Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-10-26 / 1134. szám

6 olűal BÉRMUNKÁS 1940 október 26. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MR. WILLKIE ÍGÉR A legmegszokottabb dolog az, hogy a választók elé lépő politi­kusok a választás előtt mindent megígérnek, hogy a szavazato­kat megkapják, de éppen olyan megszokott dolog az is, hogy a választások után elfelejtik az összes ígéreteiket. Még jól em­lékszünk a “nagy mérnök”-nek Hoovernek az Ígéretére, aki minden munkás garageba 2 autót Ígért, de nemcsak, hogy a garage nem tellett autókkal, hanem a garage a házzal együtt elveszett, visszakerült a banká­rok kezébe. Mr Willike az egyik legna­gyobb rabló-vállalat éléről akar az elnöki székbe ülni, hogy biz­tosítsa, a Wall Streetnek a kor­látlan profit csinálást. Willkie túl tesz Hooveren is az Ígére­tekben, valóságos bohóckodás az, amit végbe visz. Az ameri­kai lapok 90 százaléka meg nap-nap után szószerint hozza azt az ígéret özönt, amit Mr Willkie a hallgatósága nyakába zudit. A legfontosabb persze a mun­kás megnyerése, — hisz a kapi­talista szavazata úgy is bizto­sítva van — és ezért annak azt ígéri, ami legéletbe vágóbb mindanyiunknak, MUNKÁT! Munkát mindenkinek! Mind a 9 millió munkanélküli munkát kap ha ötét válasszák meg, úgy hogy feleslegessé fog válni a WPÄ, stb intézmények, ame­lyek az éhhaláltól mentik csak meg a munkásokat. Nem igaz az, hogy ez a Mr. Willkie buta volna és nem tud­ná azt, hogy a technika óriási fejlődése nemcsak, hogy akadá­lya a munkanélküliek visszame- nésének a gyárakba, hanem az újabb és újabb gépek, uj és uj ezreket löknek ki a munkából. Hogy ez mennyire igy van, ar­ra csak egy példát hozok fel. Az United States Census Büró most tette közzé a gumiipar 1939. évi termelésének a kimu­tatását, amely szerint 1939-ben 49,166,077 autókerék gumit ké­szítettek, 3,497,478-al többet mint az előző évben. Amig 1838­megköveteli, az IWW képviseli egyedül. A bérrabszolgákat ar­ra figyelmezteti, hogy szolgai sorsuk csak akkor változik meg, mikor a termelő erők, ma­guk a munkások veszik át és (köztulajdonba helyezik a terme­lés eszközeit és szükségletük szerint irányítják a szétosztást. Ez viszont pozitív harc a kapi­talista társadalmi rend ellen és hatásosabb eszközt a harc győ­zelmes befejezésére senki sem ajánlhat. Az ipari szervezkedé­sen kívül nipcsen más szerve­zett erő, amely az osztályharcot eredményesen befejezni képes volna. Ezért tehát minden for­radalmi gondolkozásu munkás­nak kötelessége, az IWW-ban szervezkedve elősegíteni s nem csak a forradalmi ipari szer­vezkedés eszméjét terjeszteni, hanem az ipari szervezeteket is kiépíteni az IWW keretein be­lül. ban 63,200 munkás készítette el a fenti mennyiséget, addig az 1939-es 10 százalékkal na­gyobb mennyiségű gumi kere­ket 54,115 munkás termelte ki. Vagyis a produkció 10 százalék­kal emelkedett, viszont a mun­kások létszáma 6 százalékkal esett. Egy év alatt, dacára a na­gyobb keresletnek a gumi ipar­ból 9,175 munkást lökött ki a gép^ Ez igy van minden iparban és azért nem volt képes ezt a problémát megoldani Mr Roo­sevelt sem, pedig kétségtelen, hogy nagyobb jóakarattal kezel- I te a kérdést, mint azt Mr Will­kie tenné. Még időleges enyhü­lést is csak radikális eszközök­kel, a munkaidőnek legalább 25 százalékkal való levágásával lehetne elérni. De a munkanél­küliség problémáját csak egy olyan társadalomban lehet el­tüntetni, amely nem profitra termel, hanem a társadalom szükségletének a kielégítésére, amelyben mindenki annyit dol­gozna, amennyi idő alatt elegen­dőt termelnének' arra, hogy a társadalom minden tagjának a szükséglete bőségesen kielégü! ne. Ezt azonban se Willkie, de még Mr Roosevet sem fogja megoldani, ezt csak a munká­sok valósíthatják meg, ha meg­találják a szervezkedésnek azt a formáját amely elvezet az Ipari Demokráciához. NAGYON DRÁGA A Munkás Betegsegélyző Szö­vetségnek a kis-diktátorai na­gyon sokba fognak kerülni, amelyre azonban a tagság na gyón későn fog ráébredni, annál is inkább, mert Somló és az ő tehetetlen bábjai, akik mint Intéző Bizottság szerepelnek, le­hetőleg etitkolják a tagok előtt azt, hogy mibe kerül a tagság­nak a Somló-Hirsh társaság. A tagság egyrésze már régóta ki­váncsi arra, hogy mibe kerül­nek a Szövetségnek azok a new yorki “kiváló” ügyvédek, akik­nek az volt a hivatásuk, hogy az első osztály öntudatos tag­ságát legázolják. A beadott ügyvédi számla összegét nem említi meg egyizben sem a jegyzőkönyv, ami érthető a számla nagysága miatt, vagyis megbízták Somló urat, hogy su- j ba alatt intézze el ezt az ügyet. Ugyancsak drága mulatság a tagszerzési verseny a Munkás. Betegsegélyző Szövetségben, amelynek a szeptemberi ered­ménye 27 tag felvétele és visz- szahelyezése (38 meg törölve lett) amire összesen mint szer­vezési költség 339.47 dollár lett kifizetve, vagyis minden uj tag közel 13 dollárba került a Szö­vetségnek, addig ez igy is fog menni, amig Somlóékat le nem vakarja a tagság, vagy amig — mint egyik tag mondotta — Somló alól kinem olvad a Szö­vetség. 1 50.000 MAGYAR BÁNYÁSZ A magyarországi munkások borzalmas helyzetéről már ismé­telten irtunk, az elnyomatás, a nyomor minden képzeletet meg­halad, csendőr uralom soha oly erős nem volt mint most. A Scripps-Howard lapok éppen a napokban foglalkoztak azzal a rettenetes nyomorral és rabszol- sággal, amelyben a magyar nép van, amely az éhhalál előtt áll. Elképzelhető -a nyomor foka, ha a terror dacára is általános bá­nyász sztrájk tört ki, minden tilalom és statárium dacára. A •bányászok nyomora olyan nagy, hogy már a halálbüntetéssel va­ló fenyegetés sem tudja vissza­tartani a sztrájktól. Amint a jelentések ifják, a kormány a bányavidéket csendőrökkel és katonákkal rakta meg, akia ugyan nem bányásznak szenet, de előkészítenek egy kis vérfür­dőt, amely megtöri a bányabá­rók rabszolgáinak a szolidaritá­sát. A kormány pár százalékos béremeléssel akarta a lázongó bányászokat megnyugtatni, ak­kor, amikor az élelmiszer áras: 50-100 százalékkal emelkedtek, mert a kormány mindent elszál­lított a náciknak, csak hogy a helyén maradhasson. A másik hir, ami szégyen pirt kerget minden magyar születé­sű arcába, az a borzalom, amely az úgynevezett munkatáborok­ba folyik, amelyről a legutolsó lapszámunkban számolt be a budapesti tudósítónk, amelyről Írnak eleget az amerikai lapok is. Most Göndör lapja Írja meg, hogy Magyarország legkiválóbb irói is ellenzéki magatartásuk miatt oda kerültek a munkatá­borokba, igy többek között Adorján az “Est” lapok volt főszerkesztője, amig az ő kezé­be levő három napi lapot a kor­mány ellopta. Ott van Zsolt Bé­la a budapesti “Az Újság” cimü liberális lap vezércikk írója is, ki egyik legkiválóbb magyar re­gény és színdarab Írója. Ezt a szégyenletes állapoto­kat jó lesz megjegyezni az ame­rikai magyarságnak, most ami­kor az amerikai magyar u rak­ás papok országos gyűjtést akarnak rendezni a “románok által kifosztott magyarok és székelyek’’ felsegélyzésére. Le­het; hogy a magyar urakat ki­fosztották a kivonuló románok, de az erdélyi munkást és pa­rasztot nem fosztották ki, mert nem volt mit elvenni tőle, éppen úgy mint, hogy a puszta életé­nél mást a magyarországi ipa­ri és földmunkásoktól sem ve­hetnek el, mert úgy a román, mint a magyar urak minden el­vehetőt már régen elvettek.. A gyűjtött összegből, ami nem ra­gad itt a gyűjtők kezén és nem lopják el az otthoni hivatalosak, az eljut az erdélyi uraknak, de nem a szegény parasztoknak. Azért egy fillért sem a gyilkos magyar kormány amerikai ügy­nökeinek. AHOGY MEGÍRTUK Éppen úgy történt. Rudiik most megírja, hogy az ohioi kormányzat fél az SLP-től, az­ért nem engedi őket halottra, dacára, hogy 27 ezer aláírást gyűjtöttek. De ahogy gyáváit voltak arra, hogy aláírásokat az SLP tagjai gyűjtsenek, most éppen olyan gyávák ahoz, hogy beismerjék azt, hogy az álta­luk felvett ügynökök bezsebel­ték a 27 ezer aláirás mindtegyi­kéért a négy centeket, de az alá­írásoknak több mint fele hamis volt, amit a “forradalmi” mun­kát végző ügynökök hasból ír­tak rá az ivekre. Ez az egész nagy “kampány” amit az SLP végez, nem forradalmi, még csak nem is tragédia, hanem egyszerű bohózat, amit ezek a kisburzsujok az emésztésük elő­segítésére végeznek. LE A NIKLIVEL Ez a hangos cim ékeskedik a birdgeporti náci lap egyik cik­kén, amelyet pont egy fél tu­cat pap, irt alá névszerint Biró, Péter, Gulyás, Nagy, Böszörmé­nyi és Csernitzky. Kik a brid- geporti magyarok “lelki” veze­tői, kik egy értekezletet tartot­tak, amelyben elhatározták, hogy ezután az egyházi mulat­ságokon, semmit sem adnak nickliért. A legkisebb ár 10 cent lesz, mert az 5 centes pap vagy hot dog nem eléggé jöve­delmező. Ezeknek a pásztorok­nak nem elég a birkáiknak a gyapjúja amit eddig szépsége­sen lenyirtak, most már a bőrü­ket is leakarják nyúzni a hívők­nek. Nekik nem elég, hogy a papon 100 százalékot keresnek nekik 300 százalék haszon kell. Vájjon mikor tér már észre a nép és meglátja azt ,hogy a “lelki atyáinak” a legfontosabb az, hogy a mennnyországot mi­nél drágábban árusítsák ki és minél többet szedhessenek ki a hívőkből azért amiért butaság­ban tartják a népet, kik a min­denkori uraknak, mindenkor hűséges lelki rendőrei voltak. Le a nicklivel! Éljen a telhe­tetlen papzsák! NÁCI URALOM Akik azt hiszik, hogy Hitler a boldogságot és a felszabadu­lást viszi a meghóditott orszá­gokba, mint ezt a megkergült magyar nácik hirdetik, azoknak figyelmébe ajánlom az alábbi rendeletet, amely a kenyér ada­golást rendezi Hitler uralma alá tartozó területeken, azzal a megjegyzéssel, hogy ebben az arányban osztódik meg minden élelmiszer: “Németeknek hetenként és fejenként 4 és negyed font ke­nyér jár. Franciáknak, dánok­nak 3 font. Hollandok, norvé­gok, csehek 2 és fél fontot, mig a lengyelek 2 font kenyeret kap­nak hetenként és fejenként, mig a zsidók csak akkor kapják meg a lengyel adagot, ha jut és ha munkatáborokban dolgoz­nak.” így néz ki az a mennyország, amit Hitler teremtett meg, Sztálin atya segítségével. NEW YORK FIGYELEM! A new yorki IWW szervezetei egyetemesen rendezik ez évi SZÜRETI BÁLJUKAT október 26-án, szombat este a 116-os Hallban University Place 13-ik ucca sarkán. Felhívjuk úgy a tagjainkat mint barátainkat, hogy megje­lenésükkel támogassák a forra­dalmi szervezésünk és tanítá­sunk munkáját. Kitűnő zene. Belépő jegy 25c. IWW Hall Committee.

Next

/
Oldalképek
Tartalom