Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-23 / 1103. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 23. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI™" HENRY DICSŐSÉGE Henry Fordról az utóipar ne­héz milliókkal megkoronázott királyáról csak fizetett hirdeté­sekben olvastunk ezideig dicsé­reteket, mert bármily korrupt is a polgári sajtó, már a töme­gek félrevezetése szempontjá­ból is van benne annyi szemé­rem érzék, hogy ezt a felfuval- kodott hírhedt kizsákmányolót, csak hirdették, de nem dicsőí­tették, csak a magyar napilapok és Himler lapjaié az a dicsőség, hogy egyszerre mindegyik vezércikkben zengi a nagy Henry dicsőségét. Nemcsak azt írják meg, hogy Ford milyen zseniális, milyen népszerű és közkedvelt, de olyan szemér­metlenek, hogy úgy állítják be, mint a humánus jól fizető mun- daadónak a mintaképét, aki elő­ször vezette be az 5 dolláros munkabért és a 8 órás munka­napot stb. De szemtelenül el­hallgatják azt, hogy Ford volt az, aki bevezette azt a munka rendszert, amely valósággal gé­pet csinált az emberekből, ame­lyik rendszer idegroncsokat csi­nál a munkásokból és a nagy Henry olyan iramot diktál a szalag-rendszerén, amely úgy kimeríti a munkást, hogy 7-8 órai munka után már nem ter­melőképes. Nem hunamizmus- ból szállította le a munkaidőt hanem profit érdekből. Nem ír­ják meg azt sem, hogy a Ford telepek munkásait úgy kezeli a vállalat, mint rabszolgákat. Szervezkedniük nem szabad, ha ilyen szándékot észre vesznek akkor nyílt vagy burkolt ürügy­gyei elbocsátják az illetőt, a szervezőket a telep hírhedt po- licei, megverik, ha kell lelöve­tik. Arról sem írnak, hogy még a munkán kívül is a gyár kitünő­en kiépített spiclirendszerének a felügyelete alatt vannak és a legegyénibb privát életét is el­lenőrzés alatt tartják. Ezeket nem Írták meg a ma­gyar napi és heti lapok, mert ezek a cikkek nem is a szerkesz­tőségben gyártódtak, hanem a jól megfizetett hirdetésekkel együtt küldték el a Ford telep­ről és ezek a “munkás barát’’ la­pok mint “pufot” adták le a ve­zércikkeket. Minden esetre jó példa a Fordot dicsőítő vezércikkek ar­ra, hogy bepillantást nyerhesse­nek a polgári lapok erkölcseibe, hogy lássuk azt, hogy a közvé­leménynek ezek a irányitói, mindenre kaphatók, csak akad­jon valaki, aki megfizeti őket, igazolja a régi megállapítást a polgári sajtó prostituáltságáról. SZIMPATIKUS IFJÚ Sok mindent megér az ember, ha soká él, még azt is, hogy Göndör Ferenc a szocialista egé­szen ellágyuljon abból az alka­lomból, hogy Otto főherceg — különben állás nélküli királya Magyarországnak, Ausztriának — megérkezett Amerikába. Kijelenti, hogy ez a “szimpa­tikus fiatalember” aki “érző szi- vü igaz ember” azért érdemelte ki a szimpátiát, mert ő is már­mint Ottó “földönfutó mene­kült”. Én ugyan nem tudom, hogy milyen tettével bizonyítot­ta be' Ottó, hogy ő érző szivü igaz ember, de azt tudom, hogy ilyen fajta csodabogár a Habs­burgok között évszázados ural­muk alatt ez ideig nem akadt, mindegyike gőgös, szívtelen autokrata volt, akiktől emberi jogokat csak forradalmakkal le­hetett kipréselni. Azt is tudom, hogy ez a ‘földönfutó” nem any- nyira a földön futott ide, hanem repülőgépen szálldosott és ez­ideig egyetlen menekülteket se­gítő intézménynél nem jelent­kezett. De azt is tudom, hogy hatalmas famíliájával együtt, Belgiumban, Franciaországban kastélyokban lakott. Az amerikai nép, nem ezt a fajta menekülteket fogadja sze­retettel, hanem a faji és politi­kai