Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-02-03 / 1096. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 3. AZ OROSZ KONFLIKTUS. (és ami mögötte van) Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY Budapest, 1939 december — Ami eddig még nem történt meg, a magánkapitalisták szakszervezete a NÉPSZÖVETSÉG minden Woronoff féle mirigyátültetési műtét nélkül napjaink­ban látszat szerint megfiatalodott, fürgévé vált. Volt hasonló periódusai ugyan, mint például akkor amikor az egyik tagálla­ma Olaszország, nekirohant az ___ ugyancsak másik méghozzá “keresztény” tagállamának a kis Abesszíniának és azt szé­pen föl is falhatta. Azután ott volt a másik két ugyancsak tagállam Japán és Kina esete. A kínaiak fölfalása, hogy nem sikerült az nem a japánok, nem az' akkor is tanácskozó és ha­tározatokat hozó Népszövetség, hanem kizárólag a kínaiakon hiúsult meg. Azután szép sor­jában peregtek az események. Előbb Ausztria, Csehszlovákia majd Lengyelország csúszott le Germánia szőrös torkán, majd Albániát még hozzá a mo­hamedán vallásu Albániát ke­belezte be Olaszország. Ismé­teljük a Népszövetség«, szeme- láttára történt mindezen cse­kélység. Azután közben ott sze­rénykedett a spanyol ügy. A Népszövetség cirkuszi akroba­tákat lepipáló zsonglőrösködésé- vel az úgynevezett benemavat- kozási komédiával kápráztatta el a világot. Hogy ez a benem- avatkozás micsoda svindli volt az ő részükről azt a spanyol földre szállított olasz és német csapatok működése és a spanyol szabadságharc vérbefojtása bi­zonyítja. Hol volt ekkor a Nép- szövetség napjainkban tapasz­ható gyors összeülése? Igaz ak­kor nem a magán és államka­pitalizmus érdekösszeütközésé­ről volt szó- Argentínát, ame­lyik — bár strohmani minőség­ben az igaz — a legharciasab- ban ágál a finn-orosz konflik­tusban bizony annak idején a hangját sem lehetett hallani. Sőt azt sem lehetett tudni való­jában a világon van-e? Tudott dolog az, hogy Finn­ország 20 évvel ezelőtt éppen úgy mint Magyarország, Ta­nácsköztársaság volt. A finn tanácsköztársaságot az ellen­forradalmárok német katonai segítséggel verték le, a többi báró Mannerheimék munkája volt. és most Finnország “segítségé­re” siető egyéb külföldi “ön­kéntesek” az egy olaszon kívül, kik a protestáns finnek segít­ségére csak azért mennek, hogy a pápaság tragédiáját ezzel késleltessék, mind-mind az ide­gen kapitalisták koncesszióit sietnek megvédeni. A Népszö­vetség is ezért lett egyszeriben oly fürge. Kevesen tudják például azt, hogy az egész világon Finnor­szágban van a leggazdagabb nikkelbányászat. A finnországi nikkelbányászati. koncessziót a finn kormány 1933-ban a Mond Nickel Co. angol vállalatnak ad­ta el. Ez a vállalat 2 és fél mil­liót fektetett a bánya moderni­zálásába, amely éhbérek mel­lett dolgoztatta a finn nickelbá- nyászokat és éppen ezért a trösztnek már eddig is dúsan jövedelmezett. De a nickelen kí­vül réz és egyébb bányákat is tárt föl ott ez a tröszt, amely­nek főcentruma Petsamo vidé­kén van, ahol a legvadabb és legelkeseredettebb harcok foly­nak — és ezt figyeljük meg — a finn Mannerheim u. n. fehér valamint a finn tanácsköztár­sasági uj vöröshadsereg között. A Mannerheim hadsereget a magánkapitalizmus, a finn vö­röshadsereget a Szovjet segíti fölszerelésekkel. A magánkapi­talizmus profitját félti és védi. Oroszország, amelynek évi 2800 tonna eddig a nickeltermelése, és ez a tényleges szükségletének mindössze egyharmadát fede­zi, e bányák révén teljes szük­ségletének fedezéséhez bir jut­ni. Ezenkívül Petsamo a meleg tengerhez való szabad kijára­tot is jelent Oroszország szá­mára. Tulajdonképpen tehát a harc magja a nickel bírásának kérdése. Továbbá a Szovjet ér­dekszférájának kiszélesitése a magánkapitalizmus világuralmi központja Anglia felé. Ma, amikor a magánkapita­lizmus a finn “szabadságért” jelszava alatt tüzel beavatko­zásra talán nem árt tudnunk például azt, hogy Finnország egy részén a levert forradalmá­rok, ha orosz protektorátus alatt is, de visszaállították — ha más néven is — a finn ta­nácsköztársaságot. A Finnor­szágban levert tanácsköztársa­ság után a finn természeti kin­csek kiaknázására idegen álla­mok kapitalistái nyertek kon­cessziót. Ezek természetesen mint mindenütt gyarmatnál egyebet nem láttak Finnország­ban sem. A finn függetlenség­ért és szabadságért jelszava alatt vágóhidra kényszeritett finnek és a jelszóval szédített Ezért folyik a háborúra való uszítás a kapitalizmus összes fórumain. így mérlegelve a finn-orosz konfliktust egészen más meg­világításban láthatjuk és Ítél­hetjük is meg, mintha a ma­gánkapitalisták által elénk tá­lalt uszító propagandán keresz­tül nézzük. A finn proletáriátus — még ha orosz segítséggel is — de a magánkapitalizmus profitja, és elnyomatása ellen fogott fegy­vert. És mi forradalmárok, kell, hogy tudjuk helyünk semmi­esetre sem a Mannerheim féle fehérterror uralmi rendszer ol­dalán van. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A NEMEZIS: A most elter­jedt hírek szerint Héjjas Iván a “rongyos gárda” nevezetű új­sütetű terror csapatával együtt az orosz bolseviki csapatok fog­ságába került és az egész' tár­saságot a haditörvényszék ha­lálra ítélte és kivégezte. Az ese­mények ismeretéhez szükséges tudni azt, hogy amikor Len­gyelországot két oldalról meg­támadták, Héjjasék — majd ők megmutatják — jelszóval siet­tek a lengyelek segítségére. Csapatuk szabadcsapat volt, ki­tűnő fölszereléssel látták el őket és a gyors orosz előnyo­mulás folytán az egész szabad­csapat orosz fogságba került. Mivel Magyarország a german- lengyel-orosz viszályban semle­gesnek jelentette ki magát és Héjjasék mint magyar csapat kerültek kézre, Moszkva ma­gyarázatot kért Budapesttől, hogy, hogyan egyeztetheti ösz- sze Magyarország semlegessé­gével ezen magyar csapat ott tartózkodását. A magyarázat kéréshez ultimátum is járult. Mire a magyar kormány kije­lentette, hogy Héjjasék a kor­mány tudta és beleegyezése nél­kül “szöktek” át Lengyelország­ba és éppen ezért megtagad Héjasékkal minden közösséget. Moszkva nem sokat teketóriá­zott ezekután, hanem mint ban­ditákat kivégeztette őket. (Kár, hogy a hirst csak fentartással ’adhassuk ki, mert megerősíté­sét — lehet, hogy céltudatosan — a magyarországi lapokban nem találjuk.) SZIMPÁTIA tüntetést ren­deztek a budapesti finn követ­ségnél az egyetemi főiskolások és az egyik katholikus egyesü­let tagjai közül kb. 300-400-an voltak. Ehhez csak annyit, hogy főiskolába sem paraszt sem proletár gyermek 10-15 év óta be nem juthat. Éppen ezért kor- csosodott el a Petőfi szellemé­vel áthatott és a haladásért küzdő egyetemi ifjúság 1919 óta a Haynau féle szellem felé. Degenerálódott, reakcióssá vált, miként az az osztály, amelyből a mai egyetemi ifjúság kike­rült. Semmi hiba. Eddig azon­ban sem parasztok, sem munká­sok nem rendeztek szimpátia tüntetést a finn fehérek mel­lett. EGY ÉVES HATÁRKŐHÖZ ÉRKEZETT AZ OLAJ MUNKÁSOK SZTRÁJKJA Tulsa, Oklahomából érkezik a hire, hogy a Mid-Continent Pet­roleum társulat sztrájkoló mun­kásai december 22-ikén, egy esztendős küzdelmet vezettek be az osztályharc történelmébe. Habár helytelenül, a fejlődéssel homlokegyenest, szakmai elmé­let alapján, az Oil Workers In­ternational Unióban vannak szervezkedve, igen figyelemre méltó az a példás összetartás, amit még ma is, egy esztendős sztrájk után tanúsítanak. Szolidaritásukat képtelen volt megtörni még a volt kormány­zó és a nemzetőrség sztrájktö­rő közbenjárása is. Pedig a most folyamatban levő kihall­gatáson és tárgyaláson a mun­kaügyi kormány tanács előtt, feltárult mindaz, amit a sztráj­koló munkások letörésére a hi­vatalos közegek végrehajtottak a társulat utasítására. Nem le­het letagadni semmit a történ­tekből, pedig a látszat itt is fennáll a piszkos ténykedések letakarására. Azonban a bűnös és minden emberi méltóságot megszégyenítő cseleked etek annyira túlsúlyban vannak, hogy eltakarni azt már nem le­het. A kihallgatások során bebizo­nyult, hogy a társulat összees­küvést szőtt a munkások össze tartásának megtörésére és ab­ba belevonta a tulsai üzletem­bereket is. Az összeesküvés eredményeként a 900 sztrájkoló munkás közül 143-mat találtak bűnösnek, törvénytelen gyüle­kezésért és zavargásért stb. Amidőn a 143 bűnösnek nyilvá­nított sztrájkoló a törvényszék­re vonult, akkor azoknak fele­ségeik és gyermekeik viszont a piketvonalra meneteltek. Végül is oda fejlődött az ügy, hogy az uj kormányzó vissza­rendelte a nemzetőrséget, amely pedig hat hónapig volt szolgá­latban a társulat javára. Való­színűleg az késztette a kor­mányzót a csapatok visszavoná­sára, hogy beigazolódott, misze­rint egy esetben a társulat tisztviselői * gázbombákat ado­gattak a katonáknak sajátke­zűig, amelyet aztán a katonák a piketekre szórtak. Erről vala­hogyan fénykép felvétel készült és igy nem lehetett letagadni. Az is beigazolódott, hogy a dinamit és bombamerénylet is, amit pedig a munkásokra akar­tak várni, szintén a kompánia eszméje volt, amit a milícia volt hivatva végrehajtani. De ez is balul ütött ki, mert ugy- látszik, hogy a munkásoknak volt már gyakorlatuk ezen a téren és résen voltak a sztrájk egész ideje alatt, úgy tehát szá­mot adhattak mindig viselkedé­sükről. Példás összetartásuknak köszönhetik, hogy nem sikerült küzdelmüket letörni. Olvasd a Bérmunkást! Ne marad jón magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom