Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-12 / 1132. szám
1940 október 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban , Bevezetés B-y munkástárs kérdéseire. — III — AZ ÁLLAMHATALOM MINT ERŐSZERV A munkásmozgalomban kevesen vannak, akik kételkednének az államhatalom erőszak szerepén. Azonban vannak, akik még mindig vallják, hogy az államhatalom a tényleges, vagyis a pozitív hatalom. Ennek a feltevésnek helyetelnsé- géről viszont, könnyen meggyőződhet bárki is, csak mélyebben tekintsenek az erőszakosságok indokaira. Eléggé beigazolt az a tény, hogy az államhatalom nem más, mint osztályhatalom. A szervezett kapitalista osztály, erőszak szerve.. Amig lehetséges hitegetéssel, vesztegetéssel és egyéb furfanggal, látszólagos megelégedésben tartani a dolgozókat, addig nem nyúlnak az erőszak eszközéhez. De mihelyst a dolgozók harcias megmozdulása alapjában veszélyezteti az uralkodó osztály érdekeit, azonnal készek az erőszak minden eszközét igénybe venni. Miután a dolgozók nagytöbbsége helytelenül szervezkedik és érdekeinek védelmét vezérekre bízza, azzal csak enyhíti az ellene felhasználható erőszak igénybevételét. Először mert vezérei tárgyalásra, egyezkedésre bírják és ezúton csökkentik mi- litáns megmozdulását, másodszor mert a szerződésekkel elejét veszik a tömeg megmozdulásoknak és végül mert a vezérek által uralt szervezett tömegeknél, hiányzik az osztálytudat, az összetartás erejének ismerete. Ha aztán sérelmeik a türhetetlenségig tornyosulnak és sztrájkra határozzák magukat, annak gyakorlati kivitelére a vezérektől kell engedélyt kérniük. Ellenkező esetben tör- vénytelenitik a sztrájkot és azonnal éreztetik az osztályerőszak szervezett hatalmát. Az Egyesült Államokban például tapasztalhatjuk, hogy az uralkodó osztály elodázza az erőszak alkalmazását, ameddig képes enyhébb eszközökkel tü- relmességre inteni és 'szolgaságban tartani a dolgozókat. Ezen a szabályon nem változtat az sem, hogy itt-ott előfordulnak összecsapások. Általánosságban még nem nyúltak önkényesen a módjukban álló erőszakhoz. Nem is volt okuk eddig, mert hiszen a gazdasági megtorpanás elején, az NRA segítő eszközével engedelmességre szorították az egyre elégedetlenkedő munkás tömegeket. Mivel azonban céljukat nem érhették el teljesen és érdekeiket még mindig veszélyeztetve látták, az NRA kék sasát a felhőkbe röpítették. Utána elővették az ábc többi betűit és egymásután lenyelették a dolgozókkal. Ezek közül a WPA volt az a szalma, mellyel a munkanélkülieket szerették volna jóllakatni, azonban nagyon sok gyomor korog tőle még ma is. Mind az a reform, amellyel a politikai adminisztráció kedveskedett, abszolút a gazdasági kényszer hatása alatt tette. Látszólag a munkások érdekében cselekedett, azonban alaposabban boncolva a cselekvés okait, rájövünk a háttérben lappangó kényszerűségre. Mert hiszen amióta a Wagner munkás- védelmi paragrafusok törvényerőre emelkedetek, a dolgozók forradalmisága alább ereszkedett. Végig tekintve az egész vonalon, tapasztalhatjuk, hogy a szervezkedésre a hajlam egyre jobban csökken. Nem azért mintha a törvényes védelem, mint munkaidő és bér szabályzó törvény rózsás állapotokat teremtett volna, hanem a felületesen gondolkodó és osztálytudat hiányában a dolgozók nagytöbbsége abban reménykedik, hogy minden további harc nélkül, lassanként több engedményhez jut. Ezt a helyzetet termtette az uralkodó osztály, jól felfogott érdekében. Az államhatalom eszköze volt ebben is és akaratának, jól szervezett gazdasági erejének az igazolása. Valószínű, hogy több