Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-26 / 1134. szám
1940 október 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban v A FOLYTONOS KÜZDELEM A munkásosztály és a kapitalista osztály között folytonos küzdelem van. Tekintet nélkül hogy szervezett irányítással, vagy szervezetlenül, de a harc örökösen tart, amig osztály tagozódás létezik.-Ezt a harcot kikerülni nem lehet s minél tuda- tosabbá lesz a munkásosztály, annál élesebb lesz a küzdelme. Minél inkább felismeri gazdasági értékét és azzal párhuzamosan szervezkedik a termelés szinterén, annál nagyobbak a sikerei. A társadalom összes javai ; úgy szükségleti, mint a fényüzési és egyébb cikkei mind munka eredménye. A munka termelő erejét tehát, ipari szervezkedéssel lehet csak eredményesen harcba vinni, az azt kisajátító kapitalizmus ellen. Ebben a folytonos harcban a dolgozók munkahelyükön érhetnek el tartós eredményt. Miután szorgalmukból ered a társadalom jóléte, igy az iparokban betöltött szerepe nélkülözhetetlen. Ennek felismerése vezetett a gazdasági szervezkedésre. A fejlődés folyamán azonban, az első alakulatok célt tévesztettek. Ugyanazon esákÖ7#okkel folytatják a küzdelmet ma is, mint megalakulásuk idején. Később, a politikai orientálódás másodrendüségbe sorozta és pártok alárendeltjeivé degradálta, vagy igyekezett azzá tenni a gazdasági szervezeteket. Innen ered a munkásosztály mai gyöngesége, amit féreérthetet- íenül bizonyítanak a közelmúltban lezajlott világesemények. Az Egyesült Államok képeznek csupán kivételt ebben a tekintetben. Itten a régi gazdasági szervezetek, nem pártok alárendeltjei, hanem vezérek uralma alatt sorvadozik. A lényeg egy és ugyanaz. Csak annyiban kiilömbözik az európai háború- előtti mozgalmaktól ,hogy amíg ottan a politikai szocialista párt tartotta ellenőrzésében a gazdasági szervezeteket, addig itt a vezérek gyakorolják az ellenőrzést és oda terelik bárányká- ikat, ahol a legtöbbet ígérnek, így történt, hogy a minap Green ur, az AFL teljhatalmú ura, tárgyalást folytatott a republikánus elnökjelölttel New Yorkban. Azelőtt Rooseveltnek volt a barátja és Roosevelt előtt meg másoknak. így folyik ez végig a vonalon, a dolgozók érdekei ellenére. A politikai pártok is tudatában vannak, hogy a dolgozók gazdasági szervezetei erőt képviselnek és ezért örökösen keresik azokkal a kapcsolatot. Meg is találják az idejét múlta szervezeteknél, mert viszont azoknak is csak az adja létükhöz az alapot, hogy jóviszonyban igyekeznek lenni a tőkével. A szocialista pártok viszont elhitették a dolgozókká^ hogy azért van szükség politikai irányításra, hogy az államhatalom megszerzésével felszabadulhassanak a gazdasági egyenlőtlenségből. Ennek következményei ként, elhanyagolódott a tényleges ipari szervezkedés és ma az IWW az egyetlen igazi munkásszervezet, amely reménységet nyújt a világ dolgozóinak fel- szabadulására. A szocializmus nagynevű vezéralakjai között isvoltak, akik az ipari szervezkedésben látták a munkásosztály felszabadulási lehetőségét. így Debs is nyomatékosan kifejezésre juttatta ezirányu nézeteit. A helyes felismerés 1940. januárjában, tehát 30 esztendővel ezelőtt írja az Internaci- onal Socialist Review-ban: “Szavazni a szocializmusért éppen úgy nem szocializmus, mint az étlap nem étel. A szocializmust szervezni kell, gyakorlatozni, felszerelni és a hely ahol ez megkezdhető, az iparokban van, ahol a munkások alkalmazva vannak. Az ő gazdasági erejüket kell kiépíteni hatásos szervezeten keresztül, vagy pedig politikai erejük, ha még kiépíteni lehetne is, csak visszahatás volna reájuk megakadályozná terveiket és majd, hogy tönkre nem teszi őket. A szervezet, hogy erőteljes lehessen, feltétlenül ipari egyesülésben fejezhető ki. Minden egyes ipart teljes egészében kell megszervezni, amely magában foglalja az összes dolgozókat, hogy valamennyi együtt munkálkodjon ai összesség érdekében, igazi szolidaritás jegyében, miáltal lerakjuk az alapját és fejlesztjük az uj rendszer struktúráját a réginek kereteiben, amelyből kifejlődik és rendszeresen begyakaroljuk a munkásokat, lépésről-lépésre, hogy a termelő erők felett teljesen átvegyék az ellenőrzést, midőn üt az óra a közelgő szerves átváltozásra. Ilyen gazdasági szervezet nélkül és a gazdasági hatalom, mellyel felruházva van és az ipari kooperálás, gyakorlat, fegyelem és hatásosság nélkül, amelyek viszonylagosak egymásra, a munkások politikai győzelmének gyümölcse, amelyet elérhetnek hamuvá válik ajkukon.” Debs is egyike volt azoknak az önzetlen szocialista vezéreknek, akit meggyőződésétől és forradálmi tisztánlátásától a rendőrbot sem térithetett el habár a pulmani sztrájk idején abból is kijutott. A börtön sem tudta megtörni lelkesülését a jobb jövőért. A többszöri elnökjelöltsége sem tántorította el a dolgozók ügye mellől és mindhalálig vallotta hogy a dolgozók csak úgy képesek politikai hatalomhoz jutni, ha gazdaságilag szervezkedve, az iparokban szerzik meg előbb a hatalmat. Mivel a szocializmus gyakorlati hirdetői között olyanok is akadtak mint Debs, lehetetlenné vált ebben az országban, parlamentarizmus vazalus s á sülyeszteni a dolgozók gazdasági erejét. Az amerikai dolgozók egyré- sze több mint negyed százada, felismerte azt a letagadhatatlan tényt, hogy a munkásmozgalomnak nincsen keresni valója a politikai arénában. Tény az, hogy munkások nagytöbbsége alkotja ebben az országban a szavazatok súlyát. Azonban ez nem öntudatból fakad. Teljesen félrevezetésen és tévhiten alapul. A tényleges küzdelem mégis csak gazdasági térre szorul. Engedi magát megtéveszteni a politikai aspiránsok hangzatos jelszavaitól, azonban amidőn sérelem éri a munkahelyén, mindig gazdasági erejéhez nyúl. Még ma ezt sem osztálytudatból teszi, hanem egyéni sérelem miatt. Azonban igy is, tudatlanul osztályharcot folytat, ami végül is rávezeti a helyes meglátásra, az érdekeit előmozdító szervezkedésre. AKADÁLYOK TORNYOSULÁSA Sok akadálya van; szinte felsorolni is lehetetlen, a dolgozók harcias kifejlődésének akadályait. Többek között tapasztalhatjuk, hogy amióta az arbit- rális utón való kibékülés ütötte fel a fejét, azóta a gazdasági megmozdulások a minimumra csökkentek. Pedig azzal párhu- mosan nem emelkedtek a bérek olyan arányban, hogy az életszükségleti cikkek ármelke- dését ellensúlyozhatná. Mégis türelmesebbek ma a dolgozók, mint voltak bármikor. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a harc szühetel. Habár nagy általánosságban elült a hacizaj, azonban szórványosan itt-ott kiujul. Legutóbb igen figyelemre méltó küzdelmet vívtak a hajóépítők Baltimore-ban, ahol megmozgatták az államhatalom minden befolyását és a vezérek fenyegetését ellenük mindhiába. A munkások kitartottak követeléseik mellett, ami bizonyítja, hogy az ipari szolidaritás helyes felismerésének ösvényén haladnak. New Yorkban a villanyüzemi munkások küzdelme is említésre méltó. Ezek a munkások habár helytelenül vannak szervezkedve, mégis helyes meglátással és a gyakorlati cselekvés eredményével küzdöttek jobb munkaviszonyokért. Ebből a harcból kifolyólag a sztrájktörőkkel is összecsapásra került sor, amelynek utólagos következtetéseként két tisztviselőjüket és három sztráj kólót letartóztatásba helyeztek, egy 146 éves törvény alapján. Ezek a szórványos küzdelmek, mind részei annak á nagy harcnak, amelyet a munkásosztály döntő győzelemre kell vigyen. Párt programmal, vagy vezéri vezénylettel ezt a harcot nem lehet győzelmesen befejezni. Hiába terveznénk elméletileg harci programot, ha nincsen meg a szükséges ipari szervezett erő annak gyakorlati megvalósítására. Tervekből és programból már eddig is túl sok van. Azonban hiányoznak az osztálytudatos ipari szervezetek. Nem térhetünk ki a tények elől, hogy a munkásosztály azon csoportja él a legjobb munkaviszonyok között és a legmagasabb munkabéreket élvezi, amely a legjobban szervezkedett. Erre a felismerésre kell rávezetni a szerevezetleneket. Első kötelességünk tehát a tanítás. A helyzet kellő kiérésével viszont eljutunk a szükséges erők összevonásához gazdasági téren, ami aztán megadja az utolsó lökést a győzelemre. Elhamarkodott cselekvésnek, ha mögötte nincsen kellő szervezett erő, mindig kudarc az eredménye. Ezért nem kaphatók az osztálytudatos harcosok kalandokra. A munkásosztály azon csoportja, amely felismerte az ipari fejlődés hatását a társadalomra, megalkotta az ipari szervezkedés vázát és 35 esztendeje folytatja a tanítást, ismerteti az osztályszervezkedés kikerülhetetlen voltát és ipari szervezkedésre hívja a dolgozókat, a Világ Ipari Munkásai Egy Nagy Szervezetébe. A MUNKAMEGOSZTÁS EREDMÉNDE Amint a kézi szerszámokat felváltotta a gépmunka, ugyanúgy részekre osztódott a munka teljesítmény. Amig azelőtt egy szakmunkásra hárult egy teljes szerkezet összeállítása, ma azt annyian végzik, ahány részből a szerkezet áll. Ezen munkamegosztás eredményezte az ipari szervezkedés eszméjét és annak gyakorlati megalapozását, a szakmai szervezkedés helyébe. Ennek a megváltozott termelési helyzetnek a szüleménye az IWW. Az IWW az első és egyetlen munkásszervezet amely létének alapját az ipari termelés fejlődő változására helyezte. Senki sem állíthatja, hogy eredménytelen volt eddigi működése. Tagszaporulatban ugyan nem mutat nagy eredményt, azonban eszméje felismerhető más alakulatokban mint pl. a CIO, vagy. amalga- mált mozgalmakban. Az említett korcs alakulatok eltértek az osztályharcos harciasságtól, azonban a helyzet változásával tagjai az ipari szervezkedés egyenes útjára térnek. Elfogu latlanul bírálva az IWW működését, joggal megállapíthatjuk, hogy többet tett a munkásosztály életszínvonalának emelésére, mint a szocialista pártpolitika 60 esztendős működése. Különösen az Egyesült Államokban, határozottan elősegítette a tengerhajózási, a szövőipari, mezőgazdasági és faipari munkások munkaviszonyának javulását; hozzájárult az olajtelepek, vas és fémipar, rézbányá- szok munkai tűrhetetlen helyzetének javulásához. Mellékes, hogy az ipari szervezkedés eszméjének hivei az IWW keretein belül, vagy azon kívül más szervezetekben harcolnak az ipari szervezkedésért, tény az, hogy az ipari szervezkedés gyakorlati igénybevételéhez. az IWW folytons propagandája adta a tényleges alapot. Az elismert közvetlen eredményen kivül, ma még teljesen nem ismerhetjük fel és igy nem is állapíthatjuk meg azokat a közvetett eredményeket, amelyeket az IWW harcias propagandája elért. Egy tény azonban felette szembetűnő. Az IWW harcikészsége, megalkuvást nem ismerő programja, határozott befolyást gyakorolt valamennyi gazdasági szervezetre, amelynek hatása egyre inkább kidomborodik a tagság elégedetlenségében, ipari harcaik intenzivitásában és örökös hatalmi tisztviselőik megalkuvásának ellenzésében. Az ipari szervezkedést, amint azt az iparok mai fejlődése megkívánja, sőt határozottan
