Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-30 / 1104. szám
1940 március 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal A vélemények összhangba vonása az orosz-finn vitában Irta: Kozsány János A szóban forgó kérdés során, személyemről is említést tett Vaskó munkástárs, miáltal kikerülhetetlenné tette részemre a hozzászólást. Habár nem szívesen foglalkozom a kérdéssé1, mert valóban helytelennek és károsnak tartom olyan kérdéssel évődni hosszasan, ame'y nem vonatkozik szorosan az ipari szervezet működéséhez. Fontosabbanak és“*—---------------------------------------célravezetőbbnek tartom, a heti hatvan órás kenyér küzdelemből felmaradt időmet a mozgalom hasznára fordítani olyképpen, hogy a Bérmunkás többi munkatársai által közö’t elmélkedések mellé, az átlagos munkást érdeklő közlemények is kerüljenek. Az igy felhasznált időmet a lehetőségig hasznosítom, mivel ha marad felesleg, azt viszont házi agitációra fordítom, némi eredménnyel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül például, hogy még jelenleg nincsen ellenőrzésünkben a termelés és szétosztás eszközei és igy olyan taktikát vagyunk kényszerülve folytatni, amelyel megközelíthetjük az öntudatlan tömegeket. Ha nem a tömegek nevelése volna legelső feladatunk, akkor az egész mozgalmi életünk egymás közötti vitában érvényesülhetne. De nem tartunk még ott sem, hogy legalább olyan . szervezeti tényezőt alkothatnánk, mellyel képesek lennénk irányt szabni a nemzetközi munkásmozgalom alapelvi megnyilvánulásának. így bizony előfordul aztán, hogy még magunk között is találkozunk vélemény eltéréssel és leggyakrabban olyan kérdés kapcsán, amely egyáltalán nem is tartozik az ipari szervezkedés elvéhez és ebben az esetben, a munkásmozgalomhoz semUgyanis, nem követett el Földváry súlyosabb hibát, minthogy az egyoldalú és egyben hamis értesülések nyomán, a kom- intern által az orosz-finn határon felállított Kuusinen kormányt, a finn nép kormányának vélte. Ezért Írhatta, hogy “A finn proletáriátus, még ha orosz segítséggel is, de a magán kapitalizmus profitja és elnyomatása eben fogott fegyvert.” Mi tudjuk és ezidőszerint bizonyára Földváry munkástárs is tudja, hogy a finn proletáriátus nem az önmaga érdekeiért harcolt, hanem Mannerheim parancsára éppen annak a rendszernek a védelmére fogott fegyvert, amely ellen mi is úgy, mint Földváry, szerettük volna a finneket harcban látni. A HELYZET VALÓSÁGA Szomorú azonban, de elvitathatatlan tény, hogy a finn pro- letáriutás még ha akart volna sem foghatott volna fegyvert a maga érdekében. Még akkor sem, ha valójában az oroszok finn nép-kormánya, a hadvezetőség segítségével beljebb jutott volna a határmenti falun túl. A finn munkásosztály nem rendelkezett azzal a hatalmi erővel, ame’y lehetővé tette volna részére a magán kapitalizmus alól való felszabadulását, még akkor sem, ha történetesen az oroszok őszintén azt akarták volna is. Hiszen ismeretes, hogy a Mannerheim banda ura'omra jutása után, gondoskodás történt, hogy a munkásosztály gazdasági erejét letörjék és a munkásmozgalmat azáltal any- nyira elgyöngitsék, hogy politikai választásoknál egyebe ne maradjon. Az állami gépezet irányítását is a magáénak vélt pártok jelöltjeire bízta és érdekeinek képviseletét politikusoktól várta. Azok viszont politikai ideológiájukhoz híven, gondoskodtak, hogy a tévhitbe ringatott munkásosztály, abból ne hogy felébredjen. Ez a folyamat évekkel előbb végbement a finneknél, mint az oroszokná1, vagy a németeknél, azzal a különbséggel, hogy demokratikus köntöst húztak rá. így válhatott lehetővé, hogy a finn uralkodó osztá’y biztonságban érezve magát befelé, képes volt a népet háborúba terelni kifel^, még csak a legcsekélyebb el'enszegüléssel sem találkozva. Ha azonban a helyzet fordítottját tételezhetnénk fel, amely szerint a finn munkás- osztály olyan gazdasági erővel rendelkezne, amellyel képes volt 1905-ben általános sztrájkkal, az orosz cári hatalomtól kikényszeríteni részleges nemzeti függetlenségét, de az utóbbi viszályban nem volt hajlandó ugyanazon hatásos eszközzel, önnálóságát kikényszer i t e n i az uralkodó osztálytól, az viszont azt bizonyítaná, hogy a diktatúrák közül inkább a maga kormányának diktatúráját tűri meg. Valóságban azonban, nem ilyen volt a helyzet Finnországban. A munkásosztálynak nem volt választása, tehát mindegy volt, hogy otthon pusztul el golyó által, ha a katonai szolgálatot megtagadja, vagy a harctéren. Tehát egyre megy, hogy kinek a tulajdonában vannak a nikkel bányák, amig a kizsákmányolás rendszere fennáll. Mind a két fél egyformán kizsákmányolja őket. Tehát semmi értelme, hogy túlzásig felizguljunk, ha valamelyik közülünk némi e’téréssel ítéli meg a helyzetet, vagy az eseményekből helytelenül szűri le a konklúziót. TÉRJÜNK ÉSZHEZ He’ytelen megállapítás és csak hirtelen izgalmában írhatta Vaskó munkástárs is, hogy “Sztálin elvtársnak a fejébe szállt a dicsőség és megakarja mutatni a világnak” ezt vagy azt. A helyzet ilyen beállítása kissé elhamarkodott indulaton alapul, habár a továbbiakban helyesen következtet. A helyes és elfogu’atlan bírálatnál figyelembe kell venni, hogy Oroszország államkapitalizmusra rendezkedett be és mint olyan, nemcsak a nemzetközi munkás- osztály érdekei, de a nemzetközi magán kapitalizmus érdekeinek ütközőjébe került. Akarva vagy nem, kényszerülve van érdekszféráját kiszélesíteni, hogy érvényesülhessen. Mert, amint a magánkapitalizmus képtelen a maga hazájának keretein belül érvényesülni, ugyanúgy, az államkapitalizmus is pusztulásra van ítélve a maga határain belül- Hiszen éppen ez a veleje az IWW elméletének, melyet egyre inkább igazolnak is az események. Kommunizmust, vagyis az osztályok nélküli köztu’ajdonon alapuló társadalmi rendszert, amint már beigazolódott az orosz helyzetben, a legőszintébb törekvésekkel sem lehet diktatúra utján megvalósítani. A diktatúra idején érvényesülő kizsákmányolás tényén nem változtathat a hangzatos megnevezés sem. Mert amig kizsákmányolás van, lehetnek a termelés eszközei az állam ellenőrzésében, azonban lévén a kizsákmányolás természetes folyománya haszon, a kereslet megszerzésének céljából, piac után kénytelen kutatni maga az állam, hogy áruját haszonra válthassa. Ezért nem helyeselhetjük még az úgynevezett prolejtár diktatúrát sem. Ezért hangoztatjuk és egyre figyelmeztetjük a munkásosztályt, hogy erejét iparilag szervezze és az Egy Nagy Szervezetbe összpontosítsa, hogy azáltal, amiként a kapitalizmus korporációja képes birtokában tartani a termelés eszközeit és általa uralni a világot, úgy a munkásosztály is a bérrendszer megszüntetését és az ipari demokráciát valósíthatja meg diktatúra nélkül. MI A KÖTELESSÉGÜNK Midőn a lezajló eseményekre uta .unk és elméletünk, taktikai harcmodorunk és az IWW meghatározott szervezkedési forBESZÁMOLÓ Az utóbbi hónapokban az IWW chicagói magyar tagjai látszólag csendesek voltak. Úgy a helybeli, mint vidéki munkástársaink, gyakran feltették a kérdést, hogy “mi van Chicagó- val?” “már semmit sem tudnak produkálni a nyilvánosság részére ?” A kérdések részben igazoltak, de nem jelenti azt, hogy Chicago teljesen tétlen volt. Bár igaz az, hogy kevés a munkaerő, de akik dolgoznak, azok úgy a naptár hirdetés'szerzés terén, mint annak elhelyezésével nem éppen megvetendő munkát végeztek. Most, hogy a naptár agitáció alól felszabadultak aktiv munkástársaink, adódott -ajlkalom, hogy a “nyilvánosság részére is produkáljunk” valamit- Ennek az akciónak eredménye volt a március 16-án lezajlott “Kedélyes Est” mely tekintve a közreműködő munkástársak kis számát a várakozáson felül sikerült. Ha munkástársaink valamennyien megtették volna kötelességeiket, természetesen májának megdönthetetlen felszabadító lehetőségei igazolására példákat sorakoztatunk fel, ugyanakkor szükségtelen minden esetben Oroszországgal do- bálódznunk. A mi legfőbb tevékenységi terünk itt van, ahol élünk, az iparokban, ahol dolgozunk. Az orosz helyzetet viszont, bízzuk az orosz dolgozókra. Mi innen, ha még a terme- melés eszközeinek birtokában is volnánk, nem változtathatnánk az orosz helyzeten. Azon majd az orosz munkásosztály fog változtatni. Azok után is, hogy a Sztalin-Hitler ölelkezés megtörtént, ha akadnak munkások, hogy nem képesek a tanu’ságot kellő értékkel levonni a diktatúrák mindent felforgató ténykedéseiből, minden emberi érzés, forradalmi lelkesedés, szabadság, egyenlőséget egyaránt el- tipró szerepéből, csak szomorúsággal tölthet el minket, azonban nem célravezető az ellenséges hangulat keltése. Lassan majd kiforrja magát a kérdés úgy is. Meggyőzni valakit hiedelmük helytelenségének el’enkezőjéről, midőn a történtek kellene, hogy arra figyelmeztessék, úgyis kárba veszett időfecsérlés. Mint emberek és munkások, megférhetünk mi vélemény eltérésekkel is gazdasági szervezetben, nem élet kérdés, hogy abból ügyet csináljunk. Igen, ha csak önmagunk szórakoztatására és más hiányában kedvtelésből, vagy idő töltésből Írnánk és adnánk ki a Bérmunkást, akkor helyén való és célravezető is volna az ellentétes kérdésekről po’émiát folytatni. Azonban, midőn az IWW szervezkedési elméletét gyakorlatba kívánjuk ültetni, másokat is érdeklő, sőt az átlagos munkás álta könnyen megérthető eseményeket kell közölni. A Bérmunkást terjeszteni kell, mert még élnek tőszomszédságunkban is olyan magyar munkások, akik nem tudják, hogy mi a munkásmozgalom. Ezek közé kötelességünk az eszmével bekopogtatni és nem pedig Sztálin szennyesét szellőztetni. még nagyobb eredményről tudnánk beszámolni. A mulatság anyagi sikerét nagyban e’ősegitette az alant megnevezett munkástársnők áldozatkészsége, akik süteményekkel, hússal és egyéb szükségletek adakozásával járultak az eredményhez: Fábiánná, Szászné, Sebestyénné, Törökné és Záráné munkástársnők és mivel Pikának felesége nincs, kénytelen volt ő maga hozzájárulni. Úgy az adakozóknak, mint a mulatság funkciósainak, valamint mindazoknak, akik ezen akció sikeréhez hozzájárultak, ezúton fejezi ki elismerését a Rendezőség. ELŐZETES JELENTÉS A 440-es Vas és Fémunkás Ipari Szervezet detroiti csoportja MÁJUS 5-ÉN VASÁRNAP a Schiller Hallban, Gratiot és Au- bin St. sarkán a szervezési alapra MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre a Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívják.
