Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-29 / 1117. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ......................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD °<43£°42 A hazafiság alkonya (P) Azok, akik a mai társadalmi rendszerben busás profitra tesznek szert, azoknak gazdasági érdeke, hogy a jelenlegi rendszer továbbra is megmaradjon. Ennek biztosítására minden agitációs eszközt felhasználnak, hogy a közvéleményt a saját osztályérdekeik mellett lekössék. Néhány héttel ezelőtt a háborús uszítás elérte tetőfokát, ma azonban egy kevéssel alábbszállt. Minden készülődés dacára a nagytőkének nincsen Ínyére az elfogadott törvényjavaslat, hogy a háborús anyagok gyártásáért csak 7 százalék profitott állapított meg az elnök által kinevezett ipari bizottság. Már ma ennek hangot adtak a nagytőkések és megállapították, ha tényleg életbe léptetik a megállapított 7 százalékot, akkor az előkészületek nagyon meglassulnak. Ugylátszik a nagytőkések hazafisága a háborúval kezd alább szállni, de nem is lehet azon csodálkozni, mert a hazafiság csak a nincstelen proletárokra kötelező. A nagytőkések csak úgy lelkesednek a háborúért, ha a nemzeti vagyonnak nagy részét mint háborús profitot bezsebelhetik. Maga az a tény, ha az Egyesült Államok ténylegesen nem is keverednék az európai háborúba, de minden igyekezetükkel készülődnek, ha másért nem is, de, hogy a jelenlegi gazdasági rendszert továbbra is fenntarthassák. Békéről rebesgetnek állandóan és ha Roosevelt legutóbbi beszédéből idézünk egy mondatot, amikor az elnök megállapítja azt, hogy “háborúk azért vannak, mert a társadalmat azok a kevesek irányítják, akik teljhatalmi urai a társadalmi javaknak és mikor kedvük kerekedik, minden ellenvetések dacára háborút készítenek elő” — ez a megállapítás teljesen fedi a való tényeket és egészen biztosan az emberi társadalomban nem is. lesz béke mindaddig, amig egy néhány egyén a gazdasági hatalmak irányitója a társadalomban. Sokan már Franciaország legázolása után befejezettnek tartják a háborút, pedig akármelyik fél legyen a győztes, a harcnak tovább kell folyni, mert a győztes feleknek mindig az a törekvésük, hogy a legyőzötteket még jobban elnyomják és innen fog majd születni az emberiség agyába az a gondolat, hogy szabaduljon fel az elnyomatás minden faja alól. Még a győztes hordák oldalán is az agyonsanyargatott katonaság, meg az ország belsejében mindentől megfosztott embertömegek arra a gondolatra ébrednek, hogy miért volt a háború, ha a dolgozó tömegeknek osztályrészül továbbra is csak a nélkülözés jut. Már most is a napi hírek arról számolnak be, hogy az angol és francia gyarmatokon a lakosság forradalomba tör ki, megelégelte már az elnyomatást és vérfürdőt. Hogy a diktátorok még meddig fognak teljhatamilag uralkodni, az mind csak attól fog függni, hogy a háború befejezése után mit fognak adni a leigázott népmillióknak. Magába Olaszországban csak alig, hogy Mussolini hadatüzent, az olasz ipari városokban még a hadiállapotok dacára is a munkásság háború ellenes tüntetéseket rendezett. Nem láthatunk a jövőbe, de any- nyi bizonyos, hogy a jelenlegi háborút még azok sem tudják megállítani, akik azt megindították. Sajnos, hogy annyi emberéletnek kell elpusztulni, de valószínűleg a befejezés után az egész emberi társadalom más formát kell, hogy öltsön. A napilapok arról is beszélnek, hogy a fasizmus terjedése minden országban annaktudható be, hogy már a munkások annyira jutottak, hogy kormánykerék jutott több országban a kezükbe. Hogy milyen “munkáskormányok” voltak ezek, bizonyítja az a tény, hogy a kapitalista rendszer teljes egészében megmaradt és a munkások éppen olyan kizsákmányolt páriák voltak mint azelőtt. De ugylátszik a kapitalizmus még ezt sem nézi jó szemmel és ezért ők maguk kezdték meg az agitációt a fasizmus érdekében, hogy a feltörekvő mun- kásoJÉtályt a fasizmus vascsizmájával teljesen letapossák. A kapitalizmus mindenre képes, csak hogy uralmát valamilyen formában megtarthassa. Maga a munkásosztálynak az a rétege amely az álhazafiaktól hagyta magát vezetni a hazafiság leple alatti most éppen olyan könnyen kaphatók a fasizmusnak szolgálatot tenni teljesen díjtalanul, mert még azt sem tudja megérteni, hogy a fasizta diktatúra még a magánkapitalizmust is túlszárnyalja a munkásosztály elnyomatásában. Hogy az emberi társadalomnak mind ezen állapotokon keresztül kell menni, magát a munkásosztályt is lehet okozni mert hosszú éveken keresztül nem tudta felismerni osztályhelyzetét és sohasem gondolt arra, hogy minden embernek egyforma joga van az élethez. És, hogy ez ma nem igy van, csak annak tudható, hogy a magántulajdon rendszerében, ahol egyes emberek nagy vagyont harácsoltak mások munkaerejének kizsákmányolása által, amit a mai rendszer minden intézménye helyesel és jogosnak tart és minden intézkedésével igyekszik ezt a rendszert fenntartani. Ezt nevezik az úgynevezett hazafiságnak és ennek a hazafiságnak hódolnak be a nincstelen proletárok is, ahelyett, hogy igyekeznének megérteni feltörekvő forradalmi munkásoknak a társadalmi átalakításra irányuló célkitűzését, amely csak azon alapszik, hogy a dolgozó tömegek egymást megértve szervezkedjenek a kizsákmányolás rendszere ellen, hogy megvalósíthassunk egy olyan társadalmi rendszert, amelyben nem lesznek országhatárok, nem lesz többé kizsákmányolás, hanem az emberiség békében és boldogan élvezheti munkájának teljes gyümölcsét, amely társadalomban nem lesznek háborúra uszító álhazafiak, akiknek alkonya azonnal eljönne, ha a dolgozó tömegek megértenék, hogy a munkásságnak egy ellensége van csak, ez pedig a kizsákmányoló kapitalista osztály. Nyolc nap, 500,000 halott (AZ IWW BUDAPESTI HÍRSZOLGÁLATA) tudatában lenne az IWW eszméjének, most nem egymást pusztítaná, hanem egyesült erővel és ha kell fegyverrel a kézben semmisítené meg a busás grafteket a háttérben lebonyolító és örömittasan a sikerült profitharácsoláson mancsaikat dörzsölgető kapitalistáit irtaná ki. Az IWW-t európai munkásfé- kerek és kormányok, de az egyházak is indexre tették. Jól tudják ha az európai proletáriá- tus egyszer magára eszmél, kisded játékuknak, uralmuknak, rendszerüknek befellegzett. Azt is tudták, amig az európai proletáriátus egyszer ma- pai proletáriátus nem lesz IWW-ista, addig a termelőeszközök birtokbavétele és a kapitalizmus élete nincs veszélyeztetveAddig egymást gyilkolják, pusztítják inkább. Igazuk volt. Életünket, családunkét, osztályunk jövőjét, a proletáriátus fölszabadulását, a kapitalizmus megsemmisítését és egymás lé- gyilkolása helyett testvériséget jelenti- az, ha a proletárok IWW-istákká MERNEK lenni. Akarjatok, merjetek testvérek, amig ti is el nem késtek mint az európai testvéreitek. Budapest, 1940 május hó. Kovásznay Sári. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül A magán és államkapitalizmus összecsapásánál egyedül Hollandiában, a holland hivatalos jelentés szerint 2 nap alatt a holland hadsereg 25 százaléka esett el- A holland hadsereg 400.000 főből állott tehát 48 óra alatt 100.000 egyenruhába bujtatott proletár élet zuhant a pusztulásba. Azóta letelt 8 nap alatt a hivatalos jelentések a 2 oldalról félmillió ember “hősi” halálát jelentette. Mennyi lehet azonban ha ennyit elismernek (a valóságban ? Miért? Ezt sem akiket a kapitalizmus védelmében legyil- tak, sem azok akik őket legyilkolták nem tudják. Vájjon 8 nap alatt született- e annyi uj élet, mint amennyit kioltottak céltalanul ? Aligha! Ezzel a vehemenciával, bátorsággal és harcikészséggel, mely- lyel egyik csoport testvér a másikat az államkapitalizmus uralomraj utásáért, a másik csoport a magánkapitalizmus rendszerének, de mindkettő a profit őfelsége biztosításáért tépi, gyilkolja marcangolja egymást, vájjon nem-e célszerűbb volna a KAPITALIZMUS uralmánál; megdöntéséért harcolniuk a föl - szabadulásért ? Bizonyára, ha a millió és millió most uniformisban harcoló és egymást gyilkoló proletár
