Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-11 / 1110. szám
1940 május 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal A forradalmi ipari szervezkedés magyar híveinek korszerű találkozója Ismét lepergett egy esztendő életünkből s habár őszülő hajjal és egyesek rokkant hajlással is és a könyörtelen kizsákmányoló rendszer gyötrelmeitől gondterhes barázdált arcai, de ugyanazon dacos elszántsággal, a rendszer elleni gyűlölettől szikrázó szemekkel és történelmi hivatásunk felismeréséből fakadó megértéssel ismét találkoztunk.®----------------------------------------Az értekezleten alkalmam | az jjyen káros működést leromvolt olyan munkástársaimmal is kezetszoritani, akiket már legalább egy évtizede, vagy régebben nem láttam. Valameny- nyien egyformán örültünk a viszontlátásnak és légióként annak, hogy ugyanazon az irányvonalon, a forradalmi ipari unionizmuson uj-világot építő kereteiben találkozhattunk. Voltak egyesek, hogy kissé le- hangoltan néztek szét az ismerős arcok között és érezni lehetett, hogy a viszontlátás örömeit, a hiányzó ifjak nemtörődömsége keserített meg. Azonban a tárgyalások folyamán kiderült, hogy nincsen okuk a csüggedésre, mert hiszen a forradalmi mozgalomnak ez a sorsa. Mi a munkásosztálynak egy uj világot ígérünk, de azt magunk megteremteni nem tudjuk, ha azt maga a munkásosztály nem akarja. ígéretünket nem teljesíthetjük, amig a dolgozó tömegek té- velyegnek és közömbösen viseltetnek a helyzetüket gyökeresen megjavítani akarók csoportjával szemben. Egyre csak az eszmét hirdetjük és figyelmeztetjük a munkásosztályt, hogy történelmi hivatását csak önmaga teljesítheti a bérrendszer eltörlésével, nem pedig mások helyette. A dolgozó tömegek lélektani felismerése sem vezethet eredményre célkitűzésűnkben, mert mi nem vezetni kívánjuk, hanem felvilágosítani, hogy önmaguk cselekedjenek önérdekükben.. Tudjuk mi is nagyon jól, hogy könnyedséggel lehetne szervezetünknek tömegesen tagokat szerezni, csak forradalmi célunkat függesszük fel és elvinyilatkozatunkba meghatározott hivatásunk teljesítésétől térjünk el. boljuk. Nekünk nemcsak a kapitalizmussal kell harcba szállnunk, de kényszerüleg harcolnunk kell a munkásmozgalom vámszedői ellen is. Ez az ami annyira megnehezíti előnyomulásunkat. Hiszen a legelfogultabb öntudatlan munkás is tudja és érzi, hogy a kizsákmányoló kapitalizmus az ő ellensége. Azonban legnagyobb részük hiszi és vallja, hogy vezéreik és mindazok, akik reformokra törekednek, barátaik és jóltevőik. Az azonnali anyagi előnyökért tehát hajlandók lemondani munkájuk gyümölcséről s igy nagyon lassú folyamaton közelíthetők meg a helyes felismeréssel. Ez a főbb oka, hogy értekezleteinken nem találkozunk ifjakkal és újakkal. De ha már ismerjük az okokat, akkor már nem olyan nehéz továbbra is áldozatot hozni az eszméjért. Amig ezen a fájdalmas vajúdáson átesik az amerikai munkásmozgalom, nekünk kétszeres erővel kell az eszmét felszínen tartani. Bizonyára lesznek közöttünk akik a teher alatt megrokkannak és egyidő re pihenésre térnek, azonban nem hiszem, hogy egy is akadjon közöttünk, aki a jelen időkben ne volna hajlandó megtenni, amit úgy anyagi, mint fizikai tehetsége megengedi. Vannak, akik anyagiakkal segíthetik azokat, akik viszont annak hiányában, szellemi terménnyel áldoznak az eszme oltárán és viszont mások agitációval viszik az eszmét az osztálytudatlanok tudatába. Bármelyiket is csele- kedjük, valamennyi feltétlen fontossággal bir és kiegészítő részét képezi mozgalmi tevékenységünknek. Azonban ha ezt cselekednénk akkor nem volnánk forradalmárok és egyszerűen beszüntethetnénk működésűnket és csatlakozhatnánk a CIO-hoz, vagy más alakulatokhoz, amely már rendelkezik nagy taglétszámmal. De ki merné állítani, hogy forradalmi kötelességet teljesít bármelyik is az IWW-n kívül. Az a tömeg, amely a pénz erején kibuggyant mozgalmak felé gravitál, nem teljesítheti történelmi hivatását. Az a tömeg, amely elvárja, hogy helyette más cselekedjen, életének sorsát a gondviselésnél is rosszabbra bízza. Gonosz, minden emberies érzésből kivetkőzött szívtelen oportunista lovagokra. Hivatásos vezéreiknek célja pedig nem azonos a forradalmi irányzattal. Pedig azok csakugyan ismerik a munkástömegek lélektanát és mert nagyon is ismerik, hát könnyű és gondnélküli életmódban van részük. A mi kötelességünk, hogy A BÉRMUNKÁS GARDA Amikor tehát a new yorki értekezlet elfogadta a Bérmunkás Gárda felújítását, tette azzal a tudattal, hogy az országban mindenütt felsorakoznak munkástársaink és akiknek tehetségében van, anyagi kvótát vállalnak magukra önként. Ki 50 centet, ki egy dollárt, szóval amennyit képes havonta a következő értekezletig magára vállalni és azt pontosan a Bérmunkáshoz havonta eljuttattni. Akik viszont szellemi termékenységre képesek, teljesítsék forradalmi kötelességüket azon a téren. Hiszen nincsen fizetett központi adminisztrátorunk, sem. szerkesztőnk, tehát az amúgy is megterhelt munkástársainktól nem várhatjuk azt, hogy valamennyi munkakört magukra hagyva teljesítsék. Azok a munkástársak pedig, akik jelenleg képtelenek a fent említett teljesítményre, szívleljék meg korszerű kötelességre hívásunkat és agitáljanak lapunkkal, a Bérmunkással. Szerezzenek előfizetőket. Keressék fel a régieket és ismertessék meg azokkal is helyzetünket. Lépjenek érintkezésbe rokon- szenvezóinkkel, ha lehetséges, nyerjék meg a Bérmunkás Gárda tagjainak. Minden lehető' kövessünk el, hogy az országos értekezlet óta megindult lelkes munka ne lankadjon, hanem fokozódjon az egész vonalon. A tevékenységbe kapcsolják be azokat is, akik bizonyos elháríthatatlan okok miatt nem tagjai a mozgalomnak, de velünk éreznek és esetleg velünk együtt is működnek, de nem jönnek el összejöveteleinkre, mert úgy vélik, hogy arra nem hivatalosak. Elhatároztuk, hogy naptárt adjunk ki a következő évre is és abban hirdetéseket helyezzünk el. Ezt is csak úgy valósíthatjuk meg eredményesen, ha a forradalmi irányt helyeslő munkások mindenütt vállalják a reájuk erő részt. Mindezek olyan kötelességszerü hivatásunk, amely elől kitérni nem lehet. Fogjunk össze hát igazságos ügyünk és közös érdekünk, az összmunkásság érdekének elörevitelében. Gyüjtsünk hirdetéseket a Bérmunkás naptárba, írjunk, agitáljunk és csatlakozzunk a Bérmunkás gárdájához minél többen. Hiszem, hogy munkástestvéreim áldozatkészségében s tenni akarásában nem csalatkozom. Az osztályharc barikádján szeretnék találkozni valamennyi munkástársammal, ha személyesen nem is találkozhatok valamennyivel. Fel hát a munkára! Kozsány János. Amit nem lehet megérteni Irta: HAVAS EMIL Csáky magyar külügyminiszter válaszolt Szüllő Géza főrendiházi tag interpellációjára, amelyben a csehszlovákiai magyarság vezére elmondta a még slovák területen élő magyar kisebbség szenvedéseit. Szüllő Géza a magyar politikai élet egyik legértékesebb alakja, ő már a régi néppártban szerepelt és mindenkor a klerikalizmusnak volt a har-4-----------------------------------------cosa. Mi csehszlovákiai magyar újságírók ezt a szellemes, ötletes politikust a demokrácia ellenségei közé soroztuk, sőt gyakran azzal is megvádoltuk, hogy antiszemita, hiszen majdnem 20 éven át a reakciós antiszemita keresztény szocialista pártot képviselte a cseh parlamentben ... és mégis ez a Szüllő Géza volt az egyetlen magyar civil katholikus főrend, aki erélyesen tiltakozott az alkotmány ellenes zsidótörvény gaz intézkedései ellen. Az interpelláció elhangzott és Csáky dörgedelmesen felelt. Azzal rémitette a német garni- zonok védelme alatt szemtelen- kedő náci szlovákokat hogy el- játsza a nótájukat. Arról is szavalt, hogy a német barátságból az övék a nagyobbik rész és nem fogják tűrni a szlovák provokációkat. Ami igaz az igaz. A szlovák állam élén Hitler méltó adjutánsai terpeszkednek. Sanvo Macha sajtó és propaganda fő-, nők a legsötétebb söpredék és a többi vezérek nagyrésze notó- rikus és címeres gazfickó, akiknek minden felszólalása mögött ott áll Karmasin ur, Hitler megbízottja. A dörgedelmes in- terpellációs válaszra a szlovák hivatalos körök azt felelték, hogy őket csak lepedővel lehet megijeszteni és “bolond lyukból bolond szél fuj”. A dolog gyanús és érthetetlen. Mind a két állam, Magyar- ország és Szlovákia egyenlően “független”. Az egyik tele van német garnizónokkal, Gestapó- val, a másik tele van náci gazemberekkel akik csak azt a pillanatot várják mikor ugorhatnak a mai magyar kormány torkának. Miután a dolgot nem lehet megérteni, leirom azt a két verziót amit újságírói körökben hallottam: 1. Hitler át akar Magyaror- ságon sétálni, ezért felajánlotta Szlovenskót és Erdélyt és pedig Szlovenskót azonnal, ha Magyarország suverenitátást feladja és átengedi a náci hadsereget, Erdélyt pedig később, ha a románokat leverték. A magyar kormány kényszerhelyzetben lévén ezt az üzletet elfogadta és ez az interpelláció a magyar kisebbség szomorú sorsáról csak nyitány, mert magyar földön mindenki tudja, hogy a szlovák náci banditák az első perctől kezdve a legaljasabban viselkedtek a magyarokkal szemben és azzal hogy valami Tokács nevű Hlinka legény felhívta a nyitrai szlovákokat, hogy tépjék ki mindenkinek aki magyarul beszél a nyelvét, a helyzet nem rosszabbodott. A másik verzus: ' Hitler szeretné ha Magyarországot ellent- állás nélkül a magyar nácik segítségével szállhatná meg úgy, hogy Szállási forradalmi utón magához ragadná a kormányt és az uj kormány védő és dac szövetséget kötne a nácikkal. Ezt megtudta a kormány és hogy az ovóintézkedéseket megtehesse megfenyegeti a szlovák náci “szövetségest” “akinek vitéz csapatai ott véreztek a lengyel fronton” (így mondta Mach). Kutya komédia ez, csak sajnos a levét a magyar földműves és munkás nép fogja meginni. VÁJJON MEDDIG? A Magyar Nemzeti Bank jelenti, február 23-án, hogy a február 15- íkei jelentésével szemben 1 és fél mi'lió pengővel; február 29- én a február 23-iki jelentésében foglaltakkal szemben újabb 900.000 (tehát majdnem egy millióval) csökkent az arany készlete. Mindent lopnak, mindent visznek?!
