Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-02 / 1135. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 2. A világháború első felvonásának áldozatai Gyermekkor: 1940 Az ablak keskeny, kormosüveges cselédszobaablak. A hatodik emelten. A háztetők felett valahonnan a külvárosok felől sodrodé, hosszú, széthulló füstlepedők úgy lógnak le az ég boltozatáról, mint a poros pókhálók egy roppant kupoláról. A konyhaajtók mögül edények (fsörömpölnek, vízcsapok susto- rognak, egy haragos “nagysága” valahonnan messziről röpít felháborodott szavakat, talán az uccai szoba nyitott ajtóján át a konyhába. A szavak úgy úsznak az edénycsörömpölés, vízcsap sustorgás, életfortyogás és valami meghatározatlan zörgés felett, mint felhők az égen. Véznatestü, nagyhaju, zavaros népviselet-keverékbe bujtatott' parasztlány lép ki a nyitott kanyhaajtón, derekára teszi vékony kezét, ősi, parasztos, faluról hozott mozdulattal és elnéz jobbra, balra az emelet ablaksorán, mint az anyja a kis, lapos tyúkok kaparta tanyaudvaron. Most az udvar ott tátong a lábánál, valahol lent a szédítő mélységben, a házfalak közé szorítva, cementbe merítve és szinte megdermedve az ablakszemek vakon rámeredő pillantásától. Egyszerre lentről, ahol még mindig a félhomály rejtőzik, mint a késői hó az árokban, vékonyan felcsendül egy hang. Olyan mint egy lehulló üvegtábla dallamos csengése, de ez a csengés erősödik, a felcsapódó hangfoszlányok összeilleszkednek, ütemesen csilingelnek, egymás mellett, mint a cérnaszálra fűzött apró csengők. Édes anyám is volt nékem, Keservesen nevelt engem . . . Énekel valaki csipogóan, gyerekesen, vékony dallamos hangon. A leány összerezzen, letekint, önkéntelenül hátralép, néhány pillanatig felemelt fejjel hall- gatódzik, azután lábujjhegyen odalép a korláthoz és előrenyuj- tott nyakkal lepillant az udvar mélyébe, éppen olyan ősi, nőies, óvatos kíváncsisággal, mintha a duhaj, mulató legényeket nézné a kocsma ablakán át. Éjszaka font, nappal mosott, Jaj de keservesen tartott Szál fel a hang az udvar mélyéből. A fal mellett zsebredugott kézzel 10-12 éves, kopottruhás fiú áll, felemeli a fejét és úgy néz, valami zavaros áhítattal a hallgatózó ablakok égig tornyosuló mozaikja felé. Torkából csilingelve, gyerekes bizakodással röppennek a hangok, mint a kicsi tarka, zengőtollü mesemadarak. Van valami koraérett önérzet, szinte férfias, hanyag büszkeség, ahogyan nekidől hátával a roppant szürke falnak. Az udvarra egy-két ujságpa- pirosgolyó hull puha kattanással. Az ének hirtelen elakad, a férfias önérzet egyszerre lesodródik a fiú alakjáról. Előrefordul és gyerekes, ugráló veréb- léptekkel futkározva szedi össze a papirgolyókat. — Hogy hívnak pajtás? Hajlongás közben félreugrik, a kérdés úgy találja el, mint kavics a verebet, kiegyenesedik, arcán néhány gondolat suhan. Egy pillanatig bizalmatlanul néz, azután észreveszi a kopottságomat, egészen kiegyenesedik és zsebrevágott kezében szorongatva a papírba csomagolt filléreket, felém indul. — Patkoló Ferenc a nevem — mondja iskolás szabatossággal és felnőttes fölénnyel. — Hány éves vagy? Arcán kelletlenül megmozdul valami. Talán lebecsülésnek, felnőttes hencegésnek veszi a kora iránti érdeklődést. — Tizenhárom leszek. Ezt biztosan mondja, határozottan, férfiasán, együgyü hittel, jelennek véve a jövőt. Nem tud sem a négymótoros bombavetőkről, sem a nyolcvantonnás óriás tankokról, sem sok-sok másról, ami esetleg közbeszólhat és megcáfolhatja őt. Hányán vagytok odahaza? Nem siet a felelettel. Egy kicsit hallgat, úgy mint otthon a felnőttektől látta, akik úgy kerülik az élet feladta kérdéseket, mint az erdei vad a csapdákat. — Négyen — mondja végül. — Én, a nővérem, a bátyám, meg az anyám. — Mindnyájan dolgoztok? A keze türelmetlenül megrándul zsebeiben. Szeretné mégegy- szer, diadalmas, gyerekes megelégedéssel megszámolni a papírba pólyáit filléreket. — Én dolgozom csak. — A hangja férfiasán önérzetes, arcán komor, harcos kifejezés látszik. — A bátyám már vagy . . . már nagyon régen nem kap munkát. A nővérem néha kap. Anyám meg . . . Nem fejezi be, megrántja a vállát és vágyakozva pillant a kapu felé. — Mennyit keresel, igy énekléssel ? Tettetett, hanyag, mástól ta- mult mozdulattal vállat von. — Hát néha 3—4 pengőt is keresek, néha meg csak néhány fillért, vagy még annyit se. — Jársz iskolába? — Járok. — A hangja most egyszerre hivatalos száraz. — Idejárok az elemibe az ötödik osztályba. Szeretném, ha lefoszlana róla ez a felnőttes érdesség. Szeretnék valami közvetlen kérdéssel benyúlni az énje mélyére, lerántani róla a ráragadt életkérget, szeretnék kérdezni tőle valami mesés, együgyü dolgot, hogy újra meglássam benne a rongyokon át csillogó, tarka fantázia-fátylakba burkolódó gyermekkort, amelyben úgy illeszkednek össze a jelen kis fájdalmai és a jövő nagy alaktalan reményei, mint a színes mozaikok. — Te, Feri — kérdezem lehalkítva a hangomat — mondd, mi a legnagyobb vágyad? Csodálkozva néz rám, nagy barna szemében megnemértés homályosul. — Mi szeretnél lenni ? — faggatom tovább. — Szeretnéd, ha nagy, hires énekes lenne belőled? Tudod, olyan, aki csak odaáll a színpadra, sok-sok ember elé, csak énekel egy dalt és akkor mindenki tapsol, az emberek csodálják, mindenki meghajol a tehetsége előtt, nagy művész, aki fényes autón jár mindennap más ruhát hord, azt eszik, annyit eszik, amennyit csak akar . . . ^ Várom, hogy barna, sovány, bájosan piszkos gyerekarcon végigsuhan az előre elképzelt 12.000.000 legyilkolva a harcokba]t. 20.000.00 megsérült a harcokban. 70.000. 000 otthonnélkülivé vált 23.000. 000 meghalt betegség és éhezés következtében. 10.000. 000 dollár elpazarolva óránként. Négy év és három hónap alatt. Az Amerika által elköltött összeg, az első felvonás alatt, megszerzett volna minden egyes család részére egy három ezer dolláros otthont, egy ezer dolláros felszereléssel, bútorral. Ezen felül még lett volna elég pénz, egy-egy 5.000.000 dolláros könyvtár és egy 10.000.000 dolláros egyetem építésére, minden városban ahol, 20.000 vagy ennél nagyobb a lakosság száma. Amerika belépését az első fel vonásnál megelőzőleg, a U. S. Steel 1915 és 1916-0$, években 888.000.000 millió dollár hasznot csinált", Du Pont még többet, egy billion felül. Hogy mennyit csináltak 1917-18-as években, azt nem igen tudjuk meg, az hadititok. Most jön a második felvonása ennek a világháborúnak. Az események gyorsabb ütemben' és nagyobb keretek között folynak le, és a haszon is. Még az amerikai szereplő nem lépett be, már is 12 billió dollárt költenek felszerelésre. Behozták a kényszer sorozást. Tervbe vették a kényszermunka törvényesitését a Walsworth javaslat alapján, mely szerint minden 18 és 65 év közötti egyén besorozható, munkára vagy katonának egy év tartamára. Ezt csak azért módosították mostan, mert még egyszer, de talán utoljára Amerika elnökválasztások előtt áll. És sok képviselő, szenátor is újabb megválasztását nem akarja kockára tenni. A világháború drámája kezd érdekfeszitővé válni, kezd a helyzet kialakulni. A főszereplők mellett mindég több és több statiszta, kisebb szereplő lép a színpadra és tűnik el a színpad megett. De a drámai hatás kedvéért, vagy talán a szereplők már annyira beleélték magukat a szerepükbe, hogy természetessé vált, hogy mindég nagyobb rombolást végeznek, egymás portáján. Amíg az első felvonásban a két főszereplő területe nem volt érintve, ma angol és német városok is rommá lesznek, füstbe mennek. Ma már nem tiz millió, hanem sokkal több megy füstbe óránként. Még Amerika nincs, benörömök fénye, hogy a vékony, kicsi száj pattanásos szélein megcsillan a mosoly összeráncolja a homlokát és elnéz a kapu felé. —Jó volna, ha a bátyám is munkát kapna, mert akkor, nem kéne annyit csavarogni — idézi komolyan, kicsit bosszankodva a sokszor hallott, vérévé vált szavakat. Azután hirtelen, gyorsan, majdnem futva megindul a kapu felé, ki az uccára, az életbe. ne, de egész biztos, hogy a választások lefolyása után, tekintet nélkül arra, hogy melyik nagy párt kerül be, benne lesz és a rombolás, pazarlás méretei nagyobb arányokat érnek el. Ahelyett, hogy 3.000 dolláros otthonokat építhetnének egyes országok lakosságának, az sincs kizárva, hogy Európát, ezen őrült színdarab központját teljesen porrá bombázzák. Ma már több mint 40.000.000 lett hajléktalan az első felvonás 10 milliójával szemben. Nem tudjuk, hány felvonás lesz még. Menynyi élet, otthon, anyag és civi- záció fog még elpusztulni. Yi. KERÜLETI BANKETT NEW YORKBAN Az IWW new yorki tagjai a Bérmunkás 29. évi fennállásának évfordulóját ezideig még soha nem látott ÜNNEPÉLYES BANKETT keretében fogják megünnepelni, NOVEMBER 9-ÉN SZOMBAT ESTE PONT 8 ÓRAI kezdettel, a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Ezen estélyre minden felhasználható ételt és italt a new yorki munkástársaink adományoznak, igy tehát a bevétel minden centje mint haszon lesz elkönyvelve, és lapunk a Bérmunkás javára lesz beküldve. Mivel azt is tudjuk, hogy New York környékén a kisebb helyeken hasonló cselekvést lehetetlen a munkástársainknak és a Bérmunkás olvasóinak végrehajtani, ezért ezúttal is meghívjuk őket, hogy e napon ünnepeljék velünk a Bérmunkás fennállásának évfordulóját. Látni akarjuk, Bridgeport, Newark, Passaic, New Brunswick, Trenton, sőt legalább két kocsival elvárjuk, hogy a philai munkástársaink is lehajtanak hozzánk. November 9. nemcsak azok részére lesz felejthetetlen, akik ezen az ünnepélyen megjelennek, de a Bérmunkás részére is. Egyébként megjegyezzük azt, hogy Szigeti József zenekara faár erre az estére is szerződtetve van. Az IWW new yorki csoportja A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland west sideon a HENRY HALLBAN, 3930 Lorain Ave. NOVEMBER 16-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő sült csirke lesz felszolgálva. Vacsora 75c. Vacsora után tánc. A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland east sideon a BOHEMIAN HALLBAN, 11306 Buckeye Rd. NOVEMBER 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke paprikás lesz felszolgálva. Vacsora 75c. Vacsora után tánc.
