Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-17 / 1098. szám
1940 február 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal A Wagner törvény és a szervezett munkásosztály sági erejük igénybevétele által? Bízzák már egyszer a törvény- hozást a honatyákra és a szószátyárkodást a politikusokra, a hazudozást pedig a fiskálisokra. A munkások építsék minél nagyobb mértékben ipari szervezeteiket, munkahelyeiken és össztartásukból merített bátorsággal harcolják ki a jobb és kielégítőbb viszonyokat. Ipari munkás. Az AFL és CIO gyöngesége sohasem mutatkozott világosabban, mint a jelenlegi Wagner törvény elleni vitában. Mindkét csoport beismeri felháborodott kijelentéseivel, hogy gyarapodásuk vagy hanyatlásukat a törvény és politikusok határozzák meg és nem pedig az iparokból merített szervezett erő. Ilyen értelmű szervezetek azonban, örökösen is a politikai szél járás változatainak vannak kitéve ésí* esélyeik mérlege a választók megzavart véleménye szerint billeg. Még a megrögzött unionisták közül is sokan áldozatul esnek a választási Ígéretek csalétkének, propagandának és szószátyárkodásnak. Ahelyett, hogy a munkaviszonyokra kiható határozott lépést tennének és igyekeznének azt betartani azon az alapon amely a munka ismeretéből ered, a munkásokat arra ösztönzik folyton, hogy létük és szervekedési jogaik védelmét és általában összes követeléseit a légbe egyre foszladozó politikai szivárványra bízza. Pedig a szervezkedés kérdése munkások által meghatározva a munkán, nagyon egyszerű és könnyen megérthető feladat, hogy vájjon hajlandók-e szervezkedni, hogy akaratukat érvényesíthessék- Az előttünk látható helyzet, nagyon is megérthető még a legegyszerűbb munkás által is, amire megadhatja a közvetlen és helyes választ. Vagy akarnak szervezetet, vagy nem akarnak. Vagy hajlandók összefogni és a szerevezti célkitűzést gyakorlatba vinni, vagy nem. Nincsen ebben semmi zavart keltő kérdés. Szükségtelen nagy szárnyalásu, vagy félrevezető és kétértelmű magyarázatba eredni, mert az elhatározás a dolgozók akaratának van mindenkor alávetve. Hasonlítsuk hát össze ezt az egyszerű és közvetlen eljárást azzal a bonyolult kétséges és esztelen politikai eljárással, amit sok esetben maguk a fen- költ szereplők sem igen értenek meg és azonnal felfedezzük a megásott vermet. Minthogy a munkásoktól kérdeznék, hogy akarnak-e szervezkedni és szervezetüket megvédelmezni és a megnyilvánuló akarat szerint cselekednének, inkább egyre azt kérdezik, hogy sorsukat egyéni kiválóságokra és politikai platformra helyezik-e, jövőjük és munkaviszonyuk javulásának érdekében. A POLITIKAI VEREM Most is mint minden közelgő választáskor, a vezérek meghúzzák a vészharangot és megfenyegetik az általuk annyira dicsért politikusokat, hogy szervezetük tagsága nem szavaz reájuk, mert nem tartották be ígéreteiket stb. Ezt majd követei ismét annak a magyarázása, hogy erre, vagy arra a jelöltre szavazzanak a munkások, mert most ezek vannak a munkások szervezkedési jogai mellett. Szóval a dolgozóknak ismét feltálalják a politikai lakomát, amitói aztán olyan emésztési zavarok lépnek fel, hogy az elkövetkezendő másik választásig attól jajgatnak- Mert hiszen az eddigi politikai handabandázás- ból a dolgozók nagyon kevéssel kellett beérjék. Már pedig nincs okuk feltételezni, hogy ezentúl másképpen lesz. Ássák már a vermet, amit rózsás viszonyok lombjaival takarnak le, hogy a felületes munkás, aki ügyének vitelét másra szereti bízni, ne lássa és feltétlenül bele zuhanjon. Még az önmagukat szervezett politikai bizottságnak nevezett alakulat sem lehet irányadó a helyes ut követésére, vagyis arra, hogy kire volna a leghelyesebb szavazni, mert hiszen az ilyen csoportok tagjai egyénenként is befolyásolhatók a helytelen irányú akcióra, sőt egyesek közülük határozottan lekötött előzetes Ígéretek hatása alatt van. Ez félre érthetetlenül bebizonyult a pártonkivü- li munkás-bizottság működésével, az elmúlt választáskor. Akkor úgy Lewis, mint Green szervezetük tagjainak a jelenlegi politikusokat ajánlották megválasztásra, akik aztán mindenféle munkás törvényekkel kísérleteztek, amit viszont a fent nevezett jeles vezérek egyes pontjaiban elégtelenneK tartanak. Vagyis ahelyett, hogy szervezetük tagjait felvilágosítanák, hogy a törvény csak addig törvény, amig a munkásság gazdasági összetartásának ereje azt gyakorlatba ülteti, ők eltérnek a tényleges erőképviselettől és politikai csoportok kegyeit keresik. Midőn pedig a megválasztott politikusok kitérnek az ígértek teljesítése elől, akkor szerintük azokat ki kell buktatni és másokat helyükbe megválasztani. Itt van a sokak által nem látott verem megásva. Egyre szájainak s közben múlik az idő, az általuk uralt szervezetek tagsága pedig egyre jobban eltávolodik az osztályharctól- A Wagner törvény beiktatásakor és azelőtt számtalanszor hangoztattuk, hogy a fehér házban hozott munkásvédelmi törvények csak addig és olyan mértékben védelmezik a dolgozókat, amig és amilyen mértékben azoknak betartását képesek szervezett erővel kikényszeríteni. Semmi egyébb nem jelent állandósított előnyöket a dolgozókra, csakis gazdasági szervezett erejük. Ettől óvják vezéreik, politikus társaikkal együtt legjobban. Hiszen ha senki nem is volna, aki a dolgozókat felvilágosítja erről, már az a tény, hogy vezéreik állandóan a közvetlen gazdasági cselekvés ellen óvják őket, elégséges lehetne arra, hogy egyszer már kipróbálják azt is, hogy önmaguk által kezdeményezett és vezetett akció utján győződjenek meg, hogy melyik helyesebb, melyik az eredményre vezetőbb. A feltörekvő politikusok támogatása, avagy az önmaguk érdekében való cselekvés gazdaHová Harmadik Internacionálé? Még mindig döcög egy lépést előre és két lépést hátrafelé az összezúzott Harmadik Interna- cionálé ócska nehézkes ökrös szekere, a politika posványában irányt keresve, bizonytalan baktatásának útját illetve. Nem okulva a sok csalódásból, vereségből, nem kutatva az összeomlás okát, vagy talán nem is tudják megérteni azok a vezérek, hogy miért kellett annak a pártnak már harmadszor szétszakadnia és három részre válva, egymástól eltérően, sőt egymással szembe fordulniuk, ellenségként testvéri harcot űzni, mindegyik frakció más és más módszert keresve az irány kijelölésére, valamint baktatásuk utjának mikénti kiépítésére. Még Hitler — az uj vezérük — részéről kapott csúfos meg- leckéztetésük se téritette őket észre, habár kutyakorbáccsal verte ki őket a német parlamentből, amelybe évtizedek nehéz harcával verekedték be magukat. Ostorral a kezében énekelte nekik Hitler: “Behüt dich Gott, es wahr zu shön gewesen”. — Struc madár módjára, eltakarják szemeiket az elől a gyalázatos megszégyenítés elől, melyből kifolyólag a világ nevetség tárgyává váltak, amikor mégcsak védekezni sem voltak képesek, a teljes megsemmisüléssel szemben csúfos kudarcot vallott politikai szervezkedésük után. És most? Ahelyett, hogy a nagy lecke után, büszke önérzettel, talpra állva, elszakadnának minden néven nevezendő politikai machinációtól — mindhárom Internacionálé testvériesen egybeforrna és csapatostól bevonulnának oda, ahova tulajdonképpen tartoznak, az IWW Világ Ipari Munkások Nagy Szervezetébe, segítve azt tökéletesen kiépíteni — inkább Stalin pápájuk protekciójával térden csúszva borulnak a német istenség szent-háromsága, Hitler, Gőring és Gőbels lábai elé, megcsókolva a korbácsot, mely kiűzte őket a paradicsomból, csak azért, hogy újra falatozhassanak a politika konyhájában, reájuk váró húsos fazékból. Egyebet mit várhatnak a politikától? A talpnyalásért judás dij jár. A politika nem törvény, nem hatalom, nem elv, nem meggyőződés, nincsen semmiféle alaptörvénye amelyre a társadalmi rendszer támaszkodhatna. A politika egy, a tudomány által mesterségesen előállított vegyüléke az emberi érzéseknek, mely mint — pótlék — mindenkor használható a hatalomra jutott osztály uralkodási érdekének megvédésére- Ugyanis, ez a különféle emberi érzésekből előállított — pótlék — úgy dominál, ahogy a hatalom azt idomítja és olyan hatást fejt ki, amilyent a hatalomra emelt vezér jónak talál, a hatalom megvédése érdekében. Másképpen működik a demokrata politika, másképpen a szovjet politika, másképpen a fasizta politika, másképpen a náci politika, stb. mindegyik olyan hatást fejt ki, amilyent szükségesnek lát az ő osztályuk társadalmi rendszerének védelmére, még ha az, az emberek ezreinek elpusztításával jár is. Ebből a tényből kiindulva, hogyan akarja a Harmadik In- ternacionálé a nemzetközi munkásokat nemzetközi politikával egyesíteni, amikor minden ország uralkodó osztályának más és más a politikai érdeke? (Fából vas karika?) Louis Adler FIGYELEM BUFFALO! A Hajózási Munkások Ipari Szervezete Buffaloban február 24-én, szombaton este 7 órai kezdettel, 186 Seneca St. (a 2-ik emeleten) levő IWW Hallban TÁRSAS VACSORÁT rendez. Részvételi dij 25c. A jövedelem a szervezési célt szolgálja, amiért a Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton hívja meg a Rendezőség. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