üldözötteket. Ottóékat a hozzá hasonló amerikai parazi­ták fogadják és ünnepük, ami pedig a “demokratikus” érzel­meit jelenti, arra csak annyit, ha demokrata országok segítik vissza a job-jába, akkor de­mokrata lesz, ha Mussolini, ak­kor fasizta, de mindenképpen Habsburg, akinek a fajtája, családja, múltja, egyett jelent a elnyomással. Ez a fajta soha se lehet nekünk “szimpatikus”. NO, BIRINYI? Hitler amerikai ügynökei kö­zül a legszorgalmasabb ( a leg­butább is) a clevelandi Birinyi Kossuth Lajos, aki sokszor meg nevettetett már bennünket az ő zavaros rögeszméjével. Ez az ügynök természetesen az ő Hit­ler imádatát úgy állítja be, mint amelyet Magyarország és az irredentizmus nagy szerete- te, nem pedig a német márkák váltották ki, mert hisz Hitler volt az, aki vissza adta a felvi­déket (arról persze nem is szól, hogy jó részét meg elrabolta) és vissza fogja adni Erdélyt is. Ezzel az Erdélyei egy kis baj van. Hitler már egy párszor a határára rendelte a magyar hadsereget, ha meg akarta zsa­rolni Romániát és ha a zsarolá­sa eredménnyel járt, akkor egy­szerűen vissza parancsolta a tá­madásra felkészült magyar ka­tonaságot. Most ugyan ez a ko­média folyik. Hitleréknek a há­ború folytatására szükségük van a román olajra és a román élelmi cikkekre, amelynek elle­nében, hajlandók szájhermoni- kát, biciklit, írógépeket és min­den olyan iparcikket szállítani, amire Romániának szüksége nincs, annál is inkább, mert Anglia a másik rabló csoport hajlandó Romániától minden kivitelét jó, nemes valutáért megvenni, csakhogy Hitler ke­zébe ne kerüljön. De Anglia messze van, Németország és a vazallusai, köztük a szülőha­zánk is, meg tulközel ahhoz, hogy Románia mellének szegez­hessék a revolvert, “olajat, vagy pedig vissza Erdélyt, Dob­rudzsát, Beszarábiát”. Ha Románia megijed, akkor az erdélyi masirozás elmarad és Hitler újra garantálni fogja Ro­mánia határait, de akár Így, akár úgy történik a dolog, egyet Hitler kereken kijelentett Roo­sevelt “béke” követének Welles államtitkárnak, hogy a béke fel­tételei között szerepel az is, hogy közép Európa náci felü­gyelet alá kerüljön, mert ez né­met “élettér”, ebben az élettér­be Magyarország is bele tarto­zik, vagyis ha Hitler diktálja a Nem múlik el nap, hogy a Bér munkáshoz levél ne érkezne, amelyekben a levél iró régi amerikás panaszolja, hogy bár ereje teljében van, a munkánál mellőzik, hogy fiatalokat kell alkalmazni. Egy másik, minden­napos panasz a gép bevonulása az iparba, ahonnan a munká­sok százait rakják le, akik előtt a sötét jövő áll. Különösen bányász olvasóink­tól kapjuk az ilyen leveleket, amennyiben a bánya-ipar most rendezkedik be az úgynevezett ladoló gépekkel, ahol egy gép százakat tesz munkanélkülivé. Egy most megjelent kimutatás szerint az ország széntermelé­sét 1923-ban 705,000 bányász végezte, addig az 1939 évben a termelés megsokszorozásában csupán 460,000 munkás vett részt. Ennek a munkás csökke­nésnek kizárólagos oka a gép, amely az iparba bevonult, mig a kisebb telepek kénytelenek fel­adni a termeltetést, nem bírva a versenyt a géppel való terme­léssel szemben. Ugyan ez a je­lentés kimutatja, hogy amig a gép termelése óránként 5 szá­zalékkal emelkedett, a munká­sok csökkentésének száma 9 százalék, amely különbözet is a haszon javára Írandó. A társadalmi fejlődést kevés­bé ismerő munkás ebben a hely­zetben természeténél fogva el­lenséget lát a gépben, holott a baj ott van, hogy a termelés­ben felhasználható technikai