Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-01-06 / 1092. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1940 január 6.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre ........ $2.00 \ One Year ........................$2.00

Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00

Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................... 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ....... 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.

Published Weekly by the

INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD

>^»>42

A munkanélküliség problémája

(P) Egy nagy társadalmi probléma, amely még mindig megoldásra vár, ez a munkanélkülisék megoldásának kérdése. Amilyen bonyolultnak látszik sokaknak ennek a kérdésnek megoldása, éppen olyan egyszerű dolog volna — ha azt tényleg olyan formában próbálnák megoldani — ami magának a munkanélküliségnek az előidézője. A munkanélküliség nem egyéb, mint a mai társadalmi rendszernek egy betegsége. Éppen ezért csak logikusan lehetne megoldani, éppen úgy mint másfajta betegségeket ami magán az embereken, az emberi test valamelyik részén felmondja a szolgálatot. Ilyenkor orvoshoz megyünk — természetesen az orvos kikérdez mindent, hogy a beteg maga mondja el bajának keletkezését. A beteg azután megfogadja az orvosi tanácsot annál is inkább, mert az orvosban az orvosi tudományt látja megtestesülve.

A társadalmi bajok orvoslása még sokkal könnyebb dolog volna, de a legnagyobb baj ottan van, hogy a hibát sohasem ott keresik ahonnan a tényleges bajok származnak. Pedig a mai társadalom hibáit feltalálni olyan egyszerű dolog, csak egy logikus számítást kell eszközölni és mindjárt rájövünk azokra a bajokra, amit sokan nem akarnak meglátni — sőt másoknak is igyekeznek figyelmét a tényéktől elterelni.

Tudják a hivatalos nép ámitók, hogy az emberiségnek a legnagyobb rétege a hiszékenyek nagy tömege és anélkül, hogy gondolkoznának azon, hogy a mai társadalomban az uralkodó osztály gondoskodik a hivatásos félrevezetők fenntartásáról, akik azután minden ténykedéseikkel a mai rendszert dicsőítik, hogy annak további fennmaradását meghosszabbítsák. Éppen úgy mint ahogy az iskolás gyermek megtanulja az egyszer-egyet, ami a számolás alapjául szolgál. Ha megtanultunk számolni, akkor használjuk magunk saját fejünket a számítás mesterségéhez és egy kis számítással megállapíthassuk a társadalom hibáit

is. Vegyünk egy darab nyersanyagot — például egy ruhára való szövetet, amelynek piaci ára nem nagyon magas különösen akkor, ha a ruhagyáros nagyban vásárolja. Ha most a munkások, akik a ruhákat elkészítik a nyersanyag árához hozzá adják azoknak munkabérét, akkor kapunk egy bizonyos összeget, ami még a negyedrészét sem teszi a gyáros által eladott ruha árának. A gyáros többet keres mint az összes munkásai és a ruhaiparban dolgozó munkás nem tudja visszavásárolni a saját munkaerejével készített ruhákat.

Ennek azután az lesz a következménye, hogy a piac árukkal lesz elhalmozva, mert nem szükségletre, hanem sokszor feleslegre megy a termelés, és a munkások munkanélkülivé válnak, mert a raktárak árukkal lesznek felhalmozva.

A munkásmozgalom az, amely minden igyekezettel rámutat a társadalom ezen hibáira és tiszta számítással igyekszik megértetni az emberiséggel a jelen társadalom hibáit, de a forradalmi munkásmozgalom, nemcsak rámutat a társadalom hibáira, hanem orvoslást is talált a bajok megszüntetésére. A mai társadalomban a munkanélküliség egy állandósított tény. A fejlett ipari rendszerben nagyon meggyorsította magát a termelést es a föld kerekségén mindenhol az ipari fejlődés kiszorította a kézmü ipart és mivel a munkások csak egy kis százalékát kapják vissza munkabér fejében egy árucikk tényleges eladási árából úgy, hogy a kapott munkabérből sokszor még a legszükségesebb házi kellékeket sem tudják megvásárolni. A munkanélküliség megoldására egyedüli dolog volna célravezető — ha magát a társadalmi rendszert formálnánk át olyanképpen, hogy minden munkás megkapná munkájának teljes gyümölcsét — és mindenből annyit termelni, amennyi az emberiség összes szükségletét fedezné — akkor nem volna többé munkanélküliség sem árufelhalmozódás — ami aztán megszüntetné az emberiség millióinak számára a nyomort és nékülözést.

Amikor ezt a témát igy megpengetjük mint forradalmi munkások — akkor az ellenvélemény felhangzik — a mai rendszer a legjobb, a mai rendszer a legdemokratikusabb! Mindenki boldogulhat saját szerencséje szerint! A bajok lényege onnan ered, hogy a munkások milliói még mindig azok szekerét tolják, akik a mai társadalmat uralják és görcsösen ragaszkodnak a jelen rendszer fennmaradásáért. Ha a munkanélküliek a többi munkásokkal egyetemben megértenék, hogy a mainál egy jobb rendszert csak maga a munkásosztály létesíthet és pediglen csak úgy, ahogy azt az IWW tanítja.

A munkásosztálynak nem szabad idegenkedni a forradalmi szervezkedéstől, mert csak ez az egyedüli a munkanélküliség végleges megszüntetésére. Amikor a nyomor és nélkülözés majd csak mint a múltak rossz emléke fog az emberiség gondolatába visszatérni.

A FRANCIAORSZÁGI MAGYAR MUNKÁSOK SZTÁLIN ELLEN

A háborús helyzet okozta szállítási nehézségek miatt csak elkésve kaphatunk európai híreket, igy csak most világlik ki az, hogy a francia- magyar emigrációra milyen összetörő hatása volt a Stalin- Hitler vadházasságnak.

Tudni kell, hogy Franciaországban a magyar colonia mindenkor nagy volt, de Közép- Európa Hitlerizálása óta az osztrák, német és a cseh országokban emigrált magyarok nagy része Párizsba tette át a lakását, amelyet erősen meg- szaporitottak a zsidótörvények áldozatai is.

Meglehetős nagy tömegű ipari és bányamunkás is kivándorolt a háború után, kik a vidékeken és a bánya telepeken helyezkedtek el, de egyrészük az uj háború kitörése után visszavándorolt.

A franciaországi magyar colonia erős egyleti és társadalmi életet élt, tagjai voltak a szin- dikalista szervezeteknek, a szocialista és kommunista emigráns csoportoknak, de nagy munkát fejtettek ki Horthyék is, hogy a nem emigráns tömegeket megtartsák maguknak ezért a magyar gócpontokban magyarországi papokat és tanítókat küldöttek és egy heti lapot is kiadtak a hazafias munkások “magyar szellemben” való megtartására. A legnagyobb csoportot a kommunisták alkották, kiknek a heti lapjuk a “Szabad Szó” volt. A szocialista munkások a “Világosság” cimü lap köré csoportosultak, a “népfront” kormányzat idején a két munkás csoport is több Ízben ‘egységfrontot” alkotott, de annak tartósságát a kommunisták diktatórikus hajlamai lehetetlenné tettek.

A Hitler-Stalin paktum villámcsapásként hatott a fenti csoportokra, amelyeknek a szigorú moszkvai utasítás szerint a beállítottságuk, “az egységfront a fasizmus ellen” és a “náci imperializmus meggátlása a demokratikus hatalmak összefogása által”.

így érthető, hogy a “Világosság” csoport kiáltványában erősen neki támadt a hitleri szövetségnek, igy aposztrofálja a helyzetet:

“De meg kell bélyegeznünk azt a perverz szövetséget is, amellyel a bolsevizmus a munkás mozgalomnak, a szocializmusnak s az emberi kultúrának a legnagyobb ellensége mellé szegődött és ennek, a hitleri barbárságnak szekerét tolja.

Jászay Károly a csoport vezetője a többek között a következőket írja:

“A német és orosz imperializmus összetalálkozásának egyik jótékony hatása, hogy eloszlatott egy legendát, mely lidércnyomásként nehezedett húsz esztendőn át az európai munkásmozgalomra s kerékkötője volt a szocializmus fejlődésének. A hivatalos bolsevik! propagandának az a “bo- urage de crane”-ja, maszlagja, hogy Oroszországban a szocializmus épül, Oroszországnak nincsenek hóditó szándékai és hogy Oroszország a kis nemzetek függetlenségének legbiztosabb védelmezője, most mind összeomlott. Ribbentropp és Molotov néptársak agusztus 23-i véd- és dacszövetsége letépte a fátylat a “népek zseniális atyjának” a képéről.”

Rónai Zoltán a magyar ko- mun igazságügyi népbiztosa elkeseredett cikkben támadja a paktumot és kimutatja, hogy Stalinék nemcsak lepaktáltak, de átvették “Hitler ideológiai álláspontját is, valamint a hitleri zsarolási és támadási módszereit is”.

De legérdekesebb Mosonyi Ferencnek a “Szabad Szó” volt főszerkesztőjének a cikke, ki a paktum után rögtön lemondott a főszerkesztőségről.

Megállapítja, hogy “Már január óta titkos tárgyalásokat folytatnak az oroszok a németekkel, amelyet Barmin a soviet ügyvivője még áprilisban leleplezett”.

A paktum eredményét a következőkben foglalja össze:

“1. A Komintern és az An- tikomintern erkölcsi hulla. 2 A szovjet a totális államok között foglal helyet a béke front helyett. 3. A nemzetközi átcsoportosítás bonyolult és még számos meglepetést sejtet.”

Majd igy folytatja:

“Attól a pillanattól kezdve, hogy Oroszország, szakítva a franc abarát és “népfronti” külpolitikai iránnyal, átállt a hitlerista táborba, a francia- országi magyarok túlnyomó többsége különösebb megindulás nélkül fordult el attól az államtól és rezsimtől, melynek vezetői a politikai kétkulacsosságnak és erkölcstelenségnek soha nem látott példáját tanúsították. Meg vagyunk róla győződve, hogy a szovjet néhány hivatásos ügynökének kivételével egyetlen franciaországi magyarban sem merülhetett fel a Moszkva- vagy Páris-alterna- tiva.”

Éppen úgy mint az amerikai sovjet ügynökök, kik gondolko-