Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-10 / 1097. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 10. SÉTA AZ UJSÁGHÁZBAN KAPITALISTA HÍRLAP GYÁRTÁS A szerkesztőségből, vagy a hirdetési osztályból kisérve a kéziratot, a hírlap összeállító osztályba lépünk. Itt a szemlélő valósággal elvesz a gépek kápráztató sorai között és annyira zavarba jön és csodálatba esik, a szedőgép, sztereotype és nyomógépek láthatóan csodás működésétől, hogy szinte - figyelmen kívül maradnak a husból-vérbőL való körülöttünk forgolódó emberek, akik viszont gépiesen végzik munkájukat a hírlap gyártásban. Tényleg, a hirlap készítés annyira gépesített már annyira eltávolodott a régimódi készítés alakjától, hogy alig ismerünk rá. Mintha nem is az a munka volna. Azonban, midőn feltételezzük azt, hogy ennyire iparizált munkakör nagy méretű gépesítésével, a szakmai vonalak elmosódnak, nagy tévedésbe esünk. Éppen az ellenkezője történik a hirlap gyártásnál. A nyomdászat mechanizáló fejlődése, még inkább specializálta a foglalkozást és újabb szakmai felosztást létesített- Például nem titok, hogy a nyomdászok sem szervezkednek az egész nyomdaipart felölelő ipari szervezetben, mint volt régen, dacára, hogy egy iparban dolgoznak. Inkább felosztott szakmák szerint látjuk őket szervezkedni. Külön a szedőket, sztereotype kezelőket, gépmestereket és könyvkötőket stb. Mégis bármennyire is különös a fenti kijelentéssel szemben, nincsen a nyomdászok szervezetén kívül még egy másik hasonló szakszervezet, amely olyan nagy mérvű munkaellenőrzést létesített volna, mint amit a nyomdászatban látunk. KÉZIRATTÓL A HÍRLAPIG Megfigyelve a kézirat útját az összeállító osztályból, henger alakban és nyomás alá rendezésének átformálásáig, látjuk valójában a nagymérvű speciali- zálás fejlettségét. Elsősorban amidőn a kézirat beérkezik a szerkesztőségből, vagy hirdetési hivatalból, az rendszerint egy régebbi nyomdász kezébe kerül, aki hosszú esztendők gyakorlata folytán, szinte hihetetlen felfogással képesitődött arra, hogy a kéziratra való első tekintéssel fogalmat alkothat, hogy miképpen nézzen az ki nyomásban, tekintet nélkül , hogy az bármilyen kezdetleges formában is van előtte. Megjelöli a betű nagyságát és elhelyezését. Azután a szedőgéphez küldi, ahol kiszedik és a megjelölt alakba rendezik. Innen az illusztráció szakosztályába kerül, ha hirdetés, ahol kézzel berakják a vonalakat és ábrákat, miután a hirdetés készen van közlésre. Azután oldal nagyságú formákba rakják és elrendezik a többi kellékekkel pozícióba helyezik- Az elkészült forma aztán, a sztereotype osztályba jut, ahol asbesto kompozícióba préselik. Ismét formába helyezik folyékonnyá olvasztott forró ólmot szivattyúznak rá és henger alakba formálják. A hengert a nyomógép terembe viszik és itten nyomás alatt kapitalista lapjaink piaci alakot kapnak, készen a szállításra. A GÉP FEJLŐDÉS EREDMÉNYE Láthatjuk tehát, hogy a munka legalább is három megkülönböztetett formában zajlik le. Szedőgépen, sztereotypon és tényleges nyomáson. Mennyire különbözik ez a régi eljárástól, amikor egy-egy nyomdász elvégezte a szedéstől-nyomásig. A mai fokozott teljesítmény mellett egy szedő éppen úgy zavarba jönne a gépteremben, ha a nyomógép kezelését kívánnák tőle, mint a gépmester a szedőgépnél, ahol nemcsak a betűket szedik ki az írógéphez hasonló gépen, hanem a szedett betűket mindjárt sorba is helyezik és egy önműködő szerszám segé- gélyével a betű mintákat helyére visszaküldik, hogy ismét azonnal használni lehessen. A gépmester és betűszedő viszont a sztereotype teremben vesznének el. Valamennyi eljárás külön-külön szakképzettséget igényel és a fejlődő gépesítés folytán a munkások mind jobban eltávolodnak egymástól, különböző érdekeket vélnek védelmezni. Itt minden szakmai körnek külön szervezete van, amely az anyaszervezettől, a Typrografu- sok szereveztéből vált ki. Dacára azonban az ipari felosztásnak, amely szakmai széttagoltságot létesített a nyomdászatban, azért akadnak köztük is, akik megértik az ipari szervezkedés előnyeit, melynek fáklyája bevilágít közéjük is. Ez vitte rá a typografia szervezetet, hogy a CIO-val olyan sokáig kacérkodjon. Viszont az kényszeritette aztán arra is, hogy vele véglegesen szakítsanak. Gyakorlati tapasztalatok tanították meg a nyomdászokat, hogy a CIO nem képviseli a tényleges ipari szervezkedést, csupán az AFL-t uj köntösben. Amig tehát a typografia szervezetnek sikerült tagjai részére nagyobb mérvű munka kontrolt létesíteni és a munka- viszonyokat megjavítani, különben mint a régi szervezetek közül bármelyik, azonban célkitűzései határozottan konzervatív jellengüek és az elkönyvelt győzelmek, hosszú esztendők kitartó és eltökélt türelemnek eredménye inkább, mint forradalmi cselekvésnek. Például a napi 9 órás munkaidőért folytatott küzdelem 1887- ben kezdődött és csak 1899-ben ért véget eredménnyel. Ezt a küzdelmet is alig jelzi egyéb, mint folytonos konferenciázás és tárgyalások sorozata, ami határozott kontrasztja annak a harcnak, amit más szakmák vívtak munkáltatóikkal ugyanazon periódusban- Nyílt harcok és véres összecsapások jelzik a más iparok eredményeit, de a nyomdász harcok a munkáltatókkal alig jelent feljegyzésre érdemes eseményt és ritka esetben mutattak szolidaritást más foglalkozású munkásokkal szemben. SZOLIDARITÁS Egy kivételes esetről tudunk csupán, ami Seattleben fordult elő a centráliai vérengzés alkalmával. Ekkor a nyomdászok ráüzentek a laptulajdonosokra, hogy ha vissza nem vonják az uszító vezércikkeket, amelyekben a csőcseléket imigyen biztatták: “Igaz amerikaiak talpra, zúzzátok össze az Amerika ellenes szervezeteket. Halált az IWW vezérekre” és ezekhez hasonló förmedvények közlését tagadták meg, illetve annak megtagadását helyezték kilátásba, ha nem állnak el azok szándékolt közlésétől. Gerinces magatartásuknak meg is volt az eredménye, mert egy kiadó-tulajdonos sem merte megkockáztatni a lap beszüntetését. Különös képpen, midőn ismét szolidaritás nyilvánult meg a nyomdászok körében, ugyancsak Seattleben fordult elő az American Newspaper Guild sztrájkja alkalmával, mikor is határozottan megtagadták azt, hogy a piket vonalon keresztül munkába menjenek. Ennek következtében a helyi hirlap kénytelen volt megjelenését felfüggeszteni a sztrájk tartamára. Csak a sztrájk befejezése után kerülhetett ismét piacra a kapitalista hírszolgálat közlönye(Del. 98R9,IU45C) NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) ellensúlyozzák és fedik egymást; ugyannyira, hogy a monopolizált áraktól eltekintve meg kell álapitanunk, hogy az összes áruk, kevés kivétellel általánosságban az értékükön, vagyis a természetesen árukon adatnak el . . . “Ha általánosságban és hosszabb megfigyelés alapján állítjuk, hogy az áruk az értékükön adatnak el, akkor gyerekség azt feltételezni, hogy a haszon, nem az egyesek, hanem a különböző ágak rendszeres és állandó haszna az áruk árából, vagy azoknak az értékükön felüli eladásából származik . . . “A profit általános természetének a magyarázatához azon elméletből kell kiindulnunk, hogy az áruk rendszerint a valódi értékükön adatnak el és a profit a rendes értékükön való eladásból származik, amely arányban van az abban felismert (vagv tartalmazó) munkaerővel. Kérdések és feleletek. K. Miért árusítják (vagy cserélik ki) nagyobb áron (több aranyért) a szakképzett munkaerőt, mint a gyakorlatlant? F. Azért, mert a gyakorlott munkaerő előállítása, előkészítése több évi táplálást, hajlékot, ruházatot kíván és az ezeket előállító munkaerővel emelkedik i gyakorlott munkaerő értékeK. A világpiacra kerülő búza értéke csökkent annyira, az utóbbi tiz évben, mint az acélé? F. Nem, mert a búza előállításához majdnem annyi társadalmi munkaerőre van ma szükség, mint tiz év előtt, mig az acél előállításánál használt modern gépek aránytalanul sok munkaerőt tettek feleslegessé. K. Miért kell ma több arany száz mérő búza kicseréléséhez, mint tiz év előtt kellett? F. Ha mind a két árunak az értéke megmaradt volna, úgy amint tiz év előtt volt és ha egyik árut sem uralja a monopólium, akkor ugyanazon az alapon cserélődnének ki, mint előbb. De arany előállításához kevesebb társadalmi munkaerőre van szükség, mint tiz év előtt kellett, ezért töb arany kell ugyanannyi mennyiségű búza vásárlásához (vagy cseréléséhez). (Ne feledjük, hogy Marx szerint, ha a profitot nem megya- rázhatjuk meg azon alapon, hogy az összes áruk az értékükön cseréltetnek ki, akkor egyáltalán nem magyarázhatjuk meg.) Értsük meg, hogy mi nem a munkánkat adjuk el, hanem a munkára való erőnket. Mikor munkát vállalunk nem a munkánkat kínáljuk megvételre, hanem a munkára való erőnket HOGY ALAKUL KI A PROFIT? Sokan közülünk hozzá szoktak ahoz a gondolathoz, hogy a profit vesztegetésből, külön kiváltságból, vagy monopóliumokból ered. Annyit beszéltünk a kapitalisták közötti lopásról, hogy teljesen figyelmen kívül hagytuk a profitszerzés legfontosabb módját. Marx szerint, ha nem tudjuk magyarázatát adni a profitnak azon az alapon, hogy az áruk értékükön cserélődnek ki, akkor egyáltalán nem tudjuk megmagyarázni. Ezért tételezzük fel (amint általánosságban megtörténik), hogy az áruk általánosságban az értékükön cserélődnek ki. Tegyük fel, hogy napi két órai munka kell a munkásembernek életszükgségleteinek az előállításához. Más szavakkal, két órai munka kell a munkaerő előállításához. Tegyük fel azt is (amint nagyon valószínű), hogy négy arany dollár, két órai munkát tartalmaz. Tehát a munkaerő értékét, (amit a munkás elad) az arra fordított társadalmi munkaerő szabja meg (mint minden más áru értékét). Ez, a napi két órai társadalmi munkánk felel meg, amely idő alatt az életszükségleteket előállítják. Ha a munkás az értékén adja el a munkaerejét, cserébe egy árut fog kapni, amelyben két órai társadalmi munka foglaltatik. A fentebb említett esetben, négy dollárt kell kapnia egy napra. (Folytatjuk) /
