Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-16 / 1102. szám

1940 március 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal A szervezkedés kérdése (Ez évnek február havában, lapunk egyik számában megjelent “A Japán munkásmozgalom a háború áldozata” cimü közlemény indított alantiak megírására.) Azok a munkástársaim, akik figyelemmel olvasták eddig megirt néhány cikkemet, észre vehették, miszerint mindig csak azt igyekeztem kézzel-fog- hatóan bizonyítani, hogy a mun­kásokat nemzeti és fajra való tekintet nélkül, kizárólag csak gazdasági szervezkedésük ké­pes olyan szorosan egymáshoz fűzni, hogy azt — mint a viz- cseppekből egységet képező tengert, semmiféle hatalom, még egy háború se legyen ké­pes széjjel szakítani. A munkásosztály, jogos meg­élhetését, illetve semmiféle tör­vényes védelemben nem Része­sül, megélhetési lehetősége egyedül a munkaadótól függ az egész világnak mind az öt sar­kában, ahová a kultúra befész­kelte magát. A törvényes ki­zsákmányolás tehát nemzetkö­zi, minek folytán mi, munkások is nemzetközivé váltunk azáltal, hogy országról-országba, sőt egyik világrészből a másikba vagyunk kénytelenek vándorol­ni, munkakeresés céljából. Be kell látnunk, hogy mi, munkások egy országban sem érezhetjük magunkat otthon, még szülőhazánkban sem, min­denütt és mindig a hónunk alatt szorítva vándor botunkat, tör­jük fejünket, hogy ma, vagy holnap, milyen irányban, melyik városba vagy országba sodor a megélhetési lehetőség. Ettől semmiféle hazafiság, törvény, vagy politika nem véd­het meg minket. De ha mi, a világ ipari munkásai, nem fog­lalkozunk semmiféle politikával, hanem kizárólagosan gazdasági érdekünk megvédése céljából — mint a vizcseppek a tenger­ben, vagy a fák az erdőben, egy­más mellé sorakozva, kiépítjük a világ ipari munkások szerve­zetét, van-e, vagy létezhet-e olyan zivatar, mely ezt a hatal­mas erdőt eltudná pusztítani? Több — nagyon tudákos — “elvtással” vitatkozva a szer­vezkedés kérdése felett, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a legtöbb közülök tisztában van az egységes szervezkedés erejé­vel és szükségességével, de azt nem tudják megérteni, hogyan lehet politika nélkül harcolni, valamit elérni és a társadalmi ügyeket intézni? Ezért azt hi­szem, talán nem fog ártani, ha erre a fontos kérdésre — mely- lyel nem lehet eléggé foglalkoz­nunk — egy kis történelmi adattal mutatunk rá, hogy ifjú munkástársaink figyelme, tisz­tán a politikai szervezkedés na­gyon is elfakult, teljesen érték­telenné vált képére irányuljan. Ezáltal talán megkímélhetjük őket a céltalan bolyongástól, a politika útvesztőjének labirin­tusában. EGY KIS VISSZAPILLANTÁS A munkásmozgalmat 1867- ben, az akkor megalakult Nem­zetközi Forradalmi Szociálde­mokrata Párt indította meg. Ez a párt azonban nem mint mun­kásmozgalom jött létre, célja nem az volt, hogy a világ mun­kásait felszabadítsa a- bérrab­szolgaság alól, vagy hogy egy­általán radikálisan foglalkozzon a munkáskérdés megoldásával, mert hiszen a géptechnika ak­kor kezdett kifejlődni. A kultúra és iparban előreha­ladott állmokban, mint Angol, Francia és Németországban, a gépipar már átlépte az uj kor­szak küszöbét, ami szükségessé tette, az uj korszak haladási ut­jának kiépítését. Hivatalosan kijelölt célja an­nak a mozgalomnak: a társadal­mi rendszernek a törvény kere­tein belül, békés utón történő átváltoztatása volt. Lévén minden országnak más törvénye, melyekhez ennek a mozgalomnak minden ország­ban másképpen kellett alkal­mazkodnia, természetes, hogy