Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-06-22 / 1116. szám

1940 junius 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az események sodrában Irta: Szakács Terka Budapest máricus hó. — Elő­ző tudósításunk óta bekövetke­zett események — sajnos — mindenben igazolták azt, hogy mi európai IWW-isták világo­san látjuk azt a rohanást, mely a magánkapitalizmus és az ál­lamkapitalizmus között kitört a hegemóniáért. Rámutattunk arra, hogy az angol magánkapi­talizmus, mely tudatosan, meg­fontoltan sértette meg akna le­rakásával a norvég felségvize­ket tulajdonképpen ezzel a há­borúnak az északi államok terü­letére való átsibolását kívánták elérni. A germán fasizmus vagy ha úgy tetszik államkapitaliz­mus 24 órán belül válaszolt rá. Lerohanta és puskalövés nélkül elfoglalta Dániát, Norvégia stratégiailag fontosabb pontja­it. A békés Norvégia területe harctérré változott szinte órá­kon belül, holott kétségbeeset­ten tiltakozott az ellen, hogy az angol és germán haderő saját területeik helyett Norvégia te­rületén mérjék össze erejüket. Hiába volt minden tiltakozása. Az angol magánkapitalizmus terve sikerült. Norvégia te- területén dörögtek az ágyuk, a norvégek mindezt nem akarták és úgyszólván ma sem aktiv szereplői ezeknek. De ez az ese­mény föl kell, hogy nyissa még a leglaikusabb ember szemét is. Hát hol van az a sokat hirde­tett kis államok “függetlensé­gének” teóriája a volóságban? Amig fönt északon a mérkő­zés napról-napra hevesebbé lesz az angolok-germánok kö­zött Délkelet-Európa tavaszias, napsütését is viharfelhők kez­dik elborítani. Jugoszlávia, Románia, Ma­gyarország ultimátumot kapott. Hajlandók-e, képesek-e garan­tálni azt, hogy a Dunán a hajó- uton angol ügynökök a szállítást megakadályozni ha megkísér­lik, ez a trükk nem sikerül, vagy ne sikerüljön. Ha nem hajlandók vagy nem képesek erre úgy Germánia saját maga fog arról gondoskodni ez az utánpótlási vonal biztonságos legyen. Románia, Jugoszlávia vállal­ta ennek garantálását. Ezen ál­lamok minden a Dunára bejövő és vonalszakaszukon közlekedő hajót annak nemzetiségére va­ló tekintet nélkül nemcsak át­kutatnak, de rendőri felügye­let alatt tartanak amig vonal- szakaszukat ki nem lépik. To­vábbá mivel' az angol ügynökök a révkalauzokat leszerződtették, fizették és sétáltatták miáltal a közlekedésben emiatt komoly zavarok kezdtek mutatkozni a román-jugoszláv kormány az összes révkalauzokat Tisza gró­fi mintára katonai szolgálatté­telre hívta be és mint katoná­kat rendeli ki a közlekedő ha­jók kalauzolására. Ezzel eleget is tettek a germán követelés­nek. Nagyon figyelemre méltó momentum ennél azon körül­mény, hogy a germán ultimá­tummal egyideüleg orosz rész­ről gyöngéden ugyan, de rálép­tek Románia tyúkszemére. Magyar részről ősi szokás szerint a hatalmon levők egy­szerűen letagadták a germán ultimátumot. De nem csak a Dunán foganatosítottak a ro­mánok és jugoszlávokhoz hason­ló intézkedéseket, de az úgy­nevezett aranyvonatokat azaz az olaj vonatokat is magyar te­rületen át katonai fedezettel ki­sérik és hogy félreértés ne tör­ténhessék germán katonák és nem magyarok azok akik e fe­dezetet adják. De azért ugye­bár senki nem kételkedik ab­ban, hogy Magyarország még mindég szuverén és független? Az ilyen csekélységet jó mame- luk hazafiaknak hazafias köte­lességük nem észre venni, vagy szó nélkül lenyelni. Nálunk megy is az ilyesmi, de nálunk forradalmi IWW-isták, azaz ha­zátlan bitangokkal kik sem nem áruljuk e hazát, sem nem dő­lünk be a hazafias jelszavak­nak, hanem a valóságot nézzük nem akar torkunkon szó nélkül az ilyesmi lecsúszni. Nem sze­retjük a befejezett tények elé való állítás módszereit semilyen színben még piros-fehér-zöldben sem. A germán veszély növeke­désével, amelyhez párosul a Szovjettől való rettegés is a suttogó de valószínűnek elfo­gadható hírek szerint a magyar szabadság és függetlenség na­gyobb dicsőségére Horthyék el­határozták azt, hogy akár ger­mán, akár orosz intervenció kö­vetkeznék be abban a pillanat­ban kikiáltanák Magyarország­nak az olasz királyságba való beolvadását, mint annak egyik gyarmati része. A hazafiak eme hazaárulásának gyümölcseként azt remélik. 