Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-02 / 1135. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ................7.....$2.00 Félévre ............................ 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A 40 órás munkahét A washingtoni törvényhozás intézkedése folytán október 24-én életbe lépett a 40 órás munkahét. A politikai szemfényvesztés, a hiszékeny néprétegejí előtt azt a hiedelmet táplálja, hogy a törvény alapján a munkáltató, ha sürgős munkája van, a most levágott két óra munkaidőt, mint túlórát fogja dolgoztatni, amiért egy másik törvény intézkedése alapján a rendes munkabér másfélszeresét kell fizetni a munkásnak. De ennél a néhány cent kereseti többletnél kecsegtetőbb az az Ígéret, illetve feltevés, hogy ha az ország negyven millió dolgozója heti két órával kevesebbet dolgozik, kétmillió munkanélküli kerülhet a munkába, ami egészségesebb vérkeringést juttat a fogyasztás mérlegébe. Nem ünnep, illetve remény rontás a célja Írásunknak, amikor szemfényvesztésnek tituláljuk a politikusok elgondolását, a magunk és az egysorban velünk élő munkásemberek számos esetéből tudjuk, hogy a munkás csak azokra számíthat, amit a maga szervezett erejével magának kivívott és amelyet szervezettségével fenn is tud tartani. Amit a munkáltató megszorultságá- ban önként ad, vagy törvény utasításra, azt a legközelebbi alkalommal vagy egyszerűen visszavonja, vagy a legkörülményesebben kijátsza. Lapunk más helyén félhivatalos a Common Council jelentése alapján beszámol arról, hogy a munkaadók hogyan játszák ki az 1939 októberben életbe lépett 42 órás munkahét betartását, illetve az akkor levágott két óra külön díjazását. A Munkaügyi minisztérium előtt 35.000 panasz van felülvizsgálatra a munkások részéről a munkaórák és az elmaradt fizetések ügyében. Csak egy hónapban, februárban több mint két millió ilyen elmaradt fizetést hajtott be a minisztérium illetékes osztálya a munkásoknak. És hányán nem tesznek panaszt, gondolva, hogy az ördögöt panaszolják be a nagyapjánál? És sok esetben igazuk is van. A depresszió mind szélesebb pusztítása idején az IWW vitte a munkások elé a munkanélküliség enyhítésének egyedüli eszkö zéül a NÉGY ÓRÁS munkanapot a NÉGY NAPOS hunkahéttel, olyan fizetéssel, hogy abból a munkás és családja rendesen megélni tudjon. A szakszervezetek nem merték az ajánlatot életbe léptetni, az IWW-nak meg nem volt hozzá ereje éppen a munkások nemtörődömsége miatt. A munkanélküliek száma 20 és 24 millióra emelkedett. Ma is 9 és 10 millió munkanélkülit tart számon a statisztika és a munkaidő rövidítés nem oldja meg ezt a kérdést, mert elsősorban a munkaadók nem a több munkás elhelyezéséért vannak, de nem kis akadálya ennek maga a munkás sem, aki szervezetlenségénél fogva rossz szemmel nézi a törvényt, amely megrövidíti őt két órai munkabérétől. Nem az a gondolat foglalkoztatja, hogy a 40 óráért 42 órás munkabért követeljen, hanem az elvesztett munkaidőt fájlalja. Ezért van szükség a szervezkedés terén a forradalmi ipari tanításra, az IWW-ra. A kapitalizmus vaksága (A-l) A jelenlegi uralkodó osztály, amit ma kapitalizmusnak nevezünk, sohasem tanult a múltban és a jelenben sem, mert vakon követi megcsorbithatatlan hatalmi vágyát, abban a tudatban, hogy uralmuk örökké való, amit ők vakon hisznek. Ezt bizonyítja minden ténykedésük. Nem látnak maguk előtt semmi mást csak a profit minél nagyobbá növelését. El sem képzelik azt, hogy az ő rendszerüknek is egyszer végére járnak, még akkor is, ha azt a legdrasztikusabb eszközökkel próbálják fenntartani. A technika fejlődése, ami magát a kapitalizmust hatalmas tényezővé tette, mert a naponként tökéletesebbé vált termelő eszközök, amelynek ők a birtokosai, megsokszorosították a termelést, ami állandóan növelte az értéktöbbletüket. Ez mind helyén való dolognak látszik kapitalista szempontból és megy is mind addig, amig a világpiac rendelkezésére áll, egy-egy ország fejlett kapitalista rendszerének terjeszkedésére. De amikor a nemzetközi terjeszkedés egyszer megakad, akkor maga a kapitalizmus is megfeneklik. Ez az, amit nem tudnak előre látni, vagy egyáltalában nem is akarnak. Tudni való dolog, hogy egy országban ahol fejlett ipari rendszer van és ahol nem szükségletre és hosszú munkaidő mellett megy a termelés, minden igyekezete a kapitalizmusnak, hogy árui részére piacot szerezzen. Ott nagyon gyakori az összecsapás egy másik iparilag fejlett ország kapitalista érdekeltségével, mert mind a kettő egy iparilag kevésbé fejlett országban próbálja felhalmozott áruit é~tékesiteni, hogy azon profitot csináljon. A kapitalizmusnak az .rt van szükségé külföldi piacra, mert saját országa sohasem legendő arra, hogy megfelelő profitra tegyen szert. Tudvalevő dolog, hogy egy ország lakosságának nagy többségét a munkási k képezik. Amit egy munkás munkabér fejében kap, azért sohaí em tudja visszavásárolni az általa termelt árucikkeket, mert a munkások egy bizonyos árucikk eladási értékének csak egy kis százalékát kapják meg azért amiért azt elkészítik. Ezek az ad; tok bizonyítják, hogy a kapitalista társadalmi rendszer teljesei zsákuccába került, különösen a fejlett ipari államokban. Az ui ilmon lévő kapitalista rendszer ezt nem tudja és nem is akarja b< látni, ami azután végleges bukását kell, hogy jelentse. A kapitálist i osztály irtózik minden olyan intézkedéstől, ami esetleg rendszab ilyozni akarja hatalmát. Még olyan óvintézkedésektől is feljajd 1, ami esetleg uralmának meghosszabbítását jelentené. Bármily ;n reform életbe léptetése tőrdöfés gyanánt hat a kapitalista ősz ályra. Hogy Roosevelt elnök szavaival éljek, aki egyik beszédébe) a következőket mondotta: “1932-ben az amerikai üzleti élet a tönk szélére jutott és elnöki hivatalomat arra használtam fel, iogy megmentsem az iparvállalatokat a teljes tönkremenéstől i s mivel még sikerült őket megmentenem, azért most engem aki rnak az útból eltenni.” A kapitalizi tus mindenkitől és nem csak az elnöktől várja, hogy uralmát m ígvédje, de minden egyes nincstelen proletártól is megköveteli, ] ogy a kapitalizmusért — ha annak érdekei azt kívánják köteles életét is feláldozni. Az amerikai tőkéseknek nem is annyira a mentési akció fáj, hane minkább a , hogy a mentési akció olyan reformok életbeléptetése folytán jött létre, am t a jelenlegi kormányzatnak nem tudnak megbocs; tani. Ezek az állapotok uralkodnak nemcsak az Egyesült Államo tban, hanem a világ minden részében, ahol kapitalizmus létezi í. A nem rég lefolyt spanyol polgárháború a legvilágosabban Dizonyitja azt, ahol a politikai kormány nem tartja meg hiva ását, hogy minden ténykedésével a kapitalista rendszert védelr ezze a feltörekvő munkásosztállyal szemben, ottan ha kell a k ipitalista osztály nyers erőszakra is képes, hogy uralmát továbbr . is biztosítsa. A kapitalisl i rendszernek minden fajtája egyforma, akár magán vagy áll mkapitalizmus. Mindegyiknek egy célja van a munkásosztály e nyomása, hogy teljhatalmi uralmukat megtarthassák. A kapit: lista osztály nem fog mind addig tanulni, amig maga a munkás« sztály meg nem érti, hogy a mai rendszer egy igazságtalan tár adalmi rend, ahol egyesek, csak azért mert a termelő eszközöl tulajdonosai, hát uralják az egész társadalmat. Azok pedig akii tényleg fenntartói magának a társadalomnak, azoknak semmi szavuk nincsen annak irányításához. Ezt az utóbbi csoportot a munkásosztály képezi, akik munkaerejükkel tartják fenn az gész emberi társadalmat. Ez a termelő munkás- osztály egyszer Felismeri ma jd azt, hogy ők a leghasznosabb tagjai a társad* lomnak, hiszen minden az ő munkaerejüktől függ. Csak ezt munkaerőt kell megszervezni, hogy a termelő eszközöket birto iába vegye és szervezett erejével folytassa a termelést. Akár fog tetszeni a kapitalista osztálynak, akár nem, de a feltörekvő nunkásosztálynak ez kell, hogy hivatása legyen. Látjuk, hogy a ;apitalista osztály még a reformoktól is irtózik, hát hogyne irtó :na a forradalmi munkásosztály célkitűzésétől, ami egy társad* Imi forradalom révén egy uj társadalmat akar megalapozni, au ilyet a termelő munkások lesznek hivatva irányítani. Ez az I VW hivatása. ÍLVINYILATKOZAT A munkásoszti ly és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet I éke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek i illiói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a mai káltató osztály áll. E két osztály főzött küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osí tály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket éi megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, logy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni ös zpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdei net. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hog r a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik cső iort ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve ik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkási kba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vaum c. E szomorú ál aputokat^ megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis ol kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vt ary ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munl át bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jel zó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR- RENDSZERREL!” A munkásoszt ly történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő h dsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hal *m arra is, hogv folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mái elpusztult. Az ’pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
