Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-10-19 / 1133. szám

1940 október 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal Ui rabszolgaság felé Ha az államkapitalizmus — mely • arra törekszik, hogy a magánkapitalizmus __ megdönté­sével annak pozíciójába üljön — utóbbi és rohamos térhódí­tását tekintjük az u. n. hábo­rújának színpadán folyó tragé­diához, hogy megértsünk egyet mást, fontos, igen fontos a ku­liszák mögött is szétnézni. Amig az államkapitalizmus, militarizmus idegen népek lei­gázásának útját járja, nem fe­lejtkezik meg saját területén élők teljes és a rómaiak korá­ban a történelemből ismert rab­szolgaságba taszításáról sem. Amig azonban a római biro­dalom nyíltan és leplezetlenül hirdette és ismerte el, hogy uralmának pillére a rabszolga intézmény, a rabszolgák ingyen és kényszermunkájának gyü­mölcse, addig a XX. század im- perátorai ezt nem vallják be nyíltan,, de éppen olyan kegyet­lenséggel gyakorolják. Az egyik katholikus pap, va­lószínűleg felsőbbségének utasí­tására az egyik papi sajtóorgá­numban ami Olaszországban je­lent meg, cikket irt, melyben többek között örömének adott kifejezést, hogy föltámadó fél­ben van a régi német-római im- périum, s ennek legfontosabb pillérei a katholikus Spanyol és Magyarország. Szerinte a ka- tholicizmus európai uralmát an­nak idején -— óh nem a katho- licizmust jelképező pápai ura­lom korruptsága és belső rot­hadt szellemben való igazgatá­sa — hanem a protestantizmus előretörése törte meg és ezzel zuditotta Európa népeire, a mai bajokat. E csuhás szerint min­den bajnak végeszakad — mint írja — ha a protestantizmust, a most kialakuló uj európai né­met-római rend megsemmisíti és a katholicizmust visszahelye­zi uralmába. E csuhás fantáziáját a ma­gyarországi irányított sajtó is átvette és közölte. Éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül mellette. Aki ismeri a csődbejutott pa­pi állam, a jezsuiták Patagu- ayának történetét az tudhatja, hogy a paraguayi jezsuiták kor­mányzati módszere annyira tö­kéletes rabszolgaságot, elnyo­matást és kizsákmányolást je­lentett szellemi és fizikai téren egyaránt, hogy ennek nyomait nyögik mai napig is. Amibe beletört egyszer már Európában és Paraguayban a papság bicskája, a papi uralom. Úgy látszik nem volt tanulság a politizáló egyház számára, s minden áron kiprovokálni akar­ja mégegyszer azt a papi ural­mat, amely eleve halálra van ítélve, de amely magával ránt­ja magát a politizáló pápaság intézményét is, még pedig a tö­kéletes megsemmisülésbe. Európában elsőnek a fasizta Germánia volt az, amelyik föl­fedezte a zsidók képében az “eretnekeket”. Ezek üldözésé­vel nyerte meg nemcsak a lum- penproletáriátus, de a pápaság tetszését is. Európában nincsen- nek négerek és színesek mint mondjuk USA-ban, akiket bün- telenül lehet irtani, üldözni és lincselni, hát Hitlerék kreáltak ilyeneket. A rendszerért nem lelkesedők és zsidók számára fölállították a koncentrációs tá­borokat, amik azután kényszer­munkatelepekké lettek átalakít­va. A következő állomás az ön­kéntes munkaszolgálat volt, amibe a munkanélkül lézengő milliókat, munkanélküli segé­lyük megvonásával bírták “ön­kéntes” belépésre azzal, hogy ők teljes ellátást és zsebpénzt, mig munkájuk után járó bért családjuk, rozzátartozójuk kap­ják kézhez. A következő állo­más a kötelező, mindkét nembe­li németekre munkaszolgálat bevezetése lett, a fegyenc mun­kakorszak tehát a Paraguayhoz hasonlóan igy következett be Gérmániában, aminek beveze­téséért mint föntebb idéztem, a papi áldást is kiérdemelték Hitlerék. Magyarországon is gyorsan meghonosították Horhtyék a fegyencmunkát. Kezdetben, és ez jellemző az egyébként a fejlődést szolgálni hivatott főiskolák nyári vaká­ciójuk ideje alatt önkéntes munkaszolgálatot vezettek be aminek ideje alatt falusi útépí­tő munkát végeztek, amiért el­látásukról a kincstár gondosko­dott. Azután ezt fölváltotta a katonai sorozásokon alkalmat­lanoknak minősítettek 3 havi kötelező munkaszolgálata — miközben a kubikosok munka­nélkül szédélegtek az éhségtől. A következő állomás egy gyors­talpalói utón létrehozott tör­vény volt, amely fölhatalmazza a kormányt, hogy ha honvédel­mi — értsd háborús — helyzet úgy kívánja 16-60 évig minden magyar férfit és 18-40 évig minden nőt munkaszolgálatra kötelezhet. Háborúban Magyar- ország nincs. Dacára ennek, ez évben a kötelező munkaszolgá­lat az egész vonalon, kivéve a katonai szolgálatot teljesítőket be van vezetve. Munkájukból, foglalkozásuk­tól, családjuktól tízezrével sza­kították és szakítják el a fiu­kat, férjeket és apákat. Öreg 50-60 éves összetört embereket visznek el útépítésekhez, gát­építéshez, mocsarak lecsapolá- sához, vagy osztanak be mint munkaszolgálatost ugyanabba a gyárba, ugyan arra a munka­helyre, ahonnan behívták és ahol dolgozott órabérért addig. NAPI 20 FILLÉR dijjazást kap a munkaszolgálatosnak elneve­zett fegyenc és ha katonai mun­dért nem bírnak neki adni, na­pi 19, jobbik esetben 21* fillért kap ruhakoptatási dijjat, mely esetben saját ruháját tartozik viselni. Na igaz, kosztot is kap papiron, de enni azt már ritkáb­ban és ha igen, ehetetlen moslé­kot, aminél sokkal külömb amit a rabok kapnak a fegyházak- ban. Újabban a hozzátartozóik látogatásától is eltiltották őket, mert az ott látottak futótűz­ként terjedtek el a városokban, falvakban és “izgatólag” hatot­tak a közvéleményre. Mi tehát az úgynevezett kö­telező munkaszolgálat, ame­lyet Horthyék sietve kopiroz- tak le és vezettek be Magyar- országon ? Törvényünk betűi szerint minden 18-60 éves férfi ha a honvédelem érdeke megkövete­li munkaszolgálatot tartozik teljesíteni azon a helyen ahová beosztják. A kormány állapítja meg mikor áll be a honvédelmi érdek és mire vonatkozik. 1940-ben', amikor 3 millió pa­raszt lézeng az országban mun­ka és kereset, tehát kenyér nél­kül, kik alig várták, hogy ara­tási munkához juthassanak és igy persze télire sovány kenyér­hez is, kimondotta a kormány, hogy az aratási munkálat hon­védelmi érdek. A paraszt fiát behívták katonának, vagy ha alkalmatlannak találtak kato­nai szolgálatra vagy kötelező munkaszolgálatra, ha kocsija, lova volt azt elrekvirálták a katonasághoz vagy a munka­szolgálatosokhoz. Az apát ha nem múlt el 60 éves behívták munkaszolgálatra. Persze eze­ket a grófok és papok ezer hold­jaira rendelték ki munkára, mit katonatisztek felügyelete alatt kellett végezniük és kap­tak érte fejenként és naponta HÚSZ fillért meg kosztot. Ha volt saját magának is kis föld­je, hát azon dolgozzanak az asszonyok, ahogy boldogulnak. Ha nem boldogulnak, hát ki tö­rődik vele csak az adót fizes­sék, ha nem bírják majd kirán gatják lábuk alól. Fő az, hogy a földbirtokos papok és grófok bagóért kaptak munkást s “honvédelmi érdekből” hatal­mas profittőbblethez juttathat­ták önmagukat. A parasztok kamrái viszont konganak az ürességtől és télre nincs ke- nyér. Az utak, gátak építését is honvédelmi érdeknek nyilvání­totta a kormány. Erre nemcsak a parasztokat és ipari munkásokat, de az ön­álló kisiparosokat, kereskedő­ket és szabadfoglalkozású egyé­neket (kizárólag zsidókat) hiv- tak be. Hová vitték őket legelőször? Az esztergomi érsek izbégi, a vári püspök váckörnyéki birto­kaira és ott építik az uraladal- mak útjait és vizvédő gátjait a pesti iparosok, kereskedők a zsidók napi 20 fillérért. Ilyen olcsón még a jobbágy korszak­ban sem