Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-30 / 1104. szám
4 oldal bérmunkás 1940 máricus 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........................$2.00 One Year .............................$2.00 Félévre ............................... 1-00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ..............-....... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •*@*•42 A Bérmunkás előfizetési kampány az elmúlt két hétben szépen indult meg. Hatvankét előfizetés felbecsülendő eredmény. Ennél még fontosabb és a további hetekre biztatóbb az a körülmény, hogy a kampányban eddig is negyvenen vettek részt. A Los Angelesbe érkezett Turucz Pál munkástárs már négy uj előfizetőt is küldött, ami arra ösztönzi, hogy ajándékos ajánlatát kiterjessze az egész ország területére, vagyis bárhonnan érkezik egész éves UJ ELŐFIZETŐ a kéthónapos kampány ideje alatt, a maga készitett késeket elküldi az előfizetőnek. A Bérmunkás hasábjain most folyó vitákban — bármilyen ellentétes elgondolásaik vannak a hozzászólóknak — egyben valamennyien megegyeznek és ez: hogy a munkásosztály bármilyen rendszerben az eszét kell, hogy használja helyzete megjavításának a lehetőségére. Ezt a tanítást, felvilágosítást nyújtja a Bérmunkás a magyar munkások részére, ezért kell minden magyar házhoz eljuttatni lapunkat. Minden olvasónkhoz szólunk, hogy szerezzék meg barátjukat, ismerősüket, szomszédukat a Bérmunkás előfizetőjének. Május 18-ig, minden egy éves előfizetéshez, akár uj, akár megújított, az alábbi füzeteket DÍJTALANUL adjuk. Mi az IWW és mi nem? _________ 10c. Rhetorikai szabályok ................. 10c. Népszerű gazdaságtan ..................... 10c. Egy Nagy Szervezet (tervrajzai) .... 15c. LORAIN Több száz Bérmunkás olvasó és sok ezer munkás figyeli azt az úttörő munkát, amelyet Lorain, O.-ban az IWW 440-es ipari szervezetéhez tartozó Steel Press telep munkásai vívnak. Kétségtelen, hogy a sztrájkoló munkásoknak könnyebb lenne a helyzetük, ha egyszerű bér és munkarendszer javításáról lenne szó, de arról van szó, hogy a követelések megnyerésével az IWW nyitott kaput talál Lorain többi munkatelepeire, hogy segítségükre legyen a túlzottan kihasznált helyzetük javításához. Lorain Kereskedelmi Kamarája, amely a munkáltatók szövetsége tisztában van ezzel a helyzettel és kísérletet tesz minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy a harcoló munkásokat megtörje. A sztrájkoló munkások kitartása két tényezőn múlik. Az egyik a munkások öntudata, amelynek felfokozásáról a 440-es kitűnő szervezői gondoskodnak. A másik tényező, amely a helyzettel együtt járó, hogy a sztrájkolok és azok családjai a gyomrukon keresztül NE érezzék a kenyérkereset hiányát. Erről nekünk, ipari forradalmároknak, Bérmunkás olvasóknak, Amerika öntudatos munkásainak kell gondoskodni. A Bérmunkás lapbizottsága, amely első kézből kapja a nagyszerű harcról a jelentéseket, legutóbbi gyűlésen 25 dollárt utalt ki a sztrájkolok segítésére, bízva abban, hogy lapunk olvasói is sietnek Lorain meghódításának a lehetőségére. Harcnélküli vívmányok (P) Alig másfél éve annak, hogy a Wagner-féle munkástörvényt életbe léptették és már is ássák annak sírját. A Wagner féle törvény, a munkaidőre és minimális munkabérekre vonatkozik, amit a mai kormány mint reformot léptetett életbe — aminek nagy horderőt tulajdonított a Roosevelt adminisztráció. Ez azonban nem igen volt és van Ínyére a munkáltatóknak, mert ők úgy vélik, hogy egy politikai adminisztrációnak semmi köze nincs a magántulajdon jog rendszabályozására. Úgy vélik, hogy akié az ipartelep, az rendelkezik az ottan dolgozó munkások felett teljhatalommal. Értve alatta a munka időt és magát a munkásoknak a bérét. Papíron ez a törvény igen szépen hangzik; de mivel a törvények csak azok ellen alkalmazhatók, akik nem tartoznak a munkáltatók osztályához és nem rendelkeznek sokat érő és sérthetetlen magántulajdonnal. Hogy a kapitalista osztálynak nem tetszett a Wagner törvény azt misem bizonyítja jobban, mint amikor eletbe lepett, azonnal harc indult meg ellene. A megszervezett nagytőke az ő szervezetén a kereskedelmi kamarán keresztül szervezett harcot inditott ellene, annak megszüntetése érdekében. Sehogyan sem tudtak abba beletörődni, hogy törvény szabja meg a munkaidőt és béreket — habár azon megállapított bérek is olyan alacsonyak voltak, hogy a megélhetéshez egyáltalában nem elegendő. A vizsgálat megállapította, hogy sok esetben a munkások, de különösen a női munkások ez alacsonyan megállapított fizetésnek sok esetben még a felét, sőt még a negyedét sem kapták meg, ami pedig a munka időt illette, abban a munkáltatók nem ismertek határt. Mostan azonban még ez az igen csekély reform is pusztulásra van kárhoztatva. Mindenfelől a nagytőke szócsöve a lakájok természetére hajlamos honatyák hűen akarják szolgálni gazdáikat a nagytőkét és igyekeznek ahol csak tehetik, kihuzgálni a Wagner törvénynek a farkas fogát, úgy, hogy ezentúl csak tényleg papíron létezzen és még ami megmaradt belőle az teljesen a kapitalista érdekeket legyen hivatva szolgálni. New Jersey állam már vezet ezen a téren, úgy, hogy az ő állami törvényhozó testületük elvetette a munkaidő és munkabér szabályozására való törvényt, amit természetesen a Kereskedelmi Kamara terjesztett az állami törvényhozó testület elé. A szervezett munkások tudják, hogy a törvények közül csak azok maradandók, amelyek nem ütköznek kapitalista érdekekbe, de azért mégis az AFofL meg a CIO vezérei mindig a politikusoknál kilincselnek alamizsnáért, mert ők jó fiuk akarnak maradni. És azok is maradnak, de nem a munkásosztály részére, akik őket jó pozíciókba tartják, hanem — ha kell szívesen megalkusznak a munkáltatókkal a munkások bőrére. Maga a munkásosztály — kivéve az ipari forradalmárokat — mindig másoktól várják helyzetük megjavítását. Ugylátszik az amerikai munkások, még azt sem értették meg a Wagner törvényekből, hogy joguk van szervezkedni saját érdekükben. Ha még ezt sem tudják megérteni, akkor azon sem csodálkozunk, hogy szervezetileg képesek csak a munkások igazi előnyöket kivívni és azt meg is tartani. Ha az amerikai munkások megértették volna a Wagner törvény igazi magyarázatát, akkor mostan, bárhogyan határozhatnának a honatyák, mert ha a munkások iparilag szervezkedtek volna, hiába változtatnák meg a “munkás törvényt” nem lehetne elvenni a munkásoktól a kivívott kedvezményeket, de különösen akkor nem, ha a munkások az ipari szolidaritás alapján szervezkedtek volna úgy, hogy saját osztályérdekeiket ők maguk védelmezzék meg. Egy olyan szervezeten keresztül amelyet maga a munkás tagság irányit. Ilyen szervezet csak egy van és ez az IWW. A Wagner törvények életbeléptetésekor sok munkásharcok folytak le az Egyesült Államokban és ezt a kapitalista osztály nagyon fájlalta. Szócsövein keresztül próbálta magyarázni a Wagner törvény helytelenségét. Most aztán, ha ezt a »örvényt megnyirbálják, vagy úgy mint már New Jersey államban el is törölték, akkor lesznek csak elkeseredett munkásharcok és akkor fog az IWW mint forradalmi ipari szervezet akcióba lépni, hogy a munkásoknak ezen nagy gigászi harcát vezesse. Ez a természet törvénye, mert valakinek, valamit adni és azután egyszerűen elvenni, még a legjámborabb embert is harcra készteti, de különösen azokat, akiknek megélhetési lehetőségüket akarják még óbban megnyirbálni. Hogy ezektől az amerikai munkások megóvják önmagukat, azért kell' amig nem késő szervezkedni, ha nem akarnak a német munkásság színvonalára süly- lyedni, hogy felettük teljhatalmú ipari diktátorok uralkodjanak és még az éhbéreknél is alacsonyabb fizetésért annyi órát dolgozzanak naponta, amennyit a profitéhes kapitalizmus kénye-kedve szerint fog diktálni. Azok a munkások, akik még mostan sem latjak, hogy a munkásoknak csak egy ut van saját védelmükre, ez pedig semmi más, mint a helyes ipari szervezkedés. Akik ezt meg most sem látják, azok lesznek bűnösök az ipari diktatúra megvalósításáért. ELVINYILATKOZAT A munkasosztaty es a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói kozott s a? élet összes javait ama kevesek bírjak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Up találjuk, hogy az iparok .igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbem osszpontosulasa a szakszervezeteket (trade unions) kép- te enne teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak amelv lehetove teszi hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsuk és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- talynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessek a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: Tnztesseges napibért tisztességes napi munkáért, ’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
