Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-23 / 1103. szám
1940 március 23BÉRMUNKÁS 7 oldal Diktatúra vagy Demokrácia? Irta: Fishbein László (Folytatás) E kérdés lényeges átvizsgálásával láthatjuk a két ellentétes utat, melyen eltértek egymástól a politikai pártok és a forra- dami ipari unionizmus harci eszközei. Az oroszországi Stalin féle proletár diktatúra nem azért nem szolgálja a munkásosztály fölszabaditási célját mert annak Sztálin van az élén, de akkor sem szolgálhatná a munkásosztály fölszabadítását, ha Trotzky vagy bárki más volna a proletár diktatúra főhatalmi intézője. Hangsúlyozottan kijelenteni akarom, hogy igenis a szó értelmében és az oroszországi példában gyakorlatilag bemutatott PROLETÁR DIKTATÚRÁNAK ellensége vagyok, és nemhogy annak követésére óhajtanám előkészíteni a munkásság bármely csoportját, hanem éppen ellenkezőleg annak elkerülésére. Meggyőződésem az, hogy mint ahogyan a parlamentáriz- mus utján az államhatalom lép- xsőfokos meghódításával lehetetlenség a termelés szinterén olyan forradalmi változást előidézni, mellyel a termelési eszközöket köztulajdonba helyezni lehetne, vagyis a profit rendszert eltörölni — ugyanúgy teljes lehetetlenség a politikai államhatalom diktatórikus meghódításával azt végrehajtani. Azok a politikai pártok, melyek akár parlamentáris, akár diktatórikus utakon a politikai államhatalom felé törekszenek, letértek a forradalmi fölszabadulás útjáról, egy újabb kizsákmányolási fölülépitmény uszályhordozóivá formálódtak át, és az elnyert politikai hatalmukhoz görcsösen ragaszkodni fognak, eltekintve attól, hogy az érdeke-e vagy sem a munkás- osztálynak. És épen azért mert politikai hatalmuk révén, a diktatórikus erő, a kezeikben összpontosul, ezt az államhatalom megerősítésére használják föl, amely már nem átmeneti lesz, mint ahogyan azt tervezték, hanem állandósul, mindaddig mig a termelés szinterén az államhatalom diktatúrája a termelt javak CLEVELANDON TAVASZI BÁLT RENDEZ AZ I. W. W. SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA. Április 26-án pénteken este, az összes nyelvi csoportok közreműködésével a Sachsenheim Hall báltermében, 1400 E. 55 ucca. A bevétel további szervezői tevékenységre lesz fordítva a pittsburghi kerületben és lehetőleg más vidéken is, ami az annyira óhajtott és eddig nélkülözött nagyobb arányú akció megindítását jelentené. Tehát minden munkástárs és lapunk összes olvasói tartsák kötelességüknek azon részt venni, hogy minél nagyobb sikerrel záruljon. A zenét AL. Berardi előnyösen ismert rádió zenekara szolgáltatja. Jegyek kaphatók a csoport titkárjainál és a szervezet összes delegátusainál. AZ IWW Szervező Bizottsága. nagyobb részét saját használatára elrabolni tudja. Az állam erőszak uralma tehát elnyomást jelent a dolgozók részére még akkor is, ha annak proletár diktatúra szépen csengő elnevezést adták meg. Különösen az utóbbi , 20 esztendőben mint valami egyetlen csodaszert a munkás- osztály fölszabadítására tartották szemeink elé a proletár diktatúrát. Az utóbbi évekig nem is igen volt tanácsos erről csakis kedvező formában beszélni. Ugylátszik azonban, hogy a fasizta államhatalmi kormányzatok diktatúrája sem maradt meg annyira rövid átmenetinek, mint azt a proletár diktatúra átmeneti hirdetői kezdetben képzelték és igy alkalmunk van az államhatalmi diktatúrákból gyakorlati példákat meríteni. Láthatjuk azt, hogy a fasizta diktatúrák alatt is, sőt a fontosabb alapiparokban maga az állam a munkáltató. Úgy a