Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-23 / 1103. szám
1940 március 23BÉRMUNKÁS 5 oldal Az osztályharcban nincs szünet A MUNKAHELYZET ÁLLANDÓ FELKÉSZÜLTSÉGBEN KELL TARTSA A MUNKÁSOSZTÁLYT, HOGY AZ ELÉRT EREDMÉNYEKET MEGTARTHASSÁK. Amint a Bérmunkás egyik cikkében az iró kifejtette, nem elégséges a munkások puszta lázongása elnyomóik ellen arra, hogy állandóistott javulást létesíthessenek helyzetünkben, hanem lázogásukat gyakorlati forradalmi elmélettel is alá támasztaniuk kell, a végleges cél teljes megértésére, hogy félreérthetetlenül felismerhessék azt a szervezetet«—:--------------------------------------melyen keresztül a végcélt megvalósíthatják. Mert tisztán csak a forradalmi elmélet tudatossága nem elégséges. A munkás- mozgalomnak részét is kell képezzék az ilyen elemek, mert forradalmárok nélkül nem képzelhető el igazi munkásmozgalom. Nélkülük a munkásmozgalom élettelen. MEGGYŐZŐDÉS SZERINT CSELEKEDJÜNK A tegnap forradalmárai közül sokan csak cselekvésnülküli lázongok ma. Holnap talán ismét tettre kész forradalmárok lesznek. Ebben a rendszerben élve, ahol ^egyik munkáscsoportot a másik ellen uszítják a megélhetésért folytatott küzdelemben, gyakran előfordul, hogy a forradalmárok olyan helyzetbe találják magukat, melyből ha csak ideiglenesen is, de némi biztonságos érzéssel tekinthetnek vissza a munkások azon csoportjára, amely még nem jutott abba a szerencsés helyzetbe, hogy az őket megillető helyet az iparokban elfoglalhassák. A munka, bért jelent, a bért viszont dollárokkal fizetik, amivel ruházatot, élelmiszert és lakást vásárolhatunk. Mint forradalmárok, elméleteik azonban nem változott. Még mindig tudják, hogy a munkáltató és munkásosztály között semmi közösség nincsen és a két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, amíg a munkásosztály mint osztály szervezkedik és birtokkába veszi azáltal a termelés eszközeit és mindenkorra megszünteti a bérrendszert. Gondolkozásuk tisztán, érthetően sugalja, hogy tévedéseket nem szabad elkövetni. Az elkövetett hibákért drágán kell fizetni. Szervezkednünk kell és tanítani a szervezetleneket osztály tudatosságra. Az önzetlen forradalmár, meggyőződése szerint cselekszik, mindent elkövetve szervezetlen munkástársaí szervezésére foglalkozásuknál a munkán. Ezt téve, nyílt ütközetbe kerülnek a munkáltatókkal, amitől meghátrálni, helyrehozhatatlan tévedés volna. CSELEKVÉS, NEM AZ ELMÉLET SZÁMIT Három közül csak egy választásuk lehet. Vagy megalkusz- nak a munkáltatóval, vagy pedig sztrájk előtt állanak. Az önzetlen forradalmár ellene van a megalkuvásnak, azonban ellene van munkája elvesztésének is- Tehát valójában keresztutnál állanak. A kérdés ilyenkor csak az lehet, hogy legyek, vagy ne legyek: már mint forradalmár. Lázadásomat a viszonyok ellen sztrájkba fejezzem ki, vagy megalkudjam. Természetesen, az önzetlen forradalmár .minden tétovázás nélkül a sztrájkot választja, tudva, hogy a forradalmi haladás, végső megállapításában is, cselekvésen alapul az ipari téren. Az öregebbek még emlékezhetnek az elmúlt időkre, midőn 12 órát dolgoztak naponta, nagyon alacsony bérért, aminek következtében, szrájk-sztrájkot ért, hogy a munkáltatóktól valami engedményt kicsikarni lehessen. Akkor nem volt még csak gondolatban sem megalkuvás. A kizsákmányolási rendszer ellen ezrek lázadtak fel, de a lázadók akkor a forradalmi elv alapján cselekedtek is megalkuvás nélkül és folytatták a küzdelmet szüntelenül, habár kevés vagy egyáltalán semmi meghatározott forradalmi elmélettel nem rendelkeztek. A kapitalizmus erejének tudatában, durván és visszautasi- tóan viselkedett. Nagyon ritka esetben bocsátkozott a munkásokkal alkuba. Az elért engedmények mind annak az eredménye volt, hogy a munkások bebizonyították, hogy nem voltak ingadozók- A győzelmi eredmények mindig az első vonalban maradtak, abban a harcban, melyben nem volt szünet. Az eredményeket pedig sohasem is tekintették véglegeseknek és azt meghatározott státusnak nem fogadták el. Az önzetlen forradalmárok is tudták mindig, hogy ha kívánnák, egyszerűen mint “munkásvezérek” léphettek volna be a hivatalokba — a maguk kényelmét és biztonságát tekintve — azonban amig hűek maradtak forradalmi elvükhöz, kénytelenek voltak arról lemondani és inkább a küzdelemből kivonulni. A GYAKORLAT MEGTANÍT Ma már ujkoru forradalmárok is vannak az öregek között. Soknak az uj jövevények közül még nem volt alkalma az iparokban dolgozni. Még nem volt alkalmuk lázongani a munkáltató osztály ellen. Az ő gyakorlatuk az osztályharcban, csak hallás és olvasás által elsajátított ismeret. Közülök egyesek a piket vonalra ajánkoztak, mások pedig gyűléseket látogattak. Azonban valamennyien nélkülözik még azt a hatást és megértést, amely az iparokban működő gépek kezelése által érhet né. Hiányzik náluk még az a reszkető mámor, mely felfakad és a testen végig száguld, midőn a munka árszabásával elégedetlen és az elégedetlenség először csak bensőleg emészti, de egyszer csak fellobban és majd magasra csap, hogy végül is a munkáltatók értésére adja, hogy a helyzet immár tűrhetetlen. A kezdet elején, esetleg munkájukat vesztik- Műhelyről-mü- helyre járnak, néha sikerül munkához jutni, másszor nem, de az első kísérlet után jön a többi. Nyugvásuk nem lesz mig folytonos kudarcukat siker nem koronázza. t Ez az egész, amit ifjú forradalmáraink még nélkülöznek — az alkalmat, hogy cselekvésben domborodjon ki forradalmisá- guk a kizsákmányoló rendszer ellen. A gyakorlati lecke nélkül a munkán küzdve, esetleg helytelenül fogják fel az egész küzdelem elérhető előnyeit. Arra intik őket először is, hogy a munkáltatóval alkuba ereszkedjenek. Aztán figyelmeztetik, hogy a munkáltató hajlandó megegyezni és beleegyezik abba is, hogy szervezkedjenek és szereveztü- kön keresztül tárgyalják sérelmeiket. Néha még szerződéseket is elfogadnak és kötnek, ami állítólag meghatározott viszonyokat biztosit a szerződés tartamára. NEM LEHET MEGALKUVÁS Ezek az ujkoru forradalmárok nagyon is hajlanak, úgy tekinteni a haladó munkáltatók jelenlegi magatartását, mint kielégítő eredményt a munkáson javára. Ennek az eredménynek az ára azonban, amit egyszeriben nem látnak, hogy feladják előző harciasságukat és lemondjanak a folytonos küzdelem elvéről. Még nem tanulták meg, vagy nem mérlegelték még eléggé azt a tényt, hogy a munkáltatók bármikor lezárhatják a munkatelepek kapuit, vagy korlátozhatják a termelést amikor nekik úgy tetszik, vagy érdekeik úgy kívánja, miáltal lerakják a munkásokat. Vagy pedig uj tálálmányu gépeket szerelnek fel a nyers munkaerő fe- leslegesitésére és a munka meggyorsítására, hasznuk növelése céljából, anélkül, hogy a munkaidőt leszállítanák, vagy a több munkateljesítményért magasabb bért fizetnének. Azt sem veszik számításba gyakori esetben, hogy a megélhetés szükségleteinek ára is emelkedhet, amig viszont a “barátságos” tárgyalás elhúzódhat közben hetekig, sőt hónapokig is. Még aztán mindezeken kívül, gyakorlati tapasztalatok hiányában, az osztályharc napról- napra folyó ipari küzdelmében az ifjabbak gyakran elmulasztják figyelembe venni, hogy a munkásoknak állandóan felkészülve kell lenni sztrájkra és pedig erős sztrájka, mintegy felhívásra, vagy még felhívás nélkül is, elért eredményeik megvédésére, vagy újabb eredmények kivivására. Röviden tehát, lázongó ipari hidseregre van szükség, férfiakra és nőkre egyaránt, akiket nem tántoríthatnak el a cselekvéstől, midőn a kedvező pillanat bármikor azt előhívja, tekinget nélkül, hogy milyen Ígéretekkel kecsegtetnek “békés kiegyezésre” a munkáltatók. Meghatározott felismerés a munkásmozgalomban az, hogy a munkáltatók csak akkor hajlamosak engedményre, midőn látják, hogy a munkásoknak elég szervezett erejük van, hogy elvegyék ami őket jogosan megilleti. (L. G.) Felhívás a bányászokhoz! Hosszú kilenc esztendeje, hogy négy szénbányász; W. B. Jones, Chester Poore, Jim Reynolds és AI. Benson kénytelenek életüket elpazarolni Kentucky kegyetlen börtönében. Egyetlen “bünük” az, hogy a véres har- lan megyei Evarts küzdelemben harcoltak, kilenc esztendeje, szervezetüket védelmezve és titeket is BÁNYÁSZOK, a szénbárók bérencei ellen. Életfogytiglani fegyházra vannak ítélve, értetek és családjaitokért éppen úgy, mint önmagukért. Hát ti tényleges bányászok megengednétek, hogy családjaitoktól elszakítva a börtön fenekén rothadjanak el? Ismerve a bányászokat, nem hinném, hogy ezt megengedik- Azonban sokkal többet kell tegyenek, mint amit országos konvenciótok tett az elmúlt kilenc esztendő alatt, amely csak rokonszenvét nyilvánította irántuk. Cselekedni kell és pedig minél előbb és gyorsan, ha elérni akarjuk, hogy ez a négy mártír máskép mint halál által nyerje vissza szabadságát. Tőletek függ rank and file bányászoktól kiszabadításuk. Hagyjátok abba a politizálást és lépjetek a KÖZVETLEN CSELEKVÉS TERÉRE A MUNKÁN! Hozzatok fel kevesebb szenet a tárnák mélyéről, megadásra kényszerítve életünk pokolbeli ördögeit általa. TŐLETEK FÜGG NÉGY TÁRSATOK SZABADS ÁGA, ÉLETE-HALÁLA! Ha országos tisztviselőitek képesek csak egyszerű fitymával 500.000 dollárt adni egy jóligérő politikus társaságnak, akkor ti kénysze- rithetitek, hogy azonnal lássanak hozzá négy bányász testvéreitek kiszabadításához. Ne felejtsétek, hogy EGYNEK A SÉRELME VALAMENNYINEK SÉRELME! Ez a jelszava, minden igazi union- istának mindenütt. A tiétek is éppen úgy mint a miénk. Ezen az alapon cselekedjetek! Kény- szeritsétek országos tisztivselő- iteket és “munkás barátaikat” a szénbárókkal egyetemben, hogy mind a négy bányász testvérünket szabadlábra helyezzék azonnal. Cselekedjetek hát! Kevesebb szenet fel és több pokolt le! Convington Hall ELŐZETES JELENTÉS A 440-es Vas és Fémunkás Ipari Szervezet detroiti csoportja MÁJUS 5-ÉN VASÁRNAP a Schiller Hallban, Gratiot és Au- bin St. sarkán a szervezési alapra MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre a Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívják.