enyhe intézkedést emelnek még érvényre, mert a közeljövőben nincsen kilátás forradalmi megmozdulásra. Legalább is, nem ebben az országban. Viszont amig szélcsend van, addig a gazdasági erővel rendelkező uralkodó osztály nem bolygatja az ügyet. A jelenlegi honvédelmi készülődés alatt sem feledkeztek el, olyan intézkedésekkel ámítani a dolgozókat, mellyel egy csapásra leszűrték az elégedetlenség kiforrását. Törvényes intézkedés gondoskodik, a bevonuló ifjúság elhelyezéséről, visszatérésük alkalmával. Aztán, hogy mennyire foganatosítják ezt az újabb intézkedést, az a jövő titka. Illetve, mindent a gazdasági helyzet parancsoló szüksége szerin^ intéznek el. A HÁBORÚZÓ ÁLLAM Ma már alig akad még a reform szocialisták között is egy, aki tagadná, hogy az államok külpolitikáját a kapitalizmus gazdasági érdeke határozza meg. Tehát annál inkább nem számíthatunk ellenvetésre ebben a kérdésben, osztálytudatos munkások között. Például mik az indítékai az Egyesült Államok háborús készülődéseinek ? Talán mert az állam humanizmusa sarkalja a nagy tőkét, hogy végre védelmébe vegye a nácizmus vassarka alatt görnyedő népeket? Dehogy! Ezt csak ámításra és kedvező hatású jelszónak használják. A tény letagadhatatlanul igazolja azt, hogy a tőke külföldi befektetései elvesztésének veszélye sarkalja az államot. Az állam külügyminisztere, Mr Hull azért intézett Japánhoz jegyzéket a legutóbb, mert a francia indokínai gyarmatok megszállásával az Egyesült Államok kapitalistáinak az érdekeit Japán veszélyeztetj. Értsük meg. Gazdasági érdekek veszélyéről van szó és nem pedig politikairól. A jegyzéknek nyomatékot azzal is adtak, hogy vesztegzár alá helyezték a Japánba szálli- ltandó vasat és egyéb gazdasági szükségletet. Ezzel is gyöngítik az annyira elhatalmasodó versenytársat. Mikor már ez nem bizonyul elégségesnek, akkor majd a fegyver . erején szereznek érvényt akaratuknak. Az összecsapás eredménye nem lehet kétséges előttünk, Hiszen ennek az országnak, szinte kimeríthetetlen a természeti kincse és az azokat kitermelő dolgozók testileg és szellemileg meg vannak gyúrva, tehát belülről sincs mitől tartaniuk. Egyelőre tehát nagyon jól megy dolguk, van nyersanyaguk bőven. Vannak elegen a feldolgozáshoz. Vannak mundérba és ágyutölteléknek is elegen. A munkásosztály tudatlan belenyugvása az állami intézkedésekbe még inkább igazolja, hogy gazdasági erő hiányában van. Az államot gazdasági erők hajtják cselekvésre. Ebből következik, hogy egyik oldalon a nagy többség hordja a gazdasági társadalom minden terhét, szolgáltatja a termeléshez szükséges energiát. A másik oldalon a kisebbségi csoport, uralja a termelés eszközeit és élvezi a termelt javakból fakadó jövedelmet. Szervezett gazdasági ereje hatalmával irányítja a termelés és szétosztás műveletét, a társadalom egész közéletét, jogi és közigazgatási rendszerével. Szabó Ervin “A tőke és munka harca” könyvében Írja, hogy “a gazdagok nem azért gazdagok, mert urai az államhatalomnak, hanem azért urak az államban is, mert gazdasági hatalmuk van. Nem azért gyarapszik vagyonuk, mert befolyásukat az államra és törvényhozásra gyümölcsöztethetik. Ez magában nem elég. Az állam nem termel, pedig, mint tudjuk, végeredményben csak termelés utján lehet haszonra szert tenni. A törvényhozás urainak is, a gazdasági versenyben való fölényük ad erőt az állam uralmára, s ha ezt kihasználják is gaz- gasági helyzetük erősítésére; nem az erőszaknak, hanem a termelés eszközei feletti rendelkezésnek köszönhetik hatalmukat. A politikai hatalom is a gazdasági erőviszonyok függvénye. Erőszakkal nem lehet uj gazdasági rendet teremteni.” ÁLLAMI ERŐSZAK Csak természetes, hogy amig a társadalomban nem mutatko: zik ellenszegülés az állami rendeletek iránt, addig az állam nem nyúl az erőszakhoz. Arról is meggyőződhetünk, hogy akkor sem alkalmazza a hatalmában levő erőszakot, amig a dolgozók az iparokban, csöndes megnyugvással felülről várják életviszonyaik javulását. Azonban az erőszak hatása attól függ, hogy mennyiben szerveződött a munkásosztály gazdasági ereje. Ha képesek elég erőt felmutatni és osztálytudatuk folytán összetartanak, akkor a győztes bizonyára nem az államhatalom, hanem a dolgozók lesznek. Előfordulhat az is, hogy mielőtt a munkásosztály elérné erejének forradalmi szervezetben való összevonását, bizonyos ürügy leple alatt az állam hajszát indít a forradalmi élcsapat ellen. Ez megtörténhetik olyan kivételes alkalmakkor, mint háborús helyzetben stb. Azonban célt általa nem érnek el. Visszavethetik bizonyos időre a forradalmi haladást, de egészében nem tartóztathatják fel. Ami Európában történt és történik, vagy történni fog, nem marad fenn örökösen.- Erőszakon, vagy azzal nem lehet uj gazdasági rendet teremteni, amint Szabó Ervin írja és amit magunktól is megtanultunk az utóbbi negyed században. Valószínű, sőt bizonyos, hogy lesznek állami rendszerek kilendü- lései, az európait követőleg. Lesznek többszörös és rendszeres jogfosztások. Ebben az országban is ahol élünk. A fegyverkezés és hadviselés alapjában ingatja meg a kapitalista termelés rendszerét. Mind többet és nagyobb mértékben rabolja el a dolgozók szükségleteit. Tehát lesz még hangos ki- fakadás itt is. Jelenleg a fasizá- ló kapitalizmus érvényesíti az akaratát, a dolgozók pedig szol- gailag teljesitik a parancsot. De csüggedésre nincs okunk, mert ami még ma lehetetlennek tűnik fel, vagy bizonytalannak, az holnap esetleg megvalósul. Számíthatunk a dolgozók felébredésére, hogy végül is megunják eddigi bolonditásu- kat és csatlakoznak osztályuk szervezethez, A VILÁG IPARI MUNKÁSAI EGY NAGY GAZDASÁGI SZERVEZETÉHEZ. (Következőleg az állam- hatalom elleni harcról lesz szó.) 1.500 MILLIÓ DOLLÁR Egy munkás ember, aki dolgozik és heti 50 dollár fizetése van, egy esztendőben 2.600 dollárt keres. Most fogalmat alkothatunk, hogy micsoda összeg az 1500 millió dollár*. Ezzel az összeggel, helyesebben külön- külön enn^i vagyonnal három amerikai család rendelkezik. A Du Pont, a Mellon és a Rockefeller családok. Ezt jelentette a napokban a részvényeket vizsgáló állami bizottság. A jelentés utal arra is, hogy az amerikai nagyvállalatokban tekintélyes számmal vannak külföldi érdekeltségek. FELÜLFIZETÉSEK október 5-ig: J. Varga, Pittsburgh ....... 1.00 J. M. New York ___ .25 D. Maylak, Bridgeport . ..10.00 Verner, Beck, Chicago .... 5.00 Mrs. Bodnar, Brooklyn .... 1.00 St. Leleszy, New York .... 1.00 Sam Ellis, Detroit ................50 IWW csop. New York .....20.00 J. Fejti, New York ........... 1.00 F. Pusztay, Cleveland ........... . 1.25 J. Herczeg, Cleveland ........ .15 Mrs. Wm. Berkovits, Clev. 1.00 NYUGTÁZÁSOK előfizetéseket küldtek okt. 5-ig G. Rauch, Akron .................. 3 M. Stefanko, New York....... 1 J. Policsányi, Triadelphia .... 5 A. Kucher, Pittsburgh ......... 3 G. Scherhaufer, Cleveland ...17 M. Vlasits, New York ......... 1 J. Feczkó, New York ........... 3 L. Lefkovits, Cleveland ....... 1 Sam Ellis, Detroit ................. 1 J. Nemeth, New York ..........' 1 G. Nagy, New York ........... l A. Doszpoly, Cleveland ......... l M. Pilcsuk, Cleveland ........... 1
