Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-04 / 1109. szám
6 oiaai BÉRMUNKÁS 1940 május 4. Az orosz forradalom kérdése LAPUNK EZ ÉV ÁPRILIS 13-IKI SZÁMÁBAN, FENTI CÍMMEL MEGJELENT CIKKHEZ. Az iró rámutat arra a tényre, hogy az orosz bolseviki forradalom győzelme, a proletár államhatalomnak több mint két évtizedes fennállása olyan történelmi tény, amelynek tanulmányozása és megbirálása a legnagyobb figyelmet érdemli. Ennek bizonyítására öt kérdést jelöl meg, amelyekre a választ is megadja. Az orosz for-$-----------------------------------------radalom történetének tanulmányozása és megbirálása, nagy munkát vesz igénybe és csak a történelmet gazdagítja. Maga a forradalom sem az orosz munkások gazdasági érdekében, sem pedig a világ munkásságának érdekében semmi pozitiv eredményt nem mutat. Azonban, amennyiben a kérdés felmerült, csekély tehetségemhez képest, megkísérlem — bírálat szempontjából — az az orosz forradalmat illetve, nézetemet itt leirni. Az első pontban, amelyben a vívmányok vannak felsorolva, többek között rámutat az iró ,hogy a belső és külső ellenségek ellen, megteremtették a fegyvere.' államhatalmat. El kell ismernünk, hogy ez sikerült. Amint tudjuk nagy küzdelem árán le lett győzve úgy a belső, mint a külső ellenség. Második kérdésben a forradalom helyességét fejtegeti. Itt is — csak abból a szempontból nézve is — helyesnek kell tartanunk a forradalom kitörését, mert az az egy marok orosz radikális elem megmutatta az elbizakodott német kommunista vezéreknek, hogy komoly szervezkedéssel, neveléssel, több, gyorsabb, biztosabb és jobb eredményt lehet elérni, mint midennemü politikai maszlaggal. Ugyanis, az az egy marok radikálisan gondolkodó egyén megmutatta, hogy éppen akkor, amidőn Hitler kiverte egy nádpálcával a kommunista bohócokat a politikának parlamenti cirkuszából és felgyújtotta a politika patkány-fészket, magához ragadva a diktátori hatalmat, éppen akkor, egy marok orosz radikális, minden jogtól megfosztva, a politikai arénán kívül, megdöntötte a zsarnok cári rendszert és kezdte felépíteni a proletár uralmat. Ide érve, meg állunk, hogy kalapot emelve, meghajoljunk az orosz bolseviki forradalom előtt. Ez volt az orosz forradalom világra szóló eseményének első fejezete. Lenin, a vezér, aki kísérletet tett, hogy a marxizmust valamiképpen beleillessze a mai tőkés termelési rendszer keretébe, mielőtt ez sikerült volna, elköltözött az élők sorából; helyét olyan egyén töltötte be, aki másképpen magyarázta Lenin teóriáját, mint azok, akik Leninnel együtt dolgoztak. Más vezérek jöttek, akik más irányba terelték a forradalom menetét. így történt, hogy amidőn az első munkás közársaság- nak tiz éves fennállását ünnepelte a világ munkássága, amikor felénk ragyogott a munkás állam legfényesebb csillaga, pirulva kellett látnunk a reakciós korszaknak éppen a munkás állam szivében felejtett mocsarát, melyből a tiz éves évforduló ünnepén, fogait vicsorítva reánk a terror, a cári rendszer, a kinzókamra, melyben Joffet- tet halálra kínozták valamint a Szibériában való internálás. Azokat a legnagyobbakat akik a legnagyobbat alkottak, akkor, amidőn az egész világ rombadőlt, azokat a hősöket, akik az orosz birodalmat körülkerítő ellenséget, épugy, mint a birodalom belsejében romboló ellenforradalmat olyan hősiesen leverték, azokat a