Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-09 / 1101. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 9. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. KI AD TÖBBET? A közelmúlt napokban a különböző amerikai városok licitáltak, hogy megnyerjék a két nagy politikai — a Republikánus és Demokrata — pártokat a közelgő konvenciójuk megtartására. Mint ismeretes ezen konvenciók, egy nagy cirkuszhoz hasonlóak sőt sokkal több zenebonát, felfordulást csinálnak, mint a cirkuszok. De ahelyett, hogy azok fizetnének bérletet, vagy engedélyért kellene folya- modniok, a különböző városok, nemcsak adnak engedélyt ,hanem díjmentesen ajánlják fel a konvenciók megtartására a termet, vállalják az összes költségeket és ezenkívül még százezer dollárt meghaladó pénzösszeget ajánlanak fel a pártoknak, ha konvenciójukat az illetékes városokban tartják. Az ez évi konvenciók megtartására két város volt a főversenyző : Chicago és Philadelphia. A demokrata párt konvencióját Chicago nyerte el mégpedig úgy, hogy 150 ezer dollárt ajánlott fel a párt kasszájába és ezenkívül a konvenció összes költségeit a város fedezi, ami ismét felemészt vagy 25- 30 ezer dollárt. Ugyan ilyen összeget Phila is felajánlott, de a párt végrehajtó bizottsága alkalmasabbnak találta Chicagót és amellett döntött. A republikánus párt konvenciójáért ugyancsak ez a két város versengett, de ez alkalommal Phila túllicitálta Chicagót, mert 200 ezer dollárt ajánlott fel a republikánus pártnak és a konvenció összes költségeinek fedezését. Nem kívánunk most foglalkozni a politikai pártok működésének észszerű, vagy észsze- rütlenségével, mert erről bárki az elégségesnél több bizonyítékot szerezhet a közelgő választások nyomán. De megütközést vált ki az a féktelen pazarlás, melyet a nevezett városok elkövetnek a városok lakosságának pénzével. Ha akár Phila, vagy Chicago egészségi viszonyait vizsgáljuk, ugyfogjuk találni, hogy az sok kívánnivalót hagy. Az uccák és sikátorok megbotránkoztatóan piszkosak, melyeket azért nem tisztítanak, mert “nincs pénz” azok tisztán tartására. A munkanélküliek segélyzése a szükségesnél sokkal alább van, mert erre sincs pénz. Az iskolák költségvetéseit a csontig nyúzták spórolási szempontból- A városi kórházakban az egészségi viszonyok szégyenletesek annyira, hogy ott még az egészséges ember is megbetegedne, nemhogy a betegek kigyógyulnának. A nagyvárosi élettel velejáró szerencsétlenségeknél a szükséges első segélynyújtásra nincsennek mentők és a sérülteket szállító kocsik, hanem a rendőrségi rabszállitó kocsikat használják és elsősegély nyújtásra a rendőröket tanítják be. A város által alkalmazott munkások bérét minden évben redukálni akarják takarékossági szempontból. így folytathatnánk hasábokon át azokat a mulasztásokat, melyek a lakosság zömének rovására mennek, mert “takarékoskodni kell”. De ugyanakkor a városházakon az • ingyenélő politikusoktól mozogni sem lehet és ezenfelül még százezer dollárokat adományoztak cirkuszokra, mert úgy vélekednek, hogy “cirkusz kell a népnek”. Mindez természetes következménye a jelen társadalmi rendszernek, amelyben a lakosság túlnyomó többsége alárendelt, szolga sorban él és azok sorsát a másik — az elnyomó osztály tagjai, vagy azok lakájai irányítják. A politikai adminisztráció még akkor sem működhetne ennél jobban, ha hozzáértő emberek irányítanák, mert az teljesen elvan különítve a lakosság többségétől. Akik kormányoznak nem ismerik a lakosság többségének szükségleteit, de ha ismernék akkor sem orvosolhatnák azt. Ennek orvoslása — mint a munkásosztály minden egyéb sérelmének — csak a jelen rendszer megszűnésével fog elérkezni, amikor a politikai adminisztrációt a gazdasági váltja fel. Az osztálynélkül társadalmi rendszerben az adminisztráció az Egy Nagy Szervezetnek szerves részét fogja képezni és arra a Közszolgálati Ipari Szervezet tagjainak lesz gondjuk. LIBERALIZMUS, VAGY PLU- TOKRÁCIA ALKALMASABB-E A MUNKÁSOSZTÁLY FOR- R AD ALMOSITÁSÁRA ? A munkásosztályt egy égető kérdés foglalkoztatja, amely a mai napig eldöntetlen- Két vélemény forog felszínen és mindkettő mellett és ellen az érvek egész garmadáját lehet felvonultatni. Eddig még a gyakorlat sem szolgáltatott döntő bizonyítékot egyik érv mellett sem és igy még mindig edőszerü és nagyfontosságu ezen kérdésnek a felvetése. Józanul gondolkodó és bíráló ember előtt ma már az nem képezhet vitás kérdést, hogy a munkásosztály felszabadulása csakis oly képpen felépített forradalmi Gazdasági Szervezettel lehetséges, amely a fő- sulyt a munkásosztály szervezett gazdasági erejére ruházza és ezen szervezett erővel igyekszik megdönteni a kizsákmányoló osztály hatalmát. Ezen feltevés igazolására az utóbbi 25 év az elégségesnél több bizonyítékot szolgáltatott. A munkásosztály több országban rendelkezett hatalmas politikai pártokkal, amelyek számarányban és erőben vetélkedett a kapitalista osztály pártjaival. Több országban meg is hódították, más országokban minden erőfeszítés nélkül az ölükbe hullott a politikai kormányzás gépezete és igyekeztek azzal a legjobb tudásuk szerint élni. De, amint az események igazolják a munkásosztály semmit ^em nyert ezen politikai kormánygépezetek meghódításával, mert a munkásság helyzete nem javult, a kizsákmányolás éppen olyan könyörtelen maradt és a bérrabszolgaság súlyosbodott. Kétségtelen igazság az, hogy a társadalom gerincét az iparok képezik. A munkásosztály helyzete attól van függővé téve, hogy az iparokban mily arányú ellenőrzést képes gyakorolni gazdasági szervezett erejével. Amint növekszik a szervezett erő, úgy javul a munkásság munka és bér viszonya és annál jobban javul a gazdasági viszonya. Miután ezzel tisztába vagyunk, itt merül fel a vitás kérdés, hogy mely viszonyok alkalmasabbak a munkásosztály forradalmi Gazdasági Szerveze tének kifejlődésére: a reformáló liberalizmus, vagy pedig a kérlelhetetlen elnyomás a plu- tokrácia uralom? A kapitalizmus elérte fejlődésének tetőfokát. A termelő eszközök fejlettsége foytán már képtelen az összmunkas- ságot foglalkoztatni az iparokban és nagy százaléka a munkásságnak az örökös munkanélküliségre van kárhoztatva. Ebből a káoszból két ut áll a kapitalizmus rendelkezésére: megfelelő reformok bevezetése, hogy a munkásosztályt a felszínen tartsa, vagy pedig a kérlelhetetlen terror. Az Egyesült Államok jelen kormánya az úgynevezett humánus kormányzást igyekszik gyakorolni. A hét évi Roosevelt adminisztráció több olyan reformot valósított meg, amely látszólag a munkásosztály érdekét szolgálja, többek között: a társadalmi biztosítás; a bér és munkaidő törvény; a szervezkedési szabadság biztosítása; közmunkák financirozása a munka- nélküliek foglalkoztatására stb. melyeket a kapitalista osztály erélyesen ellenez, tehát következetesen a munkásosztály javát szolgálják. Elősegitették-e ezen reformok a munkásosztály for- radalmositását? Magyar és Olaszországokban már 21 év óta a legkérhetetle- neb'b terror uralkodik. Németországban minden képzeletet felülmúló barbár uralmat vezettek be és ha a forradalmi szellemet a terror elősegíti a nevezett országokban hatalmas forradalmi mozgalmaknak kellett volna kifejlődni. Azonban a látszat szerint ezen országokban a forradalmi mozgalomnak még a csirája sincs meg. Megtörténhet, hogy egy szervezetlen kísérlet történik a terror uralom megdöntésére, de vájjon mily sikert remélhet egy ilyen szer vezetlen felkelés ? Minden, való szinüség szerint még a jelenle ginéi is nagyobb elnyomatást. A nagy horderejű, de még vitás kérdésre a vuüaszt mosl nem adjuk meg. Nem pedig azért, hogy azt a “Bérmunkás” olvasóitól várjuk. A felvetett kérdés elég fontos ahhoz, hogy lapunk minden olvasója foglalkozzon azzal és elmélkedéseitket vessék papírra és továbbítsák a szerkesztőségbe közlésre. HOGY DOLGOZNAK A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ “SZERVEZŐI”? Akik nem a saját portékájukat ismertetik, de a másokét ócsárolják. Az Amerikai Betegsegélyző és Életbiztosító Szövetség (Bridgeporti Szövetség) hivatalos közlönyét a “Szövetség” legutóbbi számát juttatta hozzánk egyik west virginiai olvasónk, abból az alkalomból, hogy ennek az intézetnek egyik osztálya levelet irt be a központjukba, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség ott működő szervezője “humbugságnak” mondja a Bridgeporti Szövetség által, a tagságnak adott jogokat és hogy ez a testület “fizetésképtelen”. Walkó János titkár megválaszolja ebben az újságban a Dillon vale, O. csoportjuk ügykezelőjének a levelét és a legenyhébb kifejezés, amit a MBSz. Pigot nevű “szervező’-jével szemben használ “hat ökör”, “akinek a butaságát a gyorsvonat egy napig sem tudná megkerülni”, stb., hogy egy kétmilliós tartalékkal rendelkező intézményről ilyeneket állíthat. “Van a Munkás Betegsegély- zőnek — Írja Walkó titkár — egy másik szervezője is, aki megelőzőleg minket boldogított és szerencsére, hogy már régen kitettük a szűrét- Arról az atyafiról is hallottunk már egyet-mást, s mikor rája kerül a sor, majd ő is megfogja kapni a szája izét.” A nyomtatásra nem való stilus dacára Walkó titkár feltételezi, hogy ezek a “szervezők” a MBSz. központi hivatala tudta nélkül végzik ezt a hazug munkájukat. Bár East Pittsburgh Bridgeporttól nem sokkal több mint 400 milera fekszik és az amerikai magyar sajtó az elmúlt esztendőben eléggé szellőztette a MBSz. tisztviselőinek a szabályok és törvényeken kívüli cselekedeteiket, amikről Walkó titkárnak is tudomása van és ez jogot ad annak a feltételezésére, hogy a “szervezők” a központi hivataltól nyerik az utasításokat munkájuk végzéséhez. Mi, a díszes intéző-bizottság elméletét olvassuk ki a Dillon- vale-i levélből, akik nem tudják a saját portékájukat eladni, hát a másét becsülik le. HÁZI ESTÉLY MÁRCIUS 9-ÉN NEW YORKBAN Arról az igazán jó hírről kell tudassuk a New York és környéki munkástársainkat, hogy egy valóban családias TÁRSAS ESTÉT fogunk tartani a Bérmunkás Otthonban március 9-én, szombat este 8-kor CSIRKE V ACSORÁ VAL egybekötve. Ezen estély ösz- szes kiadásait Ács munkástársnő adományozza a szervezet javára. így tehát olyan ízletes meglepetésekben lesz részünk, ami csak ritkán fordul elő a proletárok életében. Az egész vacsora ára 65 cent. Más belépti dijat nem számítunk! Legyünk ott tehát minél számosobban. Az IWW new yorki tagjai.
