Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-06 / 1092. szám
1940 január 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL "___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A finn Mannerheim vonal nyugati része ellen százezer orosz proletárt vonultattak fel, akik a nekik szokatlan időjárás és a finnek erős védelme alatt, mint képünk mutatja, sohasem fogják viszontlátni övéiket. STALIN ŐFELSÉGE Stalin a minden oroszok legfőbb atyaistene, a kommuná- zik felmagasztosult vezére, 60 éves születésnapi ünnepét éppen úgy ülték meg, mint dicstelen elődjéét Miklós cárét. Az ország lobogó díszt öltött, a lapok vezércikkeztek, és a talpnyaló udvaroncok, írtak és szónokoltak, a hadsereg parancsnok Vorisolov, azt irta, hogy “ a sovjet katonák Stalin nevével az ajkukon, boldogan halnak meg a finn fronton. Akárcsak az elődje, ma már Stalin személyesíti meg Oroszországot és az orosz prolik, nem a világforradalomért, hanem Stalinért halnak boldogan meg (a “felszabadítandó finnek szemtelenül sok elvtársat juttatnak ehhez a boldogsághoz) . 1914-ben Potiorek osztrák tábornok, Ferenc Jóska születésnapjára “Belgrádot' helyezte legalázatosabban őfelsége lábai elé”. Ezért az “ajándékért” Potiorek kitüntetést kapott, csakhogy azok a szemtelen szerbek nem voltak olyan lojálisak őfelségéhez, mert három nap alatt tönkreverték Potiorek hadseregét — vagy 15.000 magyar katona hagyta ott a fogát — és visszavették az ajándékot. Ugyan ezt a gyalázatos embermészárlást rendezte meg most a sovjet “Potriorek” generálisa, hogy születésnapi ajándékkal kedveskedjen Stalinnak, de a finnek álá Szerbia, tönkreverték a vágóhidra küldött elvtársakat, Stalin legnagyobb dicsőségére. A teteje a dolognak az a távirat váltás, amit a német és az orosz “führer” egymással váltott. Stalin a következő gratulációt kapta: “Kérem, fogadja legőszintébb szerencse kivánataimat, 60-ik születésnapja alkalmával. Boldog jövendőt kívánok úgy önnek, mint a baráti Oroszországnak, Hitler.” Erre a kedves üdvözletre köszönő távirat ment, amely igy fejeződött be: “ a német-orosz barátságot a vérpecsétje fűzte szorosra, és az egyre szorosabbá válik. Stalin” Bizony a vér, a Berlinben lefejezett kommunisták, Zinovje- vek vére a lengyel proletárok vére, a finnek vére és a még ki- ömlő sok vér fogja, szorosabbá tenni ezt a barátságot egész az akasztófáig, amelyet a sok proli vezérek megérdemelnek és remélem meg is kapnak. MÉGIS TÉVEDTEM A múlt heti lapunkba megírtam, hogy az amerikai kommu- názik évek óta elfelejtették a magyar komün mártírjait, akikből olyan soká élősködtek. De most az I.W.O. széltolója, a “Magyar Jövő” karácsonyi számában újra felfedezi a mártírokat és a tömegek széditése érdekében, most glorfikálja azokat, akiket a “demokráciá”-ban való szédelgés kedvéért, hosszú éveken keresztül megtagadtak. Ez a hullarabló, még nem olyan régen a demokráciáért, Rooseveltért tépte a száját. A múlt évben a bánya vidéken, Szent Istvánról tartott előadást és ezt a pogány gyilkolta- tó “szentet” állította példaképnek a bányászok elé, akkor ezek a fickók, a vallás és a polgári demokrácia védelmében utaztak, akkor ez volt az üzlet, de ma, amikor a sovjet imperializmust kell, mint világforradalmi tényt beadni a prolinak, akkor előkerülnek a lomtárból, a mártírok és azok csontjaival cégere- sitik a stalini gazságokat. Mire Stalinék elfoglalják Finnországot, addigra megérjük még azt is, hogy a fehér jóskák. megint lemerik irni a “proletár diktatúra” jelszavát is, annyira visz- sza fognak forradalmosodni. Pedig hosszú évek óta tilos volt ezekről a régi jelszavakról szavalni a kommunázi berkekben. chao-kung Ez a furcsa név mindjárt nem lesz olyan furcsa, ha megmagyarázzuk, hogy egy Tolnamegye paksi budhista “supreme master” szól az angol, francia, német és orosz kormányokhoz, követelve, hogy haladéktalanul kössenek békét, mert ellenkező1 esetben, ők maguk, a tibeti budhista főpapok, az ő emberfeletti erejükkel fognak rendet teremteni. Persze “father” Chao- Kung eme fenyegetőzésének éppen annyi hatása lesz a megnevezett imperialista kormányokra, mint a körösi szentelt víznek, vagy a pápa őszentsége által elrendelt imának. Ezt a Chao-Kungot, nem Pakson keresztelték erre a névre, ott egyszerűen Trebits Ignác név volt az, amelyre hallgatott, abból lett Tárcái Ignác, ezen a néven lett német missziós pap, majd Lincoln név alatt angol képviselő, majd nemzetkö z i kém, majd német ellenforradalmi szervező stb. stb. után most mint tibeti budhista pap fenyegeti meg a világot. Elgondolkozva ennek a nagystílű szélhámosnak az élettörténetén, sajnálattal lássuk, hogy Chao-Kung clevelandi testvére, minden igyekezete dacára nagyon mögötte maradt Chao- Kungnak. Jó FEJ Szebenyei József magyar újságíróról, ki a háború után került Amerikába, mindenki tudja, hogy nagyszerű újságíró, egyike magyar-amerika legjobb toliforgatóinak, kinek azonban egy nagy hibája van, hogy a jó feje, a jó tolla mindenkor bérbe vehető. Olyan ez mint az urasági föld, amelyen a tulajdonos nem akar dolgozni, tehát bérbe adja, használatra annak, aki éppen fizet érte. Egy ideig az Amerikai Magyar Népszavában szolgálta Horthyékat, majd azt tette a saját heti lapjában, később Göndör Ferenc “Emberijében a demokrácia mellett tört lándzsát. Mikor a nyár elején először merült fel a Hitler-Stalin paktum lehetősége, akkor Szebenyei egy nagyobb cikkben magyarázta meg, hogy miért lehetetlen az, hogy Stalin és Hitler kezetfogjanak. De ez a kézfogás minden lehetetlenség ellenére is megtörtént, sőt ma már mint Stalin sürgönyözte Hitlernek már “vérrel van megpecsételve ez a barátság”. Szebenyei ur elhallgatott egy ideig, mig nem pár hét előtt egyszerre csak újra felbukkant az “Ember” hasábjain, ahol most már ennek a “vérrel pecsételt” kézfogásnak a helyességét magyarázta meg. Mindenki aki Szebenyeit és a “Magyar Jövő” cim alatt meghúzódó közkereseti társaságot ismeri, tisztába volt azzal, hogy Szebenyei írásaival a kommunázi lap hasábjain fogunk rövidesen találkozni. A karácsonyi számban már ki is jött ez az uj forradalmár, akin azonban meglátszik, hogy rövid ideje eszi a ’’forradalmi” kenyeret, mert a cikkében — hogy a megbízhatóságát igazolja — ajánlkozik arra, hogy Hitlert sajátkezüleg felköti, elfelejti azt, hogy Hitler ma nebánts virág, hü szövetséges, aki olyan végtelenül kedves üdvözletét küldött a minden oroszok vörösre mázolt cárjának Stalinnak. Jó, jó Szebenyei ur, illetve most már elvtárs, szép ez a nagy buzgalom, de legyen tekintettel a társaságra, amelybe keveredett, tessék szépen alkalmazkodni és tudomásul venni azt, hogy Hitler egy gyengéd, békeszerető angyal, akinek a Stalinnal együtt szerkesztett “béke ajánlatát” a lengyelországi osztozkodás után a csúnya Chamberlain és Daladier urak visszautasitották. Ne felejtse el azt sem, hogy a stalini imperializmust az egész világ elitéli, csak egyedül Hitler az, aki “megérti” a stalini “felszabadító” harcot a finnek ellen, tehát lassan a testtel, ne nyúljon olyan gorombán a szövetségeshez, mert megtalál haragudni Stalin atyuska. Máskülönben nagyon jó társaságba teccett kerülni, nagyon jól fog állni önnek a Neuwald, Nagy János társaság, mintha csak a testére szabták volna. Pompás egy csere volt ez Magyar Jövőék, Somogyi Pál’ a spanyol forradalom veteránja helyett Szebenyeit ültetni le az elárvult Íróasztalhoz, ki szintén veterán harcosa a . . . magyar ellenforradalmi Horthy rendszernek. A NÁCI EGYSÉG Hitlerék minden alkalmat felhasználnak arra, hogy kihangsúlyozzák azt, hogy a német nép minden rétege egységesen áll a vezér mögött, különösen szeretik az egység megnyilvánulására felhasználni a Hitler által elrendelt és ellenőrzött szavazásokat, amelyek mindig 100 százalékos bizalmi megnyilvánulások, annál is inkább, mert csak igennel lehet szavazni, aki mégis vesz magának bátorságot, hogy ellenvéleményt nyilvánítson azt egyszerűen eltitkolják. A háború kitörése óta azonban az elnyomott és elhallgatott ellenvélemény, olyan feltűnően és hangosan nyilvánul meg, hogy azt már nem lehet titokban tartani. Az elmúlt pár héten tömegesen vasúti katasztrófák történnek a Harmadik birodalomban, amelyekben rengeteg sok hadianyag és emberélet pusztul el. Ez a tény nem a normális szerencsétlenségeket jelenti, hanem az elnyomott proletáriátus szabotálását a náci uralommal szemben, amely forradalmi jellegű lenne ha a sovjettel való szövetség nem tartaná le a radikális munkások nagy tömegeit. De Hitlernek egy nagyobb vesztesége, még jobban felfogja rázni az elnyomott német proletáriátust minden sovjet paktum dacára megfogja dönteni Hitler rezsimjét. Olvasd a Bérmunkást!
