Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-02 / 1135. szám
6 olcal BÉRMUNKÁS 1940 november 2. A Sztalin-Hitler paktum A PAKTUM ELŐTT (B-y) A hírhedt Sztalin-Hitler paktumnak már több mint egy éves múltja van, tehát lehet róla írni minden föltételezés és spekuláció nélkül. Átfogjuk nézni a paktum védőinek és a kritikusnak a véleményét, de különösen a Sztálinisták védelmét, magyarázatát és jövendöléseit. Vizsgáljuk meg röviden a paktum előtti időket és a sztálini álláspontot. Hitler uralomra jutott, anélkül, hogy a hat millió szavazattal biró Kommunista Párt vagy a nyolc millió szavazattal biró j Szociáldemokrata Párt, komoly forradalmi akciót fejtett volna ki ellene. Dörgedelmezések a szónoki magaslaton nem jelentenek “akciót”, ha csak annyi az egész. Sztalinék már ekkor (1933-ban) éles külömbséget tudtak tenni Oroszország érdeke és a világ munkásságának az érdeke között. Hitlerrel, a német munkásságnak és a német kommunistáknak a mészárosával egyezkedésre és békés szomszédi viszonyra voltak hajlamosak, amint ezt a lapjaikban is megírták. Hitler azonban nem tett külömbséget a német és az orosz Sztálinisták között. A hirdetett célja volt — miután a német Sztálinistákat és a militáns munkásokat összetörte — az orosz szovjet köztársaságot leverni. Ez pedig Sztálinnak is a bőrét jelentette. Ezt nem lehetett olyan hidegvérrel várni, mint a német munkásmozgalom vérbefolytását. Meg is indult úgy Oroszországban, mint a polgári demokráciákban létező Sztálinisták között az antifas- izta és a pro-demokrata mozgalom istápolása. A világ legnagyobb veszélye a fasizmus, a fasizta államok, de főleg a német Hitlerizmus volt. De, hogy emlegették volna, hogy Anglia és Franciaország imperialista hatalmak és Lenin szerint a munkásosztálynak a saját kizsákmányolói a főellensége. Szövetséget kerestek a “demokráciákkal”, de akkor nem idézőjelben nevezték például Lengyelországot is demokráciának. A külömböző országok Sztálinistáit utasították arra, hogy a liberális elemekkel együtt dolgozzanak a fasizta veszély ellen. Akik azt mondták, hogy nem szabad elfelejteni, hogy maga a fasizmus is a kapitalizmus szülöttje és nemcsak a “gyermek” hanem a “szülő’ ellen is kell harcolni — az “ellenforradalmár” volt. Visszatekintve világosan lehet látni, hogy úgy a “demokrata” Anglia, mint Hitler, valamint Sztálin is két kulacsos politikát folytattak. Itt csak Sztálin szerepéről akarnak beszélni és történetesen Hitleréről is. Amig Sztálin és Hitler egymás ! ellen dörögtek és mindegyik fölkínálta magát az imperialista kapitalizmus védelmére, hogy támogatást kapjanak attól, titokban egymás barátságát nem tartották kizártnak. Sztálin különösen kereste Hitler jóakaratát és barátságát. (Egy kis türelmet kérek, rövidesen bizonyítani fogom ezt Molotov- nak a Daily Workerben megjelent beszédjével.) Bármennyire titokban kellett ezt csinálni, hogy el ne rontsa a dolgát az angol és a többi demokráciákkal folytatott nyilvános szeretkezésben, egyes szemfüles polgári írók rámutattak ennek a titkos udvarlásnak a jeleire. A Trotzkyisták — helyesen elemezve a Sztálinizmust és Sztálint magát és belső információkat kapva — ezt a dupla-kula- csos sztálini politikát többször leleplezték, a Hitlerrel való paktum lehetőségét megállapították. A “Socialist Appeal”-ben már 11938-ban Írtak róla. 1939 március 28-iki számában ezt irta Trotzky: “Biztonsággal mondhatjuk, hogy a kremlim oligarchia ellenforradalmiságán nem változtatna semmit Sztálin