Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-19 / 1133. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 október 19. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. KÖTELEZŐ KATONAI SZOLGÁLAT ÉS A MUNKA A kötelező katonai szolgálat az Egyesült Álla/nokban törvénnyé vált és fog maradni a következő öt évben, akár bekeveredik az Egyesült Államok a jelen világháborúba — ami a jelek szerint kikerülhetetlen — akár nem. A békeidőbeli katonai szolgálat egy évi időtartamra szól, mely idő alatt betanítják a fiatalságot a modern gyilkoló eszközök kezelésére szárazföldön, vizen és a levegőben. Ha az év leteltével még mindig “semlegesek” leszünk, — ami hihetetlen — a gyakorlottakat haza engedik és újakat hívnak be minden évben. A világesemények kialakulása ezt a lépést már évekkel ezelőtt láttatni engedte és csodálatos, hogy a fiatalság, amely most oly harsányan tiltakozik a sorozás ellen, egy lépést sem tett annak megakadályozására. Az ok meg volt, az alkalom is és a figyelmeztető szóból sem volt hiány, de mindez érintetlenül hagyta azokat, akiknek a legtöbb okuk lett volna ennek megakadályozására felkészülni. Természetesen a megrovás nemcsak egy ország fiatalságát illeti, hanem valamennyiét és elsősorban azon országokét, melyek a jelen borzalmas vérontást megkezdték. Egy ország fiatalságának felkészültsége kevés garanciát nyújtana a vérontás megakadályozására, de annyit még igy is elérhettünk volna, hogy ezt a hadsereget, csakis megtámadás esetén vehetné igénybe az uralkodó osztály. A körülmények mai állása mellett azonban az áldozatoknak szánt fiatalságot minden célra, kénye-kedve szerint használhatja fel az uralkodó osztály. A háború réme a német-olasz- japán paktummal a küszöbünkre lépett és az összecsapás minden pillanatban várható. Amig a németek a délamerikai piacot ostromolják szüntelenül és eredményesen, addig Japán a távol keleten a nyersanyag forrásra készül rálépni és azok lefoglalásával vélik az Egyesült Államok uralkodóit érdekeik ellen való cselekvésre. Ezt természetesen kapitalistáink nem fogják tétlenül nézni bármily áldozatba kerüljön az és különösen akkor nem, ha az áldozatot nem ők, hanem az alárendeltek osztálya szolgáltatja. Mindezek felett azonban még ebben a tragikus órákban sincs okunk aggódni, mert a kapita- talista osztály “jószívűsége” határtalan. Mindazok, akiket besoroznák és a fentvázolt eshetőségek nem következnének be, hanem az egy év leteltével ismét “szabadok” lesznek, “visz- szakapják a munkájukat”. De, hogy mi fog történni azokkal, akik az egy év alatt helyettesítik a besorozottakat, arról erősen hallgatnak a “jószivüek”. PROSPERITÁS ÉS A MUNKÁSSÁG A “nemzeti felkészülés, az Egyesült Államok iparának jelentékeny részét a teljesítő képesség tetőfokára emelte. A “nemzeti felkészüléshez” szükség van sok ezer repülőgépre, tankokra, ágyukra, gép és kézi fegyverekre, mindezekhez lőszerekre és bombákra és nagyszámú teherautókra ezek szállítására. Ez azonban nem minden. A hadsereg számát megsokszorozzák, melynek folytán szükség van ruhákra, cipőkre, élelmiszer tartalékra, stb, úgy, hogy az ebbe a kategóriába eső iparok mind lényegesen fellendülnek a kormány rendelések folytán. A felkészülés alapját természetesen az acélipar képezi, amely szolgáltatja az anyagot a tankokhoz, teherautókhoz, részben a repülőgépekhez és ágyukhoz. A fa és aluminium ipar szintén nagy rendeléseket kap a repülőgép gyáraktól. Az újonnan besorozandóknak lakásra lesz szükségük, ami uj kaszárnyák építését teszi szükségessé, valamint ruhákra és cipőkre, amelynek következtében ezen iparokat hozza gyorsabb mozgásba. Eddig az Egyesült Államok kongresszusa 15 billió (15 ezer millió) dollárt szavazott meg erre a célra egyévi költségvetésre, mely a következő néhány évben még emelkedni fog. Emellett természetes nagymennyiségű hasonló szükségleteket visznek külföldre. Eltekintve attól, hogy ezen szükségletek 90 százaléka haszontalan, nem az emberiség hasznára, hanem kárára van, a tény az, hogy ezen rendelések folytán az iparok minden ága fellendült annyira, hogy teljesítő képességük száz százalékát elérték. Dé mindennek dacára a munkanélküliek száma — még a hivatalos kimutatás szerint is — meghaladja a 9 milliót. Ezen 9 millióban természetesen van néhány millió, akik már túlságosan öregek, vagy nyomorékok és alkalmatlanok munkára, de I legalább is öt millió még mun- munkabiró és szükségük van a munkára, — illetve munkabérre — hogy magukat és családjukat megközelítőleg emberi módon eltarthassák. Ha most, amikor az iparok teljes üzemmel dolgoznak még mindig eny- nyi a munkanélküli, mi lesz akkor, ha ennek az őrületes fegyverkezésnek vége lesz? Most a prosperitás közepette ki gondol arra, hogy mi lesz, ha ennek vége lesz? A munkásság, akiknek életkérdés ez, egyáltalán nem törődik vele. Ha szó ' esik erről a kérdésről, az csak a politikai kampánnyal kapcsolatban történik és olyan irányból, ahonnan orvoslást nem lehet várni. Pedig most volna az ideje, hogy a munkásság komolyan foglalkozzon ezzel a kérdéssel. * Még élénk emlékezetünkben van a tiz év előtti példátlan ipari összeomlás. Az a borzalmas nyomor és szenvedés, amelyben része volt a munkásságnak, intő például kellene szolgáljon, amely a múltak mulasztásainak volt a következménye. A következő még sokkal nagyobb arányú és súlyosabb természetű lesz és annak megakadályozására most kell felkészülni. A termelő eszközök a jelenben és a következő években nagy fejlődésen fognak átmenni. A jelen kereslet utat nyitott ezen fejlődésnek és a gyártás tempója megsokszorozódik. Mig az elmúlt összeomlás idején a termelő munkásság 35 és 40 százaléka vált feleslegessé, addig a következő összeomlásnál ez a szám megduplázódik. Megtörténhet, hogy ha ily nagyszámmal lesznek a munka- nélküliek, lázadás fog kitörni, amit az uralkodó osztály vérbe Ez egy kicsit furcsán hangzik és eddig nem lehetett jobban megérteni mintha mindezt kínai nyelven mondták volna nekünk, mindaddig amig egy újságíró fel nem világosit bennünket. A magyarázat eddig is az volt, hogy a kínaiak nem tudnak szállítani semmit, nem szólva arról, hogy fizetni sem igen tudnak, igy Amerika a japánoknak adta el az olajat, repülőgépeket és ócskavasat. Ezen jól jövedelmező üzlet mellett nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy a kínaiakat is kell segíteni. Most a h rek szerint bebizonyítják, hogy végeredményben minden a kínaiaknak lett szállítva. Még az olaj is, a magyarázat a következő. A japánoknak sok hajójuk és pénzük volt vásárolni, szállítani, igy azoknak lett eladva és küldve az említett anyag de különösen az ócskavas, azok átalakították golyókká és bombákká, körülbelül 500 fontos csomagokba pakolva és repülőgépeken szállították el a kinaiknak, igy a szó-szoros értelmében a kínaiaknak kezébe, nyakába testébe került az ócskavas, amire nagyon nagy szükségük vol: és a profitrendszer misztikus ut- ja-módja eljuttatta az amerikai ócskavasat a szeretett kínaiakhoz. Ugyanis a hir arról számol be, hogy a japánok nagy meny- nyiségü bombákat dobáltak le a kínai városokra, melynek az anyagát legnagyobb részben összeszedik átdolgozzák munícióvá, mely a szegény kínaiaknak olyan nagyon szükséges az önvédelemre. Hogy mennyire áldásos egy egy ilyen levegőn keresztüli ócskavas szállítás, a hir beszámol, hogy egy szegény kínai, akinek a kunyhóját megrongálta egy bomba, 170 dollár értékű vasat szedett össze, mig a kár csak 25 dollárt tett ki, a tiszta haszon 145 dollár. A hir azt is tudomásul hozza, — mely megnyugtathat bennünket, hogy a japánoknak jó haszon mellett eladott ócskavas nem megy kárba — még a «estbe befuródott bombaszilánkokat is mind megszerzik és újból felhasználják, hadicélokra. Minden bizonnyal a mostani intézkedés, mely szerint nem már nem fognak több ócskavasat a japánoknak eladni, csak azért történik, mert kilátásban van, hogy egy kiesil ki- finomitva, a japánok visszaküldik nekünk a kezünkbe, nyakunkba, mely csak leverné az fojt és ha addig be nem következik akkor biztosan felülkerekedik a kérlelhetetlen vassarok uralom. Ezt elkerülendő csak egyetlen mód van a munkásságnak rendelkezésére, és ez: ha a jelenben szervezkedik a forradalmi Ipari Szervezetben, az IWW- ban, hogy készen álljon az iparok irányításának átvételére, amikor a kapitalizmus erre már képtelen. Ennek elmulasztásával a munkásság utat enged azon borzalmas terror uralomnak, amely lángba borította az egész világot. amúgy sem elég magas ócskavas árakat itten Amerikában. Tehát akik sírtak amiatt, hogy ezt a sok felesleges ócskavasat a japánoknak eladták az uraink, most meg vannak nyugtatva, mivel ezen időszerű hir szerint, jóhelyre került, éppen oda, ahová szánva lett, a kínaiak kezébe. Most majd visz- sza adhatják a japánoknak, mikor már az amerikai érdekek is úgy kívánják és a profitot is megcsinálják rajta, ami a fő. Vi. A BÉRMUNKÁS minden olvasójához Az ipari unionizmus eszméjének a magyar munkásokhoz való eljuttatására a régebbi időkben évente egykét kis füzetet jelentettünk meg, amelyek közül legtöbb ma is kincsei a munkáskönyvtáraknak. A világesemények kihatással lettek ezeknek a füzeteknek a kiadására is. E helyett az utóbbi években megjelentetjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRT amely hónapokra ellátja a magyar munkásokat a társadalmi kérdések tudományos ismerete mellett, az ipari fejlődés szükséges ismeretével, egészségügyi tudnivalókkal és a proletár irók legszebb szépirodalmi elbeszélésével. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRT 1941. évre is megjelentetjük és már folyik a munka rajta, hogy kivitelében is messze túlhaladja az eddigi naptár irodalmakat. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRT most is 35 centért árusítjuk és ahol nincsen csoportunk vagy lapkezelőnk, kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy most rendeljék azt meg, mert csak annyit nyomtathatunk a naptárból, amennyi rendelést előre kapunk. A pénzt beküldheti posta bélyegben is BÉRMUNKÁS P. 0. Box 3912 Sta S. S. Cleveland, O. Amerikai segítség Kínának a japánokon keresztül
