Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-26 / 1134. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1040 október 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............................$2.00 ,zne Year,...............................$2.00 Félévre ................................. 1-00 Six Months ......................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ......................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ......... 3c Subscription Payable te: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. dasági kiváltságosoktól kapják az utasítást, hanem a dolgozó ipari munkások lesznek azok, akik szervezeteiken keresztül utasítják őket, hogy a dolgozók részére hogyan hajtsák végre a rájuk bízott kötelességet. Nem ipari unionisták és a munkásokhoz szólunk, de nem üres Ígéretekkel, hanem hívjuk a munkásokat, hogy saját osztályérdekükben csatlakozzanak a munkásosztály forradalmi ipari szervezetéhez az IWW-hoz. Ha a dolgozó munkások tudnak még gondolkozni, akkor be kell látniok, hogy az Ígéretek továbbra is nem a mi érdekeinket célozzák, ma ígérnek, holnap szavazunk és ha a munkásosztály önmaga nem szervezkedik, akkor örökké csak kizsákmányolt “bérrabszolgái” maradunk a mai társadalomnak. A szabadság hazája Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD "*«@*>42 Amikor hozzánk is beszélnek (A-l) Ilyenkor választások alkalmával minket munkásokat is észre vesznek, de nemcsak hozzánk beszélnek, hanem füt-fát ígérnek is. Abban a tudatban teszik, mert tudják, hogy a munkások a leghiszékenyebbek, könnyű ígéretekkel meglehet nyerni a sok millió munkás szavazatot. Azt is tudják, hogy a munkások legkönnyebben felejteni tudnak és ha másképen nincsen, hát a koldus kenyérrel is beérik. A rádió és napi sajtó, hangosak a sok ígéretektől. Ha hinni tudnánk a politikai ígérgetőknek, már már azt kellene hinnünk, hogy a közelgő választások után rózsás helyzet pár ránk, csak szavazni kell, még pedig a legtöbbet ígérőkre. De a magyar közmondás azt mondja, “nem mind arany ami fénylik”. így vehetjük készpénznek a politikai ígérgetők egymást túllicitáló Ígéreteit is. Sok választást már túlértünk és minden maradt a régiben. Az ígéretek mindig feledésbe maradnak a következő választásokig, amikor azután ismét megismétlődnek. \ Minden választásnál az emberek figyelmét és gondolatát lekötik a jelöltek hangzatos mondásai. A munkás milliók is erről tárgyalnak, de csak azok, akik nem ismerik a társadalom mikénti összetételét és nem tudják, hogy minden politikai intézmény az uralmon levő gazdasági rendszernek csak egy osztályintézménye. Maga a gazdaság egy hatalom, amely ma a társadalmat uralja és ennek megfelelőleg igyekszik politikai végrehajtó hatalmát megszervezni. Ebben az országban eme politikai intézményt demokratikus jelszóval látják el és hogy mennyire demokratikus, azt legjobban a gazdasági rendszere tükrözi vissza. Politikai jogokat adnak a választásokra minden polgárnak, csak azért, hogy igyekeezzen szavazatával továbbra is a mai rendszer osztályintézményt továbbra is fenntartsa rendszerének védelmére. Ilyenkor azután a jelöltek mindenről beszélnek, csak arról soha szó nem esik, hogy addig amig a jelen gazdasági rendszer életben marad, mindig lesznek munkanélküliek és éhbérért dolgozó munkás milliók. Az igretek a munkások részére csak azért tétetnek, mert tudják, hogy azok elégedetlenek és az elégedetlenségüket az Ígéretekkel ismét le lehet csapolni. Mi történne akkor, ha a munkások türelme egyszer elfogyna és nem hinne tovább a politikai ígérgetőkben, hanem keresné azt a tényleges társadalmi hibát, amely minden bajnak a tényleges okozója. Milyen más volna akkor, ha az a sok millió dolgozó és munkanélküli munkás egyszer felfigyelne éppen úgy, mint ma a választások alkalmával, de nem a politikai pártok sokat Ígérő jelöltjeire, hanem azokra a kiforrott társadalmi forradalmárokra, akik tényleg ismerik a társadalom hibáit. A ifiunkásosztály helyzete a választások után is marad a régi. Esetleg uj politikai vezetőséget kapunk anélkül, hogy gazdasági életünkben bármilyen változás jönne létre. Pedig az természetes dolog, hogy az emberek létkérdése mindig a gazdasági körülményektől függ. El sem lehet képzelni egy társadalmi változási addig, amig az uralmon lévő kapitalista osztály görcsösen ragaszkodik uralmának fenntartásához és akkor, amikor maga a munkásosztály nagyrésze még mindig a kapitalista osztály valamely osztályintézményétől várja helyzetének megjavítását. Nem csodálkozunk azon, hogy ilyenkor a választások előestéjén hozzánk is beszélnek a politikai pártok jelöltjei, hiszen csak természetes ez, mert a munkások szavazatára is szükség van, azért, hogy biztosítva legyenek továbbra is a munkások felett uralkodni. A politikai választások a nem gondolkozó munkás szemében úgy tűnnek fel, mint egy demokratikus igazság, amikor a többség szavazata révén lesz valaki a kormány élére választva, de nem gondolva azt, hogy a háttérben a kiváltságos gazdasági csoport érdekeit van hivatva szolgálni, akik a lakosság csak egy kis százalékát képezik. Egy igazi demokratikus rendszer csak az lehet, amikor minden hasznos termelőtagja a társadalomnak egyformán részesül a termelt javakból. Ilyen demokratikus társadalmi rendszerben maga a dolgozó munkás választja meg a saját ipari adminisztrációját az ipari szervezetein keresztül. De akkor már nem a legtöbbet ígérő politikust válasszuk oda, hanem a munkások által kiválasztott és arra megfelelő ipari vezetőket, akik nem a gazEzen választási napokban minden politikus uj szabadságról, demokráciáról, uj osztásról beszél. így időszerű az alábbi kis hirt leközölni, mely az American Guardian-ben jelent meg és a leveleket is leközölték. Streeter Stuart, Durant, Okla- homában levő állami egyetemről ellett bocsátva azért, mert a háború ellen mert állást foglalni, melyre a bizonyítékok a következők: Még a nyáron Stuart levelet irt, a kerültéből Washingtonba küldött képviselőnek, Wilbur Cartwrightnak, hogy a kényszersorozás ellen szavazzon. A levél magyar fordításban a következő: “Te vagy az én utam a demokráciához, amint ez kifejeződik az Egyesült Államok képviselőházában. Ha te nem igazán képviselsz engem, nem fontos, hogy kit mást kielégítettél, lehetetlenné teszed nekem a demokrácia jogait a rendes szabály szerinti képvi- seltetési formában. Azért én felszólítalak, mint az én képviselőmet, hogy képviseld az én érdekemet és véleményemet a képviselőházban és szavazz az egyének bármilyen formában való kényszer sorozása ellen.” Képviselő Cartwright ur, nem válaszolt ezen levélre, hanem még a tanév megkezdése előtt a következő elbocsátó levelet kapta Stuart tanár, aki azt hitte, hogy itten szabad véleményt nyilvánítani, pláne még tanároknak : “1940 augusztus 9-én Wilbur Cartwright képviselőhöz irt leveled következménye folytán, melyben a te véleményedet nyilvánítottad, tanácsossá vált megszüntetni a te összeköttetésedet a Souther State Colleg-val. Eszerint vedd tudomásul, hogy szeptember elsejétől kezdve nem vagy összeköttetésben ezen intézménnyel.” Az ilyen esetekről, ha nem is nagyon nyíltan, de utat-módot találnak, hogy minden tanár és hasonló foglalkozású egyén tudjon és tanuljon belőle, nehogy ugyan olyan bűnbe essen, mint Stuart tanár, aki arra merte kérni a saját kerületének képviselőjét, hogy őtet képviselje és e szerint a kerületét annyira megkárosító kényszersorozás ellen szavazzon. Hány ezer ilyen, vagy kisebb- nagyobb ehez hasonló eset történt, amig a kényszersorozást sok intelligens tanár, iró, vagy más alkalmazásban levő egyének a tiltakozása és megbüntetése után keresztül vihették. Es van arcuk éppen ezeknek, akik jelenleg a legnagyobb büntetést, a murtka, kenyér, megélhetési lehetőség elvesztést niérik ki azokra, akik szabad véleményt nylivánitanak, demokráciáról, szabadságról és más magasztos dolgokról beszélni, amikor minden megnyilvánulását ezen nemes eszméknek lábbal tipornak, megélhetés elvesztésével büntetnek. Vi. FELÜLFIZETÉSEK .október 19-ig a Bérmunkásra, felülfizettek: Mrs Eliz Detky, Phila .... 1.00 Buffaloi olvasók ...... 37.00 St Hornyák, Phila _____ 1.00 Mrs Ellis koszorgyüjtés . 1.00 Fodor kertiünnepély .......50.00 ELVINYILA TKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek hír. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik “árra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vánnak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” • A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogv folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom «•Torkezrtét p pitink a régi társadalom keretein helfil
