Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-11 / 1110. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 május 11. Vissza Marxhoz! AZ ANYAGELVI FELFOGÁS valahol elérjük azt a számot, ahol a fák, mint erdő, hatast gyakorolnak az éghajlatra. Marx rámutatott arra a tényre, hogy egyén csak egyén marad, bár az eervik naewobb és erő(By) Ismétlem: Az anyagelvi (materialista) felfogás a legbiztosabb iránytűje a társadalomnak és a munkásmozgalomnak. Minden munkásnak meg kell tanulni ennek az alkalmazását az emberre úgy a természetben, mint a társadalomban. A lehető legegyszerűbb módon szeretném az olvasót rávezetni témáról-témára, arra a tényre, hogy az ember lényét a természeti és a társadalmi körülmények határozzák meg. Példák. AZ ÉRTELMES PORSZEMEK A fiuk tágra nyílt szemekkel nézték az amatőr bűvészt, a náluknál alig néhány évvel idősebb fiút. Egy üveglapra egy csipetnyi acélport szórt és elkezdett beszélni hozzájuk a mutató ujját ide-oda huzva az üveglapon. “Jertek ide” és az ecélporsze- mek sietve ugortak a mutatóujja köré. “Most takarodjatok” mondá a bűvész egy ügyes kézmozdulat után és a porszemek szétrebbentek az ujjától. “Na most gyertek utánam” és azok követték az ujját minden felé. Ugylátszott, hogy a porszemek “megértették” a bűvészt és engedelmeskedtek a hatalmának. Mivel hogy nem papnak, hanem tudósnak készült a fiatal bűvész, hát leleplezte önmagát és “megmagyarázta”,' ahogy tudta a kezében elrejtett delejes patkó tulajdonságát. Az egyik ága vonza, a másik taszítja az acélporszemeket. A pozitív és negativ sarka ugyan annak ez egy mágnesnek. Ugyanaz az ősi erő, amelyik az iránytű egyik felét — ezer és ezer mértföld- nyire is — a földnek a delejes sarka felé fordítja. Ugyanaz az ősi erő, amelyik néhány héttel ezelőtt a napban dúló delejes vihar következtében megzavarta a kábel szolgálatot és az északi fényt (aurora borealis) oly mértékben váltotta ki, hogy még New Yorkban is látható volt. Ugyan az az ősi erő amelyen alapszik a villamos technikánk és a dialektika elmélete, amelyet Marx az emberi társadalomra is alkalmazott. Az elmélet rövidre véve az, hogy minden dolog és lény (és a társadalom is) önmagában hordja saját ellentétét, az ellentétek hatása és visszhatása az a mozgató erő, amelyen a fejlődés (legalább is a változás) alapszik. AZ OKOS NAPRAFORGÓ Érdekes virág a napraforgó. Mint majdnem minden növénynek szüksége van a nap sugaraira. Ámde a legtöbb növény “bután” áll csak, de nem csinál semmit sem, hogy a nap sugaraiból annyit vegyen ki, mint a napraforgó. A napraforgó már korán reggel a felkelő nap felé fordítja virágtányérját és naplementéig álladóan úgy áll szemben a nappal, hogy annak sugarait teljes mértékben kapja meg. “Okos” növény. Voltak cserepes virágaink az ablakban. Azoknak is volt “eszük”, hogy a leveleiket a világosság felé fordítsák. De még okosabb növények is vannak, akik elhúzódnak, ha az ember feléjük nyúl. És végül van egy néhány olyan “ravasz” növény, amelyik csapdát készít és állatokat fog meg és fel is emészti azokat. Azt persze minden növény “tudja”, hogy a táplálék és megfogódzás céljából gyökeret kell ereszteni a földbe és más célból leveleket kell kibontani. Amelyik növény vagy növényfaj nem elég “okos” a szükséges dolgokat megcsinálni vagy a változott viszonyokhoz alkalmazkodni az elpusztul. De valóban gondolkodnak és éreznek a növények, vagy csak egyszerűen aszerint élnek és fejlődnek, ahogy az őket körülvevő természet idomítja? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a létüket a körülöttük levő anyagok, tárgyak határozzák meg, amelyeknek a hatására felelnek (reagálnak) inger szerűen (impulsive), épp úgy mint az acélporszemek reagálnak a delejes áram hatására, de nem azért mert “tudják”, hogy most a negativ és máskor a pozitív sarka közeledik feléjük. Minden növény élete a materializmus (az anyagelvi felfogás) éimélettel bizonyítja, amely szerint minden lénynek a létét azok az anyagok és tárgyak szabják meg, amelyek azt körül veszik, vagyis a természet maga. Ez alól a szabály alól, az ember sem kivétel. De a növények tanulmányozásával rájövünk annak az egyszerű igazságnak a bizonyitásá- sára is, hogy amint egy bizonyos tárgynak (itten növényről van szó) a milétét a körülötte lévő tárgyak hatása határozza meg, épp úgy egész természetesen ez a tárgy is hatást gyakorol a körülötte lévő tárgyakra. Ez sok esetben csak akkor válik láthatóvá vagy érezhetővé, ha az egyes növényeket megsokszorozzuk. Vegyük a következő példát .Egy fának sok minden máson kívül szüksége van az esőre is. Az esővíz tehát egyike azoknak az anyagoknak (materia), ami élteti a fát és olyanná teszi, amilyen. Egy vagy két fa hiánya nem változtat az éghajlaton, azon a körülményen, hogy nedves vagy száraz az éghajlat. Ámde, amikor az amerikai tőkések rablógazdálkodása kipusztitotta az erdőket, akkor megteremtették a “dust bowl” (az amerikai sivatag) előfeltételeit, amennyiben erdők nélkül nincsen a többé- kevésbé szabályozottnak látszó eső. Szóval az “egyéni” fának az életét az eső teszi lehetővé (más egyebek között); viszont az eső lehetőségét az egyéni fák sokasága szabályozza. A hatás és a visszhatás itt szemmellát- ható. De még egy másik elmélet igazságát is bizonyítja ez a példa, amit Marx a társadalomra alkalmazott. Ahogy mondta: a mennyiség minőséggé változik. (A vegyészeiben ez mindennapi tapasztalat.) Egy fa nem okoz kiima változást, de sebb lehet, mint egy másik, épp úgy mint a fa. De hatást — valódi, szemmel látható hatást — csak egy nagyobb számú egyénből álló csoport tud gyakorolni, — ebben az esetben a társadalomra. Sőt a csoportnak a szervezettsége is fontos tényező. Például, mondjuk, hogy egyformán fölszerelt hegymászók közü1 5 egymástól elválva, másik öt pedig egymással kooperálva kísérlik meg a csúcs elérést. Lehet kétség, hogy melyik öt fogja a célt elérni előbb? Mondjuk, hogy két különböző gyárban száz-száz munkás dolgozik. Az egyikben szervezetlenül, a másikban szervezve küzdenek egyforma célért. Melyik csoportnak van előnye? Nem a szervezettnek? Marx még egy tételt alkalmazott a társadalomra, amit a növények és az élőlények tanulmányozásában látunk. Ez a tétel az, hogy minden növény és lény magában hordja a .megsemmisülését. A mag megsemmisül, mint olyan amikor kicsi- rázik. A növény maga, amelyik a gyökereivel, szárával és leveleivel és virágjaival azt a célt látszik szolgálni hogy gyümölcsöt és újabb magot teremtsen, elpusztul, megsemmisül, mint olyan. Az egyik növény csak egy pár hónapig él a másik évszázadokig. Az állatoknál szintén igy van. A tiszavirágnak nevezett rovar egy napig él, a teknősbéka eléri az ötszáz évet is. "De mindegyik megsemmisül. Sok esetben a fajok maguk is. A RAVASZ KAMÉLEON Az állatok sokkal gyakrabban elpusztulnak, mint a növények, még mielőtt betöltötték a hivatásukat. A létért folyó küzdelemben egymást támadják és pusztítják az állatok, ami feltűnőbb, mint a növények között folyó harc. Aki valaha elvetett egy marék magot (paradicsom, bab stb.) az tudja, hogy egyik mag előbb csírázik ki, mint a másik, az egyik erősebb növény, mint a másik végül az egyik megölné a másikat, amennyiben nagyságánál fogva elszivja a táplálékot úgy a földben, mint a levegőben és napfényben. Ámde jön egy hívatlan növényfaj a gaz, amelyik az elvetett magokból kikelt növényeket elnyomná, ha az ember nem lépne közbe. Az állatvilágban drámaiabb a harc, legalább az ember szempontjából. Azok az egyéni állatok vagy állatfajok elpusztulnak, amelyek nem tudnak sikeresen támadni és védekezni. Ma már az emberi tudomány egy rövid idő alatt megtudja erősíteni úgy a növény mint az állatfajokat. A természetnek évezredekre volt szüksége, hogy bizonyos állatfajokat felfegyverezzen eléggé arra, hogy el ne pusztuljanak. Ugyan az a természet sok állatfajt nem tudott megmenteni. A kipusztult 40-50 láb hosszú szauruszok bizonyítják, hogy erősek és nagyok maradtak meg. Az egyik “szegény” rokon fajuk, a kaméleon, egy kis gyikszerü teremtés nagyon egyszerűen és bámulni való módon védi magát. Amint ide-oda szaladgál, aszerint, hogy milyen szinü a környezet, a saját színét változtatja. Most vörös, most barna. (Ez nem akar célzás lenni a Sztálinistákra.) Gondolkodik és tudatosan .változtat szint? Csak annyira mint a napraforgó, azaz semennyire sem. ő is csak az “inger” hatása alatt teszi. Hogy ennek az állatnak ilyen tulajdonsága van, az talán a természet évezredes munkájának az eredménye. A nyúl egy nagyon védtelen faj. Azonban rájöttek arra a tényre, hogy a tarka vagy szürke nyulak szőre fehérré válik ha havas vidékre kerülnek, azonban nem pillanat alatt, hanem generációk kellenek hozzá. A ló is védtelen állat és színváltozással bizony a nagysága miatt nem védekezhetett. Ámde jól tudott futni. Az olvasóra és rám nézve egy nagyon fontos fejlődési folyamatot fedeztek fel a természettudósok. A lóra alkalmazva ezt a folyamatot, azt látták, hogy az őslónak az öt ujjából három teljesen elveszett, a hüvelyk ujj csak mint csökevény maradt meg, ellenben a középső vagyis a leghosszabb ujj bámulatosan megerősödött. Ez az ujj ott kezdődik a mai ló lábán, amit tévesen a térdének nevezünk. A patája a köröm. Az a munkásember, aki a szakmájába az egyik ujját jobban használja, mint a másikat, rögtön megtudja érteni, hogy miért fejlődött ki a ló körme olyan vastak patának, és az az ujja (amelyik legerősebben érintette a földet a futásban) miért lett olyan erős. Ha azt is tudja, hogy a fizikai tulajdonságok örökölhetők nemzedékről nemzedékre, akkor megérti azt, hogy a számtalan nemzedéken keresztül, amelyek mindegyike futással mentette meg életét, a lófaj lábán lévő öt ujj miképpen formálódott át a mai formájára. Gondolkodtak a lovak és öntudatosan erősítették meg az ujjaikat, mint például ma az atléták a lábaikat avagy karjaikat? Épp úgy nem, mint a színét változtató kaméleon és nyúl. A körülötte lévő anyagi körülmények, arra kényszeritették, hogy testének azt a részét használja és úgy használja azt, amivel és ahogyan megvédi magát az elpusztulástól. Azonban, úgy a lónál, mint más állatoknál, minden nemzedék (generáció) átadta mintegy örökségül a benyomások és a tapasztalatok összességét, amelyet ösztönnek nevezhetünk. Tehát minden élőlény nemcsak a fizikai formáját és lényegét, hanem az ösztönét is örökölte az, őseitől. Most pedig a lónál is védtelenebb lényről az ősemberről és annak a fejlődéséről beszélnénk, de erről és annak materiális okairól a következő számban kerül hely. OLVASD AZ ditiustrialWorkert
