Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-09 / 1136. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 9. Az események sodrában Budapest 1940 agusztus. — Most már napról-napra világosabbá válik, hogy akkor amikor lapunk hasábjain több ízben rámutattunk a magan es államkapitalizmus egymással szemben a világ, de legalábbis európai hegemóniára való toresevel az államkapitalizmus tamado, a magánkapitalizmus .jelejjg hatalmát védő háborúja k tort, ez korántsem hasonul az 1914 18-as háborúhoz, sem me^eteí, ben sem módszereiben Annál sokszorosan borzalmasabb pusztítást fog végezni. A látható jelek szerint: Germánia villámháborújának módszere ami megfelelő volt nálánál gyöngébb főleg kis államok magankapitalista hadse regeivel szemben. Angliával, mint a magánkapitahzmus fellegvárával szemben csodot mondott. Franciaorszag nagyobb részének megszállása után ugyanis nagy garral kürtőitek tele a világot, hogy pedig most Anglia következik a soron. Sót már az általános lerohanás napiát óráját is kitűztek, amikor az Germánia részéről megfog kezdődni. Teltek a napok, hetek sőt hónapok, nem belelve a nagy garral bejelentett termi nuf lejárásáról, de a tamada« elmaradt, oly értelemben persze mint villámháboru. Mint tudjuk az angol repülök röpcédulákkal operáltak Germania fölött. A germánok viszont bombákkal Anglia fölött. Ejtoer nyős csapatok is tehetetleneknek bizonyultak. Oka ennekaz hogy Angliában minden fern es nő fegyvert visel s a kormány fölhívása folytán az ejtőernyős germán katonákat nappal a levegőben lövöldözték agyon meg mielőtt földet .érhettek volna, kora reggel pedig v^losag°s sportmániából hajtoyadaszato- kat rendeztek az ej^ leple ala leszállitottakra s szó nélkül ott ahol rájuk bukantak lelőttek őket. Germánia a svájci kormány utján tiltakozott az ango kormánynál az ellen, hogy a lakosság ily módon reszt vegyen a háborúba, de az angolok e tiltakozásra nem is Vvala.®z.°'\ajl; így a germánok beszüntettek _ legalábbis egyenlőre — azt, hogy ejtőernyős csapatokat alkalmazzanak Angliában. Az első kudarc tehát már adva van. Olaszország óvatos szövetségese Gerníániának. Nem vallat rizikót, s éppen ezért nem is vesz részt jelenleg Anglia európai területe ellen german akcióba. Mussolini nem hiába renegát szociáldemokrata, óvatosan csak a zavarosba halaszik. Oly területek (Afrika) ellen visel háborút, ahol az angol hadsereg létszáma csekély és hadierteke nem több, mint a rendőrségi szolgálat ellátása. Mint tudjuk brit Szomáliát az angolok kiuri- tették, s az olaszok abbeszimai hadserege szállotta azt meg a kiürítés után. Ez a tény azonban nem befolyásolta a fasizta propagandát abban, hogy teTudja ön, hogy Most Szombaton este a Bérmunkás new yorki ünnepélyén fellép Vámos Vilmos a közismert táncos és komikus színművész, és Tóth Sándor és Szojer Lenke, közkedvelt rádió énekművészek. nyes győzelemének ne kiáltsák ki és sajtón, rádión keresztül ebből tökét ne kovácsoljanak maguk számára. Anglia, melynek kapitalistái a Népszövetséget majorizálták valójában azt hitték, hogy piacaikat, érdekszférájuk sérthetetlenségét a zöld tárgyaló asztalnál is biztosíthatják. Amig Olasz és Németországot anyagilag hozzásegítették — mint csatlósaikat — a teljes fölfegyverkezéshez — a Szovjet ellen — addig saját maga nem fegyverkezett. Azt gondolták a két pribék náció majd kikaparja az orosz piac profitterüretének a gesztenyéjét a tüzből számukra. Amikor ebbeni reményükben csalódtak és megindult a pribékek lázadása, kezdett az angol magánkapitalizmus fegyverkezni: “Aki időt nyer, csatát nyer” elv szerint védekező de inkább dekorativ mint valóságos harcba bocsátkozott. Közben erős tempóban fogott neki az elmulasztott pótlásnak. S most 1 év után, már kezdenek aktivak lenni. Most már repülőik, napról napra nagy számban jelennek meg nemcsak Német, de Olaszország területe fölött is és már nem röpcédulákat, de bombákat szórnak alá a magasból. Berlin fölött minden nap megjelennek és bizony minden cenzúra dacára nyomukban borzalmas pusztulás jár. A fanatizált germán tömegek meglepődve tapasztalják, hogy ni, ni hát ezek még vissza is bírnak ütni? És ismerjük el ez a visszavágás minden nap erősebb lesz, ami viszont ne mnagyon alkalmas a lelkesedés fokozására, még Germániában sem. Oroszország mint már jeleztük nem tekinti lezártnak Romániával való “békés” eszmecseréjét. Erre vall az, hogy augusztus 28-án Oroszország csapatai ismét átlépték az uj román határt. Újabb értesülésünk de, hogy meddig nyomultak be Romániába még nincsenek információink. Föltevésünk szerint Oroszországnak többek között célkitűzései Románia okku- pációjával (ha addig a németek nem hajtják végre) hogy az olajforrásokat kezébe kaparintsa. Ezzel szinte egyeduralkodóvá válna Európában. Természetszerűleg ez azt is jelentené, hogy Germánia és Olaszország fokozottabb mértékben függne Oroszországtól, mint eddig. Germánia, amely szemrebbenés nélkül birtokolja a felvidéket, ennek a területnék Magyar- ország részére való visszaadásáról hallani sem akar. De nem akar a magyar fasizmus sem, mert azokat, akik például azt hangoztatják “Miért nem követelik vissza a felvidéket is” egyszerűen börtönbe dobják Magyarországon. Törökország, most mindikább Oroszország felé visszaorientálódik. Erre kényszeríti Törökországot a fenyegető olasz és német terjeszkedési kísérlet. Hirek szerint Törökország, ha olasz-görög háborúra kerülne a sor — kötve hisszük, hogy kerülhet rá sor — úgy Görögország mellé áll ez esetben, mint a török sajtó máris sejtetni engedi. Magyarország igyekszik nehezebbé tenni Románia konszolidációját. Magyarország és Románia megbízottai összeültek, hogy a területi revízió ügyét eldöntsék. Ez a tárgyalás fiaskóval végződött és igy következett be, hogy Hitler intézte el a dolgot Bécsben mert a román olaj akadálytalan szállítása nagyon fontos volt neki. Az angol magánkapitalizmus még mindig bízik a germán államkapitalizmussal való szövetA borneoi főisten Barátom, Sándor, aki olyan mint egy folyóirat (vagyis: időnkint megjelenik), ismét beállított. Amikor megláttam, furcsa bizsergést éreztem a szivem tájékán, pontosan ott, ahol más rendes emberek a pénztárcájukat hordják. Én a szivem föiött csak a bőrömet hordom, ezért hát nem ijedtem meg túlságosan. Barátom, Sándor, helyet foglalt asztalom mellett, elvette a cigarettámat, beleköpött a tin- tartartómba, majd fölhívta a figyelmemet szép barna arcszi- nére. — Ugyanis most jövök Bor- neóból — mondta ő —, Borneó- ból jövök, ahol főisten voltam. Ez mindenesetre valami uj mivel barátom, Sándor, volt már eszkimó a fókák között volt tengeri hajós a sivatagban és sitréner az Egyenlítőn, csak még főisten nem volt soha. — A dolog nagyon egyszerű — mondta ő —, igazán nincsen könnyebb mesterség, mint a főistenség. Csak éppen érteni kel hozzá. És én értek. Hallgasd csak meg. Hogy elkerüljem a fölösleges vitákat, meghallgattam. — Úgy kezdődött a dolog — mondta ő —, hogy hajótörést szenvedtem. Nagy vihar, szél hullámok satöbbi, ahogy szokás. Gondoltam ez a vihar igazán nem nekem való, nedves is, meg minden, jobban szeretem a szilárd talajt. Elvem: inkább tiz szép nap a szárazföldön, mint egy viharos éjszaka a tengeren így kerültem partra. Elaludtam. Hát amint fölébredek, látom, hogy egy csomó néger áll körülöttem. Az egyik kést köszörül, a másik tüzet rak, tiszta sor, hogy meg akarnak enni. Hát ez nem valami biztató kilátás, legalábbis nekem. A négerek mindenesetre sokkal jobban örültek, mint én. Erre elkezdtem gondolkodni. Gondolkodni, tudod nagy gondolkodó vagyok. Azután eszembe jutott valami. Éppen ideje volt, mert már a nyakamat birizgálták egy nagy konyhakéssel. — Hahó, megálljatok, bolond négerek! — kiáltottam. Erre megálltak. A főszakács úgy elcsodálkozott, hogy az orrát kezdte piszkálni a konyhakéssel. — A cserencsét akarjátok vacak bendőtökbe tömni! — kiáltottam. — Nem tudjátok, ki vagyok én? Persze nem tudták. Erre aztán megmagyaráztam, hogy én vagyok Pilm-malm, a főisten. Én csinálom a vihart meg a jó időt, meg a napot, meg az esőt. Egy hullámon lovagolva érkeztem, ha akarják, hogy köztük maradjak ne bolondozzanak. ségben, azért visel olyan óvatos háborút Német és Olaszország ellen. A proletáriátus pedig “hála” a párt és szakszervezeti vezérekre való hallgatásának, itt áll mint a letaglózásra váró baromcsorda a vágóhíd küszöbén. Forradalmi bátorság nélkül, mint ahogy nevelték és hagyta magát félrenevelni. Horváth István. Mit mondjak? Akarták. Mindgyárt bemutattam egy-két csodát. Megnéztem az órámat és kijelentettem, hogy tiz szusz- szántás múlva fölkel a nap. Föl is kelt. A négerek erre leborultak és kijelentették, hogy én vagyok a legnagyobb Pilm- malm, akivel valaha találkoztak. Ezt el is hittem nekik. Azután megkértek, hogy intézkedjem, csináljak szép időt, mert halászni szeretnének. — Ennél mi sem könnyebb, bolond barnák — mondtam én. — Balfülemet megvakartam a jobbkezemmel, háromszor kiáltottam: Kutyafa! Kutyafa! Kutyafa! — és aznap valóban szép idő volt. Azután intézkedtem, hogy beesteledjék, intettem a napnak, amire az szépen eltűnt. Másnap megint szép időt csináltam, a négerek rengeteget halásztak, teletömték a barna pofájukat hallal és kijelentették, hogy ők a legkülömb nép egész Tonga- bongán, mert övék a legesleg- nagyobb Pilm-malm. Hát igy éldegéltünk. Reggel fölkeltettem a napot, este eltüntettem, szép időt varázsoltam, mert a szép idő nagyon fontos. A bolond négerek imádtak ezt egyébként megértem, a köntösömet csókolgatták és ha végigmentem a falun, fölemelték kis barna kölykeiket, úgy mutagat- tak engem. Egy nap azután beütött a csőd. Addig olyan szerencsém volt, hogy soha néger főistennek külömb. De azon a napon alattvalóim egy kis emberhúsra éheztek, ezért pirogjaikba szálltak, hogy néhányat megzabál- janak a szomszédos Kidibiri lakói közül. Igen ám, de aznap csődött mondott a tudományom. Ahogy kiértek a tengerre, borzalmas vihar tört ki, hiába ordítottam : Kutyafa! Kutyafa! — semmi sem használt. Nem is használhatott, mert beállt a viharos évszak. A bolond négerek fele megfulladt, a másik fele visszajött és kijelentette hogy megsütnek. Ezt persze nem tűrhettem, hát mindenesetre megszöktem. Most itt vagyok. Adj kölcsön légy szives, két pengőt Pilm- malmnak, az állástalan főistennek. Ha ismét kapok állást, majd meghálálom. Átnyújtottam ötven fillért, bár azt hiszem ez is kidobott pénz, mivel főisten Borneóban is csak egyszer bukhatik meg. Másodszor soha. AKRONI LEVÉL Október hó 27-én, vasárnap tartottuk meg Deme munkástársnőnek a születésnapját, amelyen sok jó barát és munkástársak jelentek meg. Ezen alkalommal nem feledkeztünk meg a Bérmunkásnak az anyagi támogatásáról sem. Egy munkástársnőnek a felszólalására $14.00 jött össze, amit mellékelve küldök. J. F.