és Hitler között kötött egyezség. Csak nyilvánosabbá tenné. A mi politikai föladatunk nem az, hogy megmentsük Sztálint Hitler ölelésétől, hanem az, hogy mindkettőt megdöntsük.” Szóval az egyezség megkötése előtt hat hónappal határozottsággal beszélt Trotzky arról, hogy paktum lesz Sztálin és Hitler között. Krivitsky, Sztálinnak egyik külföldi titkos diplomatája, aki megszökött az egyik sztálini “purge” elől, megírta ugyanebben az időben, hogy ki mikor tárgyalt Hitlerékkel Sztálin utasítására egy paktum létrehozásában. (Viszont az egyik Hitlerista másfél évvel előbb megírta egy könyvben, hogy Hitler tudja, hogy Sztálin szívesen kötne paktumot vele és Hitler ezt egy ütőkártyának tartogatja. Ez az iró a Hitler-féle “purge” elől ugrott meg.) Végtére egyre többen látták, hogy Sztálinnak az “antináciz- musa” nem őszinte és kezdték pengetni. Hát most vegyük elő a sztálini lapokat és szószólókat. Mit mondtak ezek egy ilyen paktum lehetőségéről. Harry Gannes, a Daily Worker külföldi szakértője ezt irta március 13-án: “A müncheni árulás bajnokai azt a piszkos gyanúsítást terjesztik, hogy a Szovjet Unió fontolóra vette a fasiz- tákkal való közeledést.” Lőrét piszkos hazugnak nevezte, mert az egy külföldi tudósítás alapján szintén lehetőnek tartotta a paktumot valamilyen formában. Még május 13-án is tagadta a D. W. egy vezércikkben a megközelítés lehetőségét. Sőt majdnem az utolsó napig lehetetlennek tartották ezt az uj Pálfordulást. A sztálini tintakulikat és mamelukokat nem lehet egészen elítélni. Már régen elszoktak attól, hogy a saját fejükkel gondolkozzanak, tehát önmaguktól nem látták meg a nyilvánvaló dolgot. Sztálin pedig nem értesítette őket. Nem értesíthette, mert hátha nem írja alá Hitler a szerződést ?! Akkor újra a régi pártvonalra van szükség, amit a D. W. március 18 (1939) igy fejezett ki: “A fasizmust csak az a politika tudja megállítani, mely rögtöni embárgót alkalmaz a fasizta támadó hatalmak, Német-, Olaszország és Japan ellen.” Nyilvánvaló, hogy a D. W. irói nem tudták elképzelni, hogy Sztálin fogja szolgáltatni a háborúhoz szükséges anyagokat éppen ezeknek az országoknak, amikor Anglia blokád alatt tartja azokat és az E. Á. többé-ke- vésbé embárgót gyakorol ellenük. Hogy is tudták volna, amikor még a közelebbi sztálini vezérek sem tudták. Gallagher, az egyedüli angol kommunista képviselő még néhány nappal a párt Pálfordulása előtt, arra hívta föl az angol népet, hogy “mint egy nemzet” viseljenek háborút a németek ellen. És Thorez a francia sztálinisták vezére önként jelentkezett katonának, mert még nem mondA “Magyar Bányászlap” legutóbbi számában Hinder Márton is megírja, hogy “a Munkás Betegsegélyző Szövetség vezetőségét és tagjait kellemetlen meglepetés érte New York (illám részéről, ahol egyenlőre a testület működését fel kell függeszteni, mert a betegsegélyző osztályánál bizonyos technikai kifogásokat emeltek.” “Szinte elképesztő, hogy New York biztosítási departmentjé- nek ezt a döntését a Bérmunkásban milyen kárörömmel firtatják, s természetes, hogy ugyanaz az érdekcsoport az egyesület elleni küzdelmet tovább is ádáz elkeseredéssel folytatja.” Hinder Márton, aki ebben az Írásában megállapítja, hogy a Munkás Betegsegélyző vezetése “kitűnő”, meg kell nyugtatnunk, hogy ebben a kérdésben a meglepetés csupán a Szövetség tagjait érte — mert a “kitűnő vezetőség” ezt a helyzetet már hónapokkal ezelőtt látta — akik a hivatalos lapból csak arról értesülhettek, hogy a Szövetség