Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-02-17 / 1098. szám

1940 február 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal A Wagner törvény és a szervezett munkásosztály sági erejük igénybevétele által? Bízzák már egyszer a törvény- hozást a honatyákra és a szó­szátyárkodást a politikusokra, a hazudozást pedig a fiskálisok­ra. A munkások építsék minél nagyobb mértékben ipari szer­vezeteiket, munkahelyeiken és össztartásukból merített bátor­sággal harcolják ki a jobb és ki­elégítőbb viszonyokat. Ipari munkás. Az AFL és CIO gyöngesége sohasem mutatkozott világosab­ban, mint a jelenlegi Wagner törvény elleni vitában. Mindkét csoport beismeri felháborodott kijelentéseivel, hogy gyarapo­dásuk vagy hanyatlásukat a törvény és politikusok határozzák meg és nem pedig az iparokból merített szervezett erő. Ilyen ér­telmű szervezetek azonban, örökösen is a politikai szél járás vál­tozatainak vannak kitéve ésí* esélyeik mérlege a választók megzavart véleménye szerint billeg. Még a megrögzött unionisták közül is sokan áldozatul esnek a választási Ígéretek csalétké­nek, propagandának és szószá­tyárkodásnak. Ahelyett, hogy a munkaviszonyokra kiható hatá­rozott lépést tennének és igye­keznének azt betartani azon az alapon amely a munka ismere­téből ered, a munkásokat arra ösztönzik folyton, hogy létük és szervekedési jogaik védelmét és általában összes követeléseit a légbe egyre foszladozó politikai szivárványra bízza. Pedig a szervezkedés kérdé­se munkások által meghatároz­va a munkán, nagyon egyszerű és könnyen megérthető feladat, hogy vájjon hajlandók-e szer­vezkedni, hogy akaratukat ér­vényesíthessék- Az előttünk lát­ható helyzet, nagyon is megért­hető még a legegyszerűbb mun­kás által is, amire megadhatja a közvetlen és helyes választ. Vagy akarnak szervezetet, vagy nem akarnak. Vagy hajlandók összefogni és a szerevezti célki­tűzést gyakorlatba vinni, vagy nem. Nincsen ebben semmi za­vart keltő kérdés. Szükségtelen nagy szárnyalásu, vagy félre­vezető és kétértelmű magyará­zatba eredni, mert az elhatáro­zás a dolgozók akaratának van mindenkor alávetve. Hasonlítsuk hát össze ezt az egyszerű és közvetlen eljárást azzal a bonyolult kétséges és esztelen politikai eljárással, amit sok esetben maguk a fen- költ szereplők sem igen értenek meg és azonnal felfedezzük a megásott vermet. Minthogy a munkásoktól kérdeznék, hogy akarnak-e szervezkedni és szer­vezetüket megvédelmezni és a megnyilvánuló akarat szerint cselekednének, inkább egyre azt kérdezik, hogy sorsukat egyéni kiválóságokra és politi­kai platformra helyezik-e, jö­vőjük és munkaviszonyuk javu­lásának érdekében. A POLITIKAI VEREM Most is mint minden közelgő választáskor, a vezérek meg­húzzák a vészharangot és meg­fenyegetik az általuk annyira dicsért politikusokat, hogy szer­vezetük tagsága nem szavaz re­ájuk, mert nem tartották be ígéreteiket stb. Ezt majd kö­vetei ismét annak a magyarázá­sa, hogy erre, vagy arra a je­löltre szavazzanak a munkások, mert most ezek vannak a mun­kások szervezkedési jogai mel­lett. Szóval a dolgozóknak ismét feltálalják a politikai lakomát, amitói aztán olyan emésztési zavarok lépnek fel, hogy az el­következendő másik választásig attól jajgatnak- Mert hiszen az eddigi politikai handabandázás- ból a dolgozók nagyon kevéssel kellett beérjék. Már pedig nincs okuk feltételezni, hogy ezentúl másképpen lesz. Ássák már a vermet, amit rózsás viszonyok lombjaival takarnak le, hogy a felületes munkás, aki ügyének vitelét másra szereti bízni, ne lássa és feltétlenül bele zuhan­jon. Még az önmagukat szervezett politikai bizottságnak nevezett alakulat sem lehet irányadó a helyes ut követésére, vagyis arra, hogy kire volna a leghe­lyesebb szavazni, mert hiszen az ilyen csoportok tagjai egyé­nenként is befolyásolhatók a helytelen irányú akcióra, sőt egyesek közülük határozottan lekötött előzetes Ígéretek hatá­sa alatt van. Ez félre érthetet­lenül bebizonyult a pártonkivü- li munkás-bizottság működésé­vel, az elmúlt választáskor. Akkor úgy Lewis, mint Green szervezetük tagjainak a jelen­legi politikusokat ajánlották megválasztásra, akik aztán mindenféle munkás törvények­kel kísérleteztek, amit viszont a fent nevezett jeles vezérek egyes pontjaiban elégtelenneK tartanak. Vagyis ahelyett, hogy szervezetük tagjait felvilágosí­tanák, hogy a törvény csak ad­dig törvény, amig a munkás­ság gazdasági összetartásának ereje azt gyakorlatba ülteti, ők eltérnek a tényleges erőképvi­selettől és politikai csoportok kegyeit keresik. Midőn pedig a megválasztott politikusok kitér­nek az ígértek teljesítése elől, akkor szerintük azokat ki kell buktatni és másokat helyükbe megválasztani. Itt van a sokak által nem látott verem megás­va. Egyre szájainak s közben múlik az idő, az általuk uralt szervezetek tagsága pedig egy­re jobban eltávolodik az osz­tályharctól- A Wagner törvény beiktatásakor és azelőtt szám­talanszor hangoztattuk, hogy a fehér házban hozott munkásvé­delmi törvények csak addig és olyan mértékben védelmezik a dolgozókat, amig és amilyen mértékben azoknak betartását képesek szervezett erővel ki­kényszeríteni. Semmi egyébb nem jelent állandósított előnyö­ket a dolgozókra, csakis gazda­sági szervezett erejük. Ettől óvják vezéreik, politi­kus társaikkal együtt legjob­ban. Hiszen ha senki nem is volna, aki a dolgozókat felvilá­gosítja erről, már az a tény, hogy vezéreik állandóan a köz­vetlen gazdasági cselekvés el­len óvják őket, elégséges lehet­ne arra, hogy egyszer már ki­próbálják azt is, hogy önmaguk által kezdeményezett és veze­tett akció utján győződjenek meg, hogy melyik helyesebb, melyik az eredményre vezetőbb. A feltörekvő politikusok támo­gatása, avagy az önmaguk ér­dekében való cselekvés gazda­Hová Harmadik Internacionálé? Még mindig döcög egy lépést előre és két lépést hátrafelé az összezúzott Harmadik Interna- cionálé ócska nehézkes ökrös szekere, a politika posványában irányt keresve, bizonytalan baktatásának útját illetve. Nem okulva a sok csalódás­ból, vereségből, nem kutatva az összeomlás okát, vagy talán nem is tudják megérteni azok a vezérek, hogy miért kellett annak a pártnak már harmad­szor szétszakadnia és három részre válva, egymástól eltérő­en, sőt egymással szembe for­dulniuk, ellenségként testvéri harcot űzni, mindegyik frakció más és más módszert keresve az irány kijelölésére, valamint baktatásuk utjának mikénti ki­építésére. Még Hitler — az uj vezérük — részéről kapott csúfos meg- leckéztetésük se téritette őket észre, habár kutyakorbáccsal verte ki őket a német parla­mentből, amelybe évtizedek ne­héz harcával verekedték be ma­gukat. Ostorral a kezében éne­kelte nekik Hitler: “Behüt dich Gott, es wahr zu shön gewesen”. — Struc madár mód­jára, eltakarják szemeiket az elől a gyalázatos megszégyení­tés elől, melyből kifolyólag a világ nevetség tárgyává váltak, amikor mégcsak védekezni sem voltak képesek, a teljes meg­semmisüléssel szemben csúfos kudarcot vallott politikai szer­vezkedésük után. És most? Ahelyett, hogy a nagy lecke után, büszke önér­zettel, talpra állva, elszakadná­nak minden néven nevezendő politikai machinációtól — mind­három Internacionálé testvérie­sen egybeforrna és csapatostól bevonulnának oda, ahova tulaj­donképpen tartoznak, az IWW Világ Ipari Munkások Nagy Szervezetébe, segítve azt töké­letesen kiépíteni — inkább Sta­lin pápájuk protekciójával tér­den csúszva borulnak a német istenség szent-háromsága, Hit­ler, Gőring és Gőbels lábai elé, megcsókolva a korbácsot, mely kiűzte őket a paradicsomból, csak azért, hogy újra falatoz­hassanak a politika konyhájá­ban, reájuk váró húsos fazék­ból. Egyebet mit várhatnak a po­litikától? A talpnyalásért judás dij jár. A politika nem törvény, nem hatalom, nem elv, nem meggyőződés, nincsen semmifé­le alaptörvénye amelyre a tár­sadalmi rendszer támaszkodhat­na. A politika egy, a tudomány által mesterségesen előállított vegyüléke az emberi érzések­nek, mely mint — pótlék — mindenkor használható a hata­lomra jutott osztály uralkodási érdekének megvédésére- Ugyan­is, ez a különféle emberi érzé­sekből előállított — pótlék — úgy dominál, ahogy a hatalom azt idomítja és olyan hatást fejt ki, amilyent a hatalomra emelt vezér jónak talál, a hata­lom megvédése érdekében. Másképpen működik a de­mokrata politika, másképpen a szovjet politika, másképpen a fasizta politika, másképpen a náci politika, stb. mindegyik olyan hatást fejt ki, amilyent szükségesnek lát az ő osztályuk társadalmi rendszerének védel­mére, még ha az, az emberek ezreinek elpusztításával jár is. Ebből a tényből kiindulva, hogyan akarja a Harmadik In- ternacionálé a nemzetközi mun­kásokat nemzetközi politikával egyesíteni, amikor minden or­szág uralkodó osztályának más és más a politikai érdeke? (Fá­ból vas karika?) Louis Adler FIGYELEM BUFFALO! A Hajózási Munkások Ipari Szervezete Buffaloban február 24-én, szombaton este 7 órai kezdettel, 186 Seneca St. (a 2-ik emeleten) levő IWW Hallban TÁRSAS VACSORÁT rendez. Részvételi dij 25c. A jövede­lem a szervezési célt szolgálja, amiért a Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton hívja meg a Rendezőség. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül

Next

/
Oldalképek
Tartalom