Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-09 / 1101. szám
1940 március 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal A déli-államok nyomorgóinak vészkiáltása A GÉPTECNIKA FEJLŐDÉSE, DE A SZERVEZETTSÉG HIÁNYA FOLYTÁN AZ ORSZÁGUTRA KERÜLT MUNKÁSOK HELYZETE. Ha bekapcsoljuk a rádiót, alig hallunk mást az európai háborús híreket gyártó pró és kontra bejelentők részéről, mint ugyanolyan pró és kontra bejelentéseket az uralmon levő New Deal kormány segélyzési akciójáról. Az egyik bejelentő egész egyszerűen megérthető adatokkal bizonyítja, hogy tulajdonképpen a tulnagy segélyezési összes gek az országot a teljes csődbe fogják sodorni. A másik pedig szintén adatokkal bizonyítja, hogy a gazdasági csőd azért van a nyakunkon mert a segélymunkálatokra nem áldoz a kormány elég nagy összegeket. Az egyszerű hallgató a bejelentésekből a saját felfogása szerint megállapítja a saját véleményét és ezzel a bejelentés már a feledéshomályába merült. De azok a munkásemberek akik nemcsak felületesen bírálják a társadalmi jelenségeket és különösen nem a rádió bejelentők alapján vesznek azokról tudomást, kellően tudják elbírálni a bekövetkezett eseményeket és az azokat előidéző okozatokat is. Ilyen elbírálás alá kell vegyük a mostani úgynevezett “Sharecroppers” akciót, melyről a National Sharecroppers Week elnevezés alatt hallunk annyi sokat. Ugyanis a Southern Tenant Farmers Union, mely intézmény a déli államok nyomorgó mezőgazdasági munkások segélyzését, valamint alkotmányos jogainak a védelmét karolta föl, márc- 5-10 között a nagyobb városokban sharecroppers hetet proklamált, melynek a jövedelmét erre a célra fordítják. összejöveteleket tartanak ahol a déli mezőgazdasági munkások étlapja szerint tálalják föl a kotyvasztott ételeket a kukorica kenyér mellé amiből megláthatják, hogy Amerika sem a tejjel mézzel folyó kana- án. De nem ám, különösen nem a déli államok munkásaira ,akik közül több mint egymillió az országutakon vándorol az egyik helyről a másikra, mezőgazda- sági munka után. Különösen az utóbbi néhány évben bevezetett uj mezőgazdasági gépek még a déli olcsó emberi munkaerőt is mindig nagyobb béretekben küszöbölik ki a mezőgazdasági iparból. Arkansas, Tenessee, és Mississippi államok farmjairól kilakoltatott kisfarmerek ezrei kóborolnak országutakon, mig sokan közülük Memphis városának szemétdombján telepedtek le, ahol állandó látványosság férfiak, nők és gyermekek szemétben való turkálá- sa ennivalóért, vagy olyan tárgyakért melyeket néhány centért értékesíteni tudnak. Ez a helyzet állandóan súlyosbodik, mindig többen és többen kerülnek ki a mezőgazda- sági iparból a gyárvárosok kapui elé és gyarapítják az amúgy is elég szép számarányu munkanélküliek táborát. Nem is csoda, hogy a déli államok föld- birtokos urai, ingyen földterület ajándékozással csalogatják az ipartulajdonosokat a délen fölállítható gyártelepek berendezésére, ahol a 25-30 centes minimum órabér mesebeli álomnak elképzelhető valami. Ezen a helyzeten tehát nem fog változtatni a Sharecroppers hét, bármilyen eredményes anyagi bevétel is lesz abból. A géptermelés bevezetése a termelésben nem egy átmeneti tünemény, hanem a társadalmi fejlődés szükségszerű követelménye. Ugyanúgy szükségszerű követelménynek kell legyen a géptermelés fejlődéséhez mérten a harci eszközök használata a munkásosztály létének és jövőjének megvédése céljából. És ezt semmi esetre sem szolgálja az anyagi segélyezés akár a kormány vagy pedig külön munkás csoportok részéről nyilvánul az meg. Lehet aztán ezen megállapításunkra válaszképpen hangsúlyozni, hogy viszont a déli nyomorgók helyzetén most kell segíteni és nem azután amidőn már éhenhaltak. Ez is elfogadható érv, és a mi részünkről szívesen látjuk a nyomorgó munkásemberek helyzetén való javítást, de a történelmi példákból okulva, még a pillanatnyi előnyök elérése is, csak harcok árán történhet a nyomorgó tömegek által. És ha még a déli munkások részére sikerülne is szűkös élet színvonaluk mértékét megütő segélyzést kapniok, még akkor is csak kizsákmányolt bérrabszolgák maradnak továbbra is. Tehát bármennyire is csak távoli végcélnak látszik a déli munkások is, nyomoruk megszüntetését csakis a termelő eszközök köztulajdonba való helyezésével érhetik el. (f.) FIGYELEM DETROIT! A detroiti magyar munkástársak és munkástársnők március 16-án, szombaton este a Református Hall kistermében, West End és Vanderbilt sarkán JÓZSEF NAPI ÜNNEPÉLYT rendeznek a Bérmunkás támogatására. Belépő dij nincs a szükséges enni és innivalót a munkástársnők adják össze. Amikor a lap olvasóit meghívjuk ez ünnepélyre, tudatjuk, hogy meghívtuk a clevelandi munkástársakat is, akik már az ősszel ígéretet tettek, hogy Detroitba lerándulnak. AZ ÖN VÁLASZÁT is kérjük lapunk 2-ik oldalán közölt kérdésre, hogy “libera lizmus, vagy plutokrácia al- kalmasabb-e a munkásosztály forradalmositására ?” Dr. Madzsar József A budapesti “Népszava” egy minden régi magyar szervezett munkást lesújtó hirt közöl amely szerint Dr. Madzsar József is áldozatul esett annak a “tisztogatás” név alatt véghez vitt sorozatos tömeggyilkosságnak, amellyel Sztálin kiirtotta a régi bolseviki gárdát eltávolította az útból mindazokat, akik a Hitler-Sztalin paktumnak, az újonnan feltámasztott Nagy Péter cár által kijelölt orosz imperializmusnak, ellenzéke lehetett.' Dr. Madzsar József, ahhoz a tudósokból álló gárdához tartozott, amely a háború előtt'a magyar munkásság osztálytudatossá nevelése terén többet tett, mint a szoc. dem. párt és a szakszervezetek együttesen. Ez a gárda, amelyhez Szabó Ervin, Jászi Oszkár, Pikier Gyula, Somló Bodog, Dr. Bolgár Elek, Diener Dénes, Madzsar József stb. tartozott pártkeretek korlátáitól mentesen, hosszú éveken keresztül fentartott “Szabad Iskolán” és a munkás szervezetekben rendezett tanfolyamokon, előadásokon keresztül adták meg a magyar munkásoknak a társadalom és természet- tudományos nevelést- Ezt a munkát csak az tudja értékelni, aki egyrészt ismeri a magyar közoktatás elmaradottság á t, másrészt pedig a szoc. dem. pártnak azt a törekvését, amely a párt taktika feletti kritika elfojtását célozta, amit a párt fegyelemmel le nem szíj jazott tudós csoport juttatott el a szervezett munkássághoz. Ez a szabad kritika volt az oka annak, hogy dacára a nagyon értékes nevelő munkának ez a tudósokból álló gárda soha sem volt kedvelt a mindenkori pártvezetőség előtt, ez még ma is kiérzik a “Népszava” tudósításából, amelyben megérezhető a káröröm Madzsar Dr. meggyilkolása fölött. A háború előtti években Dr. Madzsar t volt az antialkoholista mozgalom meginditója a magyar munkásság között. Számtalan alkoholellenes egyesület, jelezte azt a kitartó munkát, amely Madzsar tevékenysége nyomán fakadt. Másrészt a természettudomány népszerűsítése terén fejtett ki tevékenységet az előadásainak százaival, több népszerű tudományos mü fordításával is elősegítette a természettudomány megismerését. A forradalmak bukása után, aktiv részt vett a földalatti forradalmi munkában, majd később lapot alapítva, tudományos alapon támadta a szoc. dem- párt folytonos megalkuvását és hirdette a munkásság megalkuvás nélküli osztályharcát, amelyet ő abban az időben a kommunista pártban vélt meglátni. Ez a tevékenysége nemcsak a szoc. dem, párt támadását, de a hatóságok üldözését is kiváltotta, ismételten elfogták, mig végül a “munkáshazába” menekült az üldözés elől. De amig a hírhedt Horthy rendőrség, nem merte eltenni láb alól az osztályharcot hirdető európai hirü tudóst, addig Sztalinékat nem kötötték ilyen álszemérmes gátlások és irgalmatlanul végeztek a megalkuvás nélküli osztályharc hirdetőjével, amely elgondolás ellentétben áll Sztálin folytonos megalkuvásával és az árulásával. A magyar proletáriátus hálás tisztelettel hajol meg Dr.' Madzsar érdemei előtt és megvetéssel, gyűlölettel tekint a véres- kezű gyilkosokra. E. Kovács. Los Angelesi Levél Hitler rádión leadott beszéde nem nélkülözi elbizakodottságát, de azért a papságtól megszokott, égre meresztett szemekkel, onnan várja, hogy a jobb sorsra érdemes német nép fegyverei halomszámra fogják legyilkolni “ellenségeit”. És még azt állítják a rendszer apostolai, hogy civilizált emberek élnek ezen az anyaföldön. ők tarthatják ezeket a főgyilkosokat civilizált embereknek — de mi, akik igazán hiszünk egy jobb és nemesebb rendszerben, mi megvetjük ezeket a farizeusokat, akik Hitlerhez hasonlóan égre vetett szemekkel, imával áldják meg a fegyvereket, hogy mentői többet gyilkoljanak halomra, akikkel életükben soha sem találkoztak. Meddig tűri még e nép ezeket a testére ragadt piócákat? Mikor kiáltanak már álljt? Mikor fog már az emberiség felébredni, hogy hozzá fogjon a saját helyzetnének magjavitásához. Te nép, ne nézd behunyt szemekkel, hogy embertársad élve rohad a lövészárkokban és pusztul nyomorban a lövészárkokon kívül. Fogjunk már össze, hogy egy jobb rendszert felépíthessünk még ma, amint azt az IWW iránytűje mutatja. Ez megfogja erősíteni hitünket, mert abban szeretet és béke lesz az emberek között. Bakos. A BUDAPESTI sajtó 1939 december 6-án diadalmas hangon közli: “Svédország nagytőkései rövid órák alatt egy millió svéd koronát adtak össze a Finnországba induló svéd “önkéntesek fölszerelésére”. A másik ugyanezen napon megjelent híreikben: “25 olasz repülőgép megérkezett a finn légiflotta segítségére” (ezt a papság küldte) majd “Finnországba amerikai hadirepülőgépek megérkezését is várják, mely gépeket amerikai pilóták vezetnek légen át a kanadai partokról kiindulva. Megjegyzésünk ehhez csak annyi, hogy a spanyol legális utón hatalomra került köztársasági kormány és hadsereg segítségére sietni akaró proletármilliók odaérkezése és fölszerelésére miért nem volt elegendő a proletáriátus ereje, hogy keresztül bírja vinni? Lám a kapitalizmus és a pápaság az napok alatt megtudja valósítani a beavatkozást és segítségnyújtást. Hol van most az ezt megakadályozni biró proletáriátus? Hja a pápa és a kapitalizmus összefogása harmó- nikusabbnak és erősebbnek látszik hatalmuk biztosítására mint az ezerfelé szakadt' pro- letáriátusé. OLVASD AZ IndustrialWorkert
