSOSFAZÉK ELVESZTÉSÉNEK RÉME ŐRJÖNGÉSI ROHAMOKAT IDÉZETT ELŐ A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZő SZÖVETSÉG VEZETŐSÉGÉBEN.

A Bérmunkás előző számaiban jelentéssel szolgáltunk az amerikai magyar munkásságnak arról a helyzetről, melybe a Munkás Betegsegélyző Szövetség került, azáltal, hogy a newyorki Insurance Department nemcsak az engedély megadását vonta meg tőlük, hanem a New York államban működe osztályokat beszüntette. Megírtuk azt is, hogy az Insurance Department véleménye szerint a Munkás Bs. Szövetség ANYAGILAG NEM ELÉG ERŐS arra, hogy a biztosítási engedélyt megadják nekik. A magunk részéről mi nagyon sajnáltuk, hogy a régi és szépen virágzó múlttal rendelkező Munkás Betegsegélyzőt Somló Lipót és társai ide juttatták.

Megírtuk azt is, hogy a nagyméretű romboló munkát a tudatlan fejű Intéző Bizottság akkor kezdte meg, amikor a biztosítási törvényeket fölrúgva minden kihallgatás nélkül tömegesen zárták ki a nekik nem tetsző tagokat. A kizárásokat csak azután hagyták félbe, amikor az ohioi Insurance Department intézkedése folytán beletört a bicskájuk. A magyar munkások előtt eléggé ismeretes ezen ügy, mely a magyar társas egyleti életben a Munkás Betegsegélyző Szövetséget a reakciós bürokratizmus legmélyebb mocsarába sodorta.

Jelentéssel szogáltunk aziránt is, hogy az Insurance Department intézkedése folytán a New York államban többé nem létező osztályok tagjai uj egyesület után néznek, ahol a régi testvéries egyleti társas jogukat a biztosítási törvények alapján tovább gyakorolni tudják., Jelentettük még tovább az is, hogy találtak is ilyen egyesületet a hatalmas Rákóczi Segélyző Egyesületben, mely intézménynek humánus vezetősége az évkoruk fizetése alapján, átvette az osztály nélkül maradt tagok többségét.

Mindezeket a jelentéseinket aránylag nyugodt higgadtsággal vette tudomásul a Munkás Betegsegélyző Szövetség tizenhárom próbás intézősége és annak vezéri alakja Somló Lipót. Azonban még egy jelentéssel szolgáltunk a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagjaihoz, sőt ajánlatot is tettünk. Ez aztán végtelenül felbőszítette elsősorban a vezéri alakot, aki a ösz- szetartás legutóbbi szamában mint veszett eb rontott ki a Bérmunkás cikkirója ellen, és

csak éppen a villamosszékkel nem fenyegette meg.

Lássuk csak mi is volt az a borzalmas nagy bűn, amiért a Munkás Betegsegélyző Szövetség jövőjét illetőleg azt ajánlottuk a tagságnak, hogy most amig még nem késő, foglalkozzanak azzal a lehetőséggel, hogy egy másik nagyobb és fejlődő egyesülethez csatlakozzanak át. Azt mondottuk, hogy a kisebb magyar biztositó intézményeket csakis az egyesülés mentheti meg. Ez volt az a rémséges romboló munka, mert egy bomlado- zó intézmény tagságának, melyről az egyik Insurance Department anyagi gyengeséget állapított meg, és működését letiltotta, azt ajánlottuk, hogy vagyonukkal együtt, de Somló Lipót titkári hivatalnoksága nélkül, más egyesülethez csatlakozzanak át.

Ezért fenyegeti meg a más magyar lapok szerkesztőit, akik a Bérmunkás cikkei nyomán foglalkoztak a Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyével, hogy bíróság elé citálja őket. Miért ne, hiszen az csak a Munkás Betegsegélyző Szövetség sajnálatra méltó össztagságá- nak a pénzébe fog kerülni, amely fölött Somló Lipót szabadon rendelkezik. De meddig? Ez a kérdés vadítja meg azt az éhenkórászt, akinek sajnos de úgy van, éppen az IWW magyar tagjai adták a kenyeret a kezébe.

De történtek már ilyen visz- szaélések a jóhiszemű munkásokkal szemben, nézzük csak meg a diktátori hatalomra jutott nagyvezéreket, akik a legjobb barátaikat végeztették ki, akik hatalomra segítették őket.

A harc azonban nem szűnt a diktátori hatalomra jutott pribékek ellen, de tovább folyik mindaddig, mig le nem kerülnek a hatalmi székről.

És ahogyan ezzel a harccal valóban a munkásnépnek tesznek szolgálatot, ugyanúgy a Munkás Betegsegélyző Szövetségben maradt tagok, az egyesülési kérdés foglalkozásával csakis az össztagságnak tesznek szolgálatot. Nincs mit fél-