Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-04 / 1109. szám
1940 május 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal Miért folyik az (Folytatás a dik az úgynevezett civilizáció körforgása könyörtelenül a modern huszadik század jelen háborújában. Van azonban még egynéhány más theória is a háborút illetőleg, melyek érdekességüknél fogva, méltók a figyelemre. Ezeknek egyike Quincy Howe írótól ered, aki könyveiben állandóan Amerikát óvja a háborúba való avatkozástól. A New York Timeshoz írott levelében január 21-én a következőket állítja: “hogy az amerikai beavatkozás Európában, jelentené Amerika intervencióját, a társadalmi forradalom elnyomására .. . (az aláhúzás tőlünk ered) Nagyon könnyű bárkinek is önmagát jogos felháborodásba sodorni a kétfejű sárkány miatt és vak őrjöngésben széde- legni; de ismét más valami, harcba szállni a társadalmi forradalom hüllőjével, három ezer mértföld távolságban hazulról.” Emlékezhetünk, hogy miként kezdte Mussolini Itáliában és Hitler Németországban. Mindketten mint “erős emberek” a kapitalizmus megmentését a munkások ellenőrzésétől, a szociáldemokratákkal egyetemben. | Visszaemlékezhetünk, hogy mi történt a spanyol szindikalista kollektivizmussal csak legutóbb és ha megfigyeljük a modern kapitalizmus jelenlegi ingadozó helyzetét világszerte a munkás- osztály külömböző elégedetlenségének megnyilvánulását és földalatti mozgalmát, amely ismételt elnyomásban domborodik ki világszerte, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy sokkal több rejlik Howe theoriájában, mint amennyit az a felszínre enged. Howe theoriája ezenkívül sok ellentmondásra is rámutat, melyek között nevezetes, hogy amint látszik a szövetségesek sokkal eltökéltebbek kompro- missziummal megmenteni a kapitalizmust, mint azonnali döntő győzelmet nyerni. Rámutat sok tekintetben, a kuliszák mögötti diplomácia állandó tevékenységére is, tekintet nélkül a külömböző szereplők, gazdasági érdekeinek eltérésétől; arra a diplomáciára, melyek között igen tevékeny szerepet tölt be, helyettes külügyi miniszterünk Summer Welles is. A FORRADALMAT NEM GÁTOLHATJÁK —< Világos, hogy a nemzetek valamennyi domináló kapitalizmusa nem érez biztonságot arra, amint az első világháború után bebizonyult, hogy a második világháború következménye folytán, nem-e dől romba valamennyi kapitalista hatalom és romjain több munkás köztársaság ki ne emelkedne. Mindent a háború szerencse játékára helyeznek és azért érzik szükségét, hogy minden lehető óvatosságot igénybe vegyenek céljuk elérésére. A második háborús theoria H. G. Wellstől, az angol ál-tu- dós novelistától ered. Wells minden logika ellenére, egy olyan uj világrendszert tart kieurópai háború? 3-ik oldalról) vánatosnak, amely eredetileg az angol nyelvet beszélő nemzetek és a világ legfelsőbb inte- ligencia egyesülésén alapul. Mind a kettő ki van próbálva szerinte és igen kívánatos. A tény azonban az, hogy valamennyi felsőbb intelligencia, ma már igen bűzlik. Nagyon is reménytelen figurák és szánalmas alakok a modem ügyekben. Azonban Wells háborús theoriájában, van fontos rész is, melyet a proletár internacionalizmus megrögzött követői is felkarolhatnak, minden morális és tekintélyük csorbítása nélkül. Lényegében a következőleg hangzik: “Ez nem Anglia és Hitler közötti háború. Ez nem a legfelsőbb nacionalizmus háborúja a legfelsőbb imperializmus ellen. Ez egy átmenet a társadalmi újjáépítés felé, az uj társadalom kezdete. Politikai vezéreink bennünket egy vakutcán keresztül vezetnek, távol az aktuális tényéktől. A tudomány eltörli a távolságokat és ledönti a határokat. Az önálló államok kiesnek. Valamint a ter- i melés és szétosztási módozatok maradványai, a magántulajdon üzleti szerveinek volt alapján. A technika növeli az erőt, melynek alapján a világ termelését, világraszóló alapokra helyezi. Ezek az erők diktálják az újjászervezés alapját, az uj világ részére. Föderáció, kollektivizmus nélkül, egyszerűen csak uj formája volna, a dicstelenül kimúlt nemzetek ligájának, tehát az is elvetni való. Arra van szükségünk, hogy átneveljük a világot, uj világnézetre és általa megteremtsünk egy uj világ népességét.” (Amint láthatjuk Wells, mint minden Írásában, úgy ennél a kérdésnél is állandóan világgal kezdi és világgal végzi fejtegetéseit, ami azonban tapogatózó, de a helyes irányban konk- ludáló theoria értékéből semmit sem von le — Fordító.) AZ UTÓPISTA NÉZET Látszólag, úgy a szövetségesek, mint a totaláris csoportok Európában, el vannak tökélve, hogy a végsőkig folytassák a harcot, amig a civilizáció legkisebb utolsó maradványa is végképpen eltűnik (ha mindjárt 30 éves háború is szükséges) — ez a Wells féle okoskodás teljes lehetetlen és felületes utópia. Amely egy-két regére emlékeztet bennünket. A kisfiú kérdi: apám mit értelmeznek utópiának ? Az olyan valami, feleli az apa, amibe mindenki hisz amikor már érvényesült, de amire előzőleg ráfogják, hogy lehetetlen. Vagy amint egy másik kételkedő ifjú tartá: “Az uttópista annyira előrehaladott a maga idejében, hogy nagyon hosszú ideje halott már, mire utolérik.” Az utópisták között, az amerikai keményfejü és keményre- főtt praktikus üzletember a legkülönösebb. Ezek az alapjait rakják le a tervezett kollektivizmusnak, a nyers individium nevében. Szentül hiszik, hogy a magán kapitalizmus a leges- legjobb valamennyi rendszer között, tekintet nélkül kudarcára mindenütt — társadalom ellenes és rendszertelen ellenmondásaival minden oldalról, így fordul elő, hogy elköltenek száz és százmillió dollárt utópiára, anélkül, hogy a szemük megrebbenne, vagy tudnák, hogy valójában mi az, amit cselekszenek, olyannyira materialisták ők. A New Yorkhoz tartozó Flushing öböl ingoványára például, a világkiállítást építették. 135 millió dollárt sülyesztettek látványosságba, (jól jegyezd meg) amit a Holnap Világa “The World of Tomorrow” néven jelöltek meg. Ebben a holnap világában, olyan demokratikusan kezelt együttesen működő városi és országos gazdasági rendszer létezne, nemzetközi méretekben — minden despotizmus, háború nélkül, vagyis nem lenne más, csak béke és jóindulat az emberiség között. Csodák-csodája, mindenki komolyan vette a látványosságot. Senki nem nevetett azon az aspiráción, melyet ezek az utópitsák tündöklő világkiállításukban megtestesítettek. Ellenkezőleg, ebben az őrülten romboló kapitalista világban és fejetlenségben, milliók után milliók tekintették meg a “Holnap Világát”, elismervén, hogy nagyon is tetszetős és kívánatos volna. Aztán eltávoztak szinte felemelkedve és inspirálva, álmodozva a kiállítás káprá- zatáról, a csinált világról, a holnapról. Valamennyien, de valameny- nyien álmodozók! NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet mégjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) Kérdések és feleletek. K. Ha egy aranybányában végzett munkáért napi négy dollárt kapunk, amit sztrájk utján hat dollárra emelünk, annyi haszna maradna a munkáltatónak, mint azelőtt? F. Kevesebb, mert a két dollárral kevesebb kifizetetlen munka maradna a birtokában. K. Mire költik a munkások a pénzüket? Fényűzésre? F. Rendszerint jobb életszükségleti cikkekre. K. Mi történik, ha egy adott áruban hirtelen emelkedik a kereslet ? F. Ideiglenesen emelkedik annak az ára. K- Ha egy adott áru ára emelkedik, megragadja ez a többi kapitalisták figyelmét és mi fog történni? F. Ebben az esetben több kapitalista kezd befektetni azon áru gyártásába, ami maga után vonja az áru árának a csökkenését. K. A kapitalisták továbbra is termelnek olyan árut, amelynek annyira csökkent az ára, hogy nem csinálhatják meg azon az átlagos hasznot? F. Olyan esetben más áruk gyártásába kezdenek és igy a csökkent árak visszatérnek a rendes medrükbe. K. Feltéve, hogy az Egyesült Államok háború előtt állanak és lovakat vásárolnak háborús célokra. Egy gazdag birtokosnak nagy ló-állománya van. Mivel elsőrangú lovak, magas árakat kér értük. Mit fognak a többi lótenyésztők ekkor csinálni? A széngyártáshoz fognak? F. Valamennyien lovakat igyekeznek nevelni eladás céljából, és az ezáltal bekövetkezendő verseny folytán a lovak ára rövid idő alatt esni fog. RÖVIDEBB MUNKAIDŐ Előbb elmondottuk, hogy az általános béremelés, hogy és miért válna a munkásosztály előnyére. Megállapítottuk, hogy az általános béremelés végeredményében a haszon általános esését vonná maga után, de nem befolyásolná tartósan az áruk árait. Miután láttuk a béremelés kívánatos voltát, nézzük, hogy nyerhetjük meg azt. Való igaz, hogy a munkásosztály soha sem volt kellően megszervezve, hogy általánosan követelhesse a munkaereje magasabb árát — egy nagyobb részt a kapitalista osztálytól az általuk termelt javak értékéből. Éppen ilyen igaz az is, hogy amikor kellően meg lesznek szervezve a magasabb munkabér követelésére, nem fognak meg- állani annál, hanem eltörlik magát a bérrendszert. Azonban a tőke állandó harcban áll a munkássággal. Állandóan igyekszik csökkenteni a munkabért és az élet színvonalát, amennyire csak lehetséges. Annyira igyekszik emelni a munkaidőt, amennyire csak a munkások fizikai ereje azt feltételezheti. És a munkások kényszerülve vannak álladóan harcolni azért a kevésért, amit addig megszereztek. így aztán láthatjuk mindenfelé^ a munkások egyes kis csoportjait harcban állva a munkáltatóikkal, a munkaviszonyok megtartásáért és hogy javítsák azt, ahol elviselhetetlenekké váltak.' Bizonyos, hogy a 10 és 16 órát dolgozó munkásoknak kevés szabad idejük marad az önművelődésükre, vagy a forradalmi tevékenységre. Az is bizonyos, hogy a bérek magasabbak ottan, ahol 8 órát dolgoznak, mint ahol 10 vagy 16 órát dolgoznak. Két csoport embernek napi nyolc órai munkájára van szükség egv gép kezelésére ott, ahol egy csoport kezeli azt napi 16 órán keresztül. (Folytatjuk) ■■Ik