eszközök gyorsabban lesznek használatba véve, mint ahogyan a munkások annak értékét fel­ismernék. Természetesen bünés ebben maga a munkás is, ki fi­gyelmen kivül hagyta a szer­vezkedésre való felhívást, aki nem látta meg, nogy milyen iramban vannak a szükségletek előállításáért az üzletek. Bűnös az amerikai ósdi szervezkedési módszer, amely hamis elméle­tekkel vakította a munkásságot a tőke és a munka érdekeit ille­tőleg- Ez a szervezet még ma sem látja a helyzetet, mert egy lépést sem tesz abban az irány­ban, hogy a tagjait legalább tagsági járulékot fizető ala­nyoknak megtarthassa a mun­kaalkalom biztositásával. Csak az IWW- nak van meg a helyzetet megoldó tervezete és a munkások részére az ajánlata már ebben a rendszerben, amely egyszerűségénél fogva, úgy­szólván máról holnapra megvál­toztathatja a vajúdó nép hely­zetét. A munka, a termeléshez szükséges óra mennyiségének a munkások számával való elosz­tásával. Minden munkás kapjon alkal­békét, akkor a magyar függet­lenségnek lőttek. Ez a már ré­gen nem titkolt szándéka Hit­lernek alaposan kiábrándította a magyarországi hazafiakat a német imádattól, csak ez a Biri­nyi nevű ügynök veri még a magyar hazafisák nagy dobját Hitler mellett, de elfelejti meg­magyarázni, hogy Hitler győ­zelme esetén mi lesz Magyaror­szág függetlenségével. No Biri­nyi hát mi lesz? mat a termelésben való részvé­telre olyan dijazás mellett, ami­ből ő és családja megszerezhe­tik a szükségleteiket. Megszű­nik a munkanélküliség, ismeret­len lesz a depresszió fogalma ez által. Nem áltatjuk magunkat, hogy ezt az ajánlatot a munkál­tatók magukévá teszik anélkül, hogy a munkások szervezett ereje erre őket kényszerítené. Ezért ajánlatunk kizárólag a munkásoknak szól, mert csak ezen az utón változtathatjuk meg a helyzetünket. 100,000.000 MUNKANÉLKÜLI Nem kisebb személyiség, mint az Egyesült Államok külü­gyi minisztere Mr. Hull, a sze­nátus pénzügyi bizottságánál tanúskodva kijelentette, hogy a munkanélküliek száma száz mil­lióra fog emelkedni a háború után világszerte- Szerinte ilyen számra kerekedik ki a munka- nélküliség, minden megélhetési lehetőség nélkül ezen szeren­csétlenek részére. Szerinte megállapítható, hogy jelenleg 25 millió ember van fegyverben. 75 millió pedig há­borús kellékek gyártásával van foglalkoztatva. A háború meg­szűnésével ezek mind munka- nélkül lesznek, vagyis felesle­gesé válnak. Ha még ehhez hozzá adjuk a háború folyamata alatti mun­kanélkülieket, akkor elképzel­hetjük, hogy milyen sors vár a munkásosztályra, ha tétlenül tűri az élet javainak elrablását, a termelési eszközök mai tulaj­donosai által. Csak szervezkedéssel kerül­heti el nyomorultul való elpusz­tulását a munkásosztály. BUDAPESTI hatósági mun­kaközvetítő jelenti: Foglalko­zást keres 5986 munkás. Foglal­kozást kaphat 225 munkás. Kell ehhez kommentár? NEMEZIS: Úgy látszik rájár a kocsirúd az 1919-es fehér éra hőseire újabban. Mint ismeretes Héjjas puszipajtásainak egyike volt Piroska János is. Ez a fe- fehérterrorfiu azóta barátai se­gítségével Csongrád polgármes­teri székét is elnyerte. Emléke­zetes még, hogy a csongrádi zsi­dó nőegylet báljába bombát dobtak és az borzalmas pusztí­tást vitt véghez. A bombavető Piroska János volt és éppen ez volt amiért a polgármesteri szé­ket kapta. A bíróság felmen­tette a vád alól de a közhangu­lat nyomása alatt a polgámes- teri állástól megfosztotta. Az Ipari Társadalomban nem lesz a gép az ember ellensége

Next

/
Oldalképek
Tartalom