már a kitűzött cél képezte a ló­lábat, mely eltaposta az egysé­ges, nemzetközi szervezkedési lehetőségnek útját. így épült ki a marxizmus, Engels és Lasalle tanaiból összetákolt Nemzetkö­zi Forradalmi Párt, a fogaitól és mancsaitól megfosztott orosz­lán, melyet aztán a nemzetközi világháború fulasztott bele a politika posványába, hogy az­tán HITLER ELPARENTÁL- JA. Nyugodjon békében. De menjünk sorrendben. Ki­sérjük el azt a mozgalmat a végállomásig- Nézzük haladásá­nak útját, hogy meglássuk a katasztrófa okát. Hosszú ut 1867-től, 1940-ig, de érdekes és tanulságos. Ugyanis ennek a mozgalom­nak az élére az intellektuelek- nek az a rétege állott, amely ab­ban a rendszerben nem tudott elhelyezkedni (mint a mai “fék” internacionaléban is). Ügyvé­dek, hivatalnokok, újságírók, stréberek, sőt még papok is. A mozgalom megindítására tömeg kellett, igy amennyiben a jog­fosztott, elnyomott munkásság a legkönnyebben volt megmoz­gatható, JOGOT ÉS KENYE­RET A NÉPNEK JELIGE ALATT, a világba lett kiáltva: Világ proletárjai egyesüljetek! A világ munkásai a fék vezé­rek által félrevezetve, megmoz­dultak és a gép ipar hala­dásával a szervezet mindig na­gyobb arányokat öltött úgy, hogy ez a nemzetek” törvényei­vel felépített nemzetközi szoci­áldemokrata párt, nagy vérál­dozat árán olyan hatalmat fej­tett ki a nagy ipari államokban, hogy a vezérek nemcsak a tör­vényhozásban vehettek részt, de már a kormány élére kerültek. Ebben az irányban haladt a különféle nemzetek különféle törvényeinek védelme alatt a politika jármába szorított Nemzetközi Forradalmi Szociál­demokrata Párt, szorosan lépést tartva a technika haladásával. Ez igy ment több politikai harc között, körülbelül 1912-ig, ami­dőn valahol a Balkán Államok­ban elsült egy a politikára cél­zott revolvér, kioltotta két egyénnek az életét, olyan két egyénnek, akiknek hajuk szála soha életükben nem görbült meg sem az emberiség sem pe­dig a maguk érdekében, mégis, ennek a két herének a kimúlása lángbaboritotta az egész vilá­got, millió és millió hasznos munkás embernek veszteségé­vel, valamint megsemmisítve a politika jármába baktató Nem­zetközi Szociáldemokrata Pár­tot, megkimélve a párt vezéreit. Ugyanis itt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy azok­ban a kultur államokban, ame­lyekben a géptechnika már ki volt fejlődve és nagy mérvben elterjedve, mint Angol, Francia és Németországban, a Nemzet­közi Szociáldemokrata Párt már olyan hatalmat képviselt, mi­szerint nemcsak a képviselő tes­tületbe küldhette be vezéreit, de felemelte őket a kormány élére. És éppen azokban az álla­mokban, melyek a Nemzetközi Szocialista Párt égisze alatt, an­nak a pártnak vezérei által let­tek kormányozva, süllyedt az ipari munkások életstandardja a legalacsonyabb fokra. Ez a tény bebizonyította, hogy a po­litika láncain vezetett fogatlan oroszlánnak egyedüli célja volt, a társadalomból kiselejtezett, feltolakodott vezéreket zsíros állásba segiteni. Ez eredményezte azt a hely­zetet, miszerint a géptechnika terjedése folytán nemhogy ja­vult volna az ipari munkások helyzete, úgy társadalmilag, mint gazdaságilag, rövidebb munkaidő és jobb lehetőséggel, de ellenkezőleg: Azok a hata­lomra törekvő éhes vezérek ve­zették a társadalmi rendszert a A Egyesült Államokban élő, de idegenben született szemé­lyekhez az április havában tör­ténő Népszámlálás alkalmával csak egy olyan kérdést fognak intézni, amelyet bennszülött amerikaiaktól nem kérdeznek. Ez az állampolgárságra vonat­kozik, még pedig: honosodott-e az idegenben született személy, van-e első papírja, vagy idegen. Ezt a kérdést idegenben szüle­tett, amerikaiaknak is felteszik. Állampolgárságra vonatk ózó kérdést 1890 óta minden nép­számlálási lajstrom magában foglalt. A Népszámlálási Hivatalt az egyén, mint egyén nem érdekli. Az emberek millióira vonatkozó tényeket összegyűjti, összeadja és azután táblázat formájában, mint statisztikai adatot nyom­tatja le- A törvény, amely nép- számlálást rendelt el tiz éven­ként, megköveteli, hogy az igaz­ságnak megfelelően válaszoljuk meg a népszámláló kérdéseit. Megjegyzendő, hogy a népszám­lálóra vagy bármely más egyén­re, aki a Népszámlálási Hivatal­nak dolgozik, elfogatás és bör­tön (vagy pénzbírság) vár, ha bárkinek feltárja az általa fel­vett adatokat. A Nészámlálási lajstrombokba kizárólag feles­küdött népszámlálási tisztivise­lők nyerhetnek betekintést. Egyetlen kormányhivatal sem használhatja fel a népszámlálá­si jelentéseket adózásra, nyo­mozásra, vagy más rendelkezé­sekre. politika útvesztőjébe, kiépítve a tőkés termelési rendszert, ez­zel kiszolgáltatva az ipari mun­kásokat a tőkét képviselő mun­kaadók önkényének úgy, hogy azok most felül állva minden törvény felett, egyedül diktál­hatják a munkásoknak megél­hetési lehetőségét, amibe sem­miféle törvénynek nem lehet be­leszólása­Sőt odáig jutottak, hogy ma már nemcsak az öregség teszi az ipari munkást munkaképte­lenné, hanem a kormány élére került politikai munkásvezérek árulása folytán már az élet de­lén álló munkásokat is kiselej­tezik, családjára való tekintet nélkül. Azok a dolgozni biró és akaró munkások here módjára lesznek kitessékelve abból a méhkasból, melybe az ő szorgal­muk gyűjtötte a mézet. De, mert mindennek van vé­ge, a Harmadik Internacionálé- nak is jött egy vendége, tűzben forgó szemekkel, őrült kinézésű pofával, az orra alatt rövidre nyírt bajusszal, kutya-korbá­csát megsuhintva és a vezérek­nek torkukon akadt a szó. Hit­ler volt a látogató. És most, ott fulladozik a Har­madik Internacionalé vezéres­tül, a politika posványában. Reméljük, hogy a világ mun­kássága a tanulságokat levonja és minden harci készségével egyesül a VILÁG IPARI MUN­KÁSOK EGY NAGY SZERVE­ZETÉBEN. A Népszámlálási Hivatalt nem érdekli, hogy a bevándorló? mily uton-módon érkezett az országba. Ez nem az ő munká­juk. A Hivatal csupán összeszá­molja, hogy mennyi az idegen­ben született amerikai jolgárok száma, hánynak van első papir- ja és hány idegen él itt. Az 1930,-i Népszámlálás szerint 7,919.536 idegenben született amerikai polgár, 1,266.419 első papírral rendelkező idegen és 4,518-341 idegen élt ebben az or­szágban. Lehet, hogy a születés helyé­re vonatkozó kérdést egyesek nehéznek fogják találni. A könnyebbség kedvéért a Hivatal egy olyan dátumot választott, ami eléggé a közelmúltba esik ahhoz, hogy a nemzetek határai mindenki előtt tisztán álljanak, Tehát arra kell majd válaszolni, hogy a születési hely mely ál­lamhoz tartozott 1937 január elsején. Ha az illető nem tudja megnevezni az országot, úgy elegendő, ha a vidéket, kor­mányzóságot, vagy megyét je­löli meg, mint: Bohméia, Po- morze, Tyrol, Alsaco, Bessara­bia, Canton, Croatia, stb. vagy a várost: Prague Lvov, Danzig, Wien, Hong-Kong ■ Tientsin, Bratislava, Lodz és igy tovább. Mindezen adatok összegyűj­téséhez a Népszámlálási Hiva­tal 120,000 népszámlálót fog al­kalmazni. Department of Commerce Bureau of the Census Washington Adler Lajos Az idegen születésűek és az 1940-es népszámlálás

Next

/
Oldalképek
Tartalom