Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-08 / 1114. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 8. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL “___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI MAGYAR KANAÁN Az amerikai magyar heti lapok budapesti tudósítások alapján ismételten megírják, hogy odahaza nagy ipari fellendülés van, amely nemcsak az ipari munkanélkülieket helyezte el, de felszippantotta a falusi napszámos réteg egy részét is. Persze azt nem írják meg, hogy ezt a “prosperitást” az idézte elő, hogy Horthyék mozgósítottak és már hosszú hónapok óta majdnem félmillió katonát tartanak fegyverben és hogy a gyárak kizárólag a hadsereg részére termelnek. Tehát, úgyszólván az egész ipari termelés improduktív, amelynek a költségeit az adófizetőknek, közvetve a munkásoknak kell megfizetni. De nem beszélnek arról sem, hogy milyen életlehetősége van ennek a dolgozó ipari proletári- átusnak, amig a bérek úgyszólván megvannak rögzítve, egyrészt a kormány által kiszabott minimummal és munkabérekkel, amelyek legtöbbször maximumot jelentenek. Másrészt pedig, a szakszervezetek által évekre kötött kollektiv szerződések rögzítették meg a munkabéreket, addig az élelmiszerek az elmúlt hónapokban tetemesen emelkedtek, aminek a fő oka a német kivitelben leli magyarázatát. A nagybirtok és a kereskedelem igyekszik kihasználni a háborús konjukturát. ezt inkább csak a hivatalos politikusok csinálták, bár úgy lehet, hogy sokszor az “érdekeltségek” pénzével. Ha netalán ez nem vezetett az “igazi” (right man) ember megválasztására, akkor jön a megválasztott képviselők megvesztegetése. Úgy mint a Teapot Dome esetében. Ez a durva formája a vesztegetésnek. De finomabb formája a megvesztegetésnek és a megfélemlítésnek az a propaganda, hogy ha ez vagy amaz párt nem lesz megválasztva, akkor nagy munkanélküliség, nagy ipari pangás lesz. Nem arra célzok, ami a lapokban van, bár az a tény, hogy a sajtó 99 százaléka az uralkodó osztály befolyása alatt vagy egyenesen a tulajdonában van, szintén akadálya az igazi demokráciának. Inkább arra a propagandára gondolok ami igy megy szájról-szájra: A bankárok és a gyárosok szövetsége az egyik politikai párt mellett foglalnak állást. A bankárok a hitelt kívánó vagy biró feleiknek beadják, hogy baj lesz ha ez a párt nem győz. Be kell vonni a kölcsönöket stb. Ezek ezt tovább adják. A gyáros az igazgatónak, az viszont az elő- munkásoknak és azok a munkásoknak mondják, hogy nem lesz rendelés tehát nem lesz munka, ha ez a párt nem fog győzni. A részvényesek azt hallják, hogy a részvények értéke le fog esni és osztalék nem lesz, ha ez a párt nem fog győzni. Senki sem mondta ezeknek a választóknak, hogy kire “muszáj” szavazni de nem egyszer láttuk eme propaganda mód eredményét. A már megválasztott politiA “Szakszervezeti Tanács” lapja időközönként a piaci árak alapján, megállapítja, hogy egy 4 tagú munkás család fentar- tása, illetve a napi élelmiszer adagja, mennyi munkabért igényel. A legutolsó ilyen kimutatásból a következő érdekes adatok tűnnek ki. Egy nyomdásznak 4 óra 20 percet kell dolgoznia, hogy a 4 tagú családját egy napi élelmiszerrel ellása. A könyvkötő munkás már csak 7 órai munkával éri ezt el, mig a vasmunkásoknak 9 órát kell ezért dolgozniok. Az építőipari munkás, kőműves, ács, asztalos csak 10 és fél illetve 11 óra munkával keresi meg a napi élelmet. Ez vonatkozik a szakmunkásokra, de elrémitően siralmasabb a tanulatlan munkások helyzete. Egy vasipari napszámosnak 16 és fél órát, mig az építőipari napszámosnak 19 órát kell dolgoznia, hogy a 4 tagú családjának a napi élelmiszert megszerezze. De miután az élelmiszeren kívül lakás, ruha, fűtés, világítás is kell, el lehet képzelni azt, hogy a magyar munkások élelmi adagja mennyire a mi- mumon alul van. Ez az oka, hogy a munkáslakásokban ismeretlen valami a tej, vaj, cukor, a hús szóval mindaz, amit vitamingazdag élelmiszernek nevezünk. A fő táplálék a bab, krumpli, a nyári időkben a tök. Gyümölcs megvásárlása olyan luxus cikk, amelyhez csak akkusokat is meglehet vesztegetni és félemliteni azzal, hogy nem fogják támogatni a következő választás alkalmával. Leleplezéssel és egyébb eszközökkel semmisitik meg őket. Ahol mindez nem vezet eredményre, ott egyszerűen kidobják a hivatalból, akik útban vannak. ( Aháboru alatt öt szocialista képviselőt dobtak ki a N. Y. állami törvényhozó testületből a választók megkérdezése nélkül.) Ez még nem minden. Az “állandó lakhely” törvény jó néhány százezer vándormun- kást foszt meg a szavazás jogától. Persze nem a gazdagot, aki állandó lakhelyet tarthat fönn, ha világkörutra megy is. Némely államban a szegény fehérek és a négerek százezrei nem szavazhatnak, mert a szavazójog egy bizonyas összegű adófizetéshez van kötve. De a “demokráciánk” legnagyobb szépséghibája a “Legfelsőbb Bíróság” (Supreme Court) amely kilenc kinevezett emberből áll. Életfogytiglan szól a kinevezés és valójában elmozdit- hatatlanok. És ennek a kilenc embernek a többsége nem egyszer törölt el olyan törvényt, amit a Kongresszus hozott és az elnök jóváhagyott, azzal az egyszerű megállapítással, hogy az “alkotmány ellenes”. Szóval van rá mód, hogy a demokrácia még a mi “legdemokratikusabb” államunkban sem érvényesüljön, ámbár vannak “polgári jogok”. (Milyen lehet az állam, avagy kell-e állam egyáltalán a kapitalizmus után? Következő alkalommal ezt fogjuk tárgyalni.) kor jut hozzá a proli, ha már félig megrothadt. El lehet mondani, hogy a háborús konjukturát “élvező” munkás keresete a magyar Kánaánban az éhenhaláshoz sok, de a jólakáshoz kevés, de ezzel Szemben a nagybirtokos, a már zsidómentes kereskedelem, a gyárak részvényesei, pukkadá- sig hizlalják magukat a magyar kormány “szociális” urain a alatt. RÖVIDEN . . . Azért hangsúlyozom ezt, mert semmi esetre sem akarom a lapunk negyedrészét megtölteni Földváry munkástársammal való vitával. Csak igyekszem röviden megállapítani azt, hogy mi is volt az oka annak, hogy én Földváry munkástárs cikkeit a kommunista lapokhoz utaltam. Egyszerűen az, hogy Föl 1- váry munkástárs cikkeinek a lényege, a konklúziója ugyan az volt amivel a kommunista lapok indokolták a Sztalin-Hitler paktumot és főleg egyezett ez a gondolatmenet a finn-szovjet háború esetében, amiből joggal tételezhettem fel, hogy Föli- váry munkástárs az információit a kommunista berkekből szedi. A lényegen nem változtat az sem, hogy ez nem áll. a meg a helyét, mert a cikkei — mint ezt legutóbb kifejti — ettől a befolyástól mentesek, egyeztek a kommunáéi iránnyal. Földváry azt állította, hogy a finn. proletáriátus szabadság- harca folyik orosz segítséggel, mi meg azt, hogy a szovjet közönséges imperialista rablóhadjáratot folytatott úgy Lengyel, mint Finnország ellen, amit a békekötés fényesen igazolt, mert a területi hódítás megadása után, a “felszabadító” szovjet a Mannerheimék uralma alatt hagyta a finn népet, mint ahogy a “felszabadított” lengyelországi proletáriátust is, mint valami vásári portékát csere-berélte később Hitlerék- kel. De dacára, hogy mi 5000 mérföldre vagyunk tőletek munEbben a veszekedett világban egy pár órára elfeledhetjük az egész háborús őrültséget ha ezt a könyvet kezeinkbe vesszük és belemélyedünk. Sokszor szükséges, hogy ezen szomorú valóságokból, legalább gondolatban eltudjunk menekülni egy szebb, jobb világba, ahol nem öldöklik egymást az emberek, nem éheznek milliók, amidőn élelmiszereket megsemmisítenek, csak azért, hogy az árakat fenntarthassák a profit rendszert megvédhessék. “Looking Backward” egy ilyen könyv, mely nagyon szépen elmondja, hogyan élhetnénk egy észszerű társadalmi rendszerben. Ahol a tudományt arra használják, hogy a még szükséges fizikai munkát meg- könnyebbitsék, nem arra, hogy egymást gyilkolják, vagy a modern gépek fejlesztése által, milliókat a munkanélküliségbe, nyomorba kényszerítsenek. kástárs, mi ugylátszik, hogy jobban tudtuk ezt, hogy a finn népet éppen úgy mint a cseh, belga, norvég, dán, holland, francia, angol prolit, az imperialista támadás, sajnos nem hogy szembe állította volna a saját burzsoáziájával, hanem összeforrasztotta őket és bizony még egy ezrednyi katonság sem tellett volna ki az orosz hadseregben harcoló finnekből, ha egyáltalán volt az orosz hadseregben finnországi katona. A másik bizony erősen anti- marxista felfogása az volt Földváry munkástársamnak, amikor a proletáriátus felszabadulásának a meggyoristását várta Hitler országhatárokat ledöntő rablóhadjáratától. Már pedig Marx szerint, a nemzeti elnyomás akadálya a proletár forradalomnak, mert a fajilag is elnyomott nép először a faji elnyomás alól igyekszik szabadulni és kétségtelen az is, hogy a most elfoglalt, viszonylagos szabadságot élvező “demokratikus” országok proletáriátusa a közeljövőben, nem a burzsoázia, hanem a Hitler uralma és gyalázatos embertelen elnyomása ellen fog lázadni. Maga a német proletáriátus egy hitleri győzelem esetén, ha az “eltörölt” határok meg maradnak, nem bajtársai, hanem csendőrei, hivatalnokai, munkavezetői stb. lesznek a más nyelvű népeknek, mert Hitler szerint a német nép “Herren Volks” amely arra hivatott, hogy uralkodjon a többi' népek felett. Az igy megvesztegetett német munkás-arisztokrácia alkalmatlan arra, hogy az elnyomott népekkel egyesüljön a gazdái elleni harcra. Kedves munkástársam! A. marxizmus 5000 mérföldre is megadja a lehetőséget a tisztán látásra és ez a tisztán látás váltotta ki a bírálatot veled szemben, kit nem elhallgattatni, hanem helyes útra kívántuk terelni, hogy azon keresztül végezd tovább azt a harcot, amit eddig is végeztél a borzalmasan elnyomott magyar proletáriátus felszabadításáért. A könyv meséje, egy gazdag- fiatal ember, a mi korszakunkból valamilyen altató gáz segítségével, több évtizedet keresztül alszik és mikor magához jön egy tökéletesebb rendszerben találja magát, ahol mindenki dolgozik ugyan, de úgy a munka, mint az egész élet szépnek és könnyűnek mondható és csoda dolgok melyet az emberi ész a társadalom részére alkotott, csakis jóalkalomra, egymás kölcsönös segítségére van használva, nem egymás elnyomatására és kizsákmányolására. Minekünk, akik egy tökéletesebb rendszert nemcsak kívánunk, de segítünk építeni, nagyon tanácsos ennek a könyvnek az elolvasása és másoknak ajánlása mert azt hiszem legjobb eszköz az uj társadalmi rendszer iránti vágyat felébreszteni, fokozni és tevékenység terére átvinni. Vi. KÖNYVSZEMLE EDWARD BELLAMY “LOOKING BACKWARD“
