Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-03 / 1096. szám
1940 február 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÁRCA Családi tanács Meghívtak családi tanácskozásra, baráti családba: a tanáqs- kozás nálunk történt, mert a kérdéses család földönfutó volt a Lajtán túlról menekült. Nem szeretem a családi tanácskozásokat, gyermekkorom idézik emlékezetembe, amikor arról volt szó, milyen pályára készítsenek elő- Agyonnyuztak kérdésekkel, bölcs tanácsokkal láttak el, rózsaszínű jövőt emlegettek és a szép álmokat pontosan kettészelte a háború. Ekkor gyűlöltem meg a családi tanácskozásokat, hisz nem egyéb verébcsipogásnál: a család, az egyén nem oszt, nem szoroz, sorsát, jövőjét a felsőbb hatalmak keverik, mint játékos a kártyát. Milyen más lett volna, ha az elmélet helyett a valósággal számol szeretett családom; nem a távoli jövőbe épit mult- századvégi álmokat, hanem alaposabban megvizsgálja az akkori jelent, amely ma már — múlt. Kényszeredetten ültem le tehát a barátom és a felesége közé és huszadszor is végihallgattam menekülésük izgalmas történetét. Arcuk ismét eltorzult, az átélt rémület és kétségbeesés elevenedett fel a homlokukon. — Mindent elvesztettem; az exisztenciámat is — mondta Géza. Orvos volt, diplomáját Bécs- ben szerezte, mert itthon a numerus clausus eléje állt. Nagy nehézségek árán, kivételesen megengedték, hogy “dolgozhasson” és ez az engedély jelentette számára az életet. A keresete csekély volt, éppen, hogy tengődött a doktor ur, mégis megnősült, mert az ember társas lény. Később gyermekük született, a háztartás szükebb lett és a doktor urnák nem volt szive pénzt kérni azoktól a páciensektől, akik nem tudtak volna fizetni- Áldották a nevét, előre köszöntek neki, amikor az uccán látták, ő mosolygott, tűrt és végezte kötelességét törhe- tetlenül hitt a jobb jövőben. A történelem kereke nekiiramodott, elkövetkeztek az események és Ausztria megszűnt. A doktor ur hazajött a családjával , . . most itt vannak, átmentették puszta életüket és velem együtt leültek családi tanácskozásra, hogy mit tegyenek ezután. Kicsit hallgattunk, ez a csend fojtogató volt. Aztán a barátom felesége megszólalt: — Én úgy gondolnám, nyelveket tanítanék, perfekt német, angol és francia vagyok. Csak az a kérdés, birom-e idegekkel? És tudok-e szerezni tanítványokat? Gréte rossz bőrben van, az idegei megviseltek, hisz éveken keresztül gyötörték a gondok. A gyermek is az ő életét ette, a szájától vonta el a falatot, hogy a kis Ellinek legyen- Kinos volt hallgatni terveit, kinos volt az a kevés bizakodás is a hangjában, groteszkül hatott, maró szatírával csúfolta ki a jelent. Éppen ezért önmagunkat hitegetve helyeseltünk, csakhogy ne beszéljünk a valóságról és ekkor vetődött fel a kérdés: — De mi lesz Gézával? Felmerült a megoldhatatlan probléma, amelyért tulajdonképpen a családi tanács volt. A 80 plusz 20 százalékot már megszavazták, Géza, a külföldi diplomájával beletartozott a 20 százalékba. Mit lehet tenni? A doktor ur fizikuma gyenge, testi munkát nem vállalhat, viszont mint orvos sem működhet, mindannak ellenére, hogy egyenesen rászületett. — Talán valamivel kereskedni? — tettem fel óvatosan a kérdést. Géza megdöbbent és megrémült: — Kereskedni? Hát nem látod, hogy főleg ezért üldöznek bennünket? . . . Nem, nem, soha! És hidd el, nincs bennem kereskedői szellem! Igyekeztem meggyőzni, hogy ne leg^pn elfogult, ne utálkoz- zék, ne legyenek előítéletei. Megmagyaráztam, lássa be, hogy rá van kényszerítve, de minden hiába voltFölemelkedett a székről és elém állt: — Nézd barátom, többet ne beszéljünk erről . . . különben is én már határoztam. — Mély lélegzetet vett, mintha a múltját elnyelte volna, aztán rejtett keserűséggel mondta: — Én már határoztam — lábápoló leszek! . . . Érted? . - . Tyúkszemet fogok vágni . . . nagy szakértelemmel . . - képzeld el, az emberek szívesen fogják ápoltatani a lábukat velem, hiszen orvos vagyok ... És tudod, hogy úgy fejezzem ki magamat, a lábápolás rokonszakma — itt is, ott is használnak kést; csak az a különbség, hogy az orvos operációnak nevezi a műtétet, amaz pedig lábápolásnak ! Megint csend volt, a csend megint fojtogató volt . . . ezalatt számoltam: 4 elemi, 8 gimnázium, 10 szemeszter - . . 80 plusz 20 százalék és elgyötört emberi életek . . . A csend felszakadt, ismét Géza szólt: — Hát igy van ... de én mégis hiszem, hogy átvergődünk a kritikus időkön! AZONNALI hatállyal feloszlatták és betiltották a nazaré- nusok, adventisták, hetednapos adventisták, Jehova isten tanúi, Istengyülekezet, őskeresztények és pünkösdiek vallási szektáit. Indokolás: Ezek a vallási szekták olyan antimilitarista tanokat hirdetnek, amelyek az állampolgárokat a honvédelmi kötelességük teljesítésétől eltéríteni törekszenek. így, azoknak akik szószerint veszik a “Ne ölj’’ parancsolatot, Magyarországon nincs létjogosultságuk. Csak azok a felekezetek maradhatnak, akik megáldják a gyilkoló fegyvereket és amelyeknek templomában, hálaadó istentiszteleteket, harangzúgásokat tartanak ha e megáldott fegyverekkel városokat pusztítanak el és ember-ezreket gyil'- kolnak halomra. A pápai anyá- szentegyház vezet Jézus tanai és Isten parancsolatának kiforgatása és meghamisításában. Őket persze nem oszlatják fői. VESZTESSÉGÜNK A detroiti magyar kolónia régi és jólismért tagja dőlt ki az élők sorából az elmúlt héten, Szilveszter Dénes munkástárs hirtelen halálával. Erőtől duzzadó, fiatalon került az Egyesült Államokba, 1906-ban Dersről, Udvarhely megyéből- Először Kensington- ban telepedett meg feleségével, ahol az akkori nagy magyar kolóniának egyik legismertebb és legbecsültebb tagja volt. Detroitba 1914-be költözött át és annak North sideján a Fleming streeten telepedett le. Szilveszter Dénes munkástár- sék Fleming streeti háza a 14- es évektől kezdve, otthona volt sok földinek, sok magyar munkásnak, de évekig gyülekező helye az ipari forradalmároknak is. A régi aktiv mozgalmi emberek közül talán egy sincsen az országban, aki a Szilveszter család meleg vendég és testvéri szeretetéből ne kapott volna Ízelítőt. Fiatalabb éveiben, amig ereje és egészsége birta. Ott láttuk Szilveszter Dénest és feleségét — a Mártha nénit — minden érdemes megmozdulásban, de nevük a Bérmunkás előfizetői és adakozó rovatából sem hiányzott soha. Január 22-én szűkszavú sürgönyben értesítettük a lapbizottságot, hogy az elhunyt utolsó kívánsága értelmében, Wiener Andor munkástársat nevezte meg, hogy elbucsuztassa. A halottas háznál, a rokonok, ismerősök, jóbarátok és munkástársak sokasága zsúfolódott össze, hogy a kegyeletét és végtisztességét lerój ja egy olyan ember iránt, aki példás és tiszta munkáséletével erre rászolgált. Wiener Andor szivekbe markoló búcsúszavai mindenkit könnyekre fakasztottak — nemcsak a közeli rokonokat. Mint aki a családot negyedszázad óta ismeri, valóban a puritán és minden áldozatra képes proletár életet rajzolta meg az elhunytnál és nemcsak szavaiban, de az arcán is éreztük látni lehetet az őszinte fájdalom megnyilvánulásátA temetőben, a Detroiti Székely Szövetség nevében Jakab alelnök rövid búcsúszavai után, Wiener Andor, utolsó búcsút vett a halottól, az özvegye, a rokonok, az ismerősök, a magyar IWW-isták és a Bérmunkás lapbizottsága nevében. Amint a fagyos rögök tompán hulladozni kezdtek a koporsóra, szomorú szívvel hagytuk el a temetőt. Fájlaltuk, hogy Szilveszter Dénes munkástársunk kimúlása újból egy űrt hagyott nemcsak a gyászbaboritott családban, de az öreg magyar ipari forradalmárok folyton fogyó táborában is. Emlékét kegyetelettel őrizzük meg. Tudósitó. KŐSZÖNETNYIV ÁNITÁS. Mindazoknak köszönetét mondok a Bérmunkás nyilvánossága utján, akik szomorúságomon enyhíteni igyekeztek, akik mély gyászomban osztoztak, akik férjem — Szilveszter Dénes — ravatalánál koszorúkat, csokrokat helyeztek és kocsijukkal megjelentek. özv. Szilveszter Dénesné SZOCIALISTA ADMNISZTRÁCIÓ OLCSÓ MUNKAERŐT RÉSZESÍT ELŐNYBE. Tiltakozó előterjesztésében a bridgeporti építészeti egyesületek tanácsa azon panaszkodik, hogy képtelenek versengeni a városi közmunkákon alkalmazott olcsó munkaerővel. Megrovásban részesíti a városi szocialista közigazgatást, amiért a munkákat olyan vállalkozóknak adja, melyek pedig sztrájktörőket és vidékről hozatott olcsó munkásokat alkalmaznak. (Tudni kell, hogy Bridgeportnak nemcsak polgármestere szocialista, de a közigazgatás több tagja is.) Elitélik továbbá a városi adminisztráció azon ténykedését, hogy nem tesznek külömbséget szervezett és szervezetlen vállalkozók között és a tervbe vett munkákra elfogadnak árlejtéseket szervezetlen vállalkozóktól is, amelyek természetesen alacsonyabbak mint a szervezetteké. A mostani elkeseredett kont- roverzia, csak a réginek folytatása, ami onnan ered, hogy a WPA munkák városi ellenőrzésbe kerültek és amint az egyesületek tanácsa állítja, “nincsen még egy másik város az állam területén, amely annyi WPA munkáért folyamodik és amely közvetlenül versenyez a helyi tanult mesterekkel”. Ehhez igazán nem kell kommentár, mert hiszen tükörképét vetíti minden politikai eredménynek. AKRONIAK CLEVELANDON Ezen a címen hirdette 6e a clevelandi csoportunk azt a szinelőadást, amelynek szereplői az akroni munkástársnők és munkástársak voltak. Január 21-én, vasárnap délután a Bérmunkás Otthonban került bemutatásra “Akiknek egy a sorsuk” cimü háborús dráma. Minden túlzás nélkül megállapítjuk, hogy műkedvelőktől jobb és tökéletesebb előadást nem láttunk. Nem is játékot, de az élet egy valóságát, ezrek és ezrek történetét hozták a szereplők a közönség elé azzal ez érzéssel, amely a hallgatóságot minden tekintetben kielégítette. A Bérmunkás Otthon rendes látogatói közül sokan hiányoztak az előadásról, akik sem a zord időjárással, sem más elfoglaltságukkal nem menthetik magukat, hogy az akroniak tökéletes bemutatkozásának alkalmát elmulasztották. A délutánt Takács József munkástárs konferálta be és üdvözölte úgy a szereplőket, mint a közönséget a csoport nevében. NemarkMártonm unkás- társ szavalattal lépett föl. Előadás után Danka munkástársnő által készített kitűnő vacsora, majd éjfélig tartó tánc mellett szórakozott a fiatalság. Tudósítój
