Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-06 / 1118. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 julius 6. AMIT NEM HAGYHATUNK SZŐKÉIKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI LEZAJLOTT . . . Az IWO, a komunácik beteg- segélyzőjének a nagy konvenciója. Sokat írni nem volt érdemes róla, hisz azokat a frázis tömegeket, amelyekbe a delegátusokat úgyszólván belefullasz- tották, már unalomig ismerjük mi is, de ismerték a delegátusok is. Az sem lepett meg bennünket, hogy elfogadtak vagy két tucat politikai tiltakozó határozatot, amelyet azután egy delegáció szállított el Washingtonba. Hogy ezeknek a határozatoknak az értékük egyenlő a nullával, azt nemcsak a tagok, de maguk a határozatot készítő vezérek is jól tudják. Csak a politikai kalandorbanda kedvéért fogadtatták el a politikai arénában játszadozó delegátusokkal. Ezek nem jelentettek meglepetést sem nekünk, sem a delegátusoknak. Ha nekünk nem is, de az elöregedett tagságnak annál nagyobb meglepetést okoztak a konvenciónak azok a határozatai, amelyekkel egyrészt anyagilag megterhelték az öreg tagokat, másrészt pedig elrabolták az eddigi jogaikat. Mi jól tudtuk azt, hogy a lépcsős-rátával való csalást csak ideig-óráig lehet folytatni, mert az olyan betegsegélyzőknél, amelyeknek a tagsága bevándo- rolttakból recrutálódik — a bevándorlási törvények miatt, amelyek megakadályozzák a friss és fiatal elemek ideözönlé- sét — rohamos mértékben következik el az elöregedés, amely lehetetlenné teszi a lépcsős ráta olcsóságát. Igaz az, hogy ezt a vezér urak is jól tudták, de nem vallották be, sőt letagadták, hogy minél nagyobb tömegeket csalhassanak a táborukba, hogy minél több tagból álljon a nyáj amelyről a gyapjút a párt célokra lelehessen nyírni. De ezt á csalást nem lehet a végtelenségig vinni, az állami biztosítási törvények előírásait be kell tartani és az IWO elöregedett tagságára olyan magas volna ma már a lépcsősráta az Insurance Department utasítása folytán, hogy a konvenció az 50 éven felüli tagokra az egyenes rátát szavazta meg, amely majdnem dupláját jelenti az eddigi tagsági díjnak. Azok az idős munkások, kiket az “olcsó” tagdijak vitték be az IWO-ba, ma keservesen fogják megfizetni az “olcsó” éveket. Életük végéig, illetve amig fizetni tudják a magas rátákat. De még gyalázatosabb meg- terheltetés, illetve jogfosztás az öreg tagokra a konvenciónak az a határozata, hogy a 65 éven felüli tag nem jogosult a betegsegélyre, még akkor sem, ha 30 év óta fizette is a betegse- gélyző alapot. A reakciósnak mondott polgári betegsegélyzők közül egy sem akadt, amely ilyen gyalázatos módon rabolta volna meg azokat a tagjaikat, akik legjobban rávannak szorulva a segélyzésre. __ Az IWO igen jól fizetett vezérei, azért erőszakolták keresztül ezt a jograblást, hogy igy csökkentsék a kiadásokat, hogy az öreg tagok bőrén spórolják meg a ráták emelését, amely lehetetlenné tenné, hogy olcsó jános- ként szerepelve vezessék félre a tudatlan híveiket. De most hiába cikkezik a puffadt Fehér Jóska, az öreg tayok átkozni fogják a becsapóikat és hiába rabolták el az öreg beteg tagok szájából a falatot, mert az öregedés folytán újra válságba jutnak, amelytől csak újabb jograblással vagy alapos ráta emeléssel mászhatnak ki. Ne- kük ez nem okoz lelkismeret furdalást, nekik csak a here, élősdi életük biztosítása a fontos. A Fehér Jóska féle politikai fékerek még akkor sem tudnának becsületesek és őszinték lenni, ha akarnának is, mert már a vérükbe ment át a csalás, a hazugság, oly annyira, hogy az ma már az éltető elemük lett. VILÁGNÉZETEK HARCA Az úgynevezett liberális és demokrata lapok, ezt a most folyó háborút, mint minden előző tömegmészárlást, úgy igyekeznek a népek előtt elfogadhatóvá tenni, hogy hazug jelszavakkal kendőzték el az igazi okokat. Az előző és a mostani világháború az amerikai és az angol részről, mint a “demokráciáért” a “népek szabadságáért” folyó harcot jelölik meg, amelynek a megindításánál az első lépés a saját népük szabadságának és a demokráciának a korlátozása volt. Mi jól tudjuk, hogy a kapitalista háborúk nem elvi, hanem gazdasági okok miatt folynak, a háborúk célja uj piacok elrablása, vagy a régi rablásnak megvédése. Ezt minden olyan ember, aki a marxizmushoz csak konyit is jól tudja és nem ül fel a kapitalista sajtó és rádió hazug hírszolgálatának. De amennyire természetes a kapitalista sajtó tudatos hazugsága, mert a cél —a háborúba való belovalás — szentesíti az eszközt, annyira érthetetlen az, hogy Földváry munkástárs, mint marxista, még mindig azon a vesszőparipán lovagol, hogy a mostani, minden idők leggyalázatosabb tömegmészárlása, az elvek, a világnézetek harca, az állam és a magánkapitalizmus között, pedig még a marxizmus elemi osztályába járok előtt is világos kell, hogy legyen az, hogy a piacokért folyó imperialista rablóhadjáratról van szó. A németek és olaszok az uj megerősödött rablók mohóságával követelik a meglevő piacokon való osztozkodást, A régi kapitalista rablók viszont védik az előző háborúkban rabolt zsákmányukat. Nem helyes az imperializmusnak ezt a legkirívóbb rablóhadjáratát, elvek harcának beállítani, klönösen olyan munkástárs részéről, aki olyan hosz- szu idő óta és olyan veszélyes ponton küzd a munkásság felszabadításáért. OSZTOZKODÁS A Szovjetek a balti államok után, most elfoglalták a román rablóktól Besszarábiát és a volt Bukovinának egy részét, Hitler és Mussolini jóváhagyásával, mint egy vérdijat azért a falazásért, amit a német-olasz imperialista rablóknak nyújtanak a mpst folyó rablóhadjáratokban. Ez a tény azt mutatja, hogy most Európában nem az Egyesült Európa készül hanem egyelőre — amig az angol-amerikai imperializmus ellentállása meg- nem törik — Európának három imperialista érdekcsoportra való felosztása történik meg. Egyelőre Európában a fent jelzett akadályok eltűnése esetén, világméretekben történne meg az osztozkodás, ami viszont nem zárja ki, sőt az imperialista étvágyát ismerve valószínű, hogy ezek a most szövetséges rablók, idővel egymás nyakát fogják átharapni, illetve a népeiket egymás ellen fogják mészárszékre vinni a profitért. “NEM RADIKÁLIS” “A Magyar Bányászlapban olvassuk ezt a szerkesztői üzenetet: “Őri József. — Az Esat Pittsburghban székelő Munkás Betegsegélyző Szövetség nem radikális, hanem biztositó egylet. A tagjainak nem kell félni semmiféle zaklatástól.” A M. B. junius 13-iki számában látunk egy fizetett hirdetést is a M. B. Sz-től Vájjon Himler Márton ezért a hirdetési pénzért mondja-e azt, hogy a M. B. Sz. “nem radikális”, igazán nem tudjuk. Annyit azonban tudunk, hogy azt a szövetséget szocialista gondolkodású munkások alakították és jó részben még ma is oly meggyőződésű munkásokból áll, akik egy uj társadalmi rendszerért törekszenek, amit gyakran kifejeznek azáltal is, hogy támogatást adnak a Socialist Labor Partynak, mely a szocializmusért, vagyis az ipari demokrácián alapuló Szocialista Ipari Köztársaságért küzd.” A fenti kis cikk az S.L.P. lapjában az “A Munkásában jelent meg, amely marxi alapon indokolja meg Himler dicséretét a Szövetséget illetőleg. Ebben az egyszer igaza van Rudiiknak, de ha mi is marxi alapon analizáljuk azt, hogy Rudiik viszont forradalminak nevezi Somlóék gangjét, akik az ipari köztársaságért küzdenek, akkor amikor még a “nemzetközi” szót is törölték a alapszabályaikból, amikor a leggyalázatosabban elnyomnak minden ellenzéki megnyilvánulást, amikor az intézők diktátorságá- gával szemben a polgári bíróságnak kell megvédeni a tagok jogait, úgy kézenfekvő dolog az, hogy ez a Rudiik éppen úgy mint Himler, az időközönként kapott borravalóért áll oda szemérmetlenül, hazugan, mint forradalmárokat beállítani Somlóék közkereseti társaságát. Ez a szolga, igazán méltó a gazdájához. V L ADI VOSZTOK Vladivosztok pompás kikötő- tője a Japán tenger partján fekszik. Vizi utón megközelíthető Japánból, ahol a legtöbb müselymet gyártják. De meg- közeltheti a hollandiai szigetekről is,ahol a legtöbb kaucsukot termelik, ahol igen sok rizs, pálmaolaj, dohány és kőolaj kerül hajókra. Sőt, Vladivosztok kikötőjét elérik azok a hajók is, amelyek Dél-Amerika és az Egyesült Államok búzáját, Kanada ónját, Afrika textilnövényeit szállítják. Vladivosztok pompás kikötő. No, persze, szárazföldi utón is van összeköttetése Szibéria nagyvárosaivá]. Sőt, a tarnszázsiai vasút összeköti Moszkvával, Leningrádda], Kievvel, újabban pedig az uj német-orosz határtól nem mesz- sze fekvő Lenberggel is. Vladivosztok pompás kikötő. Annyira pompás, hogy még az angolok is érdeklődnek utána, pedig az angoloknak számtalan kikötőjük van a világ minden pontján. Vladivosztok azonban mégis fölöttébb érdekli őket. Azt firtatják, vájjon miért szállítanak Vladivosztokba búzát, amikor Oroszországban már régen nincsen éhínség. Sőt, az, orosz búzatermelés az USA mellett világhegemóniának ör vend. De nem más a helyze* egyéb áruk tekintetében sem. Egyre-másra érkeznek su - lyos terhű hajók Vladivosztokba. Az egyik alumíniumot, a másik rezet, a harmadik ónt, a negyedig gyenrgumit, az ötödik molibdént, a hatodik gyapotot, a hetedik gyapjút, a nyolcadik kőolajat stb. szállít a vladvosz- toki biztos révbe. A Szovjet politikai rendszere ugyan homlokegyenes ellenkezik a japánnal, a délamerikai államokéval, az Egyesült Államokéval, Kanadával, Holland-Indiával a kereskedelmi forgalom azonban: más dolog. A Szovjet-Unió az európai háború első hat hónapjában 6000 tonna nyersgumit, 1600 tonna alumíniumot, 2500 tonna ónt és 70.000 tonna rezet vásárolt az Egyesült Államokban. A molibdénből (az ágyuöntés fontos segédanyaga) 2800 tonna került Vladivosztokba. Jóval több, mint a Szovjet legmagasabb szükséglete. Hasonló a helyzet a textilanyagoknál is. Hir szerint London és Moszkva gazdasági egyezményről készül tárgyalni. Londonban azonban egyre Vladivosztokot emlegetik. Azt szeretnék, ha az odaérkezett árumennyiségek Szibériában maradnának. Azt sem bánnák túlságosan, ha némi nyersanyag eljutna Moszkvába is, vagy Leningrádba, vagy Ki- evbe — esetleg. Lembergről azonban már hallani sem akarnak. Minek Lembergnek annyi nyersanyag ? Ki gondolta volna valaha, hogy két hatalmas impérium gazdasági tárgyalásai egy kikötő forgalmától függhetnek?-Ki gondolta volna, hogy szó lehet olyan gazdasági egyezményről, amely nem az árucsereforgalom élénkítését, hanem leépítését szolgálja? Bizony, tekervé- nyesek olykor a politika utjai és burkoltak a céljai. így születik a gazdasági paradoxon-karikatúra, amely igy hangzik: Adok árut, hogy ne legyen árud. És történik mindez 1940-ben, a norvégiai események kellős közepén . . . (—) CHICAGO FIGYELEM, Az IWW chicagói csoportjai 1940 julius 14-én vasárnap délelőtti kezdettel — PIKNIKET TARTANAK — az Edgebrook Erdőben, amely a N. Central Ave.-n van az Elston Ave.-tól 2 block north- ra. Kérjük a munkástársak megjelenését. Szabad bemenet.