birtak dolgoztatni. De minden grófi birtokra és papi­ra jut-e munkaszolgálatosoknak nevezett fegyencekből. Érd mel­lett van egy hatalmas malárias, mocsaras vidék, ami, az egyik grófé. Erre a vidékre kizárólag a politikai rendőrség által nyil­vántartott forradalmi és balol­dali pesti prolikat, na meg a zsidókat vitték ki s katonai fel­ügyelet alatt dolgoztatnak per­sze ugyancsak 20 fillérért na­ponta. A gróf igy szinte ingyen jut persze egy értékes uj föld­területhez. Orvosi kezelésről a betegek számára szó sincs. #Az orvos, gyógyszer pénzbe kerül­ne, aki elpusztul az az ő baja, legföljebb egyel kevesebb van. Az ipari munka ugyancsak hanvédelmi érdek. Az ipari munkásokat tehát tömegesen hívták be munkaszolgálatra. Ahol addig órabérért dolgoztak és úgy ahogy maguk és család­juk kenyerét megkeresték, mint munkaszolgálatosak kel­lett megjelenniük és a munkát végezni tovább, persze 20 fillér­ért naponta. Hogy a profit mennyire megnövekszik ezzel, ezt elképzelhetjük. A hozzátartozók persze sem­mit a behívott után nem kap­nak. így a nők fiatalabbjai prostituálhatja magát vagy az idősebbekkel együtt fillérekért áruba bocsáthatja, ha tudja a munkaerejét. A munkaszolgálatosok között persze nem találjuk ott robotol­ni a grófokat, hercegeket, bur- zsujokat és kapitalistákat, ál­lami és városi tisztviselőket, ezek csemetéit sem. Nem talál­juk ott a csuhásokat sem,. de ott találjuk a munkások és pa­rasztok milliói mellett a napi gondokkal küzködő zsidó kisi­parosokat, kiskeresked őket, ügyvédeket és orvosokat, amint katonai fegyelem és szuronyok között elzárva a külvilágtól a grófok és papok tizezerholdjain követ törnek, talicskáznak, utat építenek, vagy gátat. Látoga­tót nem engednek hozzájuk, le­velezésüket cenzurálják. Bánás­mód amiben részük van rosz- szabb, brutálisabb mint a bör­tönben. Hogy a kép teljes legyen a munkaszolgálatos fegyencnek szolgálati ideje, sem a törvény­ben, sem a robotolásnál megál­lapítva nincs. Enélfogva min­den behivottat addig robotol- tatnak, ameddig akarnak. A bí­róság által börtönre elitéltek azt tudják mikor telik le ide­jük. A munkaszolgálatosak azonban ezt nem tudják. Nem csoda az, hogy országszerte nagy az elégedetlenség. Nem véletlen tehát az, hogy e paradicsomi életnek igyeksze­nek a gyávábbak hátat fordíta­ni, mit igazol az, hogy egyedül Budapesten 1940. julius hó fo­lyamán 170-en lettek öngyilko­sak, s ezek között 56 a férfi és 114 a nő. Naponta tehát több mint 5 ember vetett véget ön­kezével szenvedéseinek és éle­tének, csak a fővárosban. Amint hogy az sem véletlen, hogy éppen a napokban szigo­rították meg és terjesztették ki a statáriumot. Úgy látszik Horthyék sem­mit sem tanultak a történelem­ből, ha azt hiszik a statárium, a hóhér és a bitófa alkalmas arra, hogy néppusztitó uralmi rendszerük megmentését ezzel az összezuzástól megmentik. Most, hogy kezdik hazacsalo­gatni a külföldre kiüldözött ma­gyarokat a frázisaik kellő érté­kére való leszállításáért és a beugratásra kiszemelt külföldi magyarok fölvilágositása céljá­ból, hogy mi vár reájuk, ha be­dőlnek, szükségesnek tartottam a fontieket leírni. Budapest agugusztus hó. Gippert Mária A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland west sideon a HENRY HALLBAN, 3930 Lorain Ave. NOVEM­BER 16-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő sült csirke lesz felszolgálva. Vacsora 75c. Vacsora után tánc. A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland east sideon a BOHEMIAN HALL­BAN, 11306 Buckeye Rd. NO­VEMBER 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke pap­rikás lesz felszolgálva. Va­csora 75c. Vacsora után tánc. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom