Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-10 / 1097. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-ealss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Art of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 FEB. 10 NUMBER 1097 SZÁM AZ IWW AKRONI MAGYAR CSOPORTJA rendezésében MOST VASÁRNAP, FEBRUÁR 11-ÉN DÉLUTÁN '/23-KOR TUDOMÁNYOS ELŐADÁS LESZ A MAGYAR HÁZ 112 E. Thornton St. emeleti helyiségében. Tárgy: A TUDOMÁNY FEJLŐDÉSE ÉS AZ OSZTÁLYHARC Előadó: TAKÁCS JÓZSEF mtárs Clevelanditól,-aki a tőle ismert alapossággal fogja ismertetni a napirendet. Előadás után az előadóhoz kérdések intézhetők. — Mindenkit szívesen látunk. Belépő dij nincs. — A JAPAN MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÁLDOZATA (Federated Press) A szervezkedés ugyanazon vonalon halad, mint a fasizta Olaszországban és náci Németországban. A kisebb radikális csoportokat elnyomja a rendőrség. A japán- kínai háború egyik áldozata a munkásmozgalom. A japán munkásszervezetek gyöngék és összefüggéstelenek voltak, azonban Elismerésül a védelmi bizottságnak Bosetto az illinoisi bebörtönzött bányász, az Egy Nagy Szervezetért reménykedik Ha te egy munkás vagy és meggyőződésedért, amelyért éltél és szervezett munkáshoz méltóan cselekedtél, most pedig a börtön falai mögött ülsz, bizonyára jóleső érzéssel tölt el, mikor kintlevő munkástársaid rólad megemlékeznek, külnösen ha azt anyagi is kiséri, amivel bizonyos kis dolgokat maguknak beszerezhetnek, amelyhez másképpen nem juthatnának. Az alant következő levélben Bamey Bosetto az öt illinoisi bányászok egyike s szervezeti tevékenysége miatt került börtönbe 1933-ban, a General Defense Committee által nyújtott segélyért elismerésének ad kifejezést. “Ezúton kívánom kijezeni őszinte elismerésemet szervezetetek iránt, a nagylelkű karácsonyi adományért- Ez a nagyszerű megnyilatkozás megerősít hitemben és még jobban mint valaha meggyőzött arról, hogy vannak többen is ugyanazon a meggyőződésen. “Mindenesetre, amint ti is tudjátok, egyikünknek sincs alkalma pénzkeresetre ebben az intézetben. Tehát nemes adományotok valóban felmentett sok gondtól az irányban, hogy miképpen lehetséges továbbra is kibírni az időközben felmerülő szükséges kiadások fedezetének hiányát. “Hosszú hat esztendő után, itt a szürke falak között vannak pillanatok, mikor az egyén nem küzdheti le azon érzéseit, hogy teljesen magára hagyatva elfelejtve van. Azonban kijelenthetem ezzel szemben, nem hagyva figyelmen kívül azt a tényt, hogy olykor habár kétségbeesésig szükséges a pénz, de annak megérkezése csak másodlagos azzal a ténnyel szemben, hogy ti odakünn számtalan barátainkkal együtt, még mindig gondoltok reánk olyan mértékben, hogy semmi fáradságot nem kíméltek abban az irányban, ami gyakran reménytelen kísérletnek látszik — szabadságunk biztosítására. Szükséges volna hát ide fűzni, hogy az anyagiak és önfeláldozásotokat mennyire értékeljük? “Azon reményben élek, hogy csak láthatnám még azt a napot, amidőn az unionizmus meg így is veszélyt jelentettek a militarista tőkés klikk uralmi fölényére. A háború kitörése óta néhány szervezetet már elnyomtak és másokat pedig megfenyegettek. Ennél is messzebbmenő azonban a kormány azon intézkedése, mellyel az összes szervezeteket a kormány fennhatósága alá kívánja rendelni és a valóságban egyik részét akarja képeztetni velük a katonai államnak. Japánban eddig is nagyon kapaszkodó meredek volt a munkásszervezetek útja a kezdettől fogva. Mint ismeretes, a munkásmozgalom nem nagyon fejlődik a militarista államban és Japán pedig soha nem is volt demokratikus. A japán munkásszervezeteknek össztaglét- száma mindössze 400.000 volt fejlődésük legmagasabb fokán 1931-ben. Nem egészen 10 százaléka volt a munkásoknak megszervezve. A szerény eredményt még szomorúbbá változtatta az egyenetlenség, melynek eredményeként valami 60 különböző szövetség és sok más független egyesület alkotta együttesen az egész mozgalmat. MARADI SZEVEZETEK A háború előtt, a japán munkásmozgalmat könnyen három csoportba lehetett megkülönböztetni. Valamennyi között a japán szakszervezeti