Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-22 / 1116. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 YOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 JUNE 22 Az I. W. W szervezetéről visszapattan az ötödik osztag bombája Az őrült háborús készülődés súlyos helyzetbe sodorja az amerikai munkásságot. A Wall Street urai kihasználva a háborús készülődésre alkalmas helyzetet, megkezdték elsősorban a bevándorolt munkások elleni gyűlölet szitását. Mindenki aki a háború ellen szót emel az ötödik osztag náci-kommunista csoportjához tartozik és egy egész csomó háborús törvény előkészítése van folyamatban elnémi-«^ tásukra. Az őrült helyzet előállításához nagyban hozzá já rultak a Hitler-Sztalin paktumot helyeslő munkásárulók, akiknek állásfoglalása csaknem lehetetlenné tette az öntudatos munkásság egységes megmozdulását, az uralkodó osztály háborúja ellen. Addig mig ezelőtt a munkásság minden elvi és pártkülömb- ség nélkül legalább a propagandában egységes volt mindenfajta háborús gyilkolás ellen, most ezt az egyetlen egységet is széttörték a Hitler-Sztalin hulli- gánjai. Ők többé nem .voltak háború ellenesek, mihelyt Finnország imperialista meghódítását tervbe vették Sztálin atyus- ka hivei. Sőt háború ellenes hang alig hallható részükről, amikor a Hitler-féle fasizta barátaik támogatásáról van szó. Csak hadd menjen Hitler az áldemokráciák ellen, és ha nyíltan nem is, de álutakon adjunk neki támogatást, a világtörténelem legkegyetlenebb hóhérjának, a munkásmozgalom véres- kezű eltiprójának, ez az ő állításuk szerint a fejlődésnek és haladásnak a lépcsőfoka. De azok akik az áldemokrácia törvényes munkásnyuzóinak a háborús készülődését tétlenül tűrik, azok kapitalista bérencek, a munkáselvek árulói. Ki a pódiumra és harsogjon a szó, az áldemokráciák véres háborúja ellen, de egy szót se a fasizta pribékek vérengzése ellén. Ezt a helyzetet teremtették meg, a munkásosztály áruló bitangjai és elvágták a talajt, hogy a munkásosztály egységesen megmozdulhatna a háborús készülődés ellen itt ebben az országban. Mi, akik a munkások tömegei között a gyárakban éljük le életünket, látjuk csak tisztán azt a veszedelmes helyzetet ami ennek folytán bekövetkezett. Mig azelőtt lehetett érvelni az átlagos munkás előtt a háborús gyolkolások ellen és bizonyítani, hogy az csak kizárólag a kapitalista profitért történik, amikor azt tesszük ma, mindjárt a szemünkbe vágják, úgy hát azt akarjátok, hogy a Hitler-féle fasizmus győzzön az egész világon. Viszont mint öntudatos munkások, nem mondhatunk helyeslő véleményt az áldemokrácia kormányzati rendszerek háborújáról, mert akkor valóban a kapitalista rendszer védelmezői volnánk, mint ahogy a fasizta rendszerek védelmezőivé sülyedtek le az álkommunisták. Viszont a 'viták elől a mai világesemények folytán nem lehet kitérni és bármennyire is az ötödik osztag bombáját dobják felénk, igenis mi a háborús gyilkolások ellen vagyunk, a Sztalin-Hitler-féle háborús gyilkolások ellen és ugyanúgy a Chamberlain által bekövetkezett és esetleg Roosevelték által bekövetkezendő háborús gyilkolások ellen. Ez a rémsége- sen véres háborús gyilkolás azért következhetett be és azért mélyülhet még jobban, mert a világ munkássága elmulasztotta az ipari kormányzati rendszerre való felkészülődés szervezkedési munkáját. A politikai megváltók kezébe helyezte , \hohs sorsának intézését amindrTnost ez a következménye. A kényes helyzetben javunkra szolgál, hogy nekünk nem szükséges az egyes politikusok által az undoritásig való meg- hunyászkodás és a nagy ijesztgetések melyekkel a jóhiszemű munkásokat megfélemlíteni szeretnék. Mi már legtöbben túléltünk egy háborús hisztériát, átharcoltuk és megvédtük szervezetünket. Most ugyanezt fogjuk tenni. Az ötödik osztag féle méreghintésben azért nerp tudnak bennünket olyan köny- nyen érinteni. Az IWW szervezetére nem mondhatják, hogy idegenből importált elmélet, mert itt született az Egyesült Államokban, az ipari fejlődés amerikai alkotása. Mi tehát az első osztaghoz tartozunk akárcsak a benszülött indiánok, az első osztaghoz a munkásmozgalom élén, mert nem holmi zagyvalék politikai kormányváltozásra törekszünk, hanem a tár- saralmi forradalomra, az ipari demokrácia alapjaira épült uj társadalomra. Lehet, hogy célunkban a véres háborúk ideiglenesen megakadályozhatn a k bennünket, de csak ideiglenesen, mert a munkásosztály történelmi hivatása halad a maga utján. (f.) Ki okolható Anglia szerencsétlen helyzetéért? A TORY ÉS SPANYOL EMBARGÓ HAZAÉRKEZETT SZÁLLÁSÁRA Irta: JUSTUS EBERT Ki okolható a német győzelemért, az egymást követő vere- ségesekért, ami a szövetségeseket érte amióta a blitzkrieg kezdetét vette? Washingtoni körökben a szövetségesek balszerencséje miatt, a szomorúság nagyon érezhető, jelenti Fulton Lewis Jr. rádió hirszemléltető. A szövetségesek ügye nagyon reménytelennek látszik, ha ugyan még nincsen elveszve, vélekednek U.S. katonai körökben, a hirszemlél- f- tető szerint. Miért lehetséges ez? Mi lehet az oka, hogy U.S. annyira elkeseredett az angol impérium veszélyeztetett fennállása miatt? Határozottan, mint Anglia versenytársa a világpiacon, látszólag is, inkább örvendenie, mint szomcrkodnia kellene a fordulaton. Azonban nem ez a tény. Nagyon sok oka van ennek a látszólag összefüggéstelen helyzetnek. GAZDASÁGI TÁRSAK Nagy-Británia és a U.S. ösz- sze vannak forrva az angol-sax- on és azonos nyelv kötelékekkel, valamint azonos intézményeivel és financiális és gazdasági kapcsolatokkal. Anglia a legjobb vásárlója U.S.-nek és szállítója, befektetője és pénzelő- je, tehát a legjobb üzlettársa. Az angol impérium elpusztítása, egyértelmű U.S. legjobb üzlettársának a pusztulásával és veszedelmesebb versenyzők életre hívásával. U.S. megérezte ezt már 1917- ben, midőn a szövetségesek segítségére sietett és ugyanarra hajlamos jelenleg is, Anglia veszélyét látva. Mert hiszen Ang^ lia ismét úgy tűnik fel, mintha a náci invázió védvára lenne és mint ilyen nagy támogatásban részesül, a semlegességi nyilatkozat ellenére is. Minden segítség dacára, láthatjuk Anglia siralmas helyzetét. Ki és mi okolható ezért, vetődik fel a gyakori kérdés? (Folytatás a 8-ik oldalon) NUMBER 1116 SZÁM HÍR szemle _________írja: KY._________ ROOSEVELT elnök elmondotta háborúra uszító beszédét. A kapitalista sajtó örömujjongva újságolja és történelmi jelentó’ségiinek tünteti fel az elhangzottakat. Akik a beszédét végig hallgatták a rádión, meggyőződhetnek, hogy háborús hangulat keltésre gyönyörűbb beszéd nem hangzott volna el, még a legreakci- ósabbnak ismert egyéntől sem. Most már kétségtelen, hogy közelebb vagyunk a háborúhoz, mint bármikor ezelőtt. Ismételten beigazolódott, hogy amint a spanyol munkások nem Remélhettek segítséget a demokratikus kapitalista országoktól, ugyanúgy nem remélhet kíméletet a munkásosztály a maga hazájának nevezett országban sem, midőn a kapitalizmus érdekeinek megmentéséről, vagy védelméről van szó. Most nem is az a kérdés, hogy segítenünk, vagy nem kellene-e az angol demokráciát veszélyes helyzetében, hanem az a kérdés, hogy az ilyen támogatásnak ki fizeti meg az árát. Az a legfontosabb kérdés a munkásosztály részéről, hogy milyen előnyöket tartogat számára vérének hullajtása az angol ügy támogatásával? Egyre hangosabban vetődik fel a kérdés, hogy miért segítené a munkásosztály a pusztuló kapitalizmust, mikor a most segítségért jajjongók voltak azok, akik ledöfték a spanyol munkás közösséget és megerősödésük alkalmával ugyanazt tennék ismét. Az elnök nyomatékosan kijelentette, hogy az a kéz, amely a tőrt markolta, döfte hátba szomszédját. Elnnél nagyobb igazságot nem mondott soha. De elfelejtette megnevezni az amerikai, angol és francia kapitalizmust, mint olyant, amely szintén tőrt markolt és ledöfte a spanyol szabadságharcot, ledöfte a német köztársaságot, azt cselekedte az osztrák köztársasággal is és megkísérelte letörni az orosz forradalmat. Bizony az a kéz, amelynek a kezében a tőr megvillant, a kapitalizmus volt, amelynek viszont hü képviselője elnökünk is. Erről az oldalról a munkásosztálynak nincsen remélni valója. Ne higyje senki, hogy háború ellenes magatartásával a fasizmusnak segédkezik. Hiszen a republikánus pártnál nagyobb fasizta jellegű organizáció nincsen és még ebben a pártban is vannak egyének, mint például Ganet, aki az elnöki jelölésre pályázik és mégis kijelentette, hogy az elnöki beszéd nem volt háborús uszításnál egyéb. Lehetséges, hogy Hitler és Mussolininek sikerül pillanatnyi előnyöket elérni, de azonban, mint ahogy nem sikerült a rómaiaknak, Nagy Sándornak és Napóleonnak állandósítani a fegyver erején szerzett előnyöket, ugyanúgy megsemmisül a jelenlegi hódítások eredménye is. A munkásosztály részére kizárólag a termelés eszközeinek lefoglalása eredményezhet előnyöket.