proletár diktatúra mint a fasizta diktatúrák államában, az állam szabja meg a munkabért és a munka időt, amihez a munkásoknak semmi hozzászólási joguk nincsen. Az iparilag szervezkedő munkások szerint, éppen az ellenkező a helyzet ebben a kérdésben. A szervezett erőhöz mérten a munkásság szabja meg a munkaidő és munkabér kérdését. A mai áldemokratikus rendszerekben harcba száll érte. Egy olyan rendszerben meg ahol a magántőke rendszere majdnem teljesen megszűnt, mennyivel inkább a dolgozó munkásosztálynak kellene csak kizárólag beleszólási jogának lenni a termelés irányításába- A gyakorlati példák azt mutatják, hogy minél erősebb az államhatalom diktatúrája, annál kegyetlenebb a munkásosztály kizsákmányolása. Az eddigi elmondottakból tehát láthatjuk, hogy a politikai államahatalom meghód i t á s a akár békés akár forradalmi utón nem jelent forradalmi változást a termelés szinterén. Láthatjuk azt is, hogy már a meghódított politikai államhatalmi erővel, csakis a politikai kormányzatban sikerült változást elérni és a gazdasági téren a bérrendszer tovább funkciónál. A prQletár diktatúra hirdetői különösen hangsúlyozzák azt, hogy csak átmenetileg van erre szükség. De mi lesz azután a termeléssel? A termelés nem átmeneti, hanem állandó és szabályos vérkeringése kell legyen az uj társadami rendszernek. Igaz, hogy ezt nem lehet országhatárokba beleszoritott politikai kormányzati diktatúrák által létrehozni, hanem csakis nemzetközi világi alapon, az egész világ ipari fejlődésének arányában. Az ipari munkásságnak tehát forradalmi kötelessége, a munkásosztály előkészítése történelmi hivatására, mely szerint előbb vagy utóbb de át kell vegye a termelés irányítását, nem állami, hanem társadalmi alapon. Ehhez pedig a diktatúrák egész biztosan nem fognak segédkezet nyújtani, hanem inNEW YORKI BESZÁMOLÓ Már hosszabb idő óta nem szolgáltunk jelentéssel arról, hogy New Yorkban valamilyen ünnepies megtiszteltetést rendeztünk volna, sorainkban levő munkástársaink örömére és tiszteletére- Nagy megelégedésünkre szolgált azonban az, hogy a vidéki munkástársaink szorgalmasan gyakorolják a new yorkiak példáját. De azért nem akarunk ezen a téren a jövőben sem háttérbe maradni, különösen nem azért, mert az ilyen ünneplések a mozgalmunk építésének nemcsak erkölcsi, de anyagi bázist is jelentenek. Ezt a célt mi nyíltan hirdetjük, mert ezzel is az osztályharc nagy ügyének teszünk szolgálatot. El kell ismerjük azt, hogy anyagi bevétel nélkül lapunkat fönntartani nem tudjuk, helyiségeink kiadásait nem bírnánk fedezni, igy a mozgalmi munkálkodásunk oszlopos alapjait gyöngítenénk meg. És mivel soraink között levő osztályharcos forradalmárok mindezeket jól tudják, ezért jelentkeznek időközönként az ünnepi alkalmak rendezésére. És mivel már a születés napokból egy ide je kifogytunk igy a névnapok kerültek elő és az első ilyen estélyt Ács Sándor munkástársunk tiszteletére március 9-én rendeztük le. Fishbein munkástárs tartott rövid üdvözlő beszédet mely után Fisher Edith (aki meglepetés szerűen mint vendég került néhány napra vissza New Yorkból a messzi Californiából) gyönyörű énekszámot adott elő. Utána Bárány munkástárs adott elő kacagtató kuplékat. Az estély összes kiadásait Ács munkástársnő fedezte és még süteményeket is saját maga készített. De ezenkívül is a sok konyhai vásárlást és főzést Fülöp munkástársnő irányításával Becker és Kanzler munkástársnök intézték, és a hármas együttes olyan fejedelmi vacsorát készített amilyenben a prolik csak ritka alkalmakkor részesülhetnek. Amikor tehát az összes munkálkodóknak és Ács munkás- társéknak ezúton is hálás köszö- netünket nyilvánítjuk még azt is megemlítjük, hogy az estén közel 50 dollár tiszta haszon maradt a csoport javára, melyből 20 dollárt lapunkhoz mint felülfizetést azonnal továbbítottunkTudósitó. Los Angelesi Levél Az volna az óhaja munkástársamnak, hogy az prökös napsugaras Californiáról, avagy az itt történtekről Írjak, hogy jobban tarkítsa a lapot, hogy nagyobb érdeklődéssel olvassák szerte az országban. Hát ezt a kérelmet próbálom teljesíteni. De, hogy miről is Írjak? A politikai bohóckodás, ami itt is bőven van, nem pásszol lapunk céljaihoz, avagy arról írjak, hogy a WPA kormány-munkákább ellenkezőleg, lehetetlenné teszik a szervezés és nevelés eddigi lehetőségeit is. (Folytatjuk) ról, hogyan gyomlálják kifelé az úgy is silányan keresőket. Avagy az érdekelné az olvasókat, bogy az állam kormányzóját leakarják degradálni, mert nem váltotta be ígéretét. A “ham and eggs” akciója csütörtököt mondott, ez is ígéret maradt, mint ahogyan a politikus berkekben dívik. “ígérni lehet, de meg adni nem muszáj” ez az elv járja itt is. Még jól sem esne a választóknak, ha valami csalafintaság nem volna az “úri huncutságban”. Vagy különös érdeklődést váltana ki annak a szellőztetése, hogy a Dies-bizottság “földerítette”, hogy ebben az örökös napsugaras Californiában, minden a fejetetejére van állítva. A gyártulajdonosok és a nagy ültetvényesek áldoznak, hogy a munkásokat továbbra is egymás ellen kihasználhassák. Semmi, de semmi ez alatt a kék ég alatt nincs uj — nincs legalább az IWW harcos katonái előtt- Tekintsünk csak keresztül széles Amerikában, nézzük csak mit is látunk? Bridge- porton, ahol a legfőbb atyamester ül a trónon szocialista megbízatás jóyoltából, most azzal hálálja ezt meg a választóknak, de különösen a munkásoknak, hogy más városokból hozat olcsóbb munkaerőt, hogy a helybeli munkásokat a bérharcukban leverje. így folytathatnám a végtelenségig ebben a korrupt világban. És mégis hisszük, hogy el fog jönni az idő, amikor a bérrabszolgák felismerik helyzetük javítására az Egy Nagy Szervezet szükségességét és abban tömörülve, megszüntetik a mai rendszer összes káros kinövéseit, megteremtik az ipari demokráciát. G. Bakos. AZ ACÉLTRÖSZTÖT A CIO segítésével vádolják Hiszitek vagy nem, de az egyik gyári szervezet a másikat vádolja, hogy a gyáros kedvence. E szerint a U.S- Steel Corporáció a CIO acélipari munkások szervezetének a felépítésében érdekelt. Ezt állítja a másik, amely ugylátszik, hogy maga szeretne az acéltröszt kegyeiben lenni. Az acél drót munkások védelmi egyesülete által az NLRB- hoz küldött panaszban, kifejti, hogy a U. S. acél corporáció Waukegan, illinoisbani telepén megtagadta velük az egyezkedést és szervezetüket nem ismerte el. A panaszban az 'áll, hogy ők képviselik a telepen a munkások többségét és a társulat mégis a CIO-val kötött szerződést 1937-ben. “Az említett szerződés kizárólag arra létesült, hogy elősegítse és felbátorítsa tagok szerzésére a CIO acélipari szervezetét és hozzájárult növekedéséhez és fenntartásához.” Mondja a panaszló egyesület. Nem tudni, hogy miképpen dönt az NLRB, azonban egy bizonyos tényként szerepelhet a dolgozóknak, hogy bármelyik is nyeri el képviseltetésüket a telepen, amikor az acélurak kegyeit keresik, egyik sem képviselheti érdekeiket őszintén. A munkásoknak önmaguk által alkotott szervezet képviselheti csak őszintén érdkeieket.