szövetség volt a legnagyobb, de egyben a legmaradiabb is, amolyan kö- zéputon haladó testület, a szervezett munkások kétharmadát foglalta magában. A nemzeti gyülekezet, magában foglalta egyesül, egyetlen zászló alá; akkor tudni fogom, hogy a sok viszontagság és szívfájdalom melyet a munkások átszenvedtek nem veszett kárba.” az összes hazafias szakegyleteket és képezte a jobbszárnyat, amolyan fél fasizta alakulat lévén, tehát mindenben támogatta a kormány militarista céljait. A baloldalon haladó nemzeti japán szakegyleti szövetség pedig, az úgynevezett törvényes balszárnyat képezte és nyíltan nem ellenezte a kormány militarista céljait, azonban óvatosan a törvény által előirt keretekben működött. Kanju Káto a törvényes bal- szárny vezére látogatást tett 1935-ben az Egyesült Államokban és akkor kijelentette, hogy a japán nép nem akar háborút. A háborút azonban megindították Kina ellen és mindjárt a kezdet elején letartóztatták ezt a gyönge testalkatú még japánnak is túl kicsiny férfit és egyesületét teljesen eltiltották a működéstől. Az elnyomatás hálájául pedig azt követelték a munkásoktól, hogy áldozatot hozzanak a haza oltárán. Különösen kihangsúlyozta a kormány, hogy mennyire fontos az, hogy az iparokban összharmónia legyen. Ennek eredményeként a szakegyleti szövetség nagyon megkülönböztetett változáson ment keresztül. Bizonyos kisérletet tett ugyan, hogy megvédje a munkások gazdasági előnyeit a háborús nyomástól, azonban majd minden energiájával a hazafias működésbe vetette túlsúlyát. NEMZETI IRÁNYZAT Ezekután átvátoztatta megnevezését a Japán Munkás Nemzeti Irányzat Szövetségre, melyen keresztül a tőke és munka együttműködését hirdeHÍR SZEMLE _________írja: KY._________ PANASZRA nem lehet ok többé, sem a munkanélküli, sem pedig a rész időt dolgozó munkásoknak. Még pedig azért, mert amint kereskedelmi miniszterünk, Mr. Hopkins is nyilvánosságra hozta, az elmúlt esztendőben örvendetesen növekedett az egyének jövedelme. Igaz, nem nevezi meg, hogy az egyének jövedelme milyen foglalkozási körben növekedett leginkább, azonban az nem is fontos, mivel ha csak egy kicsivel is növekedik a tényleges bérért dolgozók jövedelme, többszörös számuknál fogva a kevés emelkedés is nagy számokra domborodik végeredményként. Ennek bizonyításául Mr. Hopkins jelentése szolgál. Amint jelenti: az elmúlt év utolsó hónapjaiban a munkabér egyszerre 5 százalékkal haladta meg az előző esztendőt. Azonban az öt százalékos munkabér emelkedésével szemben az osztalék, amit a részvények után kifizettek, egyszerre 15 százalékkal múlták felül az előző év ugyanazon hónapjait. Tehát az osztalék, háromszorosát jelentette az állítólagos növekedésnek, a munkabérekkel szemben. Ez azt jelenti, hogy a névtelen bérmunkások millióinak jövedelme öt százalékkal emelkedett, ami annyi eredményt jelent mint a záporeső a tengerre, mig egy néhány ezer részvény tulajdonosnak a jövedelme 15 százalékos emelkedéssel azt bizonyítja, hogy a dolgozók munkájának javait ma is olyan szabadon rabolhatják, mint tették bármikor a CIO tömegszervezése előtt. Ha más nem, hát ez is hozzájárulhatna a dolgozók felvilgositá- sához, hogy meglássák helyüket ahová csatlakozzniuk kell. JÓTÉKONYKODJUNK mondja a női ruhakészítők szakszervezetének vezére, Dubinsky. Szerinte, szükség van magán jótékonyságra és a Rockefeller érdekeltségek egyik elnöklő direktorával egy pódiumról akarja a munkásokat jótékonyságra venni __ a szervezkedés helyett. Mondja aztán valaki, hogy a munkások nin- csennek jó vezérekkel ellátva. A női ruhakészítők például, nagyon boldogak lehetnek, hogy van nekik egy vezérük, aki nem szervezkedésre szóllitja őket az állandó munka biztosításának érdekében, mert hiszen zsebbe nyúlni mégis könnyebb és veszélytelenebb, mint egyre agilisebben harcolni a jobblétért. Talán Mr. Dubinsky is ezt tartja egyetlen hivatásának. Neki természetesen jövedelmezőbb jótékonyságra szólítani, mint harcra buzdítani. tik és segítségére vannak a kormánynak, hogy a népet egy gondolatra verbuválja. Az eredménye az ilyen működésnek pedig az lett, hogy ma már nehéz (Folytatás a 8-ik oldalon)