szénája a legteljesebb rendben van, amint azt Himler Márton megírja a “legteljesebb” érdek nélkül. Himler Márton NEM (?) tudja azt, hogy azok a Szövetségi tagok, akik nem látták a “kitűnő vezetőség” biztosítási — és nem betegsegélyzési — uj ötleteit alkalmasnak a Szövetségbe való bevezetésre, egy sornyi helyet nem kaptak a hivatalos lapban, ezen észrevételük kifejtésére, és amikor ezek a tagok a Bérmunkáshoz folyamodtak nézeteik elmondására, majd saját alkalmi újságot adtak ki, a “kitűnő vezetőség” egyszerűen kizárta őket a Szövetség tagságából. A saját osztályuk utasítására fordultak ezek a kizárt tagok védelemért az állami biztositó hivatalhoz, ahol a tagsiig meglepetésére, nem ismerték a Munkás Betegs. Szövetséget. Majd _ megállapították, hogy anyagilag nem megfelelő arra, hogy a beígért biztosításokat folyósítani is tudja. Ezt a döntést a Bérmunkás kötelességszerüen újból a Munták meg neki, hogy a paktum után nem a fasizták és a németek a “támadók és a világ veszélye”, hanem az angolok, akik viszont megszűntek “demokraták” lenni, hanem “imperialisták” lettek. Láthatjuk hát hogy nem azok tévedtek vagy hazudtak, akik a Sztalin-Hitler közötti békét és paktumot lehetőnek és valószínűnek tartották, vagy akik belső információk alapján előre megmondták, hanem azok, akik ezeket “piszkos rágalmazók”- nak nevezték. Maga az a tény, hogy ezt a megállapítást “rágalom”-nak nevezték a sztálinista vezérek, azt bizonyítja, hogy aljas dolognak tartották és lehetetlennek. Ha lehetségesnek tartották volna, akkor már előre védték volna, amint, hogy védték azt a paktum megkötését követőleg. Hogy milyen balkezesen védték és magyarázták, azt a következő számban fogjuk leírni. kás Betegesegélyző Szövetség tagjai tudomására hozta, azután, amikor a “kitűnő vezetőség” az intéző bizottságának csak úgy jelentette az esetet, hogy a New York állami tagokat más osztályokba helyezte át. Himler Mártonnak tudnia kellene, hogy a Bérmunkás ádáz harcot indított és folytatott a Szövetség előbbeni vezetősége ellen a “néhány száz dollár évi jövedelem” kiutalása idejében is amikor arról vett tudomást, hogy a Szövetség pénzét értéktelen morgageokba veszélyeztetik. A konvenció el is mozdította azt a vezetőséget és amikor újból azt látta a Bérmunkás, hogy a Himler által “kitűnőnek” minősített vezetőség biztosítási kötvényeivel veszélyezteti a Szövetség működési lehetőségét, újból felemelte figyelmeztető szavát, amire a “kitűnő vezetőség” a kizárások áradatával élt a felszólaló tagok ellen. A new yorki első osztály, amely a Szövetség alapitó osztálya, nem vette tudomásul a “kitűnő vezetőség” intézkedését hogy őket nem az ugrásnyira levő Hoboken vagy Jersey City-i osztályokba helyezte, ahol tovább folytathatnák a társas egyleti élet nyújtotta közösséget, de a száz mérföldekre fekvő McKeesporti osztályhoz helyezte a new yorki tagokat, amely papíron levő osztálynál nyolc esztendeje nem tartottak osztály gyűlést. A new yorki osztály LE- CSATLAKOZOTT Amerika magyarsága egyik legerősebb betegsegélyző és biztositó intézményéhez a Bridgeporti Rákóczi Egyesülethez, amely valamennyi állami biztositó hivataltól fizetőképesnek van elismerve. Tehát most is rossz ügybe márotta Himler a tollát, amikor a Bérmunkást “érdekkel” vádolja, mert a munkásokat arra figyelmezteti, hogy a rossz biztosításnak bizonyult Munkás Betegsegélyző Szövetség helyett a Bridgeporti Rákóczi Egyesület biztosabb kötvényeit vegyék. Himler Márton, mint biztosítási szakértő
