Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-18 / 1111. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 május 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Élősds vezérek (P) A munkások szempontjából nemcsak az a fontos, hogy szervezkedjenek, hanem, hogy úgy szervezkedjenek, hogy a tagság legyen mindenkor magának a szervezetnek irányitója. Azok a leleplezések, amelyek ma az AFL vezérei ellen tanúskodnak okvetlen jobb belátásra kell, hogy bírják úgy a szervezett, mint a még nem szervezett munkásokat. Be kell a munkásoknak látni- ok, hogy az a szervezeti forma, amely kizárólag a vezérek akarata szabad megnyilvánulásának alárendeltje, az sohasem képviselheti a munkásosztálynak feltörekvő érdekeit. Legyen az szakszervezet vagy ipari szervezet, összetételénél fogva, amikor nem maga a tagság az irányitó és minden cselekvéséért nem ők maguk a felelősek, előbb utóbb a vezérek árulásának lesznek áldozatai. Ezek a tények akalmazhatók azokra a szervezetekre is, amelyek valamely pártmozgalom befolyása alatt állanak. Azok a leleplezések, amelyeket a hatóságok úgy New Yorkban, mint Chicagóban folytatnak, amikor nyilvánosságra kerül, hogy a szakszervezeti vezérek az általuk képviselt munkások révén nagy összegeket harácsolnak össze az ipari vállalatoktól, olyan ürügyek alatt ha azok nem fizetnek, akkor sztrájkot rendelnek el. Az ilyen dolgok nem mai keletűek, egyidejűleg léptek életbe úgy az AFL mint a CIO életrehivásakor. Mi az IWW tagjai mindig tudatában voltunk az ilyenfajta munkásárulásoknak és bennünket egyáltalában nem lep meg a hatóságok ilyenfajta leleplezése. És hogy még is foglalkozunk ezzel az üggyel, tesz- szük azért, hogy a munkásság már egyszer belássa azt a tényt, hogy miért van szükség egy olyan forradalmi szervezetre, mint az IWW, ahol maga a tagság az irányitó. A felmerült leleplezések bizonyítják azt, hogy azoknak a szervezeteknek összetétele teszi lehetővé a vezérek túlkapásait, mert ha a tagságnak megvolna az önrendelkezési joga, úgy a vezérek sohasem hívhatnának sztrájkot vagy le sem fújhatnának, ami által a munkáltatóknak nem adódna meg az alkalom, hogy a vezér urakat megvásárolják a tagság kárára. A munkásosztály csak tanulhat a fenti eseményekből. Magát az IWW mozgalmát is az hozta létre, mert azok a munkásemberek, akik megalapítói voltak, úgy gondolták a munkásosztály érdekeit előbbre vinni, ha azt maga a megszervezett munkásság hajtja végre. Az ipari fejlődés, amely a szak- szervezeti formát teljesen elavulté tette a munkások ipari szolidaritásának terén, azért volt szükség egy forradalmi ipari szervezet kiépítésére, hogy a munkások egységes ipari harcokat tudjanak vívni az ipari szolidaritás bekapcsolásával. Az IWW megalakulásának azonkívül egy más célja is volt, hogy egy olyan szervezetet kell építeni a munkásoknak, amely minden hatalmat megvon az úgynevezett munkásvezérektől. Sokan azt állítják — de csak azok akik mindig vezéri pozíciókra pályáznak a munkás- mozgalomban, meg azoknak csatlósai — hogy az IWW-ra már nincsen szükség, mert a CIO maga egy ipari szervezet. Ezen téves felfogásoknak bizonyítására ugyanazon tények állnak fenn, mint magára az AFL-re. A CIO-nál is a munkás diktátorok viszik a főszerepet a tagság mellőzésével. Ugyan azon vezéri árulásoknak van a tagság kitéve, mint az AFL-nél. Példának hozom fel állításom bizonyítására magát az Amalgameted Clothing Workers uniont, amely a CIO-nak egy nagy részét képezi és azt állítják róla, hogy tagjainak legnagyobb része szocialista és kommunista, de mégis Sidney Hillman a szervezet elnöke, úgy gondolta, hogy lefújja a május elseji nemzetközi munkásünnepet ez évben. Az elmúlt 25 év alatt ez a szervezet mindig munkaszünetet tartott május elsején, de mivel a vezéreknek ilyen kedve szoty- tyant, hát lefújták és éppen igy más esetekben is ilyen akciókat semmisíthetnek meg a munkások rovására. Az ilyenfajta elősd' vezérek mindig úgy rendelkeznek a tagság felett, ahogyan nekik tetszik és ezzel azután teljesen megnyerik a kapitalisták bizalmát. Nagyon sok megtörtént eseményt lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy az a szervezet, ahol a munkásvezérek teljhatalmukig rendelkeznek a tagság felett, ott a kapitalista osztály könnyen leszerelheti az elégedetlen munkástömegeket, mert csak a vezér urakkal kell megalkudniok, akik minden esetben hailandók arra, ha csörgő aranyakról lévén szó. A tagság véleménye és akarata nem számit. Minden józanulgondolkozó munkásnak látni kell, hogy igenis szervezet és szervezet közötl van lényeges külömbség. Amig úgy az AFL-nél mint a CIO-nál a vezérek a mérvadók, addig az IWW- ban kizárólag a tagságnak van csak joga, ahol az alkalmazottak csak a tagság határozatát vannak hivatva végrehajtani, de azt sem a munkáltatókkal szemben, hanem csak a szervezet belügye- ire vonatkozólag. Hogy szükség van egy olyan forradalmi ipari szervezet kiépítésére mint az IWW, azt a gyakorlati munkásmozgalom bizonyítja. A munkásosztály sohasem érheti el célkitűzését, ha nem építi ki azt a forradalmi ipari szervezetét, amely szervezet irányítására kizárólag csak a tagság van hivatva. Kétszer-kettő a mechanikai géptermelés vizsgálatához “Munkát megtakarító találmányok, több munkaalkalmat jelentenek,” mondotta Edsel Ford a Monopoly Committee of the U.S. Senate előtt való kihallgatáson. Ez a bizottság ugyanis a géptermelés mechanizmusa folytán egyre jobban emelkedő állandó munkanélküliség okait kutatja és tanulmányozza. A mechanikai géptermelést bevezető gyár-e------------------------------------------tulajdonosok mindegyike hasonló értelemben nyilatkozott, azzal érvelve, hogy magának a mechanikai gépeknek az előállítása uj iparokat létesít melyek uj munkaalkalmakat jelentenek. Ezek az érvelések nem újak, a fokozott géptermelés bevezetése óta mindig hallottuk a hasonló kijelentéseket. A tények azonban állandóan rácáfolnak és éppen ezeket a tényeket nem hajlandó tanulmányozni a szenátusi bizottság. Mert azt Htjuk, hogy a nagy városok “bread line”-i mindig jobban és jobban hosszabbodnak és ezekben a sorokban mindig többen és többen vannak a szakképzett munkások közül. És ugyanakkor amikor a gyáros urak uj iparok létesülésé- ről jelentettek, adták hírül a napilapok a robot ember beállítását a cukorrépa termelésben. Ugyanis a cukorrépa termelés ezelőtt csakis vándormunkások alkalmazására volt alapozva. A vándormunkások részére dobott éhbérek az utóbbi néhárty évben különösen nem birtak olyan vonzó értékkel mint azelőtt. Mert nem sokkal többet jelenjelentettek mint a segélymunkákon kiutalt “épen csakhogy éhen ne halj” fizetések. Most aztán a cukorrépa termelésben beállított három féle gép teljesen elvégzi a cukorrépa munkások munkáját, melyeket ez évben fognak kipróbálni, Utah, Colorado, Idaho és California államokban. Az acélipar gyári termelésében szintén hasonló mechanikai gépezetek beállítása van folyamatban, melyek folytán az acéliparból kitessékelt 30 ezer munkáshoz a közeli jövőben még 40 ezer fog hozzácsatlakozni, akik soha többé alkalmazáshoz nem juthatnak az acéliparban. így tehát Ford urék megállapítása valahol sántikál és éppen úgy biceg a szenátusi bizottság nagyfejeinek a tanulmányozási kutatása. Mert nem kellene ahhoz olyan matematikai számadatokkal és üres szónoklatokkal körülirt vizsgálati cécó. Egy épeszű hétéves gyerek is könnyen megtalálhatná rá a magyarázatot. Mert tény az, hogy a géptermelés uj iparokat létesített, de csakis a gyáros urak profitjának a céljából. A munkásérdek nem tartott lépést a mechanikai termeléssel, azért vannak az uccán a termelésből kidobott tömegek. Ha tehát az acéliparból újabb 40 ezer munkás fog kikerülni a mechanikai termelés folytán akkor egyszerűen az acélipari munkások munkaidejét kell any- nyival megrövidíteni, hogy a 40 ezer munkás is munkához juthasson továbbra is. Ha pedig rövidebb munkaidőt dolgozik a munkás több ideje marad a szórakozásra az igényei emelkednek és igy a munkabérét is emelni kell. És itt mond csődöt a szenátusi bizottság vizsgálata és itt törpül el Ford ur nagyhangú nyilatkozata. Itt ütközik össze a munkás és tőkés osztályérdeke és kezdődik az osztályharc. Itt szorulnak háttérbe a háborús oko* zatokon való vitatkozások és a politikai kormányrendszerek kicserélésére fecsérelt harcok. A létért való küzdelem harcterén háborúba vagyunk. Nem a gépfejlődéssel, hanem a gépfejlődést a magántulajdon javára kisajátító tőkés társadalmi rendszerrel. És ezt a háborút nem lehet a szenátusi bizottság tanácskozásaival leszerelni, sem pedig Ford ur nyilatkozataival. Ebben a háborúban béke csak akkor lehet, ha a magántulajdon rendszerét megszüntetjük a politikai államhatalmával egyetemben és a köztulajdon termelési rendszerét vezetjük be. Ameddig ezt a munkások saját szervezett erejük által végre nem hajtják, a gépek ugyan fejlődni fognak, de Ford urék profitja is és gyarapodni fog a munkanélküliek tábora is. A mechanikai gépfejlődés csakis a magántulajdon megszüntetésével fogja a társadalom javát szolgálni. (f-) A loraini sztrájkoló munkások részére a 440-es ipari szervezethez az elmúlt héten az alábbi adományok érkeztek: A. J. Farley, $31.00 ($25.00 collected by Amon Rice on list); James Fitzgerald, $1.00; Wm. C. Webber, $2.50; Lester Yost, $1.00; Anna Mattson (Sec’y. NY Br.), $73.23 (proceeds of Pow-Wow”); Mary Kaleton, $23.30 on lists; G. Nagy, $2.00 on list; J. Simon, $2.01 on list; J. Ma- csay, $1.00 donation; V. Sike, $1.00 donation; John Gombos, $2.00 donation; Anne Kovach, 01.25 on list; B & R Printing Co. $5.00 donation; L. Fishbein, 23.85 on lists; Matti Moisio, $4.25 on list; Taumo Mulari $2.00 donation; John Duschek, $10.00 donation; Jacob Tiala, $4.00 on list; Mike Kaciban, $9.00 on list.
