Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-26 / 1134. szám
1940 október 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. DIKTATÚRA Az utóbbi években az amerikai kapitalizmus szócsövei sokát emlegetik a diktatúrát, azt állitván, hogy a new deal kormány uralomra jutása óta diktatúra alatt élünk. Az utóbbi hónapokban pedig a “védelmi felkészülődés’’ következtében a diktatúra fokozódik, ami természetes és háború esetén még magasabb fokra fog fejlődni. A jelenben a világon nincs egyetlen ország sem, ahol a lakosság nagyobb rétegei nem élnének diktatúra alatt. Bár az Egyesült Államok hangadó elemei szeretnek azzal dicsekedni, hogy “ma a legdemokratikusabb” ország vagyunk; a legszélesebb keretű szabadságot élvezzük, stb. a tény még itt is az, hogy az összlakosság háromnegyed része mindig diktatúra alatt élt és a korlátlan szabadság kizárólag csak az egynegyed részt illette, vagyis az uralkodó osztályhoz tartozókat. A new deal uralomra jutása óta a diktatúra valóban fokozódott ebben az országban, de az nem lefelé, hanem ellenkezőleg felfelé fokozódott. A new deal kormány diktatúrája alatt a dolgozó tömegek szélesebb körű civil szabadságot élveztek, mint bármikor a múltban. Bár az ország alkotmánya mindenki részére egyforma szabadság jogokat biztosit, rhagyarázzák a százpercentesek, ők azonban ezt az egyenlőséget csak az uralkodó osztályhoz tartozókra értelmezték az elnyomottak feletti uralkodásra. Természetesen mindenkinek meg volt a joga — ha szerencséje is volt hozzá — hogy munkássorból felkapaszkodjon a kizsákmányolok sorába és ugyan azokat a jogokat élvezze, melyet a többi kizsákmányolok, de ez az eshetőség csak talán millióból egynek adatott meg és ez más ezrek rovására történt. Egyenlőség azonban csak elméletben volt. _ Annak dacára, hogy az alkotmány mindenki részére egyenlő szabadság jogokat biztosit, a kizsákmányoltak meglehetős szigorú diktatúra alatt éltek minden időben. A new deal kormány alatt hoztak csak törvényeket az alkotmány megerősítésére, melyek védelmezik a minimális munkabért'; tiltják a gyermekek foglalkoztatását az iparokban, stb, melyek kétségtelenül mérséketék a kizsákmányoltak részére a mindenkori diktatúrát. Ezzel szemben a diktatúra valóban szélesedett felfelé, amennyiben a fent jelzett törvények korlátokat szabnak a kizsákmányolok jogainak. A jelenben például a “védelmi készülődés” következtében fellendült iparokban ismét 12-14 órákat dolgoztatnának a munkáltatók minden külön díjazás nélkül, ha a törvény nem tiltaná azt. (Bár ennek megakadályozására sokkal egyszerűbb és hatásosabb módszer is volna: a munkásság gazdaságilag szervezett ereje, ezt azonban a munkásság elmulasztotta és csak azt vehetjük számításba ami van és nem azt ami volna, ha másként volna.) Október 24- én hatályra emelkedik a 40 órás heti munkaidő és ezen felül ha a munkáltatók többet dolgoztatnak a rendes órabér másfél- szeresét kell fizetni. Ezen tények tudatában érthető, hogy miért ordítanak a kapitalista osztály szócsövei oly eszeveszettül a diktatúra ellen. Különösen most a választási kampány idején a/ kitartott sajtó 90 százaléka tajtékzó düh vei ront neki a jelen kormánynak a legagyafurtabb meséket tálalják az olvasók elé a diktatúráról. Az egekig magasztalják az ellen párt jelöltjét aki eget- földet ígér, hogy megnyerje a szavazók bizalmát. Bármint dűl is el a választás, egy bizonyos, hogy a diktatúra fokozódni fog. Ha a jelenlegi kormány kerül ki győztesen a választásokból a diktatúra remélhetőleg mérsékelt természetű lesz, ellenben a republikánus párt győzelmével el lehetünk készülve, hogy visszatérnek a “régi jó idők” a kizsákmányolok részére, amikor a munkásság megfelelő szervezet hiányán ismét védtelenül fog állni a kizsákmányolok diktatúrájával szemben, melyet Willkie gazdáinak akarata szerint könyörtelenül fog végrehajtani. BALKÁN A KERESZTTŰZBEN Az európai események az utóbbi napokban sok találgatásra adnak okot. Bár Anglia bombázása szünet nélkül folyik, a jelek szerint azonban Anglia okupálása egyenlőre kudarcot vallott és igy Hitler kénytelen volt más irányba terelni a háborút, ahol a “győzelem” több sikerrel kecsegtet. Románia sorsa kétségtelenül elintézést nyert, amikor ott a náci zsoldosok kerültek uralomra. Károly király elűzésével az ország sorsát teljesen Hitler kegyeire bizták és Hitler nem is késlekedett a kínálkozó alkalmat kihasználni. A “rendfen- tartás” céljából német katonasággal rakták meg az országot, de a csapatok szállítása még a “rend helyreállítása” után sem szűnt meg. Amint a későbbi jelentések beszámolnak Németország nagy számú csapatokat szállít az orosz-román határra, ami viszont Oroszországot nyugtalanítja' és hasonló haderőt vonultat fel szembe a német hadállásokkal. Hitler ugyancsak nagy számú katonaságot szállít Albániába amár ott levő olasz csapatok megerősítésére. Hogy mi van készülőben a jelen órákban még bizonytalan. Több ország sorsa forog kockán. A Duna két partján felvonultatott német és orosz csapatok arra engednek következtetni, hogy bár kifelé látszólag Hitler és Sztálin között a barátság még mindig fenn áll, befelé azonban egyik sem bízik a másik ígéretében. Megtörténhet, hogy a nagy csapatösszevonások a közös határon nem kizárólag a “barátság” megpe- csételését szolgálják. Bulgáriában és Jugoszláviában az utóbbi hetekig erős orosz szimpátia uralkodott, az utóbbi napokban azonban gyakori tanácskozások folynak a német és bulgár ,illetve délszláv diplomaták között és ezen országok lekötése a tengely hatalmak oldalán nagyban megkönnyítené az oroszok elleni inváziót. És ez esetben a balkán teljesen Hitler zsoldjában fog állni, beleértve Magyarországot is ahol ez már befejezett tény. Kétségtelen, hogy Görög és Törökország megtámadása a köEzt a háborús tákolmányt a “Times” és “Life” magazinok szerkesztették és annyira jó háborús propagandának tartották, hogy filmre is átveszik. Csak azért is érdemes a mi olvasóinkai megismertetni ezt a csoda félrevezető propagandát, hogy még véletlenségből se essenek áldozatul, hogy végig kinlódják ezt a háborús propaganda darabot. Hogy mi a célja ennek a filmnek, azt azonnal felismerjük, amikor a hirdetésnek szánt magyarázatot elolvassuk, mely szerint “Sir Edward Villiers az angol felvilágosító miniszter ur co-operált” helyesebben mondva Sir Villiers a mostani angol propaganda miniszter adta az adatokat. A film és a könyv azt igyekszik magyarázni, hogyan mentünk bele az első világháborúba. Persze az angol felvilágosítás szerint csakis azért ment Amerika a háborúba, mert a német tengeralattjárók sok semleges hajót sülyesztettek el, köztük amerikait is. No meg a világhíres német militarizus, valamint a szegény kis belga ország megtámadása is hozzájárult, hogy a békeszerető megelégedettségben élő Amerikát a háborúba sodorja. A filmen ezt mind szépen megmutatják, hogyan sikerült Amerikának megmenteni a demokráciát, felmenteni a kis országokat, amikor egy pár millió amerikait átszállítottak és megtörték a Hinc'enburg vonalat. Sorrendbe mutatják be újból, hogyan sülyeszti a német a semleges hajókat, valamint a kis szegény országok megtámadását és letörését, szinte magától érthetővé válik, hogy ma százszorta több oka van Amerikának a háborúba menni, mint 1917-ben volt. Persze az angol miniszter ur meg a szerkesztő urak, akik megrendelésre csinálták a fenti könyvet és filmet, nem mutatják meg, vagy Írják ki, hogy mennyi ezer munkást, háború- ellenes liberálist börtönöztek be, sem azt, hogy a Morgan Bankház, mint az angol királyság itteni pénzügyminisztere, valamint a többi nemzetközi bankárok. már elveszettnek látták a befektetéseiket, ha csak Amerika ki nem kaparja a gesztenyét, zeli napokban meg fog történni. Erre vall a nagyszámú olasz és német csapatok csoportos i- tása Albániában, amely határos Görögországgal. Görögország részéről nem nagy ellentállásra számítanak és azon átvonulva könnyűszerrel elérnék Törökországot, amely a Dardanellák felett uralkodik. A Dardanellák elfoglalásával megnyílna az ut a tengely hatalmak előtt észak Egyiptomba, amely jelentős angol gyarmat. A történelem legvéresebb lapjai a jelenben íródnak. A barbarizmus feltartóztathatatlanul vonul előre és útját az emberi hullahegyek és felmérhetetlen vagyon pusztítás jelzi. És mindez a “civilizáció” tetőfokári 1940. éven történik. ami már majdnem porrá égett a nagy tűzben. Nem mutatják vagy említik meg a Greel Committee működését, Debs bebör- tönözését, sok ezer munkás elbocsátását, akik nem akartak Liberty bondokat venni. Igaz, nagyon is kiemelik Wil- sonnak a háborúra való felhívását de nem említik meg amit Wilson, St Louisban szeptember 5-én 1919-ben mondott. Hogy “ez a háború már megkezdésénél is kereskedelmi és ipari háború volt, nem politikai”. Ezt mostan is minden gondolkozó munkás megláthatja és azt a háborús propagandát összetákolt szerkesztő urak is nagyon jól tudják, de az egész tákolmányban figyelmesen takargat iák. Vi. A “DETROITI ÚJSÁG” JUBILÁL A Detroiti Újság, amelynek Fodor Gyula nyomdász a tulajdonosa, 30 éves fennállása alkalmából negyven nagy ujságolda- lon jelent meg. Azok az Egyesületek és Egyházak, amelyek általában a magyar újságok hírszolgálatain keresztül megizmosodtak, vagyonban megerősödtek, ebből az alkalomból leadtak a 30 esztendeje értük dolgozó ujsákgnak egy-egy hirdetést, amelynek jövedelme most is felemészti a 40 oldalon róluk irt ismertetéseket. Az 1914-es háború utáni magyar összeomlás sok intellektu- elt juttatott Amerikának, akik magyar újság kiadással próbáltak kenyérhez jutni. Ez a gyarázata, hogy majdnem minden hónapra jut egy-egy negyed százados lapünneplés. Ezekben a jubileumi lapokban kivétel nélkül azt látjuk, hogy az ünneplőkből kimarad az amerikai magyarság. Papok és politikusok mondanak bőbeszédűséggel köszönetét a lapnak és tulajdonosának a kapott és a jövőben várt szolgálatokért, de a magyar nép nem köszön, mert nem kapott és igy nem is vár ezektől az újságoktól semmit. A mai állapotokon csak azok csodálkoznak, akik csodákra vártak. — A várakozás, mindig kényelmesebb volt, mint a cselekvés és a gondolkozás. “Ramparts we watch“
