Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-08 / 1114. szám
1940 június 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal Vissza Marxhoz! Ml AZ ÁLLAM? (B-y.) A gothai program egyik pontja azt mondja, hogy a párt “küzd a szabad államért”. És Marx alaposan megtámadja az ebben a kifejezésben csomagolt értelmet, vagy felfogást. Rámutat arra, hogy amennyiben az állam a társadalom uralkodó osztályának a hatalmi eszköze, az állam, mint ilyen “szabad”. “A német munkáspárt megmutatja ezzel — legalább is ha ezt a programot magáévá teszi — hogy a szocialista eszmék még bőrvastagságnyira sem járták át; mert a helyett, hogy a fennálló társadalomban (s ez érvényes a jövőre is) látná a fennálló állam (vagy a jövő társadalomban a jövő állam) alapját, az államot mint valami önálló lényt fogja fel, amelynek saját szellemi, erkölcsi, szabad alapjai vannak. “És még hozzá az a durva visszaélés, arnit a program az állam és a mai társadalom fogalmával üz s a még durvább értelmetlenség, ahogy látja az államot, amelyhez követeléseit intézi.” Ha az olvasóm megértette és elfogadta a materializmus elméletét, akkor tudja, hogy az állam a társadalom alapjára épült viszont az a gazdasági alapon nyugszik. Tehát a két szó — állam és társadalom — két különböző fogalmat fed. Ma már majdnem minden országban kifejlett tőkés társadalom van, de különféle az államformák. E mondatban mind a három kiemelt szónak megvan a maga értelme és nem szabad azt mondani, hogy van kis és nagy állam, amikor azt akarjuk mondani, hogy van kis és nagy ország. Ellenben van minden országban állam, mégpedig köztársaság, alkotmányos királyság és szovjet állam, vagy államforma. AZ ÁLLAM KELETKEZÉSE Az emberi társadalom legkezdetlegesebb formája a megnagyobbodott család, az úgynevezett törzs volt. Úgy is nevezték, hogy “nemzet”, amely szó önmagában is azt jelezte, hogy az első emberi csoportosulások egy család nemzetijeiből állt főleg. Itt még nem voltak osztályok, ,itt még nem kellett “állam” Primitiv kommunizmusban éltek. Mindenkinek volt fegyvere. Azonban, nemsokára azután, hogy a vándor vadásznép letelepedett és földhöz lett kötve, egész természetesen kezdett két osztály kialakulni: a “nemzetőrök”, a harcosok, és a munkálkodók osztálya. És ezután hamarosan megszületik a magán- tulajdon eszméje is, ami azután a mai napig az állandó alapja az osztályozóttságnak. Amint Engels írja “A család, magántulajdon és állam keletkezése” cimü könyvében: “ . . A régi nemzetiségi (születési vagy törzs) szervezettel összehasonlítva az állam előszőj is az állam polgárainak területi beosztásával tűnik ki . . . “A második megkülönböztető vonás — a közhatalom intézménye, amelyik már nem vág össze közvetlenül az önmagát fegyveres erővé szervezett lakossággal. Ez a különhatalom elengedhetetlen azért, mert a lakosság önállóan működő felfegyverzett szervezete lehetetlenné vált a társadalomnak osztályokra bomlása idején. Ez a közhatalom megvan minden államban. Ez nemcsak felfegyverzett emberekből áll, hanem tárgyi járulékokból is, mint a börtönök és mindennemű kényszerintézmények, amelyek ismeretlenek voltak a társadalom nemzetségi (törzsi) berendezésénél . . .” Amint egy más helyen mondja Engels: “Az állam semmiesetre nem képvisel a társadalomra kívülről ráerőszakolt erőt. Az állam nem is az erköcsi eszme megvalósítása vagy ‘az értelem kifejezése és megvalósulása’ amint Hegel állítja. Az állam a’ társadalom terméke a fejlődés bizonyos lépcsőfokán; az állam elismerése annak, hogy ez a társadalom önmagával eldöntetlen ellentmondásba jutott, kibékíthetetlen ellentétekre szakadt, amelyektől megszabadulni erőtlen. De éppen, hogy ezek az ellentétek, az ellentmondó gazdasági érdekű osztályok fel ne emésszék egymást és a társadalmat a terméketlen harcukkal, erre a célra volt feltétlenül szükség egy erőre, amely látszólag a társadalom fölött áll, amely az összeütközéseket korlátozza, a ‘rend’ határai között tartsa. És ez az erő, amely a társadalomból ered, de magát annak fölébe állítja, mind jobban elkülönítve magát attól, ez az állam.” A primitiv államnélküli társadalomtól a mai társadalomig sok ezer év múlt el. Nem lehet itten végig kisémi ezt a hosszú fejlődést. Tehát csak egy vagy két példát ragadunk ki, hogy érthetőbbé tegyük Engels megállapításait. Aimnt mondtuk előbb, a földhöz azaz egy bizonyos területhez kötöttség az azelőtt egyformán felfegyverzett társadalmi tagokat két osztályba kezdte osztani. Ennek jó — bár nem pontos — példája volt az amerikai pionérok társadalmi formája. Megindult mondjuk kétszáz férfi és nő a “vad nyugat” felé. Az indiánok miatt valamennyien fegyvert viseltek, még a nők is. Valahol letelepednek. őröket állítanak. Ezek a legbátrabbak, a legerősebbek, a legjobb harcosok. Ezek nem dolgozhatnak — ám úgy lehet, hogy egy ideig mindenkinek kell őrszolgálatot végezni felváltva. De hamarosan rájönnek arra, hogy a társadalom egyik tagja sokkal hasznosabb, ha állandóan szerszámokat kovácsol, a másik épit, a harmadik szánt, szóval az egyik rész állandóan termel, egy másik, kisebb része állandóan fegyveres készenlétben van, tehát nem dolgozik. Ámde a dolgozóknak is még mindég szükség van fegyverre is, egy nagyobb támadás esetén. Vagyis a csoport “egy önmagát fegyveres erővé szervezett lakosság”. Mindegyik magával hordja legalább a revolverét, amelyet azonban előbb- utóbb nem is annyira a pusztuló indiánok ellen használják, hanem arra, hogy egymással való ügyes-bajos dolgaikat elintézzék. Ezek a bajok nem okvetlenül “gazdasági” jellegűek, bár gyakrabban az anyagi kérdések a verekedésnek és a gyilkosságoknak az okai, mint például a szerelmi históriák. Egyik viszály a másikra vezet, verekedést verekedés követi, az elmérgez ődött ellentétek gyilkosságot gyilkosságra halmoznak. Nyilvánvaló, hogy hamarosan elgyöngül, talán elpusztul vagy fölbomlik ez a kis társadalom. Mindenesetre könnyű prédájává lehet a külső ellenségnek. Lassanként mindenki, de különösen a kereskedelmből élők, belátják, hogy szükség van egy “közigazgatási” szervre, amelynek egyúttal “közhatalom”-nak is kell lenni. A megválasztottak nincsenek nagy számmal, elég egy “judge” és egy “sheriff”. Eleinte még ezeknek is dolgoz- niok kell, mert a társadalom szegény. Ámde ezek a pionér közösségek tagjai már civilizált emberek, előrehaladott technikával rendelkeznek, követi őket száz és ezer számra más civilizált ember és posta, újság, vasút köti össze őket a városokkal. Amihez az ősembernek évezredek kellettek a pionérek egy néhány évtized alatt elérték. A társadalmuk osztályo k r a bomlott, az “államuk” kialakult. Az elszórt kis közösségek nagy területi és politikai egységekké szerveződtek, amelyeket kolóniáknak neveztek. Ezekből későbben, nagy vajúdás és egy forradalom után megalakult egy uj ország az Egyesült Államok. (A helyes és pontos kifejezést: “kolóniát” valahogyan felváltotta a helytelen kifejezés: “állam”. Amikor azt mondjuk, hogy ‘New York állam” természetesen nem a marxi állam fogalmát fejezzük ki, sőt még azt a népies, de helytelen, fogalmat sem, amely szerint az “New York ország” lenne.) Az Egyesült Államok megalakulása után rohamosan fejlődött ki az az államforma: a polgári köztársaság, amelyik a tőkés termelési rendszernek a legmegfelelőbb és az az állam, amely nélkülözhetetlen egy osztályokra bomlott társadalomlomban. AZ ÁLLAM Mielőtt tovább megyünk ennek mint szemléltető példának az ismertésében, egy nagyon fontos marxi megállapítást kell leírnunk, amely szerint az állam a társadalomban a gazdaságilag legerősebb vagyis az uralkodó osztálynak a képviselője és hatalmi fegyvere. Engels ezt igy fejezte ki: “Amint az állam az osztályok ellentéte fékentartásának szükségességéből keletkezett, amint , ugyananoz időben magukban ezeknek az osztályoknak a súrlódásaiban támadt, aként általános valóság szerint magának a legfelső gazdaságilag uralkodó osztálynak államaként mutatkozik, amely osztály az állam segítségével politikailag is uralkodóvá lesz és ily módon újabb eszközt nyer az elnyomott osztályok leigázására és kizsákmányolására.” Ezt az igazságot nagyon sokan nem látják, akik olyan államformában élnek, mint a polgári köztársaság, ahol minden felnőttnek meg van a szavazati joga, tehát látszólag minden osztály aszerint van képviselve, ahány tagja van és igy a legszámosabb tagú osztály dönt a szavazó cédulák leadásával azon, hogy az állam melyik osztály érdekét képviselje. Engels azt a felfogást, hogy a demokratikus köztársasági államformában, nem a gazdaságilag uralkodó osztály uralja az államot, egyáltalán nem fogadta el. “A demokratikus köztársaságban — mondja Engels — a vagyon a hatalmát közvetve, de azután annál valóságosabban használja —^először a hivatalnokok nyílt megvásárlása segítségével (Amerika), másodszor a kormány és a tőzsde közti szövetség utján (Franciaország és Amerika).” Az Egyesült Államok képviselőházában és a szenátusban a képviselők és a szenátorok ugyan még mindig földrajzi alapon vannak megválasztva és igy beszélünk new yorki, cali- forniai, ohioi képviselőkről, de jellemző az a tény, hogy akcióban a törvényhozás terén már közhellyé váltak ezek a kifejezések : az ezüst biok, a farm biok, az ipari biok és financiális (Wall street) biok. Az is jellemző az Egyesült Államokra, hogy nincs munkásbiok. Az osztályok kialakultak, az osztályharc szemmel látható. A tőkés osztály kifejlődött a legerősebb gazdasági osztállyá. Még van egy erős közép osztály. Ha ezekhez az osztályokhoz tartozó emberek egyformán fellennének fegyverezve, az osztályharc fegyverekkel lenne napról- napra elintézve, amint azt a pionérok csinálták, vagy inkább amint a rabszolga kérdését intézték el — polgárháborúval. Miután az osztályharc folytonos — a polgárháború állandóan folyna. Ezt nem bírná ki a társadalom. Ezért az államnak meg kellett hatalmát erősíteni rendőrséggel, milíciával, katonasággal. A tisztán közigazga- gatási szervből hatalmi szerv lett. Az állam látszólag azt osztályokkal szemben pártatlan, az osztályok fölötti szervezet. (Annak akarják feltüntetni és valóban egy bizonyos fokon az állam legalább is önálló életre törekszik. De erről későbben fogunk írni, egyelőre maradjunk, annál a fejlődési fokánál, amelyen az uralkodó osztálynak a hatalmi eszköze.) De a munkások a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a legegyszerűbb sztrájkokban az államhatalom akár városi, akár szövetségi közegei melyik osztályt szolgálják. Épp úgy a törvényhozásban — egy-két reform kivételével. A bírák döntéseiben. A nép nevelésében és igy tovább. Hogy lehet ez egy demokratikus államban? Ennek két oka van. Az egyik a választók és a megválasztottak megfélemlítése és megvesztegetése. A másik a választók maradi, polgári gondolkodás módja. A vesztegetésnek van durva és finomabb módja. Számtalan törvényszéki jegyzőkönyv tanúskodik arról, hogy szavazóknak pénzt, pálinkát és politikai előnyöket Ígértek és adtak. De