1. A papság és az arisztokrácia kezén levő száz­ezer holdak sértetlenül birto­kukban maradnak. 2. A jelen­legi uralkodó réteg mint tarto­mányi kormányforma továbbra is jogfolytonosságban hatalmon maradhat. 3. Horthy mint az olasz királyság magyar tarto­mányának kormányzója eset­leg magyar alkirályi minőség­ben jelenlegi pozícióját tartaná meg. 4. Az olasz hadsereg nem csak külső, germán vagy orosz intervencióval szemben, de a nép esetleges fölkelésével szem­ben is megvédené a jelenlegi társadalmi rendszert . Mint láthatjuk tehát az ural­mon levők minden áron igyek­szenek — még hazaárulás árán is — biztosítani önmaguk sor­sát, hatalmon maradását és ja­vaik további birtoklását. Itt szintén nem jön náluk számí­tásba az, hogy ennek bekövet­kezte a magyar nép számára az eddiginél még nagyobb rabszol­gaságot, leigázottságot jelente­ne. A pápaság Európában addig hatalmas földbirtokait az egy Spanyol és Mágyarország kivé­telével visszavonhatatlanul el­vesztette. Mivel igékből és ma- lasztokból ha a nagy tömegek meg is bírnak élni, nem úgy a pápai papság. Ezek materialis­ták és elsősorban itt e földön akarnak munkanélkül bár, de minél jobban megélni. Ehhez pedig nem csak bagóért robotol- tatható paraszt milliók, de föld és pedig minél több százezer hold föld is kell. Spanyolország­ban a már ismert tömeggyilkos- ság utján, de visszaszerezte az egyház korábbi pozícióját és va­gyonát. Magyorország megtar­tása céljából sem retten vissza hasonlótól és éppen ezért és nem magukért a magyarokért dolgozott azon, hogy az olasz impérium kiterjesztése révén ezt biztosítsa. Könnyű dolga volt, hisz a magyar nép nyaká­ra idegen szuronyok segítségé­vel rátelepedett “hazaffyak” nem csináltak soha lelkiismere­ti kérdést abból, vájjon mit je­lent a magyarság számára sa­ját vagy más népirtó uralmi rendszerünk. A magyarság ne­vében, de megkérdezése nélkül döntöttek mindenkor és számí­tanak dönteni most is. Nagy kérdés azonban az, hogy Magyarországnak olasz gyarmattá való nyílt elárulása és leszállítása fog-e a tervek szerint sikerülni teljes egészé­ben? Mint már sok esetben rámu­tattunk Olaszország nem hatá­ros Magyarországgal. E két ál­lam között ott van a mindjob­ban Szovjet felé gravitáló Ju­goszlávia. A jugoszlávok pedig 1914-18-as háborúban bebizo­nyították azt, hogy kemény di­ók, amibe náluknál sokszorosan nagyobb nagyhatalom foga is beletörik, ha föl akarja törni. Az olasz próbálkozásokkal szemben azonnal éppen ezekben az órákban befutott jelentések szerint ellenakcióba lépett a Szovjet is. Románia és a Szovjet között óráról-órára fokozódik és kiéle­sedik az ellentét. A finn fron­ton már kipróbált vörös csapat­kötelékek fölvonulása a román­orosz határra erős ütemben fo­lyik. Nincs kizárva az, hogy a közeli napokban a finn esethez hasonló román-orosz esemé­nyekről fogunk értesülést sze­rezni. Mivel az angol-francia sőt olasz magánkapitalizmus is Germániát a román utánpótlás­tól sőt a szállítási vonal elvágá­sa által az orosz áruszállitmá- nyoktól is elakarja vágni e te­rületek biztosítása elsőrendű SAJÓGALGÓC községet a lakosság egyházellenes viselke­dése és a pap bántalmazása mi­att az egri érsek kiátkozta az egyházból. Ez a tényállás. A pap a templomot bezárta és nagy a lázongás amiatt, hogy a hívek pénzéből beszerzett ha­rang sem szólalhat meg délben. Mint látjuk a csuha hajdani fé­nye és fölénye lassan prózaivá válik. A hívek szeme lassanként kinyílik. Persze a kormány- zsoldban álló irányított sajtó mint ezt az Est-bői Pest-é he­réit lap április 22-iki számának 7-ik oldalán ifj. Bakos Ákos alá­írásával ellátott 2 hasábos cik­kében is tette, holmi gonosz szellemek, kisistenek fogják rontani emiatt a falut és egy vénasszony szájába ilyen mon­dást ad: “Csak csöndesen, csön­desen, mert fölfigyelnek a go­nosz szellemek és ilyenkor köny- nyen belopakodnak a faluba”. Majd fölteszi a kérdést — a tü­zek miért égnek a falu határá­ban? Persze mindjárt felel is rá azaz pardon az öregasszony­nyal felelteti: A gonosz fél a füsttől meg a tüztől, különösen életfontosságú Germánia szá­mára. Oroszország erre kiváló­an alkalmas német szempontból és ha a szükség úgy kívánja e területek okupációja révén is biztosítják azt. Tagadhatatlan az, hogy amig ezekben az álla­mokban a germánokat nem na­gyon kedvelik, addig Oroszor­szág és Magyarországon is na­gyon népszerűek. Ez nagyban megkönnyíti Oroszország érdek­szférájának kiterjesztését a Du­na medencére, sőt le a Földkö­zi tengerig. E pillanatban futott be azon tudósítás, mely szerint Romá­nia, Bulgária és Jugoszlávia va­lamint 'Magyarország között megállapodás jött létre a dunai hajóforgalom rendőri bíztositá- iránti együttműködésben. Ez te­hát azt jelenti a germán ulti­mátum amely teljesítését Orosz­ország nyomatékosan ajánlotta elfogadtatott. Amig az államkaptalista Ger­mánia az északi államok felé valamint Belgium és Hollandi­án át Anglia és Franciaország felé terjeszti ki érdekszféráját és nyomja vissza a magánkapi­talizmust. Addig a másik államkapita­lista nagyhatalom Oroszország a két államkapitalista nagyha­talom közé eső apró kis magán­kapitalista fellegvárakat jelen­tő államocskákat igyekszik föl­számolni. Az európai vagy talán Ázsia- Európai Egyesült Államok (Eu- rázia) kialakulása tehát mint a fontiek igazolják egy maga­sabb fejlődési fokon az állam­kapitalizmus alapján folyamat­ban van. Ez pedig önmagában hordja a kollektiv társadalmi rendszer kialakulását is, ami az Ipari Demokráciát vonja maga után. A fölszabadulást. Ezt nem adják ingyen a pro- letáriátusnak. Nagy árat kell fizetnie azért. De nincs az a nagy ár, az a nagy áldozat ami ezt számunkra meg ne érné. ha virágvasárnap szedett és megszentelt barka van a tűz­ben. Mondtam én, készítsünk tüzet, vessünk belé szentelt barkát, mert már az előző éj­szaka itt hallottam sivákolni a kisisteneket, meg a gonosz szel­lemeket. Csak úgy zúgott a le­vegő annyian voltak. De a fér­fiak csak nevettek rajtam. Pe­dig én tudom mit kell tenni a gonoszok ellen.” így la egy úgy­nevezett világlap és nem valami papi sajttakaróban olvashatjuk a sokat hirdetett eme kulturfö- lényünk megnyilvánulását. A kezünk ökölbe szorul a szellemi korlátoltság és a lelkek rombo­lásán, amit a csuhás világ itt főleg az utóbbi 20 évi uralma alatt kitenyésztett mint a me- legágyi salátát. Igen ez a papi oktatás, amibe a népet évszáza­dok óta részesítik. Ehhez nem kell kommentár. Vigasztaló azonban az, hogy a férfiak ne­vetnek, tehát lassanként fölsza­badulnak abból a bódulatból amelyben a nők még ájultan hevernek. Ez pedig azt jelenti a papság hatalma foszladozó fél­ben^ van. íme a négy hasábos “szósz ”-ra a gyakorlati felelet Sajógalgóc paraszt férfiaitól. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom