Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-10 / 1097. szám
1940 február 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal BAKOS MUNKÁSTÁRSAMNAK (amit mások is elolvashatnak) Kedves Munkástársam! Amidőn köszönettel veszem szívélyes kéznyujtását a távolból, és elismerését az iránt, hogy hosszú vándorlás után — a szocializmus girbe-görbe utján — végre belezökkentem a haladás rendes kerékvágásába, az IWW-ba, engedje meg, hogy valamire felhívjam figyelmét. Nagy örömömre szolgál, hogy önnek már 1910-ben volt alkalma látni, az én szerény munkálkodásomat a szocialista pártban; a munkásosztály felszabadulásának érdekében. Úgy szintén jóleső érzéssel veszem tudomásul azt a megállapítását, hogy időm legszebb virulásának virágait a szocialista bibelődés- sel, annak girbe-görbe politikai utjain hullajtottam el. Köszönöm ezt a meg nem érdemelt kitüntetéstTudja meg kedves munkástársam, hogy akkor, amidőn én a szocialista pártba, mint ifjú harcos beléptem, 1882-ben, akkor minden radikálisan gondolkodó munkásnak, sőt a közép iskolába járó fiatal diákoknak is, ott volt a helye. Én az osztályharc abc-jét ott tanultam meg, sok olyan radikális munkástársammal, akik mint én, vagy mint ön, ma mint kiképzett harcosai az osztályharcnak, egy táborba sorakozva, testvéries együttérzéssel igyekszünk odahatni, hogy nemcsak az Adle- rokat, hozzuk be a kizsákmányolást megszüntető IWW-ba, hanem meg kell éretetnünk minden gondolkodni tudó mun- tástársunkkal, hogy a szocialista párt csak elemi iskolája volt az osztályharc megismerésének. Mindennek van kezdete és története. Ahhoz, hogy tudatlan munkástársainkkal megértessük a szervezkedés mikénti átalakulási szükségét, elébük kell tárnunk a múlt szervezkedésnek hiányosságát és meg kell velük értetni a jelen követelményeit. Amidőn a ó-hazában megalakult a nemzetközi magyar szociáldemokrata párt, nemcsak a munkások, de a népességnek nyolcvan százaléka jognélküli, hazátlan bitang volt. A szociáldemokrata pártnak működése kimerült az általános választójogért küzdő harcban, melyre azért volt szükség, hogy a politikai téren érvényesülhessen. Évtizedeken át dörömbölt a szo- ciálista párt a feudális kormány parlamentjének kapuján, de az még mai napig se nyílt ki részükre. Végre a kormány, hogy megszabaduljon az örökös dö- römböléstől, nagylelkűen átengedett egy pár széket a szocialista párt vezéreinek, olyan feltétel mellett, hogy jól viselik magukat. így ülnek mai napig is, szép csendesen szájkosárral az orrukon, jó fizetéssel, a leke- nyerezett szocialista honatyák a parlamentben. Mi, a nép, akik pártfegyelmi szempontból vakon követtük vezéreinket, abban a hitben, hogy ennek úgy kell lennie, nyugodtan vártuk a fejleményeket. Közben a jó mód, ki űzött minket Amerikába, a tejben és mézben fürdő Ígéret földjére. Amerika! A szabadság hazája, ahol már a hajóról láttuk a szabadság Istennőjét, fáklyával a kezében, isten hozzádot intve felénk- Partra érve, megköny- ny eb ülve szívtuk magunkba a szabadság friss levegőjét. örvendve és meglepetve láttuk, hogy itt nincsen politikai jogtalanság, itt megadatott az alkalom minden embernek arra, hogy polgára lehessen ennek a mindenkit szívesen befogadó, szabad országnak. Itt nem volt szükség arra, hogy politikai jogot követelve, verjük a parlament kapuját, itt semmi baj nem volt a politikát illetve, itt teljesen nyugodtan élhettünk, a politika miatt, mert itt a tőke képviselte és képviseli ma is a hatalmat. A nép, a munkásság, nem a kormányrendszerrel került szembe politikai okokból kifolyólag, hanem a nagy tőkével, gazdasági okokból kifolyólag. Itt a munkásság a munkaadóval került szembe, a harcot azzal kellett megvívnia. Már most, amennyiben ez kizárólag a munkások harca a munkaadódóval szemben, és amennyiben ennél a harcnál a tőke érdeke úgy kívánja, hogy a politika a munkaadót segítse és támogassa, nagyon természetes, hogy a munkásság a politikától semmi támogatást nem várhat, tehát semmi célja nincsen annak, hogy politikai utón szervezkedjünk. Lévén ez a harc kizárólag a munka és a tőke harca, a munkások gazdasági érdekéből kifolyólag, természetes az, hogy nekünk munkásoknak gazdasági utón kell szervezkednünk, hogy egységes szervezkedéssel a világ ipari munkások IWW nagy szervezetében magunk vívhassuk ki a tőkével szemben fenálló diferenciánkat. Már most, tisztelt Bakos munkástársam, vegye szives tudomásul, hogy én már 1908 vagy 10-ben tisztában voltam ezzel, és büszkén állíthatom, hogy abban az időben én is dajkáltam a mi IWW csecsemőnket, mint első megalapítója a newarki magyar osztálynak vagy negyvenöt tagjával. De, mint a szocialista munkáspárt hatodik osztályának titkára, ebből kifolyólag olyan harcba kerültem a pártvezetőséggel, hogy mint békerontót kizártak a pártból azzal a meghagyással, ha bocsánatot kérek a párttól, akkor szívesen keblükre ölelnek. Ekkor megundorodva az egész politikai machinációtól, félre álltam, a mozgalomtól és éveken át távol tartottam magamat mindentőlíme, tisztelt munkástársam, én is, mihelyt tudatára ébredtem annak, hogy az én helyem az IWW-BAN VAN, habozás nélkül, azonnal harcoló munkástársaim zászlója alá sorakoztam. Munkástársi üdvözlettel, Adler Lajos. Adler Lajos munkástárs okfejtése, az öntudatos munkás őszinte meglátásai, ami nemcsak régi ipari unionistáknak nyújtott bajtársi kéz, de akaratlanul is válasz a magyar “kommunisták” lapjának múlt heti kérdésére, hogy “hol vannak a régi gárda tagjai?” A fenti levél egyszerű szavakkal megmagyarázza, hogy Amerikában a munkásságnak nincs keresni valója a parlamentben, mint ahogy kártyavárként semmisült meg a munkásság “politikai ereje” Európa minden országában. A világesemények utolsó 12 hónapja még szembetűnőbben adta ezt a helyzetet a világ — köztük az amerikai — munkásság tudtára és ha csak egy keveset is következetes akar lenni a dolgozók tömege, fel kell, hogy hagyjon minden nemű és nevű politikai ígérgetéssel. De mert a munkásosztály MIT MOND AZ ÚRISTEN Az utóbbi 10-15 száz évben, ritkán hallotta az emberiség, közvetlenül az Úristen szavát. Úgy látszik, hogy az írástudás fejlődésével, a nyomtatás feltalálásával, az emberek ellenőrizni tudják az istenke megnyilatkozását. Hát őfelsége elhallgatott és a “kinyilatkozásait” apróbb szentekre és főleg Szűz Máriára bízta, aki azután hisztérikus nőknek álmukba, adta át az utasításait, amit a legfőbb mennyei atya rájuk bízott. Ezek a hisztérikák azután szövetkezve kitűnő üzleti szellemű papokkal, jól kamatoztatták az isteni sugdozásokat. Amint eddig tudtuk, csak egyes “kiválasztottak” utján jöttek el az égi üzenetek, mig most kitűnik, hogy ezelőtt 21 évvel az Úristen szakított az évszázados szokásával és mérhetetlen felháborodásával olyan hangos kinyilatkoztatást követett el, hogy azt egész Erdély- ország meghallotta. Az isteni kinyilatkoztatást, az “oláhok” gyalázatos viselkedése váltotta ki akkor, amikor megtiltották, hogy a kolozsvári színházban magyarul tartsanak előadást. Ahogy most hitelesen megírják, az utolsó előadásról, amikor az “oláh zsandárok” kiverték a siró-rivó magyarokat, a következőképpen történt: “Fent a magas mennyekben uralkodó Igazság Istene atyai szánalommal nézett le a kolozsvári magyar színházból kifelé tóduló és imádkozó magyarokra. Majd haragra gerjedt az Ur és szemei villámszikrákat lövel- tek ki- Guruló és csattogó hang hallatszott jönni az Isten trónusának irányából. Az erdélyi magyarok megismerték a hangot, megértették a villámcsapásokkal és mennydörgéssel hangküzdelme “örökös harc” a rendszer megváltoztatásáért, nem könyveljük el vereségnek a politikusok tehetetlenségét, újból kihangsúlyozzuk, hogy helytelen volt az eszközük megváloga- tása a cél eléréséhez. Munkások! “Régi gárdisták”! Legyetek egész emberek, mint Adler Lajos, Takács József, Kovács Ernő, Farkas Béla, Vlasits Márton és a többiek, akik szocialista nevelésüket, öntudatukat azzal igazolják, hogy további munkásságukkal az ipari unionizmust tanító és az egész világ munkásságát Egy Nagy Szervezetben tömörítő IWW-t segítik építeni, erősíteni. A helyesen nevelt ipari szervezetben tömörült munkások MINDEN NAP harcban állnak a tőkés osztály képviselőivel és amilyen erővel bírnak az iparban, olyan előnyöket vívnak ki a maguk részére már ebben a rendszerben is. Az egész rendszer megváltoztatásához szükségünk van MINDEN gondolkodni tudó munkásra. Hozzátok megvalósulás elé az IWW-nak ezt a célját, csatlakozzatok az IWW-hoz még ma! Szerk. súlyozott szavakat, amint azok Erdélynek egyik szélétől a másik széléig nagy dübörgéssel gurultak: LESZ MAGYAR FELTÁMADÁS!” Hát kedves olvasóm, te nyertél ! Eltaláltad, ez a “hiteles” leírás tényleg a bridgeporti “Egyetértés”-ben jelent meg és annak a valódiságáért Biri- nyi barátunk szavatol. Már pedig azt mindenki tudja, hogy amit ez a Birinyi kiagyal, az olyan igaz, hogy arra Birinyi Csongrádval együtt mérget vehet. Csak egy kis baj van ezzel a Mindeneható Úristennek a felháborodásával. Először is őmin- denhatósága miért engedte meg azt, hogy ez a “gazság”, Erdély elvétele megtörténjen, nem sokkal egyszerűbb lett volna, ha fog egy istennyilát és azt az akkor “dicsőségesen uralkodó” Ferdinánd oláh király fejéhez vágja és ráordit a “bocskoros oláhok”-ra, hogy menjenek visza, oda ahonnan jöttek. Másodszor, az erdélyi magyarok, sokkal könnyebben kivárták volna a felszabadulást ha az istenke, amikor kidörögte, hogy “Lesz magyar feltámadás” azt is megsúgta volna, hogy mikor? Ez neki — kinek tudta és beleegyezése nélkül egy hajszál sem eshet le — igazán csekélység lett volna. _ Végül pedig ha az Úristen intézi ezt a “felszabadulást” és “betartja az ígéretét” akkor mi a fészkes fenének könyörög Birinyi, hol Sztálinnak, hol Hitlernek, hol pedig Mussolininek, hogy végezzék el ezt a munkát ? Vagy talán már Birinyi sem bizik a “haragos Isten” Ígéretében? MÁR megint cserélnek? Amint a lapokban olvassuk, (Folytatás a 8-ik oldalon) lács is kerül jövőre a szegény cipőgyáros asztalára. A dolgozók asztalára viszont nem jut majd még elégséges morzsa sem, ha magatartásukat hamarosan meg nem változtatják és érdekeik védelmére nem szervezkednek. Kozsány János. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI* \
