Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-03 / 1096. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 3. AZ OROSZ KONFLIKTUS. (és ami mögötte van) Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY Budapest, 1939 december — Ami eddig még nem történt meg, a magánkapitalisták szakszervezete a NÉPSZÖVETSÉG minden Woronoff féle mirigyátültetési műtét nélkül napjainkban látszat szerint megfiatalodott, fürgévé vált. Volt hasonló periódusai ugyan, mint például akkor amikor az egyik tagállama Olaszország, nekirohant az ___ ugyancsak másik méghozzá “keresztény” tagállamának a kis Abesszíniának és azt szépen föl is falhatta. Azután ott volt a másik két ugyancsak tagállam Japán és Kina esete. A kínaiak fölfalása, hogy nem sikerült az nem a japánok, nem az' akkor is tanácskozó és határozatokat hozó Népszövetség, hanem kizárólag a kínaiakon hiúsult meg. Azután szép sorjában peregtek az események. Előbb Ausztria, Csehszlovákia majd Lengyelország csúszott le Germánia szőrös torkán, majd Albániát még hozzá a mohamedán vallásu Albániát kebelezte be Olaszország. Ismételjük a Népszövetség«, szeme- láttára történt mindezen csekélység. Azután közben ott szerénykedett a spanyol ügy. A Népszövetség cirkuszi akrobatákat lepipáló zsonglőrösködésé- vel az úgynevezett benemavat- kozási komédiával kápráztatta el a világot. Hogy ez a benem- avatkozás micsoda svindli volt az ő részükről azt a spanyol földre szállított olasz és német csapatok működése és a spanyol szabadságharc vérbefojtása bizonyítja. Hol volt ekkor a Nép- szövetség napjainkban tapaszható gyors összeülése? Igaz akkor nem a magán és államkapitalizmus érdekösszeütközéséről volt szó- Argentínát, amelyik — bár strohmani minőségben az igaz — a legharciasab- ban ágál a finn-orosz konfliktusban bizony annak idején a hangját sem lehetett hallani. Sőt azt sem lehetett tudni valójában a világon van-e? Tudott dolog az, hogy Finnország 20 évvel ezelőtt éppen úgy mint Magyarország, Tanácsköztársaság volt. A finn tanácsköztársaságot az ellenforradalmárok német katonai segítséggel verték le, a többi báró Mannerheimék munkája volt. és most Finnország “segítségére” siető egyéb külföldi “önkéntesek” az egy olaszon kívül, kik a protestáns finnek segítségére csak azért mennek, hogy a pápaság tragédiáját ezzel késleltessék, mind-mind az idegen kapitalisták koncesszióit sietnek megvédeni. A Népszövetség is ezért lett egyszeriben oly fürge. Kevesen tudják például azt, hogy az egész világon Finnországban van a leggazdagabb nikkelbányászat. A finnországi nikkelbányászati. koncessziót a finn kormány 1933-ban a Mond Nickel Co. angol vállalatnak adta el. Ez a vállalat 2 és fél milliót fektetett a bánya modernizálásába, amely éhbérek mellett dolgoztatta a finn nickelbá- nyászokat és éppen ezért a trösztnek már eddig is dúsan jövedelmezett. De a nickelen kívül réz és egyébb bányákat is tárt föl ott ez a tröszt, amelynek főcentruma Petsamo vidékén van, ahol a legvadabb és legelkeseredettebb harcok folynak — és ezt figyeljük meg — a finn Mannerheim u. n. fehér valamint a finn tanácsköztársasági uj vöröshadsereg között. A Mannerheim hadsereget a magánkapitalizmus, a finn vöröshadsereget a Szovjet segíti fölszerelésekkel. A magánkapitalizmus profitját félti és védi. Oroszország, amelynek évi 2800 tonna eddig a nickeltermelése, és ez a tényleges szükségletének mindössze egyharmadát fedezi, e bányák révén teljes szükségletének fedezéséhez bir jutni. Ezenkívül Petsamo a meleg tengerhez való szabad kijáratot is jelent Oroszország számára. Tulajdonképpen tehát a harc magja a nickel bírásának kérdése. Továbbá a Szovjet érdekszférájának kiszélesitése a magánkapitalizmus világuralmi központja Anglia felé. Ma, amikor a magánkapitalizmus a finn “szabadságért” jelszava alatt tüzel beavatkozásra talán nem árt tudnunk például azt, hogy Finnország egy részén a levert forradalmárok, ha orosz protektorátus alatt is, de visszaállították — ha más néven is — a finn tanácsköztársaságot. A Finnországban levert tanácsköztársaság után a finn természeti kincsek kiaknázására idegen államok kapitalistái nyertek koncessziót. Ezek természetesen mint mindenütt gyarmatnál egyebet nem láttak Finnországban sem. A finn függetlenségért és szabadságért jelszava alatt vágóhidra kényszeritett finnek és a jelszóval szédített Ezért folyik a háborúra való uszítás a kapitalizmus összes fórumain. így mérlegelve a finn-orosz konfliktust egészen más megvilágításban láthatjuk és Ítélhetjük is meg, mintha a magánkapitalisták által elénk tálalt uszító propagandán keresztül nézzük. A finn proletáriátus — még ha orosz segítséggel is — de a magánkapitalizmus profitja, és elnyomatása ellen fogott fegyvert. És mi forradalmárok, kell, hogy tudjuk helyünk semmiesetre sem a Mannerheim féle fehérterror uralmi rendszer oldalán van. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A NEMEZIS: A most elterjedt hírek szerint Héjjas Iván a “rongyos gárda” nevezetű újsütetű terror csapatával együtt az orosz bolseviki csapatok fogságába került és az egész' társaságot a haditörvényszék halálra ítélte és kivégezte. Az események ismeretéhez szükséges tudni azt, hogy amikor Lengyelországot két oldalról megtámadták, Héjjasék — majd ők megmutatják — jelszóval siettek a lengyelek segítségére. Csapatuk szabadcsapat volt, kitűnő fölszereléssel látták el őket és a gyors orosz előnyomulás folytán az egész szabadcsapat orosz fogságba került. Mivel Magyarország a german- lengyel-orosz viszályban semlegesnek jelentette ki magát és Héjjasék mint magyar csapat kerültek kézre, Moszkva magyarázatot kért Budapesttől, hogy, hogyan egyeztetheti ösz- sze Magyarország semlegességével ezen magyar csapat ott tartózkodását. A magyarázat kéréshez ultimátum is járult. Mire a magyar kormány kijelentette, hogy Héjjasék a kormány tudta és beleegyezése nélkül “szöktek” át Lengyelországba és éppen ezért megtagad Héjasékkal minden közösséget. Moszkva nem sokat teketóriázott ezekután, hanem mint banditákat kivégeztette őket. (Kár, hogy a hirst csak fentartással ’adhassuk ki, mert megerősítését — lehet, hogy céltudatosan — a magyarországi lapokban nem találjuk.) SZIMPÁTIA tüntetést rendeztek a budapesti finn követségnél az egyetemi főiskolások és az egyik katholikus egyesület tagjai közül kb. 300-400-an voltak. Ehhez csak annyit, hogy főiskolába sem paraszt sem proletár gyermek 10-15 év óta be nem juthat. Éppen ezért kor- csosodott el a Petőfi szellemével áthatott és a haladásért küzdő egyetemi ifjúság 1919 óta a Haynau féle szellem felé. Degenerálódott, reakcióssá vált, miként az az osztály, amelyből a mai egyetemi ifjúság kikerült. Semmi hiba. Eddig azonban sem parasztok, sem munkások nem rendeztek szimpátia tüntetést a finn fehérek mellett. EGY ÉVES HATÁRKŐHÖZ ÉRKEZETT AZ OLAJ MUNKÁSOK SZTRÁJKJA Tulsa, Oklahomából érkezik a hire, hogy a Mid-Continent Petroleum társulat sztrájkoló munkásai december 22-ikén, egy esztendős küzdelmet vezettek be az osztályharc történelmébe. Habár helytelenül, a fejlődéssel homlokegyenest, szakmai elmélet alapján, az Oil Workers International Unióban vannak szervezkedve, igen figyelemre méltó az a példás összetartás, amit még ma is, egy esztendős sztrájk után tanúsítanak. Szolidaritásukat képtelen volt megtörni még a volt kormányzó és a nemzetőrség sztrájktörő közbenjárása is. Pedig a most folyamatban levő kihallgatáson és tárgyaláson a munkaügyi kormány tanács előtt, feltárult mindaz, amit a sztrájkoló munkások letörésére a hivatalos közegek végrehajtottak a társulat utasítására. Nem lehet letagadni semmit a történtekből, pedig a látszat itt is fennáll a piszkos ténykedések letakarására. Azonban a bűnös és minden emberi méltóságot megszégyenítő cseleked etek annyira túlsúlyban vannak, hogy eltakarni azt már nem lehet. A kihallgatások során bebizonyult, hogy a társulat összeesküvést szőtt a munkások össze tartásának megtörésére és abba belevonta a tulsai üzletembereket is. Az összeesküvés eredményeként a 900 sztrájkoló munkás közül 143-mat találtak bűnösnek, törvénytelen gyülekezésért és zavargásért stb. Amidőn a 143 bűnösnek nyilvánított sztrájkoló a törvényszékre vonult, akkor azoknak feleségeik és gyermekeik viszont a piketvonalra meneteltek. Végül is oda fejlődött az ügy, hogy az uj kormányzó visszarendelte a nemzetőrséget, amely pedig hat hónapig volt szolgálatban a társulat javára. Valószínűleg az késztette a kormányzót a csapatok visszavonására, hogy beigazolódott, miszerint egy esetben a társulat tisztviselői * gázbombákat adogattak a katonáknak sajátkezűig, amelyet aztán a katonák a piketekre szórtak. Erről valahogyan fénykép felvétel készült és igy nem lehetett letagadni. Az is beigazolódott, hogy a dinamit és bombamerénylet is, amit pedig a munkásokra akartak várni, szintén a kompánia eszméje volt, amit a milícia volt hivatva végrehajtani. De ez is balul ütött ki, mert ugy- látszik, hogy a munkásoknak volt már gyakorlatuk ezen a téren és résen voltak a sztrájk egész ideje alatt, úgy tehát számot adhattak mindig viselkedésükről. Példás összetartásuknak köszönhetik, hogy nem sikerült küzdelmüket letörni. Olvasd a Bérmunkást! Ne marad jón magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