félisteneket, akik önzetlenül, halált megvetve harcoltak a halál torkában, a munkások felszabadításáért, akiket a tízéves jubileum alkalmával arany babérral illett volna megkoszorúzni, száműzték. A cári kormány megjutalmazta és megőrizte volna azoknak az emlékét, akik az ő érdekükben ilyen dicső munkát végeznek. Ellenben ezek a szabadság, egyenlőség és testvériség hazájában uralomra jutott, a forradalom előtt, valamint a forradalom füzében még ismeretlen egyének, diktátorral az élén, eltávolították útjukból azokat, akik kiszedték részükre a parázsból a forró gesztenyét. Ez a szabadságot lábbal taposó diktátor még tovább ment. A száműzött hősök neveit a történelemből is kitörölte. Immár nem léteznek, punktum. Ez történt, az 1928- ik évben, a zsarnokság alól felszabadított Szovjet Oroszországban a szólás szabadság dicsőségére. Mi a külömbség Sztálin, a cár és Hitler között. Mi köze van a világ munkásságnak Szovjet Oroszországhoz ? Ne kutassuk az okot, mely Sztálin szerint szükségessé tette az orosz forradalom menetét más irányban terelni, a legnagyobbaknak internálásával, kivégeztetésével, de vizsgáljuk meg tiszta szemmel, hogy a természet rendje szerint, egy — állítólag — kommunista államban, lehet-e, szabad-e, kommunistákat internálni, vagy kivégezni? Teljesen eltekintve azoknak fényes forradalmi múltjuktól; még abban az esetben is ha ezek akár az uralmon lévő többséggel, vagy akár az egész párttal szemben ellentétes nézetet vallanak. A kommunista tanok szerint mindenkinek joga van, hogy gondolatainak úgy szóban, mint Írásban, kifejezést adjon. Tekintettel arra, hogy nincsen olyan két agy, amely egyformán gondolkodna. Trotzkynak épp annyi joga volt az ő álláspontjának terjesztésére, mint Sztálinnak. Tegyük fel, hogy Trotzky, Zinoviev, Rakovski, Radek és a többi, a húszéves forradalomnak legfényesebb csillagai csakugyan ellene voltak az uj irányba való terelésnek és ezt a párt keretén belül írásban és szóban nyiltan hirdették. Az uraimon lévő pártvezéreknek, akiknek a működésűk ellen irányultak ezek a támadások, módjukban tolt, ugyancsak a párt keretén belül érvekkel rámutatni az ellenvélemény esetleg helytelen voltára. Ez a rendes, tiszta szociális erjárás, vitát váltott volna ki a párt kebelében, a kérdés felett, hogy melyik nézet legyen elfogadva? Ennek elhatározása a többséget illeti. De a többségi határozat sem foszthatja meg a kisebbséget attól a jogától, hogy a maga nézetét továbbra is védhesse és terjesz- sze. A jót a rosztól, vagy a jobbat a jótól megkülönböztetni, a gyakorlat van hivatva. A többség csak az irányt szabhatja meg, vagy a szükséges átalakítást. Minden erőszak, minden korlátozás, abszolutizmus, mely előbb, utóbb megbosszulja magát. Sztálin letért a szociális útról. Megmutatta, magát az ő valódi mivoltában. Zsarnok, aki mindazokat, akik őt és működését nyiltan, becsületesen bírálni merészelték, ártalmatlanná tette. Nem nevezhető munkások és parasztok államának olyan ország, amelyben diktátorok, zsarnokok uralkodnak, amelyben nincsen egyenlőség, testvériség és legkevésbé van szocializmus, vagy pláne kommunizmus. Az orosz diktatúra ép úgy, mint Németország, csak az erőszak fegyverére támaszkodva tarthatja fenn hatalmát. Ez teszi szükségessé a börtönt, internálást, kivégzéseket, stb. efféle kultur intézményeket azok részére akik az ő uralmukkal szembe helyezkednek. Lenin szerint: a kormány, •— tekintet nélkül formájára — bizonyos osztályok érdekeit képviseli. (Az 1917 évi junius 22-én tartott beszédéből.) KÖVETKEZTETÉS Sztálin internálta, részben kivégezte ellenfeleinek egy re - j szét, akárcsak a cár. Ennek következtében az életben maradt l ellenefeleit föld alá kényszeri- tette, mint a többi zsarnokok. Már most, ezek a földalá kény- szeritett forradalmárok nem de titkosan készülnek a Sztálinizmus megdöntésére, mihelyt az időt elérkezettnek látják és éppen úgy fognak elbánni a Sztálinistákkal mint ahogy Sztálin bánt el velük. Ha Sztálin ezt megéri és olyan jó lábai lesznek mint Kerenszkinek voltak, akkor futhat, ellenben ha a futást nem birná, akkor lógni fog mint minden diktátor ha elfogják. Hogy ebből a politikai manőverből kifolyólag a Szovjet gazdaságilag, hogy fog kifejlődni, az a jövő titka. Tény azonban az, hogy amig a tőkés termelési rendszer uralja Oroszországot, legyen az állam, vagy magán tőke, addig munkások államáról, vagy kommunizmusról szó sem lehet. Legfeljebb reformról lehet szó. Vagyis, a munkában levő munkás talán, de csak talán, valamivel nagyobb darab kenyeret kap. És ha a technika haladása még Soká késik a tőkés termelési rendszer megdöntésével, úgy a Szovjet Unió kénytelen lesz még hátrább sompolyogni, vissza a régi kerékvágásba. Louis Adler. MÁJUSI ÜNNEPÉLY NEWARK, N. J.-BEN. A magyar nyelvű IWW-is- ták 1940 május 4-én, este | 7:30-kor a Newarki Magyar Munkás Otthon és Műkedvelő Egyesület helyiségében 37—16th Ave. MÁJUSI ÜNNEPÉLYT tartanak. A nap jelentőségét Fishbein László New Yorkból fogja ismertetni- Magánszámok egészítik ki a műsort. | Belépődíj nincs. Mindenkit szívesen lát a Rendezőség. | HAAS FERENC | Az IWW régi magyar gárdája jól ismeri a fenti nevet. Haas Ferencz munkástársunk az IWW magyar mozgalmának szorgalmas bölcső ringatója volt. Egyike volt a régi időben a legtevékenyebb munkásnak, különösen a new yorki csoportunk építésének kezdetén. Az 1913-as évektől kezdve vagy 15 éven keresztül állandó tisztviselői szerepet töltött be a csoportnál, mindaddig amig súlyos betegsége rá nem kényszeritet- te az aktívabb munka föladására. De hosszú betegsége alatt is állandóan velünk volt minden gondolata, és mindig csak a szorgalmas agitációval igyeke • zett fölrázni az alvókat, öntudatra ébreszteni a tétlen tömegeket. Mint rézöntő munka küzdelmes harcot folytatott az egészségesebb gyári viszonyokért, hogy megóvja munkástestvéreit attól a sorstól mely ötéi érte, hogy ne kelljen a munkásoknak a por által elrágott tüdővel a korai sírba dőlni. Élete egy harcos proletár élet volt, és még halálával és temetésével is a munkásosztály harcát akarta szolgálni. Kívánsága az volt, hogy az Internaci- onale hangja mellett vagyünk búcsút tőle. Temetése április 25-én ment végbe a Balló féle temetkezési kápolnából. Az In- ternacionálét a szivekbe markoló hatással a zenekar játszotta el, mely után Fishbein munkástárs tartott búcsúztató beszédet, ecsetelve a proletár sorsot, melyben élt Haas munkástársunk. Majd elbucsuztatta az IWW magyar tagjaitól a Bérmunkás lapbizottságtól, az elhunyt özvegyétől és gyermekeitől. A holttestet a fresh poundi crematóriumban elhamvasztották. Haas munkástársunk emlékét kegyelettel fogják megőrizni az osztályharcos proletárok. Tudósitó.
