Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-11-02 / 1135. szám

1940 november 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. SZAKSZERVEZETEK ÉS A MUNKÁLTATÓK TESTVÉRISÉGE Az IWW már 35 évvel eze­lőtt megállapította, hogy a szakszervezkedés fénykora le­járt és azoknak további fenn­tartása, csak az ipari munkás­ság rovására történhet. A fej­lett termelési viszonyok köze­pette a szakszervezetek még ak­kor sem szolgálhatnák a mun­kásság érdekeit, ha mentesek volnának a korrupciótól, annál kevésbé akkor, amikor kivétel nélkül minden szakszervezet a csaláson, zsaroláson, áruláson és általában a legsötétebb kor­rupción nyugszik. A szakszervezetek nemcsak azért károsak a munkásságra, mert azokat az összpontositotx termelési rendszerben széttagol­ják, hanem azért is, mert a re­akció annyira befészkelődött azokba, hogy szinte lehetetlen onnan kiirtani. Tagadhatatlan az is, hogy a szakszervezeti tag­ság semmit sem tesz a korrup­ció kiirtására és némely szak- szervezetben már oly nagyará­nyú csalás és zsarolás folyik, hogy a hatóságok léptek közbe annak további terjedését meg­akadályozni. A tagság éveken keresztül birkatürelemmel tűr­te a basák garázdálkodásait és tudatlanság vagy nemtörődöm­ségből semmit sem tett annak kiirtására. Egy a sok közül: a chicagói bártenderek (csaposok) szak- szervezete, amely az utóbbi he­tekben hatósági gondnokság alatt van. Ezen szakszervezet­nek van vagy 4,000 tagja, akik ha csak két dollár havi járulé­kot fizetnek, akkor is 96 ezer dollár évi jövedelmet jelentenek a szervezetnek. Ilyen horribilis jövedelemért bizony nem csoda, ha élet-halál harcot vivnak a gangszterek. Ez azonban nem minden. A rendes havi járulé­kon kívül a szervezet vezérkara, amely korlátlan hatalommal rendelkezik a tagság felett, még külön évi tiz dollár járulékot vetett ki a tagságra, amely ál­lítólag “kórház alapra” van. A szervezet vezérkara egyez­séget kötött egy nem a legjobb hírben álló kórházzal, (melynek tulajdonosa véletlenül magyar származású) mely megállapodás szerint a kórház kezelést nyújt azoknak akiket a szervezet ve­zérkara küld oda, a szervezet pénztára terhére. Amint a ható­sági gondnok jelenti, ezen “kór­ház alapból” ez év folyamán több mint hat ezer dollárt fizet­tek ki a kórháznak és a pácien­sek egyharmada sem volt tag­ja a bártenderek szervezetének. A basák a szervezet pénztára terhére kezeltették a kórházba rokonaikat, barátaikat és legna­gyobb részben a szeretőiket. Több nő szerepelt a kezeltek lajstromán, pedig a bártenderek szervezetének egyáltalán nin­csen női tagjaik. A fentinél azonban még fur­csább eset történt a közelmúlt napokban Chicagóban a mosoda (laundry) iparban. Ugyanis a laundry tulajdonosok egy nagy­arányú hirdetési akciót kezde­ményeznek, megfőzni a háziasz-1 szonyokat, hogy mennyivel ké­nyelmesebb ha a ruhát nem ott­hon mossák, hanem a laundryba küldik. Ezen hirdetési kampány az előzetes számítás szerint jóval több mint 50.000 dollárt fog felemészteni és a szegény mosoda tulajdonosok ily nagy összegű kiadást nem bírnak el. Tehát a mosodákban alkalma­zott munkások szervezeteihez fordultak, hogy járuljanak hoz­zá a hirdetési akció financirozá- sához. És mit gondol kedves ol­vasó, milyen választ adtak a szervezetek? Bámily furcsán is hanzik, de “bedültek”. Két “munkás” szervezet, amely érdekelve van a mosoda iparban egyenként 10-10 ezer dollárral járul hozzá a tulajdo­nosok hirdetési hadjáratához. A két szervezet: a Laundry and Dye House Drivers and Chauf­feurs Union Lokal 172, és a Laundry Workers International Union. Mind a két szervezet az AFL kötelékébe tartozik. Csak képzeljük el, hogy ezek a mo­sodai munkások és kihordók heti 14-20 dollárért dolgoznak és soknak valósággal meg kell éhezni a magas havi járulékot melyet a szervezet kiró tagjai­ra. És ezektől a végletekig ki­zsákmányolt páriáktól a szerve­zet oly magas tagsági dijat szed, hogy százezer dollár tar­talékuk van és ezen szervezeti pénzből adnak tizezer dollárt most vissza a mosoda tulajdo­nosoknak. Ki mondja ezekután, hogy nem-e a leglélekemelőbb ez a “testvériség” amely a munkál­tatók és a munkások vezérei között uralkodik? Először le­nyűgözik a munkásságot idejét múlta szakszervezetekkel, hogy annál könnyebben lehessen őket kizsákmányolni. Aztán segíte­nek elrabolni havijárulék fejé­ben azt az éhbért, amit a ki­zsákmányolok odadobnak és vé­gül az igy elrabolt összeget visz- szaadják a munkáltatóknak. WILLKIE ÉS A NÉP A minap egy levelet kaptam a republikánus párt helyi ma­gyar klubjától, melyhez mellé- aelve egy “plunger” is volt, amelyen a következőt olvastam: Ki jelölte Hitlert? — Hitler. Kijelölte Mussolinit — Mus­solini. Ki jelölte Sztálint? — Sztá­lin. Ki jelölte Rooseveltet? — Roosevelt. Ki jelölte Willkiet? — a nép. Misem áll távolabb az igaz­ságtól mint az az állítás, hogy Willkiet a nép jelölte. Sőt azt mondhatnánk, hogy ez az első eset az Egyesült Államok tör­ténetében, hogy a plutokrácia ily nyiltan és drasztikusan lá­pét fel, minden formaságot fel­rúgva állította Willkiet a párt élére “zászlóvivőnek.” A múltban valahogy úgy volt, hogy akár melyik párt jelöltje került ki a választásokból győz­tesen, a Wall Streetnek mindegy volt, mert mind a kettő azt szolgálta. így nem is szólt bele a választásokba, hagyta, hogy a politikusok pofozzák egymást. Az utóbbi években azonban a Roosevelt adminisztráció túlsá­gosan akaratosnak bizonyult és minden intelem és fenyegetés dacára oly törvényeket emeltek hatályra, amelyek nem egyez­tethetők össze az amerikai ka­pitalizmus “demokráciájával”. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Roosevelt elnök a harma­dik terminusra is elfogadja a jelölést a Wall Street meghúz­ta a vészharangot, amelyre a munkáltatók az egész ország­ban felfigyeltek. Bár a republi­kánus konvenció előtt három politikus korteskedett a repub­likánus párt platformján a je­lölés elnyeréséért, Dewey, Wan­derberg és Taft — a konvención mind a három kibukott és a párt hivatalos jelöltje Willkie lett, aki egyetlen beszédet nem tartott a konvenció előtt és egyetlen delegátus sem ment a konvencióra Willkienek szánt mandátummal. Amig a másik három pályázónak voltak kötött mandátumaik, addig Willkienek egysem volt. A republikánus konvención a Wall Street nyilvánosan nem szerepelt ugyan, de annál aktí­vabb volt a kuliszák mögött. Amikor a jelölés megkezdődött a Wall Street megbízottai min­dent elkövettek, hogy a pályá­zók egyike sem kaphassa meg a kívánt többséget. Amikor többszöri' szavazás után holt­pontra jutott a jelölés, a Wall Street megbizottai, akik Will­kie fejedelmi lakosztályában voltak elhelyezkedve, behivat­ták a külömböző választó kerü­letek leaderjeit és a következő beszédet intézték hozzájuk: “Uraim az eddigi szavazások eredménye azt mutatja, hogy a pályázók egyike sem felel meg arra a feladatra, amely az elnö­ki tisztséggel jár. Itt csak egy megoldás van és ez: Willkie je­lölése. Látják az asztalon azt a rakás pénzt? (Az asztalon volt boglyába rakva megszámlálha­tatlan mennyiségű 20, 50 és 100-as bankók papírszalaggal átfogva, amint az a bankokban látható, csak sokkal több.) Ve­gyenek magukhoz abból annyit, amennyit gondolják, hogy szük­séges a delegátusok megnyeré­sére Willkie oldalára. Isten ve­lük és sok szerencsét”. A delegációk vezetői aztán el­intézték a megbízatást. Minden csoport külön a részükre kije­lölt lakosztályba vonult vissza és a zöldhasu dollárok megtet­ték a kívánt hatást. Aki esetleg tovább is kardoskodott, azt fél­re hívta a vezető és a markába nyomott egy ötvenest, vagy százast és a következő szavazás­nál Willkie lett a párt jelöltje. Ezekután nyilvánvaló, hogy a “népnek” egyáltalán semmi kö­ze sem volt Willkie jelöléséhez, hanem az kizárólag a Wall Street és az iparbárók óhaja volt, mert az ő karakterét vél­ték csak megfelelőnek Roose- veltel szemben. Hogy Roosevelt győzelme esetén miben lesz ré­szünk arról az elmúlt nyolc év alatt némi fogalmat alkothat­tunk. De, hogy miben lesz ré­szünk, ha Willkie kerül ki győz­tesen arra csak következtethet­nünk lehet. És pedig a követ­kezőkből : A republikánus párt, amely­nek Willkie a jelöltje halálos el­lensége mindazon reformoknak melyeket a Roosevelt adminisz­tráció létesített. Ilyenek a tár­sadalmi, aggkori és munkanél­küli biztosítás. A minimális és maximális mundaidő tör­vény. A szervezkedési szabad­ság és kollektiv szerződés vé­delme. A gyermek munka tilal­ma stb. Minden jel szerint — bár nem hisszük, hogy azokat teljesen eltörülik, de oly módo­sításoknak vetik alá, hogy az minden lesz, csak nem munkás- védelmi törvény. A munkálta­tók a régi “jó időket” sírják vissza, amikor látomtól-vaku- lásig dolgoztathatták a munká­sokat minden külön díjazás nél­kül és akkor sem kereshettek annyit, mint most a heti 40 órá­ra. Mind erre ellehetünk készül­ve, különösen akkor, amikor a munkásság saját védelmi szer­vezeteinek kiépítését is elmu­lasztotta. Ha ezt megtette vol­na, akkor a választások kimene­tele kevés jelentőséget tartal­mazna részükre. így azonban fontos az, hogy ne Willkie győz­zön. Mert “madarat tolláról, embert a barátjáról” lehet meg­ismerni. MEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásai Szervezetének pittsbur g h i tagjai a “Bérmunkás” 29 éves fannállásának emlékére DISZNÓTOROS VACSORÁVAL egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek NOVEMBER 30-án SZOMBAT ESTE, 7 órai kez­dettel az Internacional Soci­alist Lyceum 2-ik emeleti nagytermében, 805 James St. N. S. A zenét elsőrangú cigány- zenekar fogja szolgáltatni. Jegy ára 50 cent személyen­ként. JÖNNEK A RENDELÉSEK A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁRA Hogy lapunk olvasói meny­nyire értékelik a több mint tiz esztendőn keresztül kia­dott BÉRMUNKÁS NAPTÁRT- mi sem igazolja jobban, mine hogy az elmúlt tizennégy nap alatt, ahogy ezen a helyen a felszólításunk megjelent a /naptár rendelésre, naponta kapjuk az előjegyzéseket úgy a lapkezelő Munkástársaktól, mint az olvasóktól, akik nem akarják nélkülözni az 1941- es BÉRMUNKÁS NAPTÁRT A Bérmunkás Írógárdája és az amerikai magyar mun­kásmozgalom ismert szemé­lyei tudásuk legjavát adják azokban az Írásokban, ame­lyeket naptárunk részére Ír­tak. Lapunk olvasói előtt tu­dott dolog, hogy a naptárt nem tudnánk 35 centért árusí­tani, ha üzleti hirdetések köz­lésével nem segítenek a költ­ségek fedezését. Akik ezen a módon is segíteni tudják a BÉRMUNKÁS NAPTÁRT megjelentetésében, hogy üz­leti hirdetést tudnak szerez­ni, azok, valamint a naptár rendelők levelüket BÉRMUN­KÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. címezzék, hogy bővebb felvilágosítást nyerjenek a hirdetések felvé- vételére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom