Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-02 / 1100. szám

1940 március 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal HUSZÉV UTÁN BUDAPEST, 1940 január — E lap hasábjain (1939 junius 24. 6 oldal) “Vetettünk: aratni akarunk” címen irt cikkemben rámutattam arra a magyarországi “osztályharcos” munkásmoz­galom fája a szociáldemokrácia törvényszerűséggel rohan a proletárosztály elárulásának jutalmaként, azon pont felé, amely az ÁRULÓ sorsa. «>-----------------------------------------­Ma elmondhatjuk, hogy Ma­gyarországon úgyis mint nem­zetközi, úgyis mint osztályhar­cos szociáldemokrata munkás- mozgalom nincs többé. Bár a nemzetköziségük éppen úgy mint osztályharcos mivoltuk 20 évvel ezelőtt a tanácsköztársa­ság ideje alatti ellenforradalmi szereplésükkel gyakorlatilag és a valóságban megszűnt, mivel továbbra is nemzetközieknek és maxistáknak hirdették magu­kat rajtunk kívül, kik árulói te­vékenységüknek szemtanúi vol­tunk sok ezernyi jóhiszemű ma­gyar proletárt bírtak e cégér alatt nemcsak becsalogatni roz­zant csárdáik, a szakszervezete­ik falai közé, de mivel besúgói, denunciáns szerepben is nagy gyakorlatuk volt a fehérterror rendszerével a «forradalmi és marxista szervezeteket is föl­számoltatták (vagy föld alá kényszeritették mint az IWW-t is) azt hivén patentj ük van a munkásosztály nevében ágálni, azt egyedül majorizálhatják és övéké lett a világ is ezzel. Az azonban, aki árulóvá válik egyszer, többé ettőli hivatásá­tól nem szabadulhat meg. Le­gyen ez akár egyén, vagy szer­IWW szervezet ellen, majd ami­kor ennek komolyabb eredmé­nye nem mutatkozott moszkvai utasítással operált, mely állító­lag úgy szólt, minden tag tar­tozik az illetékes szakszerveze­tébe visszalépni- Tehát inkább a reformista, korrupt és ellenfor­radalmi szakszervezeteknek kel­lett és volt ajánlatos a moszk­vai parancs szerint, hogy jobb meggyőződésük dacára tagjai legyenek a kiebrudalt és kiáb­rándult munkás tízezrek, mint az IWW-isták forradalmi szer­vezetének legyenek tagjai. Az IWW szervezet harcolt ez ellen a most bebizonyosodott ellenforradalmi parancs ellen, mivel persze nemcsak a Szocia­lista Munkás Párt, de ennek megszűnése után a Kommunis­ta Párt elvből élősködők harag­ját is magára vonta. A szakszervezetek vezérkará­nak persze kapóra jött ez a moszkvai parancs, hisz tagjaik alig-alig voltak és a tagdíj be­vételek sem voltak már elegen­dők a tisztviselők, vezérek fize­tésére. Uj élet megindulását várták és főleg a bevételek nö­vekedését. vezet. Moszkva nem kevésbé okol­ható azért, hogy a magyaror­szági úgynevezett balodali mun­kásmozgalom most nincs többé. Persze a legális maxista moz­galmat értjük ez alatt. Emlékezetes, hogy 1926-ban, az IWW magyarországi legális szervezetének zászlóbontásakor megelőző időkben hatalmas for­rongás, szakadás történt úgy a szociáldemokrata párt, mint a szervezeteikben. A politikai sza- kadárokat fölszivandó a párt­kommunisták Vági István ve­zérlete alatt megalapították a Magyarországi Szocialista Munkás Pártot. Ez a párt ter­mészetszerűleg pártpolitikai célkitűzéseken túl gazdaságilag teljesen tehetetlen volt a szak- szervezetből kiebrudalt tízez­reket szervezett erővé összeko­vácsolni, akcióképessé tenni az iparokban a gyakorlati osztály­harc továbbvitelére mozgásban tartani. De itt volt az akkor megszületett legális IWW szer­vezet, melynek élén fizikai munkások állottak, kik az ipa- rokbani osztályharcok mibenlé­tével és a termelés minden csin- jával-binjával is tökéletesen tisztában voltak. A kiábrándult és kiebrudalt párt és szakszer­vezeti tagok politikai szerveze­tüknek a Szocialista Munkás Pártot tekintették és odagravi- táltak, de mivel gazdasági szer­vezettség nélkül az mit sem ért — ezt jól tudják — a szakszer­vezetek helyett az IWW-ba igyekeztek belépni. Mindkét szervezet fejlődésnek indult. A Szocialista Munkás Párt félté­kenykedve látta azt, hogy a volt szakszervezeti tagok nem haj­landók tudomásul venni azt, hogy a Szocialista Munkás Párt az egyedüli célravezető szerve­zet. Előbb vad kirohanásokat, sat jótámadásokat intézett az A sors tragikomikuma az, hogy moszkvai segítséggel való­jában lassanként duzzadt a tag­létszám és a pénztár. Moszkva azután nagynehe- zen végre mégis rájött arra, hogy az itteni Kommunista ve­zérkar a centráléban nem lát mást mint fejős tehenet és a kapott hatalmas összegekből gondtalan életnél többet a vezé­rek nem fedeztek egyrészt, másrészt nem vetették meg be­súgói és rendőrkémi ténykedé­sükért a Horthy pengők fölsze­dését sem, beszüntették a kom­munisták finanszírozását, ami azután nem lévén dohány és ha- rácsolási lehetőség szép csende- desen ki is múlt. így az IWW volt egyedül az a szervezet, mely forradalmi marxizmust képviselte az egyik oldalon, mig a másik oldalon a szociáldemokrata párt és szak- szervezetek támogatva tehát nemcsak a moszkvai paranccsal, de az egész fasizta magyar ál­lamhatalommal is. Góliát és a Dávid harcához hasonlított a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek, vala­mint az IWW-isták szervezete közötti élet-halál harc, ami min­denkor az IWW-isták fényes er­kölcsi győzelmével végződött, mindaddig amig szövetségese a szakszervezeteknek, az állam- hatalom segítségére nem sietett a párt és szakszervezeteknek és minden törvényes formák sut- badobásával az erőszak jogán az IWW-isták szervezetét föl nem oszlatta és tagjaik köztu­lajdonát képező közvagyont el nem kobozta. A legális IWW szervezetet csakis ily módon bírták megsemmisíteni, jobban mondva illegalitásba szorítani. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek diadalünnepe fejükbe kergette e szervezetek vezéreinek a cézári mániát- Va­lójában elismert “balodali” tör­vényes szervezettel csakis ők rendelkezhettek­A vörös cégérül használt párt és szakszervezeti kalóz lobogó színe előbb halvány pirossá, majd most 1940 január 22-én teljesen fehér nacionalista, sőt fasizta lobogóvá változott át — nesze neked Moszkva —1940 január 22-én egy kiáltvány je­lent meg a magyarországi szer­vezett munkások nevében, mit úgy nevezett szakszervezeti ta­nács adott ki, Kabók Lajos el­nök és Peyer Károly titkár alá­írásával. Az árulás eme csim- borasszójának teljes és dodonai magyarázkodó körítésével nem foglalkozunk. Csupán egyes mondatait citáljuk: “ a ma­gyar szervezett munkásság, nem kíván állam lenni az állam­ban, nem kíván OSZTÁLY URALMAT, ellenkezőleg, küzd minden osztályuralom ellen — Horthyék osztályuralmuk ellen miért nem küzdött? — és az al­kotmányosságot, a közszabad­ságot az egész magyar nép köz­kincsének tartja, de ragaszko­dik ahhoz, hogy az ezeréves Magyarország nemzeti céljai között a dolgozók — értsd a kövérre hizlalt rabszolgák — jogainak elismerése, a munka igazságos társadalmának — ez a kapitalista világban fából-vas- karika — megteremtése, az em­beri méltóság, a szabadság és egyenlőség az elsők között áll­jon. Amikor a magyar szerve­zett munkásság ez alkalommal is kinyilatkoztatja a magyar nemzethez — tehát nem a nép­hez — való tartozását és törhe­tetlen ragaszkodását, ugyanak­kor elvárja a társadalom többi osztályaitól is, hogy a magyar munkásság felemelkedését, jo­gainak elismerését, sorsának a jobbrafordítását éppoly fontos­nak tartsa, mint önmagát”, majd igy folytatja “A magyar szervezett munkásság törhetet- lenül ragaszkodik Magyaror­szág — ez már komikum — függetlenségéhez és szabadsá­gához. Tisztában van azzal, hogy ezek megóvására kell, hogy az ország a tökéletes föl­készültség — hadianyag gyáro­sok örömére — állapotába jus­son, hogy HADSEREGE — persze a fehérek hadseregét ér­tik Peyerék — minden erősza­kos támadással szemben az egész magyar nép egységes erejével képes legyen megvéde­ni az országot.” Ennyit éppen elég idézni a nyilatkozatból Bebizonyosodott, hogy igaz az a magyar közmon­dás “kutyából nem lesz szalon­na”. Árulókból sem lehet tehát osztálytudatos forradalmár. E nyilatkozat nyilvánosságra hozatala oly viharos fölhorka- nást váltott ki a szakszerveze­tek tagságának ezrei között, aminek következményeit e pil­lanatban előre látni nem lehet. A tagság előzetes tudta és hoz­zájárulása nélkül hozott nyilat­kozat gyümölcse még ezután fog csak megérni. íme 20 év elég volt ahhoz, hogy az álarc lehulljon. Viszont megszületett az áru­lások vajúdása következménye­ként a magyar nemzeti szociál­demokrata párt. Bűnben fogant és bűnben fog dicstelenül ki­múlni annyi bizonyos. Gippert Mária Hogy élnek a szegény muníció gyárosok Még Amerika nincs hivatalo­san a háborúban, igy talán sza­bad megírni, hogy a legnagyobb muníció érdekeltség tagjai ho­gyan élnek. A Du Pont család tagjairól van szó, akik kontro­lálják a robbanószerek gyártá­sát amellett, hogy a General Motorsnál is kontrolt gyakorol­nak, mivel 10 millió common share van bitokukban, 396,870.- 216 értékben, mely után 1939- ben 17 millió dollár hasznot húztak­F. Lundberg, az “Amerika hatvan családja” cimü könyv­ben azt mondja, hogy a Du Pon­toknak több cselédjük van mint az angol királyi családnak, a ki­rály privát őrségét is beleszá­mítva. Wilmington, Del. kör­nyékén két tucat birtok van a Du Pontok ^tulajdonában me­lyekből 4, egyenként 15 millió dollár értéket képvisel. Henry F. Du Pont, Winterthur kasté­lya csekély 150 szobát képvisel, de a cselédségnek legnagyobb része nem lakik ott és negyven hálószoba csak a család és ven­dégek részére van. Pierre Du Pont már 200 szo­bát tart fenn a Longwood-i kas-' télyában, ahol egy orgona van 10.000 csővel, melynek a szállí­tásához 14 vasúti kocsi volt szükséges a Fortune magazin szerint. Ezen négy kastély mel­lett sok kisebb-nagyobb nyara­lók, téli paloták vannak Floridá­ban, New Yorkban és más or­szágokban arra az esetre, mi­kor nem férnek meg a fent em­lített kastélyokban. Lundberg számítása szerint, a Rockefellerék utáni sorrend: Ford, Mellon, Du Ponts, akik több billió dolláros vagyonnal bírnak. Tehát Amerikában nem egy, hanem lehetne mondani le­galább is hatvan királyi család van, akik nemcsak a szegény balkáni királyokhaz ,hanem az angol királyhoz hasonló pompá­ban és fényűzésben élnek. SZEGÉNY ÉVEK HASZNA A polgári lapokból nap-nap után látjuk a jajkiáltást, hogy a kormány agyon szabályozza a nagytőkét, ezek között a Gene­ral Motors szócsövei, köztük Mr Knudsen a leghangosabb, így érdemes megvilágítani, hogy mennyi hasznot csináltak a G. M. üzemek az Ínséges évek­ben: Év Haszon Kocsinként 1935 $167.226.510 $97.00 1936 238.483.425 117.00 1937 196.436.589 92-00 1938 102.190.007 78.00 1939 183.300.000 119.00 Összehasonlítás miatt még le­közöljük a kormány által kia­dott jelentést mely 1927-től- 1937-ig szól, az átlag évi hasz­not mutatja ki: General Motors Corp. 173.- 236-252. American Telephone telegraph 150.524.232. Standard Oil 86.811.276. United Steel 48.586.563. American Tobacco 29.395.625. International Har­vester Co. 26.668.811. Chrysler Corp. 24.213.767. Goodyear Rubber Co. 8144.037. Jókai szerint elmondhatjuk: “Szegény gazdagok” soha sin­csennek megelégedve . . . Vi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom