Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-02 / 1135. szám
1940 november 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. SZAKSZERVEZETEK ÉS A MUNKÁLTATÓK TESTVÉRISÉGE Az IWW már 35 évvel ezelőtt megállapította, hogy a szakszervezkedés fénykora lejárt és azoknak további fenntartása, csak az ipari munkásság rovására történhet. A fejlett termelési viszonyok közepette a szakszervezetek még akkor sem szolgálhatnák a munkásság érdekeit, ha mentesek volnának a korrupciótól, annál kevésbé akkor, amikor kivétel nélkül minden szakszervezet a csaláson, zsaroláson, áruláson és általában a legsötétebb korrupción nyugszik. A szakszervezetek nemcsak azért károsak a munkásságra, mert azokat az összpontositotx termelési rendszerben széttagolják, hanem azért is, mert a reakció annyira befészkelődött azokba, hogy szinte lehetetlen onnan kiirtani. Tagadhatatlan az is, hogy a szakszervezeti tagság semmit sem tesz a korrupció kiirtására és némely szak- szervezetben már oly nagyarányú csalás és zsarolás folyik, hogy a hatóságok léptek közbe annak további terjedését megakadályozni. A tagság éveken keresztül birkatürelemmel tűrte a basák garázdálkodásait és tudatlanság vagy nemtörődömségből semmit sem tett annak kiirtására. Egy a sok közül: a chicagói bártenderek (csaposok) szak- szervezete, amely az utóbbi hetekben hatósági gondnokság alatt van. Ezen szakszervezetnek van vagy 4,000 tagja, akik ha csak két dollár havi járulékot fizetnek, akkor is 96 ezer dollár évi jövedelmet jelentenek a szervezetnek. Ilyen horribilis jövedelemért bizony nem csoda, ha élet-halál harcot vivnak a gangszterek. Ez azonban nem minden. A rendes havi járulékon kívül a szervezet vezérkara, amely korlátlan hatalommal rendelkezik a tagság felett, még külön évi tiz dollár járulékot vetett ki a tagságra, amely állítólag “kórház alapra” van. A szervezet vezérkara egyezséget kötött egy nem a legjobb hírben álló kórházzal, (melynek tulajdonosa véletlenül magyar származású) mely megállapodás szerint a kórház kezelést nyújt azoknak akiket a szervezet vezérkara küld oda, a szervezet pénztára terhére. Amint a hatósági gondnok jelenti, ezen “kórház alapból” ez év folyamán több mint hat ezer dollárt fizettek ki a kórháznak és a páciensek egyharmada sem volt tagja a bártenderek szervezetének. A basák a szervezet pénztára terhére kezeltették a kórházba rokonaikat, barátaikat és legnagyobb részben a szeretőiket. Több nő szerepelt a kezeltek lajstromán, pedig a bártenderek szervezetének egyáltalán nincsen női tagjaik. A fentinél azonban még furcsább eset történt a közelmúlt napokban Chicagóban a mosoda (laundry) iparban. Ugyanis a laundry tulajdonosok egy nagyarányú hirdetési akciót kezdeményeznek, megfőzni a háziasz-1 szonyokat, hogy mennyivel kényelmesebb ha a ruhát nem otthon mossák, hanem a laundryba küldik. Ezen hirdetési kampány az előzetes számítás szerint jóval több mint 50.000 dollárt fog felemészteni és a szegény mosoda tulajdonosok ily nagy összegű kiadást nem bírnak el. Tehát a mosodákban alkalmazott munkások szervezeteihez fordultak, hogy járuljanak hozzá a hirdetési akció financirozá- sához. És mit gondol kedves olvasó, milyen választ adtak a szervezetek? Bámily furcsán is hanzik, de “bedültek”. Két “munkás” szervezet, amely érdekelve van a mosoda iparban egyenként 10-10 ezer dollárral járul hozzá a tulajdonosok hirdetési hadjáratához. A két szervezet: a Laundry and Dye House Drivers and Chauffeurs Union Lokal 172, és a Laundry Workers International Union. Mind a két szervezet az AFL kötelékébe tartozik. Csak képzeljük el, hogy ezek a mosodai munkások és kihordók heti 14-20 dollárért dolgoznak és soknak valósággal meg kell éhezni a magas havi járulékot melyet a szervezet kiró tagjaira. És ezektől a végletekig kizsákmányolt páriáktól a szervezet oly magas tagsági dijat szed, hogy százezer dollár tartalékuk van és ezen szervezeti pénzből adnak tizezer dollárt most vissza a mosoda tulajdonosoknak. Ki mondja ezekután, hogy nem-e a leglélekemelőbb ez a “testvériség” amely a munkáltatók és a munkások vezérei között uralkodik? Először lenyűgözik a munkásságot idejét múlta szakszervezetekkel, hogy annál könnyebben lehessen őket kizsákmányolni. Aztán segítenek elrabolni havijárulék fejében azt az éhbért, amit a kizsákmányolok odadobnak és végül az igy elrabolt összeget visz- szaadják a munkáltatóknak. WILLKIE ÉS A NÉP A minap egy levelet kaptam a republikánus párt helyi magyar klubjától, melyhez mellé- aelve egy “plunger” is volt, amelyen a következőt olvastam: Ki jelölte Hitlert? — Hitler. Kijelölte Mussolinit — Mussolini. Ki jelölte Sztálint? — Sztálin. Ki jelölte Rooseveltet? — Roosevelt. Ki jelölte Willkiet? — a nép. Misem áll távolabb az igazságtól mint az az állítás, hogy Willkiet a nép jelölte. Sőt azt mondhatnánk, hogy ez az első eset az Egyesült Államok történetében, hogy a plutokrácia ily nyiltan és drasztikusan lápét fel, minden formaságot felrúgva állította Willkiet a párt élére “zászlóvivőnek.” A múltban valahogy úgy volt, hogy akár melyik párt jelöltje került ki a választásokból győztesen, a Wall Streetnek mindegy volt, mert mind a kettő azt szolgálta. így nem is szólt bele a választásokba, hagyta, hogy a politikusok pofozzák egymást. Az utóbbi években azonban a Roosevelt adminisztráció túlságosan akaratosnak bizonyult és minden intelem és fenyegetés dacára oly törvényeket emeltek hatályra, amelyek nem egyeztethetők össze az amerikai kapitalizmus “demokráciájával”. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Roosevelt elnök a harmadik terminusra is elfogadja a jelölést a Wall Street meghúzta a vészharangot, amelyre a munkáltatók az egész országban felfigyeltek. Bár a republikánus konvenció előtt három politikus korteskedett a republikánus párt platformján a jelölés elnyeréséért, Dewey, Wanderberg és Taft — a konvención mind a három kibukott és a párt hivatalos jelöltje Willkie lett, aki egyetlen beszédet nem tartott a konvenció előtt és egyetlen delegátus sem ment a konvencióra Willkienek szánt mandátummal. Amig a másik három pályázónak voltak kötött mandátumaik, addig Willkienek egysem volt. A republikánus konvención a Wall Street nyilvánosan nem szerepelt ugyan, de annál aktívabb volt a kuliszák mögött. Amikor a jelölés megkezdődött a Wall Street megbízottai mindent elkövettek, hogy a pályázók egyike sem kaphassa meg a kívánt többséget. Amikor többszöri' szavazás után holtpontra jutott a jelölés, a Wall Street megbizottai, akik Willkie fejedelmi lakosztályában voltak elhelyezkedve, behivatták a külömböző választó kerületek leaderjeit és a következő beszédet intézték hozzájuk: “Uraim az eddigi szavazások eredménye azt mutatja, hogy a pályázók egyike sem felel meg arra a feladatra, amely az elnöki tisztséggel jár. Itt csak egy megoldás van és ez: Willkie jelölése. Látják az asztalon azt a rakás pénzt? (Az asztalon volt boglyába rakva megszámlálhatatlan mennyiségű 20, 50 és 100-as bankók papírszalaggal átfogva, amint az a bankokban látható, csak sokkal több.) Vegyenek magukhoz abból annyit, amennyit gondolják, hogy szükséges a delegátusok megnyerésére Willkie oldalára. Isten velük és sok szerencsét”. A delegációk vezetői aztán elintézték a megbízatást. Minden csoport külön a részükre kijelölt lakosztályba vonult vissza és a zöldhasu dollárok megtették a kívánt hatást. Aki esetleg tovább is kardoskodott, azt félre hívta a vezető és a markába nyomott egy ötvenest, vagy százast és a következő szavazásnál Willkie lett a párt jelöltje. Ezekután nyilvánvaló, hogy a “népnek” egyáltalán semmi köze sem volt Willkie jelöléséhez, hanem az kizárólag a Wall Street és az iparbárók óhaja volt, mert az ő karakterét vélték csak megfelelőnek Roose- veltel szemben. Hogy Roosevelt győzelme esetén miben lesz részünk arról az elmúlt nyolc év alatt némi fogalmat alkothattunk. De, hogy miben lesz részünk, ha Willkie kerül ki győztesen arra csak következtethetnünk lehet. És pedig a következőkből : A republikánus párt, amelynek Willkie a jelöltje halálos ellensége mindazon reformoknak melyeket a Roosevelt adminisztráció létesített. Ilyenek a társadalmi, aggkori és munkanélküli biztosítás. A minimális és maximális mundaidő törvény. A szervezkedési szabadság és kollektiv szerződés védelme. A gyermek munka tilalma stb. Minden jel szerint — bár nem hisszük, hogy azokat teljesen eltörülik, de oly módosításoknak vetik alá, hogy az minden lesz, csak nem munkás- védelmi törvény. A munkáltatók a régi “jó időket” sírják vissza, amikor látomtól-vaku- lásig dolgoztathatták a munkásokat minden külön díjazás nélkül és akkor sem kereshettek annyit, mint most a heti 40 órára. Mind erre ellehetünk készülve, különösen akkor, amikor a munkásság saját védelmi szervezeteinek kiépítését is elmulasztotta. Ha ezt megtette volna, akkor a választások kimenetele kevés jelentőséget tartalmazna részükre. így azonban fontos az, hogy ne Willkie győzzön. Mert “madarat tolláról, embert a barátjáról” lehet megismerni. MEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásai Szervezetének pittsbur g h i tagjai a “Bérmunkás” 29 éves fannállásának emlékére DISZNÓTOROS VACSORÁVAL egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek NOVEMBER 30-án SZOMBAT ESTE, 7 órai kezdettel az Internacional Socialist Lyceum 2-ik emeleti nagytermében, 805 James St. N. S. A zenét elsőrangú cigány- zenekar fogja szolgáltatni. Jegy ára 50 cent személyenként. JÖNNEK A RENDELÉSEK A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁRA Hogy lapunk olvasói menynyire értékelik a több mint tiz esztendőn keresztül kiadott BÉRMUNKÁS NAPTÁRT- mi sem igazolja jobban, mine hogy az elmúlt tizennégy nap alatt, ahogy ezen a helyen a felszólításunk megjelent a /naptár rendelésre, naponta kapjuk az előjegyzéseket úgy a lapkezelő Munkástársaktól, mint az olvasóktól, akik nem akarják nélkülözni az 1941- es BÉRMUNKÁS NAPTÁRT A Bérmunkás Írógárdája és az amerikai magyar munkásmozgalom ismert személyei tudásuk legjavát adják azokban az Írásokban, amelyeket naptárunk részére Írtak. Lapunk olvasói előtt tudott dolog, hogy a naptárt nem tudnánk 35 centért árusítani, ha üzleti hirdetések közlésével nem segítenek a költségek fedezését. Akik ezen a módon is segíteni tudják a BÉRMUNKÁS NAPTÁRT megjelentetésében, hogy üzleti hirdetést tudnak szerezni, azok, valamint a naptár rendelők levelüket BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. címezzék, hogy bővebb felvilágosítást nyerjenek a hirdetések felvé- vételére